Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-11-28 / 6. szám

1898. november 28.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

san kiderül, ha tekintetbe vesszük, hogy az uj törvény az elöljáróságok azelőtt is már elég terjedelmes hatáskörét jelentékenyen kibövitve a fővárosi tanáé■> ügyköréből egy jelentékeny csoportot kiválasztott, és a kér. elöljáróságok hatáskörébe utalt, sőt a közegészségi ügyekben az összes teendőket az elöljáróságokra bízta és ez ügyekben őket — mint e. f. közegészségügyi hatoság — a kihágási bíráskodással is felruházta, Ilyformán a kér. előljáróságck sajátságos szervezetüknél és hivatásuknál fogva a fővárosi adminisztráció minden ágában és irányában eljárni, ezer aprónak tetsző, de kihatásában igen fontos ügyben intézkedést tenni kénytelen lévén, eredményes működés ugyancsak úgy várható, ha a legközvetlenebbül érinted polgárság a munkából a maga részét kiveszi és ilyformán az elöljáróságot szóval és tettel támogatja.

így kontemplálta a törvény és igy szándékolta a főváros közigazgatási bizottsága, mely a fentjelzett törvény javaslatára vonatkozó jelentése szerint a létesítendő kér. választmányokban a kerület véleményező, ellenőrző és határozó testületét tekinteni kívánta.

Sajnos! Eddig az eredmény nem felel meg a várakozásnak. Ma-holnap négy éve, hogy a kér. választmányok a főváros adminisztrációja keretében működnek, de minden beavatott tudja, hogy ez ideig a kerület közigazgatásában számottevő véleményező, ellenőrző, vagy határozó testület nívójára emelkedni képesek nem voltak.

Oka ennek részint a törvényben, részint annak alkalmazásában rejlik A törvény fogyatkozásai csak újabb lörvénynyel kiigazíthatók lévén, azokkal e helyütt foglalkozni meddő munka volna, mert tapasztalatból tudjuk, hogy nálunk valamely hiányos törvény kiigazítása évtizedek után csak nagynehezen vívható ki.

Annak alkalmazását illetőleg pedig egyik sarkalatos hiba az, hogy a fővárosi tanács a választmányok indítványait és felterjesztéseit, melyek nem ritkán az intézmény kiépítését célozzák, saját hatáskörében elintézi, azokat bölcs belátása szerint rendesen félre teszi, vagy pedig nagy idő múlva elutasítja, pedig az 1893: XXXIII. t-cz. 30. §-ának 4. pontja — az 1872. tcz. 58. §-a 0. pontjának megfelelve —- úgy ntézke- dik, hogy a ktr. választmányok előterjesztéseiket es javaslataikat a törvényhatósági bizoUsáqnak teszik, azok tehát mindig a tör vény hutósági bizottság elé terjesz- tendők.

A kér. elöljáróságokról szóló törvény 30. §-ának 4. pontja értelmében a választmányok a kerületet érdeklő minden ügyben javaslatokat és előterjesztéseket tenni hivatva lévén, azok igen sok fontos köz- igazgatási ügy előkészítésénél közreműködni egyenesen predesztinálva vannak. A praxisban azonban módot nem nyújtanak nekik, hogy ebbeli kötelességeiket teljesíthessék.

Régi panasz, hogy az adók kivetésénél nálunk nem mindig járnak el igazságosan. Az 1833 : XLIV. tcz. 17. §-a helyes megadóztatás czéljából a kér. elöljáróságokat utasítja, hogy ez ügyben a kellő felvilágosításokat adják, a 18. §-a pedig mindenkit feljogosít arra, hogy az adójavaslatok ellen észrevételeit beadhassa. Kétséget sem szenved tehát, hogy az időközben hozott uj elöljárósági törvény szelleme és intenciója szerint a kér. választmányok ez ügyben

7

észrevételeket tenni kiválóan hivatva vannak. A választmányoknak azonban nem nyílik alkalom, hogy ezen fontos ügyben ellenőrzöleg eljárhatnának.

Nagy előnyére vállanék a közügynek, és egyik legfontosabb feladatát teljesítenék a “kér. választmá nyok, ha módjukban volna a föv. szabályrendeletek javaslatait behatóan megbeszélni s azok tökéletesb- bitését véleményezésük által elősegíteni. S ime, a fővárosnál uj lakbérleti szabályokat, cselédrendtartást, stb. terveznek anélkül, hogy azt a tiz polgári testületet — a melyet, ha még nem léteznek, pusztán e végből is alkotni érdemes volna —- véleménye iránt megkérdeznék.

Általában véve nagy hiba az, hogy a kér. választmányi tagoknak nem nyújtanak módot arra, hogy azokban az ügyekben, a melyekben tanácsolólag, ellenőrzöleg, vagy határozólag eljárni hivatva vannak, a kellő tájékozást megszerezhessék. Mig a fővárosi bizottsági tag a kézbesített hivatalos nyomtatványokból, s a terjedelmes referádákból a szőnyegre került tárgygyal és a fővárosi adminisztráció sokfelé elágazó gépezetével és szervezetével alaposan megismerkedik, a kér. választmányi tag közigazgatási ügyekben hivatalos utón tájékozást épenséggel nem nyer, a napirenden levő tárgyra vonatkozólag pedig csak igen hézagosán informáltatik. Ezt a tájékozatlanságot fokozza még a választmányoknál szokásos napirend alakja is. A fővárosi bizott-ági tag a kimerítő tárgysorozatból jóval a közgyűlés elölt világosan megtudja, hogy milyen tárgy, illetve kinek milyen ügye fog tárgyalás alá kerülni. Ezzel szemben azonban a kér. választmány napirendje generalizálva csak annyit mond: „Szegényiügy“, „Folyó ügyek“ s csak azokat az indítványokat smerteti meg közelebbről melyek a vá'asztrnányi tagok által benyujtatnak. Pedig a választmányok működésének lényege nem a szórványosan beérkező indítványokban, hanem épen azokban az állandó szegény ügyek és folyó ügyekben fekszik.

És ugyanezen szemponból kiindulva, nagyon hátrányosnak tartom, hogy a választmányi tagok részére tüzetesen kidolgozott munkaprogramul behozva nincs. Pedig az építkezések megvizsgálásánál, a hivatalos szemlék foganatosításánál, a havi segélyek kiosztásánál, a törvényben körülirt hagyatékok összeírásánál stb. stb. hivatalos c elekményeknél, közreműködni, minden tagnak joga és kötelessége lévén, őt attól sem megfosztani, sem felmenteni nem szabad.

A legnagyobb baj, hogy a választmányi tagok az egy havi ülésen kívül hivatalosan soha sem találkoznak és természetellenes, hogy a tiz kér. választmány, a mely mindannyi egy közös czél elérésén fáradozik, egymással soha sem érintkezik.

Elkerülhetlen szükségesnek tartom tehát, hogy az egyes választmányoknál esetről-eset-e tartandó értekezleteket, az összes kér. válaszarányokra nézve pedig, hogy esetről-esetre egybehívandó együttes értekezleteket behozzanak.

Hogy pedig az elméletben oly kitűnő uj intézmény a prakszisban a fővárosi adminisztráció előnyére és a polgárok javára kellőképen érvényesülhessen, mindenekelőtt szükséges, hogy azt a fővárosi bizottsági tagok a fővárosi tanács, és az elöljáróságok minden kicsinyeskedés félretételével áldozatkészen támogassák és fejleszszék.