Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-31 / 2. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. október 81. Hát ez komoly baj, kérem, hogy a tisztelt hatóságok nem akarnak tovább látni a dugaszolásná'. Holott nem ez az egyedüli mentség. Az én fentebb említett külön szakértőm ugyanis azt mondja, hogy az egyetlen helyes mentő eszköz: a forrás elvezetése. Megfelelő szilárd és ellenállásra elég erős csatornán tessék a forrást direkt a Rudas fürdőbe elvezetni. Ezzel a móddal megszüntetik a mostani állapotot és megmentik a Rudasfürdőt. Az elvezetés teknikailag könnyen keresztül vihető, anélkül, hogy bármely szomszédos forrástelepet koczkáztatnátjak. Mert az nem áll, hogy a Rácz- fürdő vize az uj forrással összefüggne. Nem, ez ki van zárva. Csak az exisztencziális verseny szüleménye az az állítás, amely csupán akadályul akar szolgálni a versenytárs könnyű, bár igazságos győzelme ellenében A főváros gondolja meg jól, hogy mekkora hibát követ el, ha a maga jussát nem védi meg épp olyan energiával mint Heinrich ur a maga vélt igazát A Rudas-fürdő végtére közvagyon, amelyet semmiféle fpitő vagy fürdővállat érdekében nem szabad elherdálni. Érvényesítse a tanács a közönség érdekében azt a jogos hatalmat, amelylyel a közvagyont a tisztes magán érdek keretén belül minden körülmény mellett meg kell védenie. S ha a Rudasfürdő biztosítva van, fogadjon szót Rákosi Jenőnek, aki az esti lapjában ékesen szóló hangon irta le a fürdő sorsát, jövőjét, ha egy jóravaló bérlő kezébe kerülne. Fogadjon szót a főváros s adja bérbe a fürdőt — valamelyik leendőbelí milliomosnak. Türelemjátékok Nincsen kedvesebb szórakozása a felnőtteknek, mint az úgynevezett türelemjátékok. A malacz a lóherésben, a nyulacska a káposztásban, szív és horgony, mind mind vagyont szerzett elmés föltalálójának s világszerte kellemes bosszúságot okozott az emberiségnek. Csodálatosképen azonban Budapesten nem tudnak kellőképen lábrakapni ezek az apró gyártmányok, s bogy miért nem, arra kellő felvilágosítással szolgál az alábbi levél, amelyet egyik élelmes munkatársunknak sikerült megkeritenie. A türelemjátékok magyarországi képviselője irta a gyáraknak s szószerinti fordításban igy hangzik. Tisztelt uram! Becsesét kezeltem s a leforgott évről a következőket van szerencsém b. tudomására juttatni. Daczára buzgóságomnak s azon huszonöt ügynöknek, kik éjt, napot egybevetve fáradoztak az elmés játékok forgalomba hozásán, siker vállalkozásomat és munkámat nem koronázta, mert a türelmi próbát árusítóknak, már a kínálás alkalmával igy válaszolt a budapesti közönség. — Türelemjáték ? Ugyan mire nekünk még szoktatni magunkat a türelemhez ? — Dejkérem, válaszolt ügynököm, tessék a malacz a lóherésben, egy óra hosszáig elszórakozhat, mig a golyócska az utolsó körbe jut. — Hát aztán ? Én néha két óra hosszat is elszórakozom mig az átszálló állomáson csatlakozó kocsit kapok. És valóban uram, a budapesti közönség a legtökéletesebb türelmi játék birtokában van. Úgy nevezik, hogy közúti vasút társaság és városi villamos vasút. Önnek fogalma sincsen arról, mily pokoli türemmel állja a fővárosi közönség ezt a kettős vexálást. Minden szórakozásról és végsőkig feszítésről szives buzgósággal gondoskodik ez a két társulat. Ha összeköttetésre vár, nem vár egy-két perczig, mint más nagy városban, oh nem. Egy félórán belül még véletlenül