Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-24 / 1. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS nemű külön javadalmazás vagy jutalom nem jár és a mely mellett a hivatalos munkálat teljesítését a legcsekélyebb mértékben sem szabad elhanyagolnia. E 30 nap alatt a felügyelő mérnök köteles minden lépését bejelenteni a rendőrségnek, hogy adandó alkalomkor őt a lehető leggyorsabban meg tudják találni. Hogy micsoda munka ez, mily kötelezettség, annak a taglalásába itt nem akarunk bocsátkozni, de meg kell jegyeznünk azt, hogy ebben a kérdésben a mérnöki testület igényei karöltve haladnak a nagyközönség érdekeivel. Micsoda absurd állapot az, hogy egy hétszázezer lakossal biró és naponként hatalmasabban fejlődő városra egy mérnök vigyázzon ? Hiszen elég, ha ráutalunk arra, hogyha Ó-Budán és a Ferenczvárosban körülbelől egy időben történnek oly balesetek, melyek mérnöki orgánumnak a helyszínére való kiküldetését okvetlenül szükségessé teszik, már is olyan lehetetlen állapot áll be, mely a visszásnál is visszá- sabb helyzeteket teremt. A mérnöki hivatal már az illető szabályrendeletek életbe léptetése alkalmával kérvényt akart intézni Márkus József akkori polgármesterhez, bogy a visszás helyzet orvoslását kérelmezze. A terv keresztülvitelét megakadályozta Márkus József főpolgármesterré való kinevezése s azóta a dolog elaludt annyi ban, hogy a mérnöki hivatal tovább tűrt és fáradott. Most azonban újra mozgalom indult meg a mérnöki hivatalban, melynek eredménye valószínűleg az lesz, hogy Halmos János polgár' mestert kérni fogjái<,hogy egész erejét vesse latba egy helyesebb és jobb meg Idás létesítésére. A mérnöki hivatal annál inkább remélheti a fentemlitett bajok orvoslását, minthogy e kérdésben forgó szabályrendelet kiadása csakis a törvény félreismerésén alapulhatott. Az 1894. XXXVIII. törvényczikk implicite, de egész határo zottsággal a kerületi elöljáróságoknál működő mérnökök kötelességévé teszi, az egyes kerületekben levő épületek közbiztonsági és közegészségügyi szempontból való ellenőrzését. A polgármesternek nem lehet feladata, de joga sem arra, hogy a központban működő mérnököket a kerületi mérnökök hatáskörével ruházza fel. Ha e rendelet megszüntetésével az eféle anomáliáknak véget vet, legalább a jövőben nem kell majd a központi m érnökőket a hivatalos órák pontosabb betartására utasítani. Rege az áramzáróról. Itt az ősz. Üljenek tisztelt olvasóim mellém a kályhához, (kandallók, fájdalom, már nincsenek és ha vannak, hát nincs fáravaló) és hallgassák meg a következő agg regét. Színhelye nem a kies Abdera, a bájos egü Grae- cia halhatatlanok városa, hanem a legsötétebb Zugló. Körülírással olyan elátkozott telepe világvárossá törekvő szép Budapestünknek, a hol nem lakik sem fővárosi bizottsági tag, sem tanácsos, sem más számba- vehető klub vagy klikbeli tekintély. Szóval ez egy minorum gentiummal teletelepitett istentől elrugaszkodott fészek, mely extensiv irányú fejlődésével, régóta gyomrában van mindazoknak, kik azt tartják, hogy az ember csak a belvárosi háziurnái kezdődik és az Erzsébet körútinál végződik. Igaz, hogy a zuglói misera plebs csak olyan arányban adóz, akár az Andrássy-uti háziúr, de ez a kötelesség nem megy érdem számba, kivált ha meggondoljuk áldástterjesztő közigazgatásunk atyai gon1898. október 24, dosságát, melylyel egyaránt kész agyonfojtani mindent ami az extensiv fejlődés keretébe esik. Erre az elátkozott telepre most a régi lófej ä helyett modern, Siemens és Halske röpíti az embert Az az pardon! csak röpítené, ha a magyar kir, államvasutak alföldi útvonala végig nem kígyóznék a nyugoti pályaudvartól egész Kőbányáig. így metszvén végig ma már természetellenesen a székesfőváros ezen vidékét és így állva útját a székesfőváros egyetlen fejlődési módjának. Egy teljes évtized leforgására volt szükség, Fmig a máv mély belátásu bölcsei odáig kapaczitaltattak, hogy talán még sem akad meg a vasúti üzem, nem dől meg a vasúti közlekedés biztossága, ha a Zuglóba vezető közúti vasutat az államvasut sínéin áteresztik. A példa mutatta, tapasztalás igazolta, hogy a Kerepesi-uton, a kőbányai rendező-pályaudvarnál akadálytalanul mehet át az államvasut sínéin a viczinális, meg a lófejü, a nélkül hogy a szabályszerű elővigyázat mellett, I árkiben kár esett volna. Tíz évi lótás-futás, kérvényezés, deputácziózás után végre nekidurálták magukat az államvasut urai és megengedték, hogy a villámos közúti vasút a csö- möriuti síneken átdöczöghessen. De milyen föltételek alatt! Előbb vashidat építettek a közúti vásuttársaság- gal, két külön bakterházat tettek mellé, a megfelelő őrszemélyzettel. Egy nagy forgósorompót csináltak: mind ezek fölé (hogy a mennykö meg ne üsse) sodronyhálót húztak és mikor több mint félévi huzavona után ezzel a sok czók-mókkal elkészültek, egy zseniális ténynyel fejezzék be ezt az emberizzaztó szekatúrát. Finis coronatopus la masszív forgósorompó aljába alkalmaztak egy uj találmányú áramzárót. Ennek a komplikált szerkezetnek az volna a rendelt etése, hogy a forgósorompó lezárásakor a vdlam- íolyamot elzárja, és ezzel a villamosvasúti kocsit jó távol a sorompótól föltétlenül megállítsa. Elméletben ez persze gyönyörűen fest és miután ennek a különben szép szerkezetnek az árát is a közúti vasútnak kell kiszorítani, a találmány az ál- lamvasutakra nézve olcsó vívmány is. Most tehát tiz év leteltével végre megindulhatott a közlekedés a vasutisineken át. A nagyközönség végre megmenekülni látszott az átszállással járt időveszteségtől. Azt remélhette, hogy télen-nyáron, vizen-sáron nem fog már kelleni átgázolni egyik villamos kocsitól a másikig. Szóval joggal hihette, hogy amit a butaság eddig megakadályozott t. i. az akadálytalan közlekedést, azt a józan ész va- lahára 1 ehetővé tette és — keservesen csalódott. Az uj találmány nem vált be. Az uj áramzáró vasszekrénye első Ízben áramot fogott és megolvadt.
