Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-12-12 / 8. szám

1898. deczember 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 Kammermayer-alapitvány. — Beküldetett. — Néhai Kammermayer Károly polgármester özvegye 1000 forintos alapítványt tett férje emlékére és nevére oly czélból, hogy annak évi kamatai iskolai ösztöndij czimén egy budapesti fiúnak „tanulmánya teljes be- fejeztéig“ kiadassanak. így irta levelében az özvegy. A közoktatási bizottság utasítására azonban az alapítványi okirat-tervezetben az ösztöndij élvezete a szerencsés elnyerőnek csak addigra biztosíttatott mig az tanulmányait a székesfőváros egyik iskolájá­ban folytatja. Minthogy pedig olyan fővárosi iskolánk, a' melyben valaki tanulmányait be is fejezheti, csu­pán a kereskedelmiek, tehát az alapitványttevő nemes szivü intenciója csak akkor jut érvényre, ha ösztön­díjas a kereskedelmi pályára készül; különben elveszti arra jogát, ha a 10 esztendős fiúcska esetleg inkább a gimnázium felé vonzódik és elveszti a fővárosi reál­iskolai tanuló, midőn a technikára lép áh Mire jó ez a tuLott nostralgia ? Olyan niveaun állanak a főváros iskolái, hogy külön ösztöndíjjal kell a tanulóságot csábítani? Más szempontból megint valóban lelketlenség a főiskolai tanulótól megtagadni a segélyezést csak azért, mert Budapest nem tart fenn egyetemet. Mert ami a se­gélyre szorulást illeti, arra a főiskolai tanuló sokszo­rosan inkább rászorul, mint a kis diák, a kinek még szerényke igényeit könnyebben kielégíti a szülő és a kinél esetleg az iskolából való kimaradás nem jelenti egyúttal múltja fáradságának kárbavesztét. Nem ötletszerűen ajá.ilta fel özvegy Kammermayer Károlyné az ösztön­díjat egy ifjúnak tanulmánya befejeztéig ; gyengédebb asszony szive megérezte, hogy az egyetemi hall­gatók egyike-másika bizony erősen rászorul a se­gélyre, amelyet az alapitványozó intenciója ellenére, a közoktatási bizottság helytelenül vont el a rendelte­tésétől.*) A városházák a Károlykaszárnyában. Az újabb időben a fővárosnak is van füle s ugy- látszik meghallgatják azokat a tanácsokat, amelyek a főváros javára, ha mindjárt nem is a köztéren, nyil­vánosságra kerülnek. Egy ilyen tanács a többi közölt: a városi hivataloknak a Károlykaszárnyában való el­helyezése. A közigazgatás rendkívüli arányokban nőtt a tő- város vállaira. Növekedése jóval felül haladja a vá­ros fejlettségének arányait. S bár a növekedés inkább a dimenzióiban nagy, nem tagadható, hogy az adott viszonyok, a létező törvények és szabályrendele­tek mellett a főváros közigazgatása megfelel az álta­lános kellékeknek. Hogy a közigazgatásnak nagyon sok hibája van, az természetes. Az ujjunk sem egyforma, de az em berek még eltérőbbek. S az eltérés néha nemcsak | belső, hanem külső befolyásokra Í3 visszavezethető j így egészen korrektnek tartom, hogy némely ember | csak bizonyos helyen, bizonyos formák között tud ■ dolgozni, más ember már más helyen más formák között. A tisztviselő működésére nem utolsó hatású kö­rülmény az, hogy micsoda helyen, rmlyen társaság­ban, kinek a vezetése alatt dolgozik. Csak a gépnél mindegy, hogy az alapját hol vetik meg; ha az alap meg van, a mozgató erő működésbe hozza s a gép dolgozik. Az ember mindig számba veszi a környeze­tet és igen soknál még az is gátlólag hat működé­sére, ha a megkezdett munkáját félbe kell hagynia, egy félórai utért, amelyet valamely akta vagy infor­mációért keli megtennie. A munkával meglehetősen ellátott tisztviselőnél nem egészen közömbös tehát a helyi viszony, amely a fővárosnál fölötte kedvezőtlen. Nem reflektálok itt a személyes dolgokra, csupán a helykérdést óhajtom pertraktálni. Régi dolog, hogy a közigazgatási hiva­talok szerte vannak szórva. Még a segédhivatalok is jó távol vannak egymástól, ami nagyon hátrányos, de még hátrányosabb az, hogy a szakhivatalok .csak hosszas gyalogolás után érintkezhetnek egymással. Folyton az a panasz, hogy sok a restancia, pedig mennyi a tisztviselő. Okul azt vetik fel, hogy a tisztviselők sokat mulasztanak a hivatalos órákból. Le­het, de mennyire érdekesebb volna annak a kimutatása, hogy a tisztviselőktől mennyi időt von el a felekkel való bibelödés, az egyik hivataltól a másikig való futkosás és a tömérdek bizottsági ülés. Ennek a statisztikája adhatná meg a helyes munkarend nyitját. Ezeken kell mielőbb segíteni s valamennyi között legfontosabb, úgy a tisztviselőkre, mint a közönségre: a hivatalok központosítása. A központi városháza létesítésének ez az alap­oka. S ma mégis a központi városháza ellen szállunk síkra. A főváros pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy a főváros magához és az utókorhoz megfelelő méltó városházat építsen. Nincs a fővárosnak annyi nélkülözhető pénze, amennyire egy monumentális székes-ház létesítésénél szükség van. És ez idő sze­rint merész könnyelműség lenne a főváros évi terheit 4—500000 forintos amortizáczióval szaporítani, ami­kor a legszükségesebb kiadásokat is alig tudja fe­dezni s minden nagyobb beruházáshoz kölcsönpénzt kell felhasználni. A fővárosnak birtokában van a Károlykaszárnya Ez a 39.000 négyszögméter területen fekvő épület­kolosszus a gránátos-utezai részén három, a Károly- körut, Rostély utcza és Károly utczai részén két eme­letes. Óriás méretű helyiségei vannak, amelyeknek egy részét, a Gránátos utczában. 155.000 frt költséggel már a jövő esztendőben átalakítják hivatali helyisé­geknek. Nem lehetne az egész kaszárnyát átalakitani ?

Next

/
Thumbnails
Contents