Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-20 / 8. szám
II. évfolyam. Budapest, 1899. február 20. 8. szám. KŐZIGAZGATÁSI IIETILAP. Előfizetési ára: Szék Eszti És kiadja: Szerkesztőség és kiadó: Egész évre .............................. Fé lévre................................... 6 f rl. . 3 írt. DE- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Korcsmapolitika. Az apró, szatócsgondolkozás kétségtelen bizonyítékai Budapest háztartásában a közpénzen nyitott kisebb-nagyobb korcsmák. A falu tudósai és vénei kimerülve az adófeltalálás nehéz mesterségében, rávetették magukat a leghasznosabbnak látszó üzletre, a mely legjobban megfelelt az eszmekörüknek : a korcsmároskodásra. A főváros valamennyi kerületében, a melyikben fővárosi ingatlan tulajdon áll, megtalálhatjuk a városi csapszékeket többé-kevésbé rokon lelkű városi urak kezében és nagyobb részben rossz állapotban. Mert a főváros drágán épít, drágán ad bérbe és sokat veszít a bérleten. A bérlők ugyanis az első esztendőre okvetetlenül megkötik a drága bérletet, a melyet azután kedvük szerint szorítanak le a második, harmadik esztendőben. A főváros pedig, miután rossz hírét költötték a korcsmájának, kénytelen engedni a bérből, majd a bérhátrálékból, végre örvendenie kell, ha anélkül szabadul meg a bérlőtől, hogy az végkielégítést követel, a miért a bérletet otthagyni szíveskedik. Nehéz pénzügyi viszonyok között él a főváros már több mint tiz év óta. Vezetői egyre csak arról gondolkoztak, hogy a financziális zavarokból hogyan mentsék ki a községet. Fejtörésük összes eredménye egy sereg új korcsma, a melyek részben a városligetben, részben az új vásárcsarnokokban, Önálló formában a Corvin-téren: az új vigadóban s legújabban Ó-Budán a Korona-vendéglő átalakításával létesültek. A financziális bajok orvoslása azonban a korcsmákkal nem sikerült. A terv a korcsmáro- sokkal együtt csődöt mondott s a korcsmatartó hatóság kétségbeesetten nézheti a vagyoni tönköt, a melybe maga a korcsmái révén a korcsmáro- sokkal együtt bukott. A szatócspolitika szomorú tanúlságai ezek a korcsmák. Mellettük a nagy vállalkozásokon átsiklott a hatóság. A közintézményeknek leginkább beváló, busás jövedelmet hajtó vállalatokat: a közlekedés, világítás ellátását magánkézbe adta az előre nem látó hivatalos bölcseség, a mely egész nagyságában a boros és sörös hordók között nyilatkozott meg. Persze e téren sem vették számba azt, hogy akadnak merész vállalkozók, a kik szembeszáll- nak a hivatalos városi korcsmákkal és erős kon- kurrencziával tönkreteszik a hivatalos versenytársat. Ki is hitte volna, hogy a Vigadó bérlője, a sokfelől erősen tartott Egerváry, a Rémi Róbert veje tönkremenjen a legdíszesebb városi korcsmá- an ? Ki hitte volna, hogy a drága redoutot any- nyira diszkred hálhatja egy bérlő, hogy a publikum rettegéssel és undorral 'gondol a százezrekbe került városi nagy szálára, a melynek dísze és jóhirneve egyszerre kopott el? És ime a század végén mindezek a csodák megtörténtek. A városligeti és a vásárcsarnoki korcsmárosok bérleengedést követelnek a máris alacsony bérekből; a Corvin-térre már alig kaptak vállalkozót; a város szemefénye: a Vigadó pedig visszajutott a tekintetes tanács kezébe, meg- tépve, megrongálva s tegnaptól ott ül a tekintetes tanács és komoly képpel mér sört és bort, leske- lődik egy új bérlőre s ezenközben szomorúan győződik meg arról, hogy bizony rossz dolguk van a korcsmárosoknak: kevés a mulató, sok a hitelkérő és nincs borravaló. A Vigadó szomorú sorsa remélhetőleg megadja a kegyelemdöfést a hatósági korcsmárosko- dásnak. Ne izetlenkedjenek tovább a bor- és sorházakkal. Hagyják azt a többi korcsmárosnak. S ha a tekintetes tanács minden áron parancsolni akar, van a fővárosban még elég reális vállalkozás, kezdjen valami újat, a csapszékeit pedig zárja be, vagy adja örökáron odább.