Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-02-23 / 8. szám
Budapest 1938 február 23. 8. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVKE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FBLLÉR Árusítják az összes ISHSSz>pavil9snokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VB., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 Í7végfalak Ma olyaü időket élünk, amikor egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a történelmi múltról, de amikor nem elég a múlton elmerengeni, nem elég a múlt kritikájában pepecselni, hanem mir 1:~ előre kell nézni és mindig a jövőt mimyg A budapesti városháza sóik támadás-'% Q részesült az elmúlt időkben, sokszor íg ^ságtalanul vádolták, sokszor jótékonyan hatott a kritika, de egészen bizonyos, hogy volt az országban és magában a parlamentben is némi bizalmatlanság, amellyel a budapesti városháza ténykedését nézték. Ma nem az a feladatunk, hogy ezekkel a vádakkal és érzésekkel foglalkozzunk, mert, hála Istennek, ez a bizalmatlanság néhány esztendő óta tökéletesen eltűnt és megtisztult az a viszony, amely részben a kormányzat és a főváros, részben az ország és Budapest között van. Ennek pedig a magyarázata az, amit Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának elnöke, a Belvárosi Polgári Kör vacsoráján igen okosan és szemléltetően megmondott. Zsitvay szerint a. városháza falainak üvegből kell lenni és mi úgy gondoljuk, hogy hovatovább ez a kép tökéletesen megelevenedik. Máris nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek a falak, igenis, üvegből vannak, bárki nyugodtan betekinthet rajtuk és tapasztalhatja, hogy mindazok a vádak, amelyek a múltban elhangzottak, vagy ha csak halaványan és alattomban éltek is, nem találhatnak többé hiszékeny elmékre. A budapesti városháza üvegfalain át mi szeretjük legjobban, ha mindenki betekint és látja, hogy ott nincsenek titkok, hanem ellenkezően, szorgalmas, becsületes, alkotó munka folyik. Mindennek pedig meg vannak máris a maga határozott, látható és igen komoly, nagy eredményei. Az üvegfalon át ma már mindenki láthatja, hogy néhány esztendő óta sokkal több történt a budapesti városházán, mint néha évtizedeken keresztül. Ezek közé a nagy eredmények közé sorozhatjuk legelsősorban az állam és a főváros között történt megegyezést, amelynek eredményeképpen büszkén mutathatja fel Budapest az 1938. évi deficitmentes költségvetést. Nem tudjuk megmondani idejét annak, hogy a kormányzat olyan megértéssel fordult volna a főváros felé, mint a Darányi-kormány, amely nemcsak hogy piros ceruzával nem dolgozott bele a főváros költségvetésébe, amint az eddig szokás volt, hanem erőteljesen anyagilag is támogatta a fővárost- pénzügyeinek rendebhozatalában. És meg kell mondanunk minden dicséret mellett azt is, hogy ez nem egyedül a kormány érdeme, hanem azé a kitartó, becsületes, tiszta törekvésé is, azé a lelkes és odaadó munkáé is, amely ma a városházán folyik. Zsitvay Tibor mondotta ugyanebben a beszédében, hogy a főváros népe nagykorú és ennek a nagykorú népnek mindig meg kell mondani az igazat. Ennek a népnek igenis, tudnia kell, hogy megszűnt a kormányzat és a főváros között hosszú időn át dúlt áldatlan állapot, amelyet kívülről mindig igyekeztek kimélyíteni és amelynek végeredményben a kölcsönös bizalmatlanság volt az alapja. Ma egészen tiszta a helyzet, vagyis, mint Zsitvay Tibor mondta: a kormány tudja, mivel tartozik a fővárosnak, a főváros pedig tudja, mivel