sem lehet csatlakozó kocsihoz ljutni. A legagyafurtabb rafinériával úgy állítják össze a menetrendet, hogy a közúti kocsik sohase találkoznak, mert hiába, a nép türelmét edzeni kell. De néha hibás indítás folytán mégis megesik, hogy a csatlakozó kocsik találkoznak. Ilyenkor ha már sehogy sem sikerül az egyiknek megszöknie, másként gondoskodik a közönség türelmének edzéséről a két társulat. Elég a hajó, vagy kimarad az áram, de. türelmi próba nélkül senki sem utazik. Ön persze azt mondja, hogy ezt meséljem másnak, hiszen ily esetekben mindehol a világon balesetjegyet ad a kocsivezető, amelylyel bármely más kocsira át lehet szállni. Hiszen éppen ebben különbözik Budapest a többi nagy városoktól. Itt ilyenkor mindenki köteles addig várni, amig a villamos át nem alakul tehervonattá s el nem vonszolják. Közben az utasok viczczelhetnek vagy másként szórakozhatnak, sőt mondják, hogy nem egy boldog házasságot kötöttek már ez áldásos rendszer folytán, mert az utasok tisztán unalomból összeházasodtak, hogy türelmesebben várhassanak. S micsoda pokoli szórakozásokban részesülnek az idegenek ! Vesznek átszálló jegyet s véletlenül nem nézik meg B. K. V. T. vagy V. V. V. van-e a kocsira festve s felszállanak egy ellenkező kocsiia, a melyen persze nem érvényesek a jegyek. Ön azt mondja, hogy ez lehetetlen; azt mondja, hogy Budapesten akárki megválthatja a jegyét Djibutiba is és bet- venkétszer átszállhat vasutról-vasutra, hajóról-hajóra ugyan azzal a jegygyei. Hát ez igaz, de a Váczi-körutról a Podmanitzky- utczába már nem szállhat át, mert a két villamos konzorczium nem óhajt átszámításokkal és visszatérítésekkel bíbelődni. És a budapesti közönség mindezt tűri, mert néki a nagy türelmi játékok iránt határozott érzéke van, ha azokat közúti vasutaknak nevezik, mert tudja, hogy Budapesten nem a vasutak vannak a publikumért, hanem megfordítva. Épen ezért kérem, szállíttassa el a nálam raktáron levő türelmi játékokat, mert itt a közúti vasutakkal semmiféle vexáló játék nem versenyezhet. Melyek után jegyzek kiváló tisztelettel s. t. b. Választási visszaélések. A főváros tanácsának nincs szerencséje a választásaival. Az a legkisebb malőrje, hogy olyant választ meg láttatlanul, aki akut tüdőbeteg s csak a választással lesz formális hivatalnok, egyébként pedig meghal 6—8 hónap múlva, anélkül, hogy hivatalba léphetett volna. A nagyobb malőr akkor esik meg, amikor a tanács a nyakába oktrojált életerős urakat választja meg s azután kétségbeesetten kapkod, hogy kit hova helyezzen. Mert tudnivaló, hogy a tanácsra oktrojált urak igen derék urak, de a hivatalbeli dolgokról fogalmuk sincs s természetes, hogy a tanács kötelessége a hivatalbeli kvalitásához a megfelelő állást, illetőleg nyugvó helyet megkeresni. Sokszor szóvá tették már a tanács túlságos gyengeségét. Mondhatni felületességnek is a választásoknál követett eljárást. Mert a legkisebb energiával segíthet ezeken a bajokon akképp, hogy a választásoknál lehetőleg a szakfőnökök jelöltjeit tartja szem előtt. Erről azonban szó sincs. A mi városi adminisztrációnk kebelében számos egyéb bajok mellett, dühöng a protekció hajhászat. Az egyszerű napi- dijas épp olyan vadász mester a protekció terén, mint a jól dotált fogalmazói szak előlépésre vágyó bármely tagja. Ezt a szerencsétlen rendszert tenyészti, fejleszti jobb ügyhöz való igyekezettel a tanács.
