Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-07 / 3. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 1898. november 7. adatok. A központba tartozó mérnök készíti a tervezeteket és végre is hajtja azokat, sőt horribile dictu saját magának az ellenőrző közege is. Ez azonban még nem lenne olyan nagy baj; a legvisszásabb állapot az, hogy az apróbb ügyek tömkelegében nem ér rá a nagyobb eorupciókra, vagy ha kénytelen nagyobb feladatok teljesítésére, nincs meg a nagyobb tervezetek kifogástalan készítéséhez a szükséges ideje. Az említett baj egyetlen orvosszere az, hogy kivegyék a központi hivátal kezéből azokat az apró ügyeket, a melyek munkarendjére csak bénitólag hatnak. Ezeket az ügyeket feltétlenül a kerületi mérnökök hatáskö. ébe kellene átutalni, a kik igy a kisebb ügyek tervezését is végeznék. Őket kellene megbízni az összes tervezetek kivitelével is, úgy hogy a központ hatáskörében más nem maradna, mint a nagyobb szabású dolgok szervezése és a kerületi mérnökök által végzett munkák ellenőrzése. E rendszabály életbeléptetése végetvetne annak a gyakran és indokolatlanul hangoztatott panasznak, hogy a városi központi mérnökök nem bírnak ele gendő szakműveltséggel a nagyobb koncepciókra. Igaz ugyan, hogy e reform életbeléptetéséhez a kerületi mérnökök helyébe szervezni kellene a kerületi mérnökséget, értvén ezalatt azt, hogy minden egyes elöljáróság kebelében nem egy szál mérnöknek, hanem egy kis mérnöki hivatalnak kellene működni. De még ez a változás sem okozna jelentékenyebb kiadásokat, minthogy a központi hivatal kevésbbé tehetséges tagjait át lehetne transferálni a kerületekhez, úgy hogy a központban nem maradna meg, csak a mérnököknek egy elite gárdája, a melynek működésére büszkeséggel tekinthetne a főváros. A központ tehermentesítése a lélekölő apró mun kától és a bele nem illő személyzettől! Ez legyen a mérnöki hivatal reformjának egyik jelszava. St. 0. Tanügy. Siabó Károly tanácsos. Tegnapelőtt az összes községi iskolák tantestületei testületileg felkeresték hivatalában a közoktatásügyi osztály főnökét, Szabó Károly tanácsost, hogy őt nevenapja alkalmából üdvözöljék. A küldöttséget Oyulay Réla az V. kér. polgári leányiskola igazgatója vezette, kinek Szabó tanácsos meleg szavakkal köszönte meg a nem remélt, kitüntető figyelmet. Reformok a főváros iskoláiban. A székes óváros iskoláinak száma a közelmúltban rövid idő alatt igen nagy mértékben, mondhatni: bámulatraméltó módon növekedett. Nem csodálható tehát, ha a gyors fejlődéssel úgy járt a főváros iskola-ügye, mint a hirtelen növésnek indult gyermek, a kinél tudvalevőleg a hirtelen növés rendszerint a szervezet egyik vagy másik részére káros hatással van. Így a főváros iskolaügye körül egy vagy más tekintetben mutatkozó hiányok alig róhatok fel, mert a rohamos fejlődés mellett nem lehetett idő az apróbb részletekről előrelátólag gondoskodni; de különben is természetes fejleménye minden, különösen nagyobb fejlődésben levő intézménynek, hogy egyes hiányok csak bizonyos idő múlva, áz intézménynek csak bizonyos fejlettségi stádiumában válnak érezhetőkké. A székesfőváros iskolái számbxn immár elérték azt a fejlettségi fokot, a melyen, mondhatni, teljesen kielégítik a jelenlegi szükségletet, s most már alig kell a múltban felniérült hiányokat, legalább nagyobb mértékben, pótolni, inkább csak a jövőbeli természetes szaporodásról kell gondoskodni. Itt az ideje tehát, hogy a főváros iskolái ne mennyiségileg, hanem minőségileg fejlesztessenek ! Rend, egészen az aprólékosságig menő rend a jó