Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-24 / 1. szám
1898. október 24. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS illetőleg. Hogy ez mennyi galibát okoz az előléptetéseknél és választásoknál az bővebb magyarázatra nem is szorul. Őszinte igaz elösmerés illeti meg tehát a tanügyi osztály buzgó vezetőjét, hogy a szakfölügyelet kérdésében újból megindította a tárgyalásokat s mó- - élőt nyújt arra, hogy az ige végre-valahára testté legyen. De bármennyire égető szükséget is képez a szakfölügyelet szervezése, eredményt és sikert csak akkor várhatunk abból, ha az minien tekintetben kifogástalan lesz. A kérdés megoldásának csak két módja van. Vagy egyes igazgató-tanítókat bíznak meg a szakföl- ügyeletiel némi tiszteletdij mellett, vagy külön szak- fölügyelői állásokat szerveznek akkép, hogy a kiválasztat dóknak a szorosan vett fölügyeleten kívül egyéb teendőjük ne legyen. Magunk részéről a másodsorban említett módozatot tartjuk egyedül czélravezetönek. Mert ha az igazgató tanítókat bízzák meg, azok nagymérvű elfoglaltságuk esetén vagy az igazgató-tanítói, vagy a szak- fölügye ői teendőiket hanyagolnák el, aminek csak az iskola, illetőleg az oktatás vallaná kárát. E mellett félő, hogy az ilyen szakfölügyelőknek kollegáik előtt nem volna meg a kellő tekintélyük, sőt itt-ott a föl- ügyelők külÖBÖsen idősebb kollégáikkal szemben magok sem akarnának oly szigorral eljárni, amint azt az ügy érdeke megkívánja. Szakfölügyelőül egész ember kell, akinek módjában legyen minden idejét erre szentelni s akit ne korlátozhassanak semmi körülmények között sem személyes tekintetek. Fontos az is, miként fogják szabályozni teendőiket. Nézetünk szerint föl kellene őket menteni, minden bürokratikus teendőktől; kötelességök volna iskoláról iskolába menve, azokban mindent alaposan megvizsgálni, a tanítást megfigyelni, észrevételeiket minden irányban őszintén, de kellő tapintattal és szigorral és mindenekfölött jóakarattal közölni; folytonos érintkezésben állani az iskolaügy minden faktorával, különös figyelemmel kisérni a kezdők működését s azok képességéről, előrehaladásáról a tanügyi osztály vezetőjének híven referálni. Ezenfölül ha a szükség úgy kívánja, egyes fontosabb szakkérdésekben javaslattételre volnának fölhivandók, sőt az ilyen ügyekben mint előadok szerepelhetnének a szakbizotmányokban is. Végül rendkívül fontos az is, hogy kik fognak ezen állásokra alkalmaztatni. Nézetünk szerint, aki ezen fontos állásra vállalkozik, annak iskolázott, müveit, a népiskolai tanítás minden ágában s a szakirodalom terén is gyakorlott népiskolai tanítónak kell lennie. Ösmernie kell alaposan a különböző törvényeket, utasításokat és rendelteket, állandó figyelemmel kell kisérnie a szakirodalom terén megjelent munkákat s általában minden az oktatás fejlesztése érdekében megindított legcsekélyebb mozgalmat. Ezenfölül föltétlenül szükséges, hogy buzgó, lelkiösmeretes, elfogulatlan, őszinte, szigorú, de igazságos ember legyen, akit semmiféle, különösen személyes tekintetek ne korlátozzanak s aki őszinte, igaz szívvel s teljes odaadással szolgálja az ügyet. Mindehhez természetesen az is szükséges, hogy a hatóság illő fizetést is juttasson az illetőknek s ezzel biztosítsa egyrészt anyagi függetlenségét, másrészt azt is, hogy ezen állásokra kiválogathassa az árra