Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
1898.'deczember 19. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 napirendre térnünk, annál kevésbé, mert jelen esetben annak a fölügyeleti jognak.a gyakorlásáról, vagy inkább nem gyakorlásáról van szó, mely a közjótékonysági intézetek működésével szemben, a törvény- hatóság törvényes tisztében áll. A szóban forgó tény egyszerűen abból áll, hogy egy a VII. kerületben a nagyközönség filléreiből fön- tartott és a székesfőváros által is tetemes segélyben részesített közjótékonysági intézet, elnöke, az intézet létesítése körül — tehát a közügy terén — szerzett bokros érdemeinek elösmerése fejében, az intézeti épületben elegáns ingyenlakást vett magának és ezt a szolgalmat holtig való haszonélvezettel, telekkönyvileg is biztosította. Azt hisszük, nem mondunk valami nagyot, ha ezt a gondolatot újnak és meglepően eredetinek k állítjuk. Okos voltához bizonyára nem férhet szó. Egyénileg tekintve ez a jogcselekvény több mint praktikus, sőt teljesen korszerű, mert mig mások a közügyek terén kénytelenek egy sovány nemesi czim vagy or- dóval megelégedni, jelen esetben ezen okvetetlenül bekövetkező titulust sine vituló, a kényelmesen berendezett ingyenlakásban, sokkal nyugodtabban lehet bevárni. Ad personam tehát a jelzettük transactio ellen semmi kifogásunk nem lehet. Morális gyöngédeskedés itt nem jöhet szóba, mert a közjótékonyság terén szerzett érdemek jutalmazásáról van sző. Ennek a jutalomnak minőségét és mennyiségét, mai fölfogás szerint, mindenkor a jutalmazónak áll jogában meghatározni, akár provisió, akár szolgalom alakjában határozza azt meg. Azonkívül fedezi azon eljárás korrektségét az intézeti választmány és a közgyűlés megpraeparált és igy bizonyára egyhangú határozata. Más szempont alá esőnek tartjuk azonban ezt a tényt, ha bármely közjótékonysági intézet alapszabályáéra rendeltetését és működési czélját tekintjük. És itt meg kell vallanunk, hogy az intézeti alapszabályok keretében hasonló természetű terhes szol- gálmányok telekkönyvi biztosításának engedélyezése, sem jogi, sem administrativ szempontból meg nem állhat. Valamint el nem képzelhető olyan fölügyeleti ha tóság, mely — ha valamely intézetre tényleg fölügyel — egy-egy ilyen súlyos terhet involváló határozat ellen ne tiltakoznék. Isten látja lelkünket, hogy mi ezt az ingyenlakást nem irigyeljük. Tőlünk békével bírhatja az illető akár holtán túl is. De magasabb erkölcsi kötelesség — mert hát van még ilyen, ha napirenden ninés is, késztet arra, hogy a törvényhatóságot a közjótékonysági intézetekkel szemben való törvényszerű tisztének vagyis ellenőrző jogának szigorú gyakorlására felhívjuk. Szolgalmakkal, servitussal, virtualitásokkal olyan intézetet, mely a társadalom filléreire, a székesfőváros évi segélyére, a malmok lisztjére, szóval közadakozásra appellál, magánosok javára telekkönyvileg megterhelni nem szabad, sőt talán nem is illik. Ha a törvényhatóság magát törvényes kötelességénél fogva a közjótékonysági intézetek közgyűlésein biztosa által képviseltetné, hasonló — talán többé helyre sem hozható hibák — nem volnának elkövet- hetők. Mindenki tudja, — mert hisz a dolog természetével jár — hogy a szolgalom, a haszonélvezet, ha szerződésileg biztositva van és még hozzá telekkönyvileg bekfebeleztetett, olyan terhet képez, melytől legjobb esetben csak pénzbeli kárpótlás utján lehet menekülni. Van e bármely közjótékonysági intézetnek alap- szabályszerü joga ilyen terhes jogügyletbe belemenni? És mi lesz, hova jutunk, ha ez a példa, korszerű vonzerejénél fogva, más közjótékonysági intézeteknél követőkre talál? Váljon hajlandó lesz-e a nagyközönség sub tituíó közjótékonyság, egyesek számára kényelmes ingyen- lakásokat telekkönyvileg biztosítani. Nem fog-e ezáltal maga a közjótéKonyság gyakorlása megcsappanni, az ilyen intézetek helyes kezelése iránti bizalom megfogyatkozni. És nem fog-e mindebből a közjótékonyságra magára, súlyos kár háramlani ? Az a városatya, ki a legutóbbi közgyűlésen e tárgyban fölszólalt, talán akaratán kívül, olyan térre terelte a közfigyelmet, a hol puritán lelkű társadalmunk újabb fattyúhajtásaival találkozhatunk. Ajánljuk azokat a városi hatóság becses figyelmébe. A beteg főváros. ügy mondják Budapest a Kelet kapuja és ha elolvassuk a múlt hónap stat sztikai kimutatását s főként az egészség statisztikát tanulmányozzak át gondosan, akkor csakugyan igaznak találhatjuk ezt a mondást annyiban, amennyiben, a Kelet a piszok és ragályos betegségek hazája. Sehol annyi pénzt el nem pocsékolnak közczé- lokra mint Budapesten, sehol a tisztaság, közegészség annyiba aránylag nem kerül, mint Budapesten és sehol olyan fertőben nem fuldokol a lakosság, mint Budapesten. Igaz, hogy a föld hátán mindenhol megnézik, mire adják ki a pénzt, ellenőrzik hogy megkapják mindaz*, amiért fizetnek, s nem abban találják a helyes fináncz politikát, hogy hetvenhét hivatalt bejárjanak a számadások, ellássák kisebb, kis, közép, nagy, nagyobb és legnagyobb kézjegyekkel s minden falat papiros egy autogramm gyűjtemény legyen; inkább abban, hogy szükséges és hasznos dolgokra adjanak ki csak pénzt s amit megfizetnek, azt meg is kapják teljesen, ha mindjárt tiz bizottsági tag szive, sógora is a derék vállalkozó. És sehol olyan minuciózus ellenőrzésre nincs szükség, mint épen a köztisztaság és közegészségügyi dolgokban. Nálunk a köztisztaságot és közegészségügyet egyszerűen ellenszenvessé, közutálat tárgyává tet e a bölcs intézkedések és rendeletek egész légiója. A papiros kormányzat és a papiros bölcsesség valóságos orgiákat ült. Azon kezdették, hogy mesés
