Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-11-07 / 3. szám

1898. november 7.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

7

modern fejlődés másszóval klikk szellem ennél is megtette a maga hatását.

A kölcsönt kérő fél, akinek sürgős szüksége van a 40, vagy 100 forintokra, februárban beadja az alázatos kérést a tanácshoz. Innen megfelelő időtartam után: márcziusban az előljáiósághoz ment a kérvény azzal az utasítással, hogy a kölcsönkérő erkölcsi és anyagi viszonyairól tüzetes informáczió szereztessék be. Kedvező esetben a kölcsönért folyamodó alapos megzaklatása után az adatokkal fűszerezett információ visszament a tanácshoz, ettől a IX. ügyosztályhoz, amely, ha sommásan gyűltek össze a kérvények, egybehívta az alap „házi bizottságát“ és szavaztatott a kölcsön ügyében — úgy augusztus körül. A közbeeső idő alatt a kölcsönre szorult kisiparos tízszer tönkre ment, ha volt módja hozzá s végre is otthagyta veszni a kérvényét a megszavazott kölcsönnel együtt.

Ez a rendes eljárás menete. Ebbe azután belejátszott még a választási manőver is aképp, hogy a kölcsöntkérő csak abban az esetben juthatott kölcsönhöz, ha a választásoknál kielégítő módon viselkedett.

Számtalanszor nógatták már a tanácsot a köl- csönosztás ósdi rendszerének megváltoztatására. Végre a tanács kötélnek állott. Készített egy uj szabályrendeletet, amely lehetőleg még nagyobb zaklatásnak tenné ki a folyamodókat. Eddig ugyanis csak az elöljáróságok avatkoztak a kölcsöntkérő privát ügyeibe. Az uj szabályrendelet ezután az ipartestületek meghallgatását is kiköti, sőt ha a szükség úgy kívánja, kezes állítást is követel a folyamodótól.

Igen kedves előzékenységre vall a kezes állításnak a szabályrendeletbe való foglalása. Legalább tanúságot tesz arról a naivitásról, amelylyel a tanács ezt a kérdést kezeli. Mert hiszen dőreség annak a feltevése is, hogy valaki, akinek kezesei vannak, a kérdéses alaphoz folyamodjék kölcsönért s várjon 5—6 hónapig, amikor 8—10 nap alatt zaklatás nélkül, sokkal kulánsabb feltételek mellett juthat intézeti kölcsönhöz.

A tanácsnak végre komolyan kellene foglalkozni az Albrecht-Hildegarde alap sorsával. Kötelessége az alapítók intencióinak szellemében eljárni, de kötelessége a megszorult kisiparosok érdekében is változtatni a mostani bürokratikus eljáráson. Adja ki az alap kamatait a keiületi elöljáróknak, akik a választmányokkal rövid utón intéznék el a kölcsön kérvényeket. Az elöljárók s a választmányok jól ismerik a kerületük szegény, de érdemes embereit s bizonyára méltányosabban fogják elintézni a hozzájuk érkezett kérelmeket.

A mostani rendszer megcsúfolása annak a nemes czélnak, amelynek az alapítvány a születését köszönheti. Szociális és emberbaráti tekintetek parancsolják a segítés módjának gyors és praktikus megváltoztatását s ezelőtt a tanácsnak is meg kell hajolni. Ha segíteni akar, ne feledje, hogy bis dat, qui cito dat ; de elítélendő az, aki sehogy sem ad.

Papir boldogság.

Nincs boldogabb város a papiroson, mint Budapest. Itt nem jöhet senki zavarba, minden ügyben és minden rossz helyzetben biztosan tudhatja, hogyan és miként kell viselnie magát.

Ha valami szokatlan dolog esik meg, másnap már kész a szabályrendelet, hogy ily körülmények között mit és hogyan kell cselekedni. Kétes esetekben azonnal intézkednek, régi rossz szokásokat megorvosolnak, becsontosodott bűnöket megszüntetnek a polgármesteri rend eletek.

Csak egy kicsit gondolkozzunk és egész kazal rendelet jut az eszünkbe, a melyeknek mindegyike valóságos áldás a fővárosra. A restancziákat rendeletileg beszüntették, a hosszas patriarkális tizórázások csak a mesében élnek még, az előzékeny- telenségről úgy beszélnek mint a mamiim tokról és a mastodo- nokról - - egy szóval a mi rossz volt a városnál, az már mind csak volt — a papiroson.

Nem jutna épen most eszünkbe mind ez, ha megint egy igazán kiváló rendeletet nem adott volna ki a polgármester, a kinek figyelme mindenre kiterjed s a ki minden bajnak megtalálja orvosságát, sajnos csak a papiroson.

A legújabb rendelet igazán milliókat van hivatva meg takarítani a fővárosnak. Szabályozza a közmunkák ellenőrzését és azoknak miként való végrehajtását.

Beszünteti a mérnöki hivatal napidijasait mint ellenőrző közegeket s meghagyja, hogy anyag átvételeknél, közmunkálatoknál, útépítéseknél stb. stb. csak kinevezett okleveles és fölesküdött mérnökök teljesíthetik az ellenőrzést s ezeknek a hivatott közegeknek szigorúan meghagyja, hogy ezt a kötelességüket is pontosan és lelkiismeretesen végezzék.

És mi — a kik őszinte becsüléssel viseltetünk a főváros műszaki közegei iránt — mert meg vagyunk győződve, hogy egy-két notórius tagját leszámítva, ennek a hivatalnak a zöme íelkiismeretes, csak képzett és lelkes munkása a közhatóságnak. — mi mégis szomorúan olvassuk ezt az üdvös rendeletet, a mely megszüntet óriási visszaéléseket, csodás rendetlenségeket és mesés slendriánt — a papíron.

Mert tényleg, valóságban csak a pap'ros állja ki ezt az üdvös rendelkezést, azon fog maradni, s azon fog elsárgulni az uj boldog érát hirdető betű, mint ahogy elsárgul öszszel a falevél.

Nem a polgármester komoly akaratán, sőt a műszaki hivatalnokok buzgóságán sem fog múlni, hogy a rendelet a papirostól a valóságig vivő utat megtegye, nem, egyszerűen a fizikai lehetetlenség fogja szárnyát szegni.

A főváros mérnökeit oly nagy mértékben veszi igénybe már eddig is, hogy azokra újabb terheket — csak papíron lehet róni, valóságban nem.

És épen ezért Budapest csak a papiroson boldog város. Administrációja oly bonyolult, oly nehézkes, oly hirtelen esi nált, hogy azt rendeleiekkel, jóakaralt 1, toldozgatással, megjavítani nem lehet.

Ez az amerikai város, amely úgyszólván szakállal, ba- juszszal született meg, egyszerre éli gyermek, ifjú és férfi korát, s igy egyszerre van szüksége a legelemibb és a legraffináltabb dolgokra.

De amint meg van benne az életerő és a teltvágy, épen úgy nincs meg benne a konszolidállság és a céltudatosan dolgozni tudás s amig a fiatal, könnyelmű Budapest költ és pazarol, addig a felnőtt Budapest nem tudja hová hajtani gondtelt fejét s leplezett nyomorán nem tud segíteni.

És ezen nem segít sem jóakarat, sem üdvös rendeletek t amelyeknek az az egyetlen hibájuk, ami a szegény ember orvosságának, hogy szívesen be is venné, használna is neki, csak épen pénze nincsen reá, hogy megvehesse.

És ezért boldog Budapest csat a papíron.