Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-02-16 / 7. szám

Budapest, 1938 február 16.

— A Fővárosi Hírlap-ban illetékes helyen felvetették azt az ötletet, hogy akikről városrészeket neveztek el, ugyanabban a városnegyedben állítsák fel szobraikat. A főváros úgyis támogatni akarja a képzőművészetet és ezzel a megoldással egyúttal segítenek a rossz anyagi helyzetben lévő szobrászokon is.

— Maga az elgondolás nagyon helyes, de részben kivihetetlen, mert szakítást jelent a múlttal, illetve az eddigi gyakorlattal. Az új kerületekben még megvalósíthatjuk az ideát, de a régi kerületekben már zavarok mutatkoznának. Még a tereket és utcákat sem keresztelték el aszerint, ahol Magyarország nagyjainak emlékszobrai vannak. A Rákóczi-szobor a parlament előtt van, a Rákóczi-téren most akarnak egy új szobrot felállítani, a Rákócziét is elég messze esik a szobortól. Az And- rássy-út és az Andrássy-szobor elég nagy távolságra van egymástól. Szent István városába sem helyezhetjük át_ Szent István szobrát a Várból. Szent Imre szobra már a Szent Imre városárban van-, tehát az új kerületeknél ezt a. gondolatot valahogyan keresztül lehet vinni. Nagyon örvendetesnek tartom azonban, hogy a kegyelet jeléül egyes utcákat emléktáblával jelöljük meg, amelyekről mindenki leolvashatja, hogy az utcát milyen érdemekért ajándékozták a nagy hazafiaknak.

— A választójogi vita érinti a főváros községpolitikai életét is? — kérdeztük folytatólag.

— A legnagyobb egyetértés mutatkozott meg a közjogi bizottságban, valamennyi fővárosi képviselő megértette egymást és Budapest, városának érdekeit a legmesszebbmenő módon megvédték. Egyet máris mondhatok,

a községi választás terén lényeges változás nem lesz, egyáltalán Budapesten minden marad a régiben.

Az egyetlen változás az én javaslatomra történt, de ebben a kérdésben is pártkülönbség nélkül minden fővárosi képviselő a felfogásomhoz csatlakozott. Budapesten az ország- gyűlési választáson megmarad az északi, aéli és a budai, kerület.

A déli kerületben lesz némi kiigazítás.

Amikor a régi beosztást megcsinálták, a fővárosnak még nem voltak meg az új kerületei. A déli és északi kerületet úgy osztották meg, hogy nagyjából a mostani XIV. kerület a déli kerülethez került, ennek az új kerületnek néhány utcája azonban most az északi kerülethez tartozik. Azt javasoltam, hogy a

közigazgatási és politikai határokat egyeztessük össze és az egész XIV1. kerületet csapjuk hozzá a déli kerülethez.

így is határoztak. Nem nagy területről van szó, csupán néhány utca kerül majd át az északi kerületből a déli kerületbe. TJgy Rassay Károly, mint a többi pártok vezetői ebben is egyetértettek velem. Én is igazat adtam Rassay fejtegetésének, dsüpán csak egy közjogi aggályom volt: az új törvénybe be akai'túk venni, hogy a régi rendelet alapjait tartják meg és azt egészítik ki az én javaslatommal. Nem szeretem azt, ha egy törvény rendeletekre hivatkozik, tehát megfelelő fogalmazással kell ezt a közjogi aggályt valahogy elsimítani. Mivel a lényegben megvan a megegyezés, most már a szövegezésen semmisem mútnatik.

— A sportcsarnok építéséhez most már hozzájárul a párt?

— Nagyon örülök, hogy ez a kérdés felvetődött, mert végre tisztázni kell a helyzetet. Olvastam olyan felfogást is, hogy kár volt a sportcsarnok létesítését elodázni, még a múlt esztendőben megszavazhattuk volna a sportcsarnok létesítését, hiszen most a régi javaslat szövegéhez szóról-szóra hozzájárultunk. Szükség volt arra a néhány hétre, ami közben eltelt. Arról nem tehetünk, hogy egész január hónapot a költségvetés összeállítása foglalta le.

Az Országos Testnevelési Tanács részéről a pártot felvilágosították arról, hogy igenis sürgős szükség van a sportcsarnok létesítésére és arról is biztosítottak bennünket, hogy öt esztendeig szó sem lehet a lágymányosi sporíváros és stadion megépítéséről.

Öt esztendő valóban nagy idő, addig a magyar sport nem várhat. Megvallom őszintén, ha a stadiont megépítettük volna, úgy én fölöslegesnek tartottam volna a sportcsarnok megvalósítását és mert valóságos sportvárost szeretnénk a Lágymányosra varázsolni, a fedett sportcsarnoknak valóban ott volna a helye. Most már végleg tisztázódott, hogy sokáig nem lehet sportcsarnok nélkül Budapest és mivel a sportváros megvalósítására csak hosszú idő múlva kerülhet a sor, készséggel megvalósítjuk a sportcsarnokot.

Zsitvay Tibor végül még reményét fejezte ki, hogy most már nagy lendülettel indul meg a községi élet a nesti városházán.

lekerül-e a közgyűlés napirendjéről a fogyasztási adókról szóló előterjesztés

A Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának álláspontja a kettős adóztatás eshetőségéről

Két kiemelkedő fontosságú pontja a február 16-iki közgyűlésnek: a közmunkák odaítélése körüli jogorvoslatra és a fogyasztási adókról szóló szabályrendelet módosítására vonatkozó polgármesteri előterjesztés. A Nemzeti Egység Fővárosi Pártja az előbbi kérdésben, mint erről lapunk más helyén megemlékezünk, osztja a polgármester álláspontját és a felelősség kérdésében messzemenően óhajtja fedezni a polgármestert, a fogyasztási adókra vonatkozólag viszont azt az álláspontot foglalta el a párt, hogy a kérdés vétessék le a mostani közgyűlés napirendjéről. Hogy megmarad-e a párt elhatározása mellett és ha igen, mi az indoka, erre nézve kérdést intéztünk

VÁLYI LA30S dr.

törvényhatósági bizottsági taghoz, a párt főtitkárhelyetteséhez,

aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta:

— Nem tudok újabb okot. ami miatt a pártértekezlet ilyen értelmű elhatározása változást szenvedne. Annyi bizonyos, hogy a köz- szállítási odaítélések jogorvoslata kérdésében a párt közgyűlési magatartását illetőleg közvetlenül a közgyűlés előtt még egy zárt pártértekezlet lesz,

KOVÁCS 3ENÖ ASZTALOS ÜZEME

*

E

TELEFON: 135-Í25.

BUDAPEST, Vili., PRÁTER-UTCA 74.

Beton, makadám, aszfalt Kivágásához vegyen

BÉRKOR PRES SORT

FYCIfA oki. gépészmérnök,

m-jKc* tfjLfilf'Ur kompressor-bérbeadő

ITudapest., XI., SzUrei-ntna 5—7. Tel.t 2-592-96.

PAUER NÁNDOR

cserép- és palafedő-mesler

Budapest, X., Cserkesz u. 23 a.

Telefon: 148-268, Városi raktár: Vili., Kamény Zsipmond-n. 14-16

de ezidőszerint nincs tervbevéve, hogy ezen a pártértekezleten a fogyasztási adóról szóló szabályrendelet módosításának a kérdésével is újból foglalkoznánk.

— A belügyminiszter a pénzügyminiszter egyetértésével arra az észleletére utalt, hogy a székesfőváros által alkotott szabályrendelet nem érvényesíti teljes következetességgel és intézményesen azt az alapelvet, hogy városi fogyasztási adó, illetve adópótlék csak a város területén elfogyasztott bor. hús, sörv égetett szeszes italok, illetőleg folyadékok után szedhető. de nem egyben azok után is. amelyek a város területén fogyasztásra nem kerültek. Már pedig ez ellentétben áll az 1923. XXXIII. t.-c. 3. §-ával. A miniszter véleménye szerint ezen nem változtat az, hogy a polgármester a maga diszkrecionális körében intézkedéseket tesz egyes, a főváros álláspontjából bekövetkezhető fonákságok kiküszöbölésére. Éppen ezért a szabályrendeletet a miniszter nem hagyta jóvá, hanem a törvénynek megfelelő átdolgozását tartotta szükségesnek.

— Az eredeti elgondolás alapelveit fenntartó polgármesteri javaslat részletes áttanulmányozására és megfontolására a közgyűlésig elegendő idő nem állván rendelkezésre, a javaslat levétele mellett f oglaltunk állást, mert semmiesetre sem óhajtanánk hozzájárulni egy olyan helyzet kialakulásához, hogy egyesek megfelelő alap nélkül legyenek kénytelenek adót fizetni, vagy kettős adóztatás alá eshessenek.

Megjegyeztük, hogy hallottunk olyan észrevételt, mintha a belügyminiszter álláspontja a fogyasztási adójövedelem csökkentésiére lenne alkalmas, ami a nehezen rendezett háztartásai helyzet szempontjából lehet veszélyes.

Vályi Lajos dr. erre a következőket mondta:

— Egész másról van szó. Arról, hogy aki adóval nem tartozik, ne legyen megfizettethető és aki adóval egyszer tartozik, ne legyen kétszer megfizettethető. Végtére az .adófizető közönség közterhekkel egyébként is agyonterhelt alanyai ebből a szempontból _ egyéni elbírálást igényelhetnek, és egyéni jogaik tnem szenvedhetnek jogtalan sérelmet még a főváros háztartásának a biztonsága okából sem. Ilyen hátrányokért csak az egésznek és nem az egyesnek lehet felelnie.

Gyakorlati-e ez az álláspont, — kérdeztük

— hiszen feltehető, hogy a főváros területére szállított árut túlnyomó részben mégis csak fogyasztás céljára hozzák Budapestre.

^ — Gyakorlatilag erre tnem tudok felelni, azért, mert — amint mondtam — a kérdés alapos átvizsgálására nem volt idő. Elméletileg azonban úgy áll a dolog, hogyha egyetlen adózó eshetik is az alaptalan megadóztatás alá, az ő szempontjából az ilyen jogállapot ígazságtalau és elviselhetetlen. De a kérdés nem is ennyire elméleti. A főváros környékén és a vidéken, sajnos, még mindig nincsenek annyira kiépítve az úthálózatok, hogy a tranzitó szállítások egészen fölöslegesek volnának. Igen sokszor kell az egyik vidéki helyről a másik vidéki helyre a székesfővárosán átszállítani az árut, amikor kettős adóztatás veszedelme áll elő. A kérdés tervezett rendezése a kereskedelem hátrányára is szolgálhat.

Van-e valami lehetőség a gyakorlati megoldásra? — kérdeztük folytatólag.

— Pártunk megbízásából ezt az ügyet .a lehetőség határai között Deményi Aladár dr. tanulmányozta, aki hasonló kérdésekben egyébként is_szakember. Neki az a véleménye, hogy az előjegyzés bár ca-rendszer ének megfelelő szabályozásával a kérdés egyszerűen és meg- nyugtatólag volna szabályozható. Erről mindenesetre ő lesz hivatott többet mondani.

Megkérdeztük végül Vályi Lajos főtitkár- helyettest, hogy mi igaz azokból a birekből, hogy az Alkotás-utcát Gömbös Gyida-utcónák, a tranzverzális útat pedig Wolff Károly-útnak fogják nevezni.