legképzettebbeket és legérdemesebbeket. ügy véljük, hogy egyelőre öt fölügyelői állás szervezése elegendő volna, mert igy átlag 180—190 osztály látogatása jutna egyre, amit minden nehézség nélkül teljesíthetne. A költségek alig rúgnának többre évi 10—12,000 írtnál, ami a várható eredményt tekintve vajmi csekélynek mondható. Ha a tanács szerencsés lesz a fölügyelők megválasztásában, ha ezek kellő tapintattal és buzgóság- gal fogják nemes hivatásukból folyó szent kötelességeiket végezni, ha minden tudásukat, minden erejüket és igyekezetüket arra fogják használni, hogy egyetértő eljárással szolgálják a főváros népoktatás ügyét, úgy a siker el nem maradhat. A helyes szervezet, a rátermett szakfölügyelők emelni fogják a népoktatásügy nívóját, előmozdítói lesznek a tanítói kar erkölcsi és anyagi érdekeinek, javára lesznek az egész emberiségnek, s javára szeretett magyar hazánknak ! Adja Isten, hogy úgy legyen ! A főváros mérnöki hivatala. Irta: Sternberg Ottó. A mérnöki hivatal a fővárosi közigazgatásnak mostoha gyermeke. Minden beavatott tudja, hogy a kommunális munkáknak túlnyomó része a mérnöki hivatalból indul ki és a mérnöki hivatalban összpontosul. De köztudomású az is, hogy e hivatalt nem tekintik másnak, mint a német »Prügelknabe« magyar fordításának, a melyen hivatott, hívatlan üt egyet, a mikor kedve tartja. Nem ez a dolog azonban, amelylyel ez alkalommal foglalkozni akarunk. Igaz ugyan, hogy nem magán, hanem fontos közérdeket képez az, hogy a városi adminisztráció kebelében oly mérnöki hivatal álljon, mely a legteljesebb mértékben képes legyen a legfokozot- tabb igények kielégítésére és hogy viszont a mérnökök buzgalmát, igyekezetét, munkakedvét a hivatalos hatóságok és a nagy közönség elismerése jutalmazza. De ahol nincs meg a működésre a helyes szervezeti alap, ott a működés maga még az egyesek legnagyobb erőkifejtése mellett is illusoriussá válik. A mérnöki hivatal szervezete süppedékes talajon áll és ebben rejlik minden bajnak alapoka. A szervezet nagy hibáival a jövő számunkban fogunk foglalkozni. Jelen czikkünkben csak egy oly anomáliára akarjuk ráterelni a figyelmet, mely a mérnöki hivatallal kapcsolatosan a fővárosra nehezedik. Budapest fő- és székváros közbiztonságára naponkint nehány száz rendőr és egy szál mérnök vigyáz. Hogy szavainkat bővebben kimagyarázzuk, kijelentjük azt, hogy itt nem idétlen tréfáról van szó, hanem egy szomorú valóságról, melynek hátrányos következményei mindinkább előtérbe fognak lépni. A jó emlékezettel megáldott városatyák még tudni fogják azt, hogy a belügyminiszter nehány év előtt annak a kívánságának adott kifejezést, hogy állandóan, a fővárosi mérnöki hivatalnak egy tagja a rendőrség rendelkezésére álljon. E kívánság következménye egy polgármesteri rendelet lett, melynek értelmében minden hónapban más-más mérnök köteles a rendőrség számára inspekciót tartani. Az inspekció alatt nem értünk egyebet, minthogy egy mérnök 30 nap és 30 éjen keresztül köteles a rendőrség számára készenlétben lenni, hogy az esetleg előforduló műszaki szerencsétlenségeknél, vagy műszaki kérdésekkel kapcsolatban álló baleseteknél a helyszínére kimenjen és hogy ott munkájával a rendőrséget támogassa. Harmincz nap és harmincz éjjel egy embernek! Teljesítenie kell olyan feladatot, mely hivatalos munkakörén kívül esik, melyért semmi.