tartozik az anyagiakon kívül is az államnak. Ilyen körülmények között megnyílhat az alkotások kapuja, a kölcsönös bizalom nyugodt, békés atmoszférát teremt, a főváros nyugodt lehet a kormány tervei és szándékai telol, mert azok nem titkosak, h an ein ^ nyiitaK ^ es mint a tények bebizonyították, joszandekuak. De az alkotások útját nem állhatna a partpolitikai torzsalkodás sem, mert Budapest nepe az üvegfalakon át vigyázó szemmel nézi, mi történik a városházán és ennek a nepnek zalmát, szere te tét játssza el mindenki, aki a békének és a munkának gáncsot akar vetni. Kormány és főváros között tárgyalások folynak a köz- szállítási jogorvoslat érdekében Meggyorsítják a fellebbezés menetét — Harrer Ferenc Ismerteit a kibontakozás lehetőségeit A multheti közgyűlés napirendjéről levették a polgármester előterjesztését a közszállítások odaítélése ügyében igénybevehető jogorvoslatokról. Az elhalasztás a Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának kérésére és javaslatára történt. Az a vélemény, hogy a kérdést alaposan áttanulmányozni és megvitatni kell, mielőtt azt a. közgyűlés döntése alá bocsátják. Vannak, akik az autonómia sérelmét látják fennforogni és attól tartanak, hogy a közmunkák odaítélése kicsúszik az önkormányzat hatásköre alól, másrészt attól félnek, hogy a közmunkák gyors lebonyolítása is veszélyben forog. Többek között arra is hivatkoznak, hogy a közszállítási fellebbezések lavinája megakasztott^ a 720 kislakás építését is. A Nemzeti Egység Pártja nem akarja a döntést elodázni, hiszen annakidején épp ez a párt akarta véglegesen megoldani a közmunkák kiadásának problémáját. Ankétet hívott össze, amelyen a kérdést megvitatták, de olyan események jöttek közbe, amelyek a végleges megoldást eltolták. Bizonyos oldalról már olyan híresztelések is szárnyrakeltek, hogy újra feltámadtak az ellentétek a kormány és a főváros között. Erről szó sincsen, mindenesetre azonban ismét szükség lesz Zsitvay Tibor diplomatikus közbenjárására, hogy a különböző érdekeket összeegyeztesse és a megfelelő megoldást megtalálja, amely egyrészről mindenkit kielégít, másrészt pedig a közérdeket mindenek fölé helyezi. Ebben az irányban már meg is indultak a tárgyalások a kormány és a főváros képviselői között és meg van a remény arra, hogy úgy, mint minden más problémát, ezt is a legnagyobb egyetértéssel oldják meg. Amíg a kormány és a főváros között nincs meg részletekben is a megegyezés, addig az ügyet bajos a törvényhatósággal letárgyalni és éppen ezért a polgármester levette javaslatát a napirendről. A Nemzeti Egység Fővárosi Pártjában ezzel a kérdéssel Harrer Ferenc dr felsőházi tag, volt alpolgármester foglalkozott és a Fővárosi Hírlap munkatársának a kibontakozás módjáról a következőket mondta: — Nagyon fontos jogi problémák merültek fel, amelyeket most véglegesen el kell dönteni. Ezúttal is úgy akarunk határozni, hogy ez a kérdés egyszer és mindenkorra lekerüljön a napirendről A közszállítási fellebbezési kérdésekben véleményeltérés mutatkozott a kereskedelmi és ipari miniisiztérium, valamint a polgármester felfogásában. A miniszter a törvényre, a polgármester a gyakorlatra hivatkozott. Ebből nyilvánvaló, hogy az eltérésnek közép- útón, a törvény és a gyakorlat között kell lennie. A törvény szerint a közszallitasok odaítélése tárgyában fellebbezésnek van helye, ettől csak akkor lehet eltérni, ha a határozat a legfelsőbb fokú hatóságtól ered, vagy pedig valamely jogszabály a fellebbezést a