Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-13 / 2. szám
Budapest, 1937 január 13. z eléseket, szakemberektől hallom azonban, hogy igen sok kiváló gyakorlati ötlet került kidolgozásra, amelyek közül a zsűri megnyugtató módon ki fogja tudni választani a legmegfelelőbbet, amelynek figyelembevételével a város e részének jövendőbeli képe kialakulna. — A Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatalmas munkát végzett a legutóbbi hónapokban a Madách Imre-sugárút kiépítésének útjában álló akadályok elhárítására is és áldozatos törekvését siker is koronázta, mert most már teljesen bizonyos, hogy azt az elavult városrészt, amelyet át fog szelni az új, modern útvonal, belátható időn belül teljesen méltóvá lehet tenni a világvárosias fejlődésnek indult új Budapesthez. — A székesfőváros közönsége is igyekszik azonban mindent megtenni Budapest programszerű továbbfejlesztésére _ vonatkozólag, amit bizonyítanak azok a határozatok, amelyek a különböző középületek fejlesztése érdekében létrejöttek. A lakosság számának folytonos gyarapodása eredményezi, hogy iskolahálózatunkat bővíteni kell és ezért a folyó esztendőben több új tanintézettel gazdagítjuk közoktatásügyünket. Nem lesznek ezek mind új iskolák, viszont intézményesen gondoskodunk arról, hogy az elavult és a modern pedagógiai és higiéniai követelményeknek már megfelelni nem tudó régi iskolaépületeket megfelelően modernizáljuk. — Ugyanígy megteszünk mindent a székes- főváros tulajdonlóban lévő többi köz jellegű épület bővítésére és fejlesztésére. Ebben az esztendőben már mind a tizennégy közigazgatási kerület saját otthonában fog működni, ami tekintélyes mértékben járul majd ahhoz, hogy a székesfőváros _ polgársága ügyes-bajos dolgainak intézésénél a jelenhez képest könnyítésekhez jusson. —- Röviden úgy jellemezhetném a most beköszöntött új esztendőt, hogy az a székesfőváros életében a szükségszerű alkotások esztendeje lesz. Ebben a kijelentésben nincsen semmi lemondás. Egyedül a tényleges helyzetnek szükség- szerű megvilágítása. Nagyon is közel van még hozzánk a közelmúltban lezajlott gazdasági válság ideje, ennélfogva nem gondolhatunk arra, hogy olyan közmunkákat is elvégeztessünk, amelyek a jelenben rendelkezésre álló konkrét anyagi eszközöket meghaladják. Tervezéseinknek a tényleges helyzet figyelembevételével kell megtörténniük és ha a jelen szolgálatára x-endelt alkotásokon kívül a következő generációk érdekében is teszünk beruházásokat, ezeknek méretei nem haladhatják túl az óvatosság által diktált kereteket. A tervekről és küszöbön álló alkotásokról szóló nyilatkozat után természetszerűleg a főváros pénzügyi helyzetébe igyekeztünk bepillantást nyerni, mint amely a tervek megvalósításához a lehetőséget megadja. Kérdésünkre ezt a financiális horizontot a következőkben tárta fel előttünk Szendy Károly polgármester: — örvendetes előhaladás állt be az utóbbi hetekben, — régebben folytatott tárgyalásaink eredményeként, — az állam és a székesfőváros között fennálló függő ügyek rendezése tekintetében. — Erősen bízom abban, hogy a kormány- hatóság bölcs belátással honorálni fogja azt az előterjesztést, amelyet javaslatomra a törvényhatósági bizottság a folyó esztendei költségvetés beterjesztésekor juttatott el hozzá és amelyben egyrészt a forgalmiadó-részesedés kulcsának régi szintben való visszaállítását, másrészt a fennálló követelések rendezését kérte. — Ha ez bekövetkezik, úgy a székesfőváros háztartása már jelentékettyen megnyugtat'jbb keretek között fog tudni dolgozni, mint jelenleg és a rendezés kihatásai nemcsak ebben. a közvetlen, hanem közvetett módon is meg fognak nyilvánulni. Ha mi azt érezzük, hogy háztartási bevételeink fokozódása állandó jellegű, akkor messzebb mehetünk az alkotások terén. Viszont nagyobb fedezetek fennforgása azt is eredményezi, hogy más szemmel bírálhatjuk el.' a közvetlen környékünkön elterülő idegen közületek jogszerűnek mutatkozó óhajait is. Az én meggyőződésem az, hogy a székesfőváros anyagi helyzetének megfelelő javulása esetén könnyű szerrel meg fogja találni azokat a módokat, amelyek a Budapest környékén elterülő városok és községek, valamint a székesfőváros kölcsönös jóviszonyának kimélyítése érdekében olyan kívánatosak. — — Budapest teljes mértékben át van hatva attól a gondolattól, hogy saját jól felfogott érdeke is megkívánja a hozzája kapcsolódó területek harmonikus együttműködését, mindaddig azonban, amíg bárminemű engedmény határozottan veszélyeztetné saját háztartásának pénzügyi mérlegét, jobb meggyőződése ellenére sem, tehet kezdeményező lépéseket ezen a téren. — Budapest ugyanis éppen azért, mert az ország fővárosa, teljesen más kötelességeket kénytelen vállalni, mint az ország bármely más közülete. Az egész ország közönsége joggal elvárja azt, hogy a székesfőváros valóságos gócpontja legyen mindannak, ami kultúra, művelődés, művészet, közegészségügy és más szempontból a legmagasabb fokon meg lehet tőle kívánni. Ezt a kötelezettségünket mi magunk is érezzük, készséggel hozunk is érte áldozatot és ezeket mindenkor hajlandók vagyunk fokozni, ha arra a legcsekélyebb biztató jelenséget látjuk. De éppen azért, mert egymillió ember sorsáról kell gondoskodnunk, gazdálkodásunk csak óvatos, sőt nagyon óvatos lehet és mindennemű intézkedéseink megtételénél határt kell szabni a józan pénzügyi felfogásnak. — Az 1937. esztendőtől bizalommal várom a munkanélküliség további csökkentését, a város nagyarányú fejlődését, a polgárság terheinek enyhülését és általában a jobb boldogulást. * Az a mély benyomást keltő optimista megnyilatkozás, amely a polgármester költségvetési expozéját átszőtte, most újólag még több erővel és még több biztonsággal jelentkezik a Fővárosi Hírlapnak adott nyilatkozatban, amelynél szebb és több bizalmat keltő beharangozóját az új esztendő munkájának az adott viszonyok között nem is lehet elképzelni. ámete&ek és muéám&ok A jzékcspívázbs sMf ,$<zc&.áítyWnclde,Ut készített, /fattuác iéfvett Aietfre leta PÁ&xtto hiiUáítf A főváros új zsibár u s-szab ály r en cl eletet készített, amely az iparengedélyek revízióját írja elő. Eszerint azoknak az ószereseknek, akik az 1922. évi ipartörvény életbeléptetése előtt szerezték meg jogosítványukat, most pótlólag igazolniók kell, hogy meg- felelnek-e azoknak az előfeltételeknek, amelyeket az új rendelkezések írnak elő. Azok, akik ezt nem tudják igazolni, elvesztik iparengedélyüket. Szendy Károly polgármester azonban az ószeres-sorsot is szívén viseli. Elrendelte, hogy az iparengedélyt csak jogerős határozat után szabad bevonni és addig is az előírt feltételeket nélkülöző ószeresek ideiglenes igazolványt kapnak. A szabályrendelet január 7-én lépett életbe. Nem kicsiség ez a szabályrendelet, mert a családtagokat is beleszámítva, ma körülbelül hat-hétezer ember él Budapesten az ócskaságokból és limlomokból, melyeknek ma tudvalévőén a Teleki-téren van a börzéjük. Cilinderkalaptól és frakktól kezdve a legintimebb ruhadarabokig; kalaptól a cipőig megtalál itt mindent a nyájas olvasó. Vehet konyha- asztalt és biedermeier-bútort; téli bundát és zongorát; bekecset és „valódi uraságaktól levetett holmit“, mert amit Budapest elnyű, elvisel, kinő és levet, az végeredményben mind a Teleki-térre kerül. A „handlék“ összeszedik, megvásárolják, kijavítják, ha kell: kifordítják és azután újra eladják. Vájjon meddig vándorol és hány stációnál tart pihenőt egy-egy nadrág, vagy kalap; egy cipő, vagy egy mellény, míg végérvényesen a szemétre kerüli! Hány foltot bír el, hányszor cserél gazdát? Csak a jó Isten a megmondhatója. Már ősidők óta egy nagyszerű szervezet munkál és dolgozik ezeknek az öreg holmiknak az összeