Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-05-04 / 18. szám

hogy az adminisztráció a megkapott utasítások alapján hozzáfoghat az líí39-es költségvetés összeállításához. — Eddig a főváros költségvetéseit érdem­ben úgyszólván nem is tárgyalta Budapest tör­vényhatósága. A kész költségvetést megkapta az önkormányzat és azután elmondotta bírála­tát. A költségvetési vita rendszerint nagyon bosszúra nyúlt, mindenki elmondotta vélemé­nyét, vázolta álmait, de nem nagyon remélte, hogy azokból valami sok megvalósulhat,. A be­nyújtott költségvetésen a legjobb esetben csak apró korrekciók történhettek és a nagyobbsza- bású elgondolások megvalósítására esetleg csak a következő év költségvetésének összeállításá­nál gondolhatott az adminisztráció. Ennek a lehetetlen rendszernek most vége. Most a nyár előtt az önkormányzat pontosan körvonalazza álláspontját és ennek alapján állítja össze a jövő évi költségvetést. Az új rendszernek az lesz a következ­ménye. hogy a költségvetési vita sok­kal rövidebb. de feltétlen ül eredmé­nyesebb lesz, mint a múltban volt. A pénzügyi bizottság, valamint a közgyűlés elé már olyan költségvetés kerül, amely tartal­mazni fogja az önkormányzat kívánságait. A bizottsági tagok érezni fogják, hogy nem hiába terjesztik elő javaslataikat, hanem komoly meggondolások útján terveik már a javaslat összeállításánál is érvényesülhetnek. — Meg vagyok arról győződve, hogy az új rendszer a költségvetés összeállítását egyálta­lában nem húzza el, ha a nyári szünet előtt a 12-es bizottság elkészül javaslataival, úgy az adminisztráció a rendes időben hozzáláthat a jövő évi költségvetés összeállításához. A nyári szünet után a 12-es bizottság a nyers tervezetet átnézheti és már az önkormányzat cégjelzésével kerülhet a végleges közgyűlés és a fontos bizottságok tárgyalásai elé. Harrer Ferenc értékes nyilatkozatából kidombo­rodik az a rendszer, amely az önkormányzat teljes érvényesülését van hivatva megvalósítani a költség­vetés összeállításánál. A bizottsági tagok a jövőben valóban befolynak a főváros gazdasági programm- jának összeállításába. A költségvetés így közös munkája lesz az önkormányzatnak és az adminisztrá­ciónak. Az új rendszer azt mutatja, bogy komoly munkával el lehet, mélyíteni az önkormányzat tevékenységét és ebből csak a városnak és a közönségnek lesz haszna. JiíAídii (JjtiíízUikorától Lmmtílmi ntmluUtúKOít a p esti adózók Lélektana Polgártársaink, akik, régi, magyar szokás sze­rint, szívesen szidják az adót, de — mint a hiva­talos statisztika mutatja — elismerésreméitóan megfizetik, most megtudhatják, hogy az adózás körüli szabályainkat jórészt annak a korszaknak köszönhetik, amelyben Mária Terézia uralkodott. Dr. Homolyay Rezső főjegyző, a főváros pénzügyi ügyosztályának helyettes vezetője állapítja ezt meg „Adókezelésünk Mária Terézia korában“ című, most megjelent tanulmányában, amellyel értékes szak­irodalmi munkáinak számát szaporította. Mária Terézia 1768-ban rendelte el, hogy a ki­rályi helytartótanács részletes adókezelési utasítást dolgozzon ki és ezzel az egyöntetű eljárást az egész országban biztosítsa. így született meg 1770- ben a helytartótanács llatinnyelvű utasítása, amely megszabta, hogyan kell ezután az adót a várme­gyékben és a szabad kh'ályi városokban kezelni. A tanulmány írója Székesfehérvár város levél­tárában fedezte fel ezt a nevezetes rendeletet, mely a régebbi eljáráshoz képest solz „modern“ és szo­ciális intézkedést tartalmaz. A városok kimutatá­sában, amit a helytartótanácshoz évenkint felter­jesztettek, először