Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-02-23 / 8. szám

Budapest. 1938 február 23. 3 Készül az egyesített vágó­hidak nagyszabású terve Harminckét millióba kerül az új, modern megoldás Export-piac létesí­tése Budapesten Líptav Lajos, a Községi Takarékpénztár vezérigazgatójának nyilatkozata Úgy a főváros pénzügyi bizottságában, mint a közgyűlésen elfogadták a Községi Takarékpénztár zárszámadásait és a felszólalók a legnagyobb el­ismeréssel méltatták a főváros pénzintézetének ki­váló munkáját. A pénzügyi bizottságban felszólalt Liptay Lajos dr., a Községi Takarékpénztár vezér- igazgatója, aki megköszönte a törvényhatósági bi­zottság elismerését és válaszolt az egyes felszóla­lásokra. Válaszában megemlítette, hogy többen szó- vátették a vásárpénztári üzletágat is. „Az export­vásár kiépítésére vonatkozólag tett lépéseimnek — mondotta — egyelőre csak előkészületi jellegük volt és azért nem kerülhetett ez a kérdés mindezideig a főváros vezetősége és a főváros közgyűlése elé.“ A Fővárosi Hírlap munkatársa érdeklődött Lintáv Lafos dr.f a Községi Takarékpénztár vezérigazgatójánál ennek az új üzletágnak a bevezetéséről és a követ­kező felvilágosítást kapta: — Mint a pénzügyi bizottságban már je­leztem, ez az egész kérdés csak az előkészítés stádiumában van. Valamikor Budapestnek je­lentős _ jövedelme volt az exportból, de azóta sok minden történt. A magyar- olasz állat- export átterelődött Postumiába, illetve Fiú­méba, a német export is sok tekintetben köz­vetlenül bonyolódik le, Bécs maga is beleszól az export irányításába, de egyes vidéki váro­sok is jelentős területet hódítottak el maguk­nak ebből a szempontból. Mi egyelőre a földművelésügyi minisz­tériumban és az Államvasutaknál ér­deklődtünk. Az Államvasutaknál el akarjuk érni azt, hogy kedvező szállítási tarifát kapjunk, mert csak így lehet az export fejlesztésére gondolni, a földművelésügyi minisztériumban pedig tisztázni akarjuk a kormány szempont­jait és meg vagyunk arról győződve, bogy a kölcsönös tárgyalások révén si­kerülni fog Budapesten megvalósítani az exportpiacot, illetve az export terén Budapest különleges vezető szerephez juthat. — Magának az exporttevékenységnek le­bonyolítása az Állatvásárpénztár keretén belül igen könnyen lehetséges. Nem hiszem, hogy ennek különleges anyagi akadályai lennének. Nagyon fontos volna az exportpiac létesítése, mert a budapesti ipar és a feldolgozóipar, va­lamint a kereskedelem megtalálná a maga hasznát. A közélelmezési bizottságban is több­ször szóbakeriilt az exportvásár kiépítésének a terve. Az illetékes szakemberekkel tovább ta­nácskozunk és amint eredménnyel kecsegtetnek a. tár nyalásaink, úgy a kész tervet a főváros illetékes szervei elé visszük. Közegészségügyi merénylet a Rákostó fertőzött jegével A természetes jég körül állandó összeütközése van a fővárossal és a rendőri hatóságokkal azoknak a vállalatoknak, amelyek a Rákospatak, a Rákostó és egyes kiöntések jegét igyekeznek forgalomba hozni, elszántan hadat üzenve az idevonatkozó ren­deletnek. A kereskedelemügyi miniszter 17233/1984. számú rendelet© szabályozta ezt a kérdést, amikor ki­mondta, hogy a természetes jégnek, amennyiben szennyezett, csak úgynevezett korlátozott forga- lombahozatala van megengedve. Ez azt jeleneti, hogy az ilyen jég élelmezésre szolgáló cikkekkel semmiféle érintkezésibe nem kerülhet. Abban az esetben pedig, ha a természetes jéig fertőzött, sem­miféle célra sem hozható forgalomba. Miután a természetes jeget fő-képem a Rákospa- takró1, vagy annak a X. kerületben lévő tószerű kiöntéséből, az úgynevezett Rákostóból vágják, a Székesfőváros Egészségügyi és Bakteriológiai Inté­zete 1937-ben tüzetes 'vizsgálat alá vette a Rákos­patak vizét. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a vizet colli-haeillussal erősen fertőzöttnek találták, de kimutatott a vizsgálat tífusz- bacillust is. Ezen az alapon a főváros a Rákospatak jegének forgalombahozataZát mindenféle célra megtiltotta, sőt a Rákostóban való fürdést sem engedte meg. Mindezek után most mégis megtörtént, hogy a Rákosiéból jeget akartak behozni a fő­városba. Miután a tó a vámhatáron belül van és a jég behozatalát ellenőrizni nem lehet, a tóhoz vezető utat lezárták, hogy a lelkiismeretlen jégszállítók munkáját leheteti enné tegyék. A legutóbbi közgyűlés napirendjén szerepelt a sertésközvágóhid modernizálásának és megnagyobbí- tásának kérdése. A polgármester előterjesztésére a törvényhatósági bizottság elhatározta, hogy a ser­tésvágóhíd kis szúrócsarnokának kibővítésére enge­délyezett hitelösszeget a nagy szúresarnok bővíté­sére és átalakítására használják fel. Ez a 453.326 pengős átalakítási munkálat min­denesetre hozzájárul a sertésvágóhíd üzemének javításához, ezzel azonban a főváros vágóhídproblé- mája nincsen megoldva. Mint a Fővárosi Hírlap beavatott helyen értesül, élénken foglalkoztatja a főváros vezetőségét és mindenekelőtt a közélelme­zési ügyosztályt a vágóhidak egyesítésének és a korszerű, új vágóhíd létesítésének kérdése. A hatalmas méretekben megindult külföldi export, akkor is, ha abban időleges csökkenés, vagy stag­nálás áll he, a budapesti vágóhidakat új feladatok elé állította, amelyek a meglévő vágóhidaknál sok­kalta modernebb és az export számára speciálisan berendezett vágóhidat kívánnak. Az ösztönzést egy ilyen modem vágóhíd fel­építésére a magyar vidéki városok adják, amelyek egymásután létesítettek korszerűen berendezett vágóhidakat, amelyek, ha kisebb méretűek is, ver­senyeznek a külföldi hasonló intézményekkel. Deb­recen, Szeged, Székesfehérvár, Kaposvár, Szombat­hely, legutóbb Kispest építettek ilyen modem vágó­hidakat, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy az exportot a maguk hatáskörében, Budapest kikap­csolásával bonyolítsák le. Az egyébként mintaszerűen vezetett budapesti vágóhidakat ezek az új vidéki intézmények korsze­rűség, higiénia és célszerűség szempontjából túl­szárnyalják, úgyhogy komolyan kell foglalkozni azzal a gondolattal, hogy Budapest is egy vonalba jusson ezen a téren. Ha ezt az anyagi viszonyok pillanatnyilag nem is engedik meg, a közelebbi jö­Az üzempolitikai bizottság legutóbbi ülésein tovább folytatta az Elektromos Művek és a Gáz­művek közötti verseny kérdéseinek megvitatását. A két nagyüzem vezérigazgatója, Plósz Pál és Véssél Ede világította meg teljes alapossággal sa­ját üzemének fejlesztési politikáját, bőséges össze­hasonlításokat téve a külföldi nagyvárosok tulajdo­nában lévő hasonló üzemek tevékenységével. Mindkét vezérigazgató megállapította, hogy an­nak ellenére, hogy mind az Elektromos Művek, mind a Gázművek a dolog- természetéből folyóan arra törekednek, hogy teljesítőképességük és ezzel összefüggésben jövedelmezőségük is minél nagyobb legyen, a szó szoros értelmében vett konknrrenciáról a két üzem között mégsem lehet szó. A helyzet ugyanis az, hogy a modern nagyvárosi élet lebonyolításánál ugyanúgy szerepet játszik a gáz használata, mint az elektromos áramszolgáltatás igénybevétele, ennélfogva nem kell attól tartani, hogy a két üzem kü­lön propagandája egyiknek vagy másiknak rovására üthetne ki. A munkaterületek megosztásánál tagadhatatlanul előnyösebb helyzetben van az Elektromos Müvek, aminek az a magyarázata, hogy a technika élő- haladásával az ipari üzemeket egyre nagyobb mér­tékben szerelték fel villamos energiával dolgozó gé­pekkel. Hasonló a helyzet a világításnál,^ háztartási vonatkozásokban azo-nban a gázszolgáltatásnak nem­csak teljesen egyenértékű szerep jut az elektromos áramszolgáltatással, hanem sok esetben jelentékenyen nagyobb is. Ennek főként az a magyarázata, hogy a Gázművek az esztendőkkel ezelőtt folyamatba tett és -azóta óriási mértékben kifejlesztett felszerelési tárgy-kölcsönakcióval hódított magának híveket, az Elektromos Művek viszont csak akkor fogott hozzá az elektromos áramnak háztartási célokra való pro­pagálásához, amikpr az általánosan