leghatározottabban kizárja. A minisztériumoknak alárendelt állami hatóságok határozata ellen nem lehet fellebbezéssel élni, ezekben az ügyekben csak felülvizsgálatnak van helye. — A polgármester a gyakorlatra hivatkozott, amely szerint komoly nehézségek merii - hétnek fel, ha a miniszter álláspontját fogadnák el, mert ha a fellebbezésnél bevárnák a jóváhagyó határozatot, úgy a közmunkák kiadására csak nagyon későn kerülne a sor. A polgármesternek az az álláspontja, hogy a közszállítások odaítélésé ugyeben beadott fellebbezéseket- jövőben is halasztó hatállyal nem bíró felülvizsgálati kérelemként kellene kezelni. A kormány azonban ezt az álláspontot neon osztja és a fennálló törvényes állapot szempontjából úgy értelmezi a helyzetet, hogy a tényleg beadott fellebbezést, mint fellebbezést kell elbírálni. A polgármester és a tiszti főügyész az eddigi gyakorlattal igyekezett jogilag igazolni álláspontját, de érvelésük nem mindenben helytálló és a jogi helyzetnek nem mindenben felel meg. Tehát végleges kibontakozás ilyen alapon nem lehetséges és ha valamilyen átmeneti megállapodás történne is, a jövőben újabb zavaraok keletkezhetnek. Más kérdés az, hogy a jogi helyzetnek megfelelő eljárás mennyiben szolgálja a főváros és a köz érdekeit és az alaptalan fellebbezések milyen zavart okozhatnak, ha a törvény betűszerinti értelmezéséhez szigorúan ragaszkodunk. Ezeknek a zavaroknak a kiküszöböléséire többféle megoldás kínálkozik. Megváltoztathatjuk magát a jojralapot: jogszabályt jogszabállyal, sőt szabály- rendelettel is meg lehet változtatni, tehát a fellebbezést törvényes úton megszüntethetjük, de nem tudjuk azt, hogy az ilyen kísérletnek volna-e valami komoly eredménye. — Maga az a tény, hogy a miniszter ezt a kérdést felvetette, valószínűvé teszi, hogy a kormány nem helyezkedhetik a főváros álláspontjára, eszerint tehát- nem volna lehetséges a jog szabálymódosítás keresztülvitele, a sza bályrendelet-módosítással pedig azért nem cV- nénk célt, mert a. kormány azt nem hagyna jóvá. — De mindettől függetlenül, az érdekeltek szempontjából sem tartjuk helyesnek, ha a fellebbezés lehetősége elesik. A polgárságot elvonhi attól a jogától, hogy esetleg jogorvoslattal éljen, — feltétlenül hiba volna. _ Mivel ezek a megoldási lehetőségek elesnek, az adott körülmények mérlegelésével kell keresnünk »a kibontakozást. Ezt csak ng’y lehet, ha a fellebbezés menetét meggyorsítjuk. Ezen a téren már könnyebb a helyzetünk, mert maga a miniszter leiratában kilátásba helyezi, hogy a beadott fellebbezéseket soronkívül intézi el. Van még egy ^ másik lehetőség is. A polgármesternek módjában van közérdek esetén és sürgősség alapján a fellebezés halasztó hatályát felfüggeszteni. Ebben az esetben természetesen a felelősség a polgármestert illeti. Meg vagyok arról, győződve, hogy az autonómia a maga erejével feltétlenül felsorakozik indokolt esetekben a polgármester mögött. fedezni fogja és vele ilymódon hajlandó meg a felelősséget is megosztani• Olyan ötletek is felmerültek, hogy a fellebbezés _ elintézését bizonyos határidőhöz kellene kötni és ha záros határidő alatt a kormány a fellebbezést nem m- tézi el, úgy az elsőfokú határozat automatika- san jogerőre emelkedik. _, Az én véleményem^ szerint, — amely eg yelőre csak magánvélemény, — a megoldásnak három módja van: 1. Kellő időben el kell készíteni a polgár- mesternek az előterjesztéseket. 2. A kormánynak gyorsan határoznia kell a fellebbezések kérdésében. Most, amikor a fo-
