Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-31 / 2. szám
10 elég harcias modorú ur, bátornak is bátor; ismeri a társaságot a velejéig, nem tud vele megbirkózni. Egy kis parázs leleplezés többet ér ám most, mint később az ok nélkül való rekrimináczió. A közúti vasúttársaság olyan álláspontra helyezkedett a fővárossal szemben, amilyent a magyar metropolis nem tűrhet tovább. Hang, modor, tett egyre büszkébb és parancsolóbb s immár nem a hatóság a rendelkező fél, hanem a dúsgazdag társaság, amely telt pénztáraiban bizakodva hatósági jogokat usurpál, kötelezettségeit semmibe se veszi. Reméljük, hogy akad a város urai között egy, a kinek lesz bátorsága felszólalni a társaság makinácói ellen. A fővárosnak igen sok joga van a vállalattal szemben. Tessék azokat a jogokat érvényesíteni s ne bujkáljanak a vál'alattal együtt a paragrafusok mögé. A főváros közönségének filléreiből uraskodó társasággal szemben jogosan követel az adózó nép igazságot és korrektséget. S ha a nép jogait az adminisztráció fejei nem tudják megóvni, jelentsék ki tehetetlenségüket bátran, — s ne kómédiázzanak a főváros érdekeivel s ne hajlongjanak — a börziáner kompánia előtt. A gyakornok ur. Kórista élet kutya kenyér. Ordítani kell ötven forintokért. Istenben boldogult Megyeri (van e ki e nevet nem ismeri) énekelte ezt a szomorú dalt X esztendők elölt a Nemzeti Színházban, s amint egykori kútfők állítják, falrengető kaczagást és még falrengetőbb tip- sokat szerzett ez az ének. Manapság a fővárosi fogalmazó gyakornokok énekelhetnék, ha olyan nagyon énekes kedvük volna: Gyakornok élet kutyakenyér Körmölni kell ötven forintokért. Daczára annak, hogy ötven forint szép pénz, sö t annak, akinek nincsen, igen szép pénz, de egy juris doktornak, aki 17—18 évig ugyancsak buzgón járta a tudomány berkeit, nem nagyon kecsegtető állás a hatszáz forintos hivatal, de átmeneti állásnak elég jó volna. Ha ez a volna, nem volna! Mert úgy áll a dolog, hogy a fővárosnál a gyakornoki állás egy kicsit sokáig tart. Ha csak valami különös esemény — egy áldásos kolera — vagy más pusztító kórság nagyon meg nem ritkítja a föllebb valókat, bizony 5—8 évig is gyakorolh it a doktor ur, m g fogalmazóvá neu lesz. Segédfogalmazó nincs, sőt nem is lesz, mert a szervezés abban maradt s igy négy-öt év után a következő jelenetek fognak lejátszódni: 1898. október 31. Jelenet: Simon drné (fővárosi gyakornok neje és 3 gyermek anyja) Simon dr (a gyakornok) Kis Simon (a gyakornok ur fia és normalista.) Idő: Uzsonna után. Simon drné (a kalapját dühösen az ágyra dobja.) Ez mégis sok! Ezt nem állom ki tovább. Simon dr (az imazsárnolyon térdel és buzgón imádkozik) Simon drné: (dühösen) Nem hallod! ? Simon dr: Azonnal, csak befejezem a könyörgésemet. Drné: Ugyan miért könyörögsz ? D r: Egy kis hathatós járványért. A nagyfejüek olyan egészségesek, bottal sem lehet őket agyon verni. Drné: Hadd abba. Én már az összes házi orvosaikkal konferáltam. Azt mondják — azoknál még az ö tudományok is hiába való. Azok sohse fognak meghalni, — én nyomban — értsd meg — elválok. Dr: Értem! A hozományodat felettük, a vagyonomat — felettük. Drné: Csak az állásodat nem tudtuk felenni. D r: De édesem, ha nem akarnak meghalni az emberek. Te tudod én vagyok a soron már három éve, — légy türelemmel. Drné: Hét év óta hallom ezt. Azóta a Hor- váthné már miniszteri segédtitkárné, Szarvassynéból házi asszony lett, a férje ügyvédi irodája révén, de még a legfiatalabb öcséd is, aki gimnázista volt, amikor elvettél, már az is segédfogalmazó. Dr: De gondold meg, ha fogalmazó leszek, 1000 frttal emelkedik a fizetésem. Drné: Leszesz is te fogalmazó ! D r : Csak türelem. Egy kis szerencse, vagy egy kis járvány s 8—10 év alatt fogalmazó lesz a fővárosi gyakornok. Kis Simon: Papa kérlek! D r: Mi az fiacskám : Kis Simon: Ma valaki figyelmeztetett az iskolában, hogy te elárultad, hogy te vagy a papám. Csak arra akartalak kérni, ne emlegesd ezt mindig. Tudod igy családi körben csak eljárja, de kár a világ előtt is elhenczegni azzal, hogy én vagyok a fiad, mert nekem egy kicsit kellemetlen, hogy holmi gyakornok apám van. Drné: Igaza van a gyermeknek! Legokosabb, ha addig, amig fojalmazó leszesz, garpon lakásba költözöl s nem b'amálsz minket ország-világ előtt. Addig majd azt mondom, hogy a kis öcséd felesége vagyok, az legalább segédfogalmazó. Dr: Amint kívánjátok (az imazsámolyra borul, hamut hint fejére s tovább imádkozik egy kis parázs járványért.) —ra.— MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