adminisztráció legelső alapfeltétele. S ebből a szempontból kiindulva, amikor a fővárosi iskolaügy terén megindu't reform-mozgalmat örömmel regisztráljuk, nem tartjuk szükségesnek a tervbe vett egyes re ormok fontosságát, vagy jelentőségét külön is hangoztatni. Mert a reformnak nem mindig kelléke az, hogy nagy fon- to'ságu legyen: a rend szempontjából s kszor egy, magában véve különben kisebb jelentőségű dolog is nagyhorderejű lehet következményeiben. A jelen esetben már maga az a tudat, hogy a megindult mozgalom a legkisebb szabálytalanság kiirtására is irányul, elegendő lehet arra, hogy sokan ne engedjenek meg maguknak olyasmit, a mit megengedni amúgy sem volna szabad. Azért nem helyezkedhetünk a kérdést kicsinylő nézet álláspontjára, a mely nagyon hasonlít a Pató Pál úréhoz s a mely a megindított tárgyalások folyamán tudtunkkal egy ízben már hangot nyert, hogy ez vagy az a dolog, mely eddigelé szabályozva nincs, nem igényel szabályozást, mert hiszen eddig is meg voltunk nagyobb baj nélkül. Ne feledjük, hogy a megtűrt, az elnézett kis szabálytalanságok képezik legtöbbször az indító okot nagyobbak elkövetésére. A székesfőváros tanügyi osztálya által az'iskolák terén megindított reformok között fontosságára nézve első a szakfelügyelet kérdése, a melylyel már lapunk 1. számában foglalkoztunk. Most azokról a további reformokról akarunk megemlékezni, amelyek a múlt hónapban tartott ankétszerü tárgyalással indultak meg, — s azok kapcsán mondunk el egyet-mást. Első helyen került szóba az iskolák fűtése, s az e körül követendő eljárás. Ez a kérdés eddigelé az iskolaigazgatóknak épen nem egyöntetű, de sokszor annál inkább önkényes eljárása szerint nyert megoldást. Épen lapunk múlt számában közöltük dr. Rigler Gusztávnak a fővárosi iskolák egészségügyéről az országos közegészségi egyesület iskolaorvosi szakosztályában tartott felolvasását, a melyben arról szól, hogy a fővárosi iskolák fűtésénél több hiányt tapasztalt, s többek közt javasolja, hogy a termek hőfokát ne a tanárok, vagy igazgatók határozzák meg önkényesen, hanem legyen az egyöntetűen szabályozva. Azt hisszük, hogy az iskolák l ütése körüli eljárásról most készülő szabályzat úgy ezen hiányt, mint az esetleg létező egyéb bajokat is orvosolni fogja. A fűtés körüli eljárással kapcsolatos még egy, következményeiben nagy jelentőségű újítás, amelyről a jelzett ankéten szó volt, s amely oda irányul, hogy az iskolaépületekben lakó fővárosi alkalmazottak kötelesek legyenek a főváros fűtőanyagából fűteni, s ennek megváltása fejében egy bizonyos, méltányosan megállapítandó átalányösszeget űzetni. Fontos ez az újítás azon régóta kifejezésre jutott, s immár közhelylyé vált gyanúsítás folytán, hogy az iskolaigazgatók a főváros fűtőanyagát privát czéljaikra ingyen használják. A mily elszomorító világot vet ez azoknak jellemére, s a hivatali eskü szentségét sem respektáló lelkiismeretére, akik e gyanúsításra rászolgáltak, annyira méltatlanul ér többeket. A jelzett újítás valószínűleg gazdasági élőnyökkel is fog járni. Következtetni lehet erre abból a nagy túllépésből, amely az iskolák fűtőanyagának költségei tekintetében évről-évre felmerül. Hiszen a folyó évben is úgyszólván kizárólag ez okozta az év első negyedére vonatkozólag az iskolák költségelőirányzatában mutatkozó túlkiadást. De ha nem is eredményezne megtakarítást, amit esetleg arra való tekintettel lehetne vitatni, hogy a megváltási átalányösszeget méltányosan, minimaliter kell megállapítani, sőt többet mondunk : még ha ez némi költségtöbbletet okozna is a városnak