— Igen, tudok ezeknek a terveknek a felmerültéről — felelte. — Sőt azt is megmondhatom, hogy az Alkotás-utcának Gömbös Gyula-utcára való elnevezését Zsitvay Tibor pártelnökünk hozta illetékes helyen javaslatba.

Kövezetvámmeniesség a köztisztviselőknek

& közigazgatási bitóság érdekes Ítélete

Illetékes helyről közük a Fővárosi Hirlap-pal: A közutakról és vámokról alkotott 1890. évi I. t. o. 99. §-ának 5. pontja szerint az állami és törvény- hatósági tisztviselők, nemkülönben az őket szállító fogatok mentesek a vámdíjak fizetése alól. Jóllehet a törvényben biztosított ez a mentesség a sorompóvámok (útvámok) esetében kifejezetten tárgyi jellegű, mert

csak a fogatok esnek vámkötelezettség alá, a gyaíogszemélyek nem,

ennék ellenére egyes városok az utóbbi időben as állami és törvényhatósági tisztviselőket megillető vámmentességet aként értelmezik, hogy miután a vámmentesség személyhez kötött jog, a törvényben biztosított kedvezmény kizárólag csak a vámmentesség! joggal rendelkező tisztviselő személyére vonatkozik, vagyis a vámmentes tisztviselő által használt fogat csak abban az esetben tekinthető vámmentesnek, ha az csak vámmentességi joggal rendelkező egyént vagy egyéneket szállít, tehát ha az ilyen fogaton a vámmentes személyen vagy személyeken kívül más — vámköteles utas is helyet foglal, ■— o fogat vámköteles.

Ez a törvénymagyarázat azonban a útvámokra vonatkozólag semmiképen sem helytálló és legfeljebb csak a hídvámokra (kompokra és révekre) alkalmazható, abban az esetben, ha az engedélyokirat vagy az illető jogszabály szerint a hidakon (kompokon és réveken) átkelő személyek vámkötelesek. Ez kitűnik a közigazgatási bíróságok dr. S. J. székesfővárosi fogalmazó panasza alapján 1937 november 19-én hozott 6.468/1936. K. számú ítéletéből is. A közigazgatási bíróság ebben az ítéletében megállapította, hogy az 1890:1. te. 99. §-a első bekezdésének 5. pontjában foglalt meneteség nemcsak a törvényhatósági tisztviselők személyére vonatkozik (egyéb törvényes feltétel fennforgása mellett, amelyet a szakasz második bekezdése jelöl meg és amely feltétel megléte tekintetében a felek között vita sem merült fel), hanem

vonatkozik, a törvény félre nem érthető rendelkezése szerint az ilyen tisztviselőket szállító fogatokra is

minden további korlátozás nélkül, sőt: — figyelembevevő a szakasz 18. pontjában foglalt azt a szabályt, hogy „a gyalog személyek általában“ mentesek — az 5. pontban a tisztviselőknek biztosított mentesség lényegéiben, az őket szállító járművekre terjed ki.

A törvény értelmében teliát, minden további megszorítás nélkül, mentes lévén a vámfizetés kötelezettsége alól a „megfelelő“ hivatalos igazolvánnyal rendelkező törvényhatósági tisztviselőket szállító „fogat“ (vagy ami azzal egyértelmű a magánhasználatú gépkocsi) a jelzett jármüvekre általában biztosított ez a követzetvámmentesség a bíróság megítélése szerint — abban az esetben is fennáll, ha a szóbanlevő járművön a tisztviselőn kívül V le tőle g azzal együtt, más személy is helyet foglal, aminthogy ezzel ellenkező értelemben a vámmentesség a gyakorlatban nem is érvényesülhetne, figyc- lembevéve azt, hogy például a fogat hajtására vagy a gépjármű vezetésére a legtöbbször más személynek is helyet kell foglalnia a tisztviselőt szállító és ez okbél vámmentes járművön.