ki kellett mutatni, hogy mennyi adót vetettek ki a házak után. A házakat, értékük szerint, három osztályba sorozták. Azután követ­keztek a kereskedők és kisárusok, majd a kézműves céhek, a következő fejezetekben a szántóföldek, rétek, szőlők, továbbá az állatok után kivetett adók, végül a rendkívüli jövedelmek. Az ingatla­nokról a telekkönyvből vették az adatokat, a többi adóalap megállapításához a fertálymesterek gyűjtötték házról-házra járva az adatokat. Ezekről azután jelentést tettek az adókivető bízottságna.k. amelyben a eéhmesterek és a vagyoni viszonyokat legjobban ismerő iparosok is megjelentek, (ügy, ahogy ma az autonómia képviselői foglalnak he­lyet az adókivető bizottságban.) Az adómentességet a király engedélyezte. így mentesek voltak az adó alól a lőszerkészítők, a sálétromfőzők, minthogy katonai érdeket szolgál­tak. Mentesek voltak a lótenyésztők és bárom évig nem kellett adót fizetni a méhes után, mu­tatva, hogy a gazdasági érdekekre figyelemmel «MIIII'1'IHIMHIIIHI Ml 111111' voltak. Azok, akik egyik vármegyéből a másikba költöztek, egy évig nem fizettek adót. Ezt a ked­vezményt azután sokan kijátszották azzal, hogy évenkint icle-oda vándoroltak, úgy, hogy ezt az adómentességet el kelleti tiltani. Itt megtaláljuk az analógiát a mai korral. Találkozunk a hátralé­kosokkal is. A hátralékok a rendelet megjelenése előtt nagyok és régiek voltak, de az új rendelet csak egy évi haladékot adott a befizetésre. Ezután jött a figyelmeztetés és ha a hátralékos erre sem űzetett, nevét a tanácsteremben kifüggesztették. Tehát az adóhátralékosok közzététele, amit nem­régiben rendelt el a pénzügyminiszter, sem új do­log. Megvolt már Mária Terézia korában is, sőt megvolt a letiltásnak is a primitív formája, amennyiben az adóhátralékos adósa csak a hatóság tudtával űzethetett, úg>> azonban, hogy levonták tőle az adóhátralékot. Az adókivetéstől az adócsalók elleni védeke­zésig sok mindennek a nyomát megtaláljuk a mai gyakorlatban is. Volt azonban a kornak egy adó­történeti szempontból érdekes szokása, amely tel­jesen eltűnt. A jómódú polgárok kisebb-nagyobb lökét adtak a városoknak használatra, aminek el­lenében adóterhüket megváltották. A kapott tőkét azután a város saját adósságainak kifizetésére for­dította. Előfordult azonban, hogy a város az adó- váltságként letett tőkéket maga is kölcsön adta kamatra. Erre a helytartótanács ,a közterhek meg­váltásának ezt a módját eltiltotta. Ám ez az eljárási miág sem szűnt meg teljesen, mert a közterhek meg­váltása felsőbb engedéllyel mégis megtörténhetett. Vagyis kivételnek akkor is, mint mindig, helye volt. Takarékossági rendeletben sem volt hiány. A helytartótanács megtiltotta, hogy a városok és vármegyék királyi engedély nélkül Bécsbe vagy Pozsonyba küldöttségeket menesSzenek, mert ez napidíjakkal járt. A főispán beiktatására se volt szabad 200 forintnál többet költeni. Nagyon érdekes adatok ezek, amelyeket Homo­lyay Rezső felkutatott és úgy dolgozott fel, hogy a mai kor embere számára tanulságos és élvezetes olvasmány lett belőle. Egy év propagandája Budapest gyógyfürdőinek szolgálatában A Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bi- zoitság most adta ki az 1937. évről szóló jelentését, amely előkelő köntösbe öltözötten, írásban és képben mutatja be a propagandamunkát, amelyet ez az in­tézmény idegenforgalmunk emeléso érdekében foly­tat. „Hároméves múltra tekinthetünk csupán vissza — mondja a jelentés — és így harmadik évi beszá­molónkban nem annyira azt állapítjuk meg, hogy mik voltak az eredményeink, mint inkább azt, hogy milyen irányban indultunk el, mit végeztünk és ho- g.' an kívánjuk Budapest fürdőit a világversenyben a székesfővárost joggal megillető vezérszerephez juttatni.“ A Bizottságnak — a beszámoló szerint — propa- gandamunkásságát főképpen bárom pillérre építi: az orvosokra, az utazási irodákra és a sajtóra. Budapest gyógyfürdőinek ismertetésére és nép­szerűsítésére a Bizottság megfelelő mértékben igénybe vette a külföldi sajtó nyilvánosságát. Ennek a feladatnak szolgálatában a Bizottságnak többször is alkalma volt az elmúlt év folyamán külföldi ujságírócsoportokat fogadni, ezenkívül számos kül­földi újságíróval egyénileg is felvette az érintkezést. Ennek eredménye sok száz cikk és illusztráció kül­földi napilapokban, képeslapokban, szemlékben és valamennyi tele Budapest fürdőinek, természeti szép­ségeinek és kultúrájának dicséretével. Örömmel állapítja meg a jelentés, hogy a ma­gyar sajtó is melegen felkarolta a gyógyfürdők ügyét és állandóan napirenden tartotta az idő vonat­kozó problémákat. Erős és közvetlen kapcsolatok létesültek a kül­földi utazási irodákkal, melyek igen értékes tevé­kenységet fejtettek ki és révükön sok vendég érke­zett Budapestre és az országba. Több külföldi város­ban a Bizottság önálló képviseletet is állított fel, így Becsben, Amszterdamban, Stockholmban, Egyip­tomban. Rigában, Oslóban, Kopenhágában pedig a magyar konzulok vállalták a képviseletet. Az orvosi propaganda eredményeképpen a ma­gyar oi’vostársadalom érdeklődése a budapesti gyógy­fürdők iránt állandóan növekedőben van. Ebben élénk szerepük volt az év folyamán rendezett tan­folyamoknak. Volt nemzetközi tanfolyam is, amelyen nagy számban vettek részt az orvosok Európa min­den részéből. Piackutatás címmel érdekesen számol be a je­lentés a különbőzé' országok helyzetiéről az idegen­forgalom szempontjából, valamint a lehetőségekről, amelyeket ia propagandának kell kiaknáznia. A budapesti nemzetközi fürdőügyi kongresszus­ról, a Nemzetközi Fürdőszövetség megalakulásáról, a® idegenforgalmi intézményekkel való együttműkö­désről szól még ía beszámoló, majd a Gyógyhelyi Bizottság jövendő céljairól, így a tudományos fürdő- kutatás, a fürdőkórház megvalósításáról, a székes- főváros 'és a Közmunkatanács idegenforgalmi al­kotásairól és terveiről. A beszámolókat, amely áttekinthetően csoporto­sítja az anyagot, éiidekes illusztrációkat közöl a külföldi lapokban megjelent budapesti reklámokról. A munka, amelyet © . Gyógyhelyi Bizottság elnöke, dr. Karatiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgármester intenciói szerint dr. Szviezsényi Zoltán. © Gyógy­helyi Bizotitsác igazgatója és dr. Somogyi Gyula titkár állítottak össze: művészi kiállításával is fel­hívja a ügyeimet. NAGY JÁNOS TÜZELŐANYAG NAGYKERESKEDŐ XIV., Nagy Lajos királyait ja 127. sz. © Telefon: 297—644. ASZTALOS ÉPÜLETFA, ÉPÍTÉSI ANYAG TELEP XIV., Szugló-utca 87—89. sz. C T e 1 e f o n s z ä m : 297—089. MINDENNEMŰ FUVAROZÁST VÁLLAL Pál Sándor kőfaragómester BSSBgBgLli'IrtUMMBáBfiadi Budapest, Telep : Lakás : III., Béosl-út 20.009. III., Tavasz-u. 1. Elvállal kő- és műkőépítkezési munkákat Vágó Pál Hat. eng. villanyszerelési és műszaki vállalat FÖÖUBT: XL, Horthy Miklős-út 21. • Telefoni 188-086. FIÓKOK: XI., Horthy Mikló»-körtér 7. • XI., Horthy M.-út 62. S/zásfc öéM&it OKLEVELES MÉRNÖK magaséplíósT^iHdkoS BUDAPEST, V, SZEMELYNÖK-UTCA 19. 1/1. Teletonszám i 118-068. Szonda piihAly Stílus elektro- és géptechnikai ttzems Duda pest, Kárpát-utca f B. V • 1 • ( ont m—881

Next

/
Thumbnails
Contents