Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-12 / 8. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 12. A főispáni méltóság — mondja a fölirat — a törvényhatóság kebelében uj intézmény s ezen méltóságot demokratikus alapon álló alkotmányos kormány- formánk közepette teljesen fölöslegesnek tartjuk. A kormány úgy mint a megyéknél a fővárosi törvényhatóság kebelében, közjogi téren a saját kép viselőjét kivánta látni, ki a főváros kö'igazgatására ellenőrző befolyást gyakoroljon. A kormány ezen kép- viseltetésének tehát egyrészt az a föladata, hogy a kormány intenciói támrgattassanak a közgyűléseken, azon esetben, ha valamely rendelet sérelmesnek vagy célszerűtlennek látszik és sikert szerezni oly rendeleteknek, melyek a törvény szerint föltétlenül végrehaj tandok a törvényhatóság ellenszegülése esetében. Azonban — folytatta a fölirat — a főispánnak támogatásából a kormány nem fog több erőt meríteni, mint saját leirataiból, mert maga a hivatali helyzet megfosztja a főispán eljárását a szabad és független meggyőződés külszinétől (mintha ezzel törődnének!) A fővárosban a parlamentáris kormányformák- kal össze nem egyeztethető, mondhatni határtalan hatáskörrel fölruházandó főispáni tisztségnek semmi helye, mert a fővárosban közgyűlések a sajtó és a nagy nyilvánosság előtt folynak le s a kormány úgyszólván saját szemeivel látja az egész adminisztráció menetét. De ha már nincs kilátás arra, hogy ezen fölösleges uj méltóság a fővárosban is fölállittassék, úgy a törvényhatóság a főispáni állás mellőzését és a helyeit azt kérte, hogy a fővárosi közönség némi befolyásának biztosításául annak főpolgármestere a köztörvényhatóság hármas kijelölése mellett ő fölsége a király által neveztessék ki. Ezek voltak Pest városa közjogi sérelmei, melyeket az egyesítést tárgyazó törvényjavaslat ellen már- már teljesen szokatlan nyíltsággal a képviselöház előtt föltárt. Till akozott az ellen is, hogy közrendészeti ügyekben — a kormány terve szerint — az államrendőrség szervezéséig a szabályalkotás jogával a két város által választandó küldöttség fogná gyakorolni, mert ily jognak alkotmányos államban semmiféle bizottmányt sem tart fölruházhatónak ;.ám készítse a bizottság a statútumokat, de terjessze jóváhagyás végett a közgyűlés elé. Az ó-budai regáléjogra nézve azt, kívánja a város, hogy erről az állam önként mondjon le, a közle- gelö kérdését hozza előbb tisztába s végre oda kon- kludál, hogy a főváros egyesítése — a Margitsziget kivételével — mindaddig tartassék' függőben, mindaddig, mig a rendezés tárgyát képező viszonyok tisztába hozva nem lesznek. De Ös-Buda közönsége sem maradt néma. 1872. február 2-án kell és a képviselőházhoz intézett föliratában ő is fölszólal és az 1871. 421. cikkre hivatkozva következőket mond: »Mi részünkről fölfogván s átértvén ama magasabb nemzetiségi, politikai, közigazgatási és nemzet- gazdasági okokat, melyek ezen egyesítést javasolják s fönhangon kívánják, és tudva azt, hogy ezen egyesítés nagy horderejű eszméje nem uj, hanem hogy az már az 1848-ki országgyű és által is végrehajtatni szándékoltatott, a tj.-nak ezen §§-ait őszinte örömmel üdvözöljük.“ De figyelmezteti a képviselőházat a nehézségekre. Ó-Buda mezőváros heterogén viszonyaira. Kincstár gyakorolja a kir. kisebb haszonvételi jogokat, még egyéb földesúri és kisbéri viszonyok is vannak. Nem tartja czélszerünek, hogy egy és ugyanazon főváros mint thatóság területén a város mint földesúr mellett még más idegen is bírjon földesúri jogokat, másrészt azt hiszi, hogy ha Ó-Buda ezen haszonvételek megváltása előtt egyesittetnék Budapesttel, az egyesitett főváros felette illetéktelenül terheltetnék, ellenben a kincstár a méltányosságon túl is több hasznot huzna. Ergo az opporlunitás, a méltányosság és az egyesitett fővárosnak érdeke kívánja, hogy mielőtt Ó-Buda bekebelez- tetik : a kir. kisebb haszonvételek megváltásának kérdése teljesen tisztába hozassák, illetőleg, hogy ezen haszonvételek az egyesítendő fővárosnak a házbéradó által támadó többlet fejében egyszerűen elengedtessenek. A tj. 7. §-a szerint a városok jelenleg elkülönített vagyona vagy összeolvasztathatik és együtte-en kezeltethetik, vagy külön válva maradhat és külön is kezelhető (?) abszurdum. Külön vagyonkezelésről szó sem lehet, mert eltekintve a sok zavar és nehézségektől, melylyel ez járna, nem tartjuk lehetségesnek a vagyon külön állandó kezeltetését azért sem, mert az évenként 3 külön költségvetés elkészítését tenné szükségessé és a lakosság között megnyugvás helyett féltékenykedést és aggályokat keltene. (?) Buda félt a különbség kitüntetésétől. Az átmenetet illetőleg azt javasolta, hogy azon esetre, ha (82. §-ban) említett küldöttség mindazon kérdéseket, melyek mint különlegesek fönnállanak, az egyesítés kimondása előtt kisérlené megoldani, akkor a három városnak tényleges egyesítése csak fölötte későn állhatna be. Czélszerűbbnek látta tehát, ha ezen függő kérdésekre való tekintet nélkül az egyesült főváros t.-hatósága mindjárt megalakulna s mindaddig, mig a különleges kérdések ezen együttes testület által tisztába ho- zattatnának s kiegyenlittetnének, egy csekélyebb körű s rövid ideig tartó átmenet mondatnék ki. A küldöttség tehát a már egyesitett fővárost köz- igazgatási és választó kerületekre osztaná, a tisztikar létszámát, fizetését megállapítaná, mely munkálat fölött előbb egy megtartandó közös közgyűlés és azután a m. k. belügyminiszter határozna. Ezután megválasztatnának a képviselőtestület, a közös tanács, illetőleg az egész tisztikar és a B.-városnak mint már egygyé forrt fővárosnak közigazgatását a közös választás utján alakult közös közgyűlés láthatná el minden irányban. Az ideiglenesség csupán arra terjedne ki, hogy a legrövidebb időnek leforgása alatt Buda, Pest és Ó-Buda külön költségvetés szerint kezeltetnék, befektetendő lévén ezekbe mindaz, a mit azok előirányzata javukra nyujtand, továbbá, hogy a közös fővárosnak a Duna jobb partján fekvő része a központi közös tanácsból a lakosság kényelme és az ügykezelés könnyebbitése szempontjából a lehető legtágasabb körű expoziturákat nyerjen, mikhez külön árvaszékek alakítása is tartoznék. A közös költségvetések alapján való közigazgatás megszűnnék, mihelyt a közös közgyűlés a fönnforgó kérdéseket megoldaná s ekkor volna a három város vagyona összesitendő. Természetes, hogy ha Buda fölszólalt, ‘Ó-Buda mezőváros közönsége sem hallgathatott. Bírája és jegyzője 1871 december 28-kán a lehető leggyarlóbb magyarsággal Írott fölirattal járult a képviselőházhoz. Folyt. köv.