elnehezült gaz­dasági helyzet mJ^Mem nyújtott módot arra, hogy a villamos főzéshez 'és egyéb háztartási haszná­latra szükséges berendezési tárgyakat kölcsönzési alapon bocsáthassa rendelkezésre. Annak ellenére, hogy a Gázművek a villamos- áram fokozottabb -alkalmazása következtében ipari téren jelentékeny veszteséget szenvedtek, ezeket a veszteségeket szinte teljesen kiegyensúlyozták a háztartásban elért eredmények. Befolyást gyakorol természetesen a gáz- és vil­lany igénybevételének mértékére a tarifa is. Mint­hogy azonban a székesfőváros e két nagyüzeme ár szabásait olyképpen állapította meg, hogy azok vőben elkerülhetetlen a főváros modern vágóhíd- jának felépítése. Ezzel az elgondolással a közegészségügyi és magasépítési ügyosz­tály együttesen dolgozik a jövő nagy vágó- hídjának tervén, amelynek általános alapvonalai már el is készültek, úgy, hogy hozzávetőleges számítással meg lehet ál1 a- pítani, hogy az új vágóhíd 32 millió pengőbe kerülne. A .tervekkel kapcsolatosan lépések történ­tek arra vonatkozólag, hogy erre a beruházásra al­kalmas hitelösszeg álljon rendelkezésre. Az új, összepontosított vágóhíd magában egye­sítené a marha- és sertésvágóhidakat, sőt a lóvágó- hidat is. Ennek felépítésével természetesen a mai marhavágóhíd és sertésvágóhíd, valamint az utóbbi­nak területén elhelyezett lóvágó-híd megszűnne. A hatalmas új alkotás számára, amelynek berendezése modernség tekintetében minden enrópai vágóhidat felülmúlna, nagy probléma a hely kijelölése, amelyre nézve most folynak a tervezgetések. Ideális meg­oldásnak látszanék, ha az új központi vágóhíd a Hagy vásártelep közelében épülne fel, bár erre fel­tétlenül szükség nincsen. Az új vágóhíd összpontosítaná a maga kereté­ben az összes állatvásárokat, a szállásokat, a vágó- telepet, a húsfeldolgozót és a húsvásárt, egyformán mintaszerű berendezéssel, úgy, hogy ezzel Budapest új nevezetességre tenne szert. Az a körülmény, hogy a közgyűlés most a ser­tésvágóhíd bővítését határozta el, nem változtat az új vágóhíd tervein. A modernizálásra és kibővítésre egészségügyi és egyéb szempontokból múlhatatlan és sürgős szükség van. Az erre vonatkozó munkála­tok nem egyszerre, hanem a sürgősség szerint több önálló részletben kerülnek végrehajtásira, lígy, hogy ha az új vágóhíd közben megvalósulásra éme, ezek­nek a munkálatoknak egyes szakaszait nem is kell végrehajtani. egymással teljesen összhangban vannak, e téren semmiféle veszedelem nem forog fenn. A vezérigazgatók teljesen megegyeztek abban a bizottság szakértői által is helyeselt felfogásukban, hogy jól lehet, szükség van a két nagyüzemnek egymással való kooperálására, a propagandát saját termelvényeik érdekében mégis szabadon folytat­hatják, annál inkább, mert legfőbb szempontnak az Elektromos Művek épp úgy, mint a Gázművek, a fogyasztók igényeinek minél jobb kielégítését tekinti. Arra természetesen szükség van, hogy a díjszabá­sokat a Gázműveknél is modernizálják, mert a szak­értői megállapítások egybehangzóan azt mondják, hogy a jelenlegi gázszolgáltatási tarifák nem te­kinthetők megfelelő rugalmasságúnak. Az üzempolitikai bizottság tagjai helyesléssel fogadták a két vezérigazgató előadását s végül el­nöki javaslatra elhatározták, hogy az ügyet a bi­zottság márciusi első ülésén tovább tárgyalják. Időközben több ülést is tart ugyan a bizottság, ezeknek tárgysorozatán azonban kizárólag a Besz- kárt tarifaelőkészítési ügyei fognak szerepelni. PULAY MM9S Bbsz. mérnök, kftTezóiparoB» út- és csatornaépítő BUDAPEST, II., KIS RÓKUS-U. 5—7. TEL.: 166-705. mü- és kokíllaöntőde Cégtulajdonos: IÓÍH KAROLY BUDAPEST, Hl., BÉCSI-ÚT 96/A SZ. TELEFON: 163—010. HeiscU ’fekeicláfaos == TETŐFEDŐM ESTER = Budapest, l„ Karolina-út 16. © Tel.: 2-695-59. KECSE NAGY SÁNDOR Építési vállalkozó, ácsmester Budapest, X., Kereszturi-út 8. Telefon: 1—424—97. Elektromosság és gáz ötletes versenye — versengés nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents