Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-12-12 / 8. szám

n

1898 deczember 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Huszonöt év Budapest közigazgatásának történetéből.

De maga a kormány oly sürgősnek találta az egyesítést, hogy a törvényjavaslatot a központi bizottság által telt változtatások folytán tetemesen módositott alakban sürgős tárgyalás végett október havában újra a ház elé terjesztette, a honnan a kormány kebelében idő közben alakult törvényelőkészítő bizottságnak adatott ki azzal, hogy a javaslat a központi bizottság áljai tett és a kormány által elfogadott változtatások akilag egymással és az 1870. XLII, és 1871. XVIII., Vagyis a megyék és községekről szóló uj törvénynyel Kellö harmóniába hozassanak.

Ezzel Budapest törvényhatósága körében ki volt adva a jelszó a törvényjavaslattal szemben való állás- foglalásra.

1871. nov. 15-én Steiger Gyula, pestváro-i képviselő sürgősen indítványozta: Küldessék ki egy 9—11 tagú bizottság, amely a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslatot azonnal tanácskozás alá vegye és az iránti véleményes jelentését egy rendkívüli közgyűlésnek terjessze be.

A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta és a javaslat tárgyalására Gerióczy Károly tanácsos elnöklete alatt Kamermayer Károly tanácsnokot, Steiger Gyula, Királyi Pál, Széher Mihály, Tavaszi Endre, Horváth Károly, Weisz Bernát, Simon Florent képvi selőket, Barna Zsigmond főjegyzőt, Csengey Endre tiszti főügyészt és Faller József főszámvevőt* küldte ki, azzal, hogy jelentésükkel már a november 25-ikére egybehívott rendkívüli közgyűlésen számoljanak be.

Be is számoltak.

Előterjesztésük aggodalommal van tele és ezt tükrözi vissza?az a fölirat, mely az 1871. évi november 25 ikén tartott rendkívüli közgyűlésen elfogadva Barna Zsigmond Pest városa akkori valóban jeles tollú főjegyzőjének tolla alól került ki.

„Vájjon Budának Pesttel való egyesítése e városok jólétének előmozdítására fog szolgálni?“ — veti föl az aggodalmaskodó kérdést a fölirat. És megfelel reá azzal, hogy : Elméletben soha.

Mert — folytatja — vannak fontos okok Pestvárosa részéről és lesznek kétségtelenül Buda részéről is, melyek óvatosságra intenek és a melyeknek a gyakorlat által előbb meg kell szüntetniük.

Különösen fázik a fölirat a három város közvagyonának és jövedelmeinek közössé tételétől és kételyét fejezi ki, vájjon a törvényjavaslat 82. § ‘szerint kiküldendő bizottság képes lesz e föladatát olyképen megoldani, hogy egyesítvén a három város közvagyonát és tartozását, ezen munkálata közel 300000 lélek nagy részének megnyugvását eredményezze ? Ebben a fölirat alaposan kétkedik.

Pest város akkori hatóságának irányadó körei egyáltalában úgy voltak meggyőződve, hogy a két város egyesitésének kérdése, a rendezés kérdésétől alapjában külömbözik, mert az első körül főleg a közigaz- gatás érdeke, az utóbbi körül ellenben a két város különleges vagyoni, gazdasági és társadalmi viszonya dönt.

Ezeken kívül Pest város törvényhatósága azon meggyőződésben élt s ennek nyílt kifejezést is adott,

*) Közülök ma csak ketten Gerióczy Károly nyug. első alpolgármester és Steiger Gyula bizottsági tag van életben.

II.

| hogy mindaddig, mig Pest és Buda polgárainak magán- viszonyai a kölcsönös intézkedés terén kereskedelmi, ipar és társadalmi tekintetben annyira össze nem fűződnek, hogy a budai Pesten és viszont a pesti Budán magát otthon érezni nem fogja— az egyQsités, bár törvény és közigazgatás utján végrehajtassák is, csak papiroson fog maradni, mindaddig a két város közötti közlekedés egyetlen Dunahidra lesz szorítva és hid- vámmal lenyűgözve.

Ki kételkedik benne, hogy a törvényhatóság akkor nagy igazságot fejezett ki, midőn azt mondja, hogy csak akkor, ha a már meglévő és czélba vett hidakon a közlekedés ingyenes lesz, fog megindulni az életnek azon munkája, mely a két város polgárait rászoktatja arra, hogy egymást egy és ugyanazon község tagjaiul tekintsék.

Ma 1898-at írunk s a partikularismus, sőt mondjuk ki : az antagonismus a Duna két partja között olykor-olykor még ma is elég élesen megnyilatkozik. Erős rohamot intézett a fölirat a virilismus

ellen.

„Mi — mondja a fölirat — a virilismust szükségesnek egyáltalában nem látjuk s nem találunk a törvény megokolásában sem oly érveket, melyek a fővárosi demokratikus elveken kifejlett polgári és társadalmi viszonyok szem előtt tartásával elfogadhatók volnának, de sőt határozottan káros következményűnek tartjuk, mert az értelmiség rovására, a hullámzó természetű főváiosi vagyon koronkénti tulajdonosának érdemnélküli előjogot biztosit.

Tudva van ugyanis, hogy a főváros értelmisége nem annyira a nagy vagyonú osztályban, hanem leg- főkép a számra nézve is tulságban lévő és az országban sehol ily arányban nem található középosztályban van megosztva, és a nélkül, hoKy valaki az értelmiség, de különösen a hazafiság kiváló fokozatával dicsekedhetnék, szerencsés üzleti mozzanat által a vagyonoso- dás magas fokára jut, sőt megadhatja ezt a sors játéka is (helyesebben a lutri). A középosztály politikai érettségét mindenkor bebizonyította az által is, hogy polgártársai közül a vagyonosokat is ki tudta szemelni és valamely polgári tisztségre megválasztani, ha arra érdemeseknek bizonyultak.

A kormány azzal okolta meg a virilismusnak behozatalát a fővárosban, nehogy a főváros egyesítéséről alkotandó törvény, a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvénycikkben elfogadott alapelvekbe ütközzék.

Ezen megokolásra a sérelmi fölirat azzal vág vissza, hogy olyan alapelv, mely az alkalmazás terén annyira e'mosódik, hogy alkalmazásának eredményében az elvet felösmerni alig lehetséges: az a'apelv lenni megszűnt és puszta formalitássá válik.

Voltak a kormány törvényjavaslatában szarvashibák is, mintpéldául azon intézkedése, mely közgyűlések alkalmával — a megyei mintára — a szólás kötelezettségét az összes városi tisztviselőkre, sőt még a városnál nem is létezett tiszteletbeli tisztviselőkre is kiterjesztette, amely rendelkezés természetesen már a priori is kivihetetlennek látszott.

Küzdött Pest városa, még pedig derekasan a fő- ispáni (főpolgármesteri) méltóság behozatala ellen is.