Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-07 / 3. szám
6 tekre hurczolkodott át. Ezzel természetesen lépést kellett tartani a műszaki felszereléseknek is, már pedig minden beépített terület, minden kikövezett út és minden csatorna hozzájárul ahhoz, hogy a csapadékvizek bészüremkedését megakadályozza s ezzel a talajvizek hullámzását kisebb mérvre szorítsa. Hogy például csatornahálózatunk főgyűjtőinek kiépítése mily rendkívül jó befolyással volt e betegség csökkentésére, azt az 1893.. 1894. és 1895. éveknek eddig legkedvezőbb eredményei igazolják, a midőn t. i. ezt a műszaki alkotást használatba vették. De hatóságunk nem burkolhatja be és nem dré- nezheti le a terüle!e alatt elvonuló talajvizek összes származási vidékét és ezzel egyidejűleg nem zárhatja el magát az alsó kékagyagig iealapozott rakpartfalakkal a folyam egész hosszában, minek következménye az, hogy Budapest alatt a talajvizek mindig ingadozni fognak és ennek folytán a hagymáz sem lesz teljesen eltüntethető. Vájjon létesithető-e azért még további javulás és hogyan ? Még nagymérvű javulás létesíthető, ha komolyan számba veszszük eddigi működésünket. Minden baj ugyanis két irányban orvosolandó, t. i. egyrészt az előidéző okokat kell megszüntetni, vagy legalább is tőlünk telhető módon ártalmatlanná tenni, másrészt pedig a szervezetet kell megerősíteni, és ápolni, hogy a bajoknak ellenállhasson. Mi eddig összes erőinket, talán ezt meghaladó mérvben is, az előbbi ré zre fordítottuk. Ideje volna, hogy a másik részszel t. i. a szo- cziális kérdésekkel is ily behatóan foglalkozzunk.“ haladéktalanul követelni, s mikor ezt a bagdádi bölcs tanács rendelete is szigorúan meghagyja. Dubajka, a gyöngyfogu asszony, szomorúan nézte a férjét. —- Mi bajod, — Juka édes ? Aztán, mikor a térti kezében éles kést látott megvillanni, szegényke elájult. * A követ bányászó városrészben, a legpiszkosabb utczában az összedőlt ház elé sietve egy „magános láb“ érkezett. A mint lépett, látszott rajta, hogy bal láb. O Bagdádban a Tigris partján ugyanekkor egy magános kar közelgett egy bagdádi hordár karjába kapaszkodva, a leszakadt állvány felé. A belvárosban az egy Etem-sikátor Clem-Ovics- féle ház elé ugyancsak ugyanekkor egy magános jobbláb iparkodott a ledőlt állványhoz. — Kéz! Balláb! Jobbláb! —szólt reá a magánosán siető furcsa testrészekre mindahárom helyen a kirendelt rendőr, — mit keresel te itt, és hogy kerültél ide ilyen állapotban ? S a balláb, a bal kar, meg a jobbláb erre felelet 1898. november 7. Albrecht-Hildegarde alap. Hiába, fényűző napokat élünk s amikor nem szól a reklám dobja, nem szívesen teszünk jót még a más zsebéből sem. Ez a mottója az Albrecht-Hildegarde alap kezelésének. A rendeltetése pedig ennek az alapnak az, hogy az évi kamatokból érdemes, megszorult kisiparosok 40—200 forintig terjedő kamattalan kölcsönhöz jussanak. Albrecht főherczeg a maga és a felesége emlékére 7000 forinttal vetette meg az alap létesítését azzal a szándékkal, hogy a szegény iparos gyors és olcsó kölcsönhöz jusson. Az alapnak ma már 250.000 forintnyi vagyona van, amelynek az évi kamatja maga 10.C00 forint. Hány szegény iparos jut a jólelkü főherczeg kezdeményezéséből gyors és olcsó segítséghez ! hiány szegény ember áldja a nemes czélu alapot! Ugy-e bár azt hinné a laikus, hogy igy van. Nem, csak igy kellene lenni. De lehet e áldásos az, ami akármilyen rendeltetéssel is a székesfőváros kezébe kerül. Azt kell mondanunk, hogy nem. Vádaskodás nélkül állíthatjuk ezt, szomorú bizonyítékokkal. Hisz csak a napokban történt az alap kamatainak kiosztása. Rendelkezésre állott 48.575 forint. Ebből kiadtak kölcsönképpen 5260 forintot. Persze a fővárosban, főképp a novemberi házbér negytd idején kevés a megszorult kisiparos s ennek tudható be, hogy olyan kis összeg került feloszlásra. Bizonyára nem. A nagy megtakarításnak nagy okai is vannak, szégyenére a tanácsnak, amely igen keveset gondol a szorult helyzetben levő iparos elemmel. Az alapból nyerhető kölcsönért ma már nagyon kevesen folyamodnak, mert, amint egyéb városi intézménynél, itt is elkerülhetetlen a protekczió. Az alap nemes intencziói ugyan kizárták a közvetítést, de a helyett, mind a hárman kivesznek a zsebükből egy-egy névjegykártyát melyen ez áll: JUKA AL BIUTA PÉDA — sokfelé szaladó — i nspekcziós városi mérnök. BAGDÁDBAN. A lelkiösmeretes inspekcziós Juka A1 Biuta Péda — vagyis más szóval a kötelesség áldozata — ugyanis olyképen oldta meg az egyszerre „sokfelé szaladás“ nehéz problémáját, hogy egyszerűen fölszeletelte magát, mint a parizert. — így aztán, — goniolta némi hamissággal — legalább: jut is, marad is. Mig a balláb, jobbláb, s a félkar tudniillik az építkezési szerencsétlenségeknél a felülvizsgálatot végezte, odahaza, a gyöngyfogu Dubajka gránátpiros ajkán ugyanakkor végezte az inspekcziót egy magános fej, valamint a mérnök többi, odahaza maradt alkotó részei. Scherezád után szabadon : Bagdádi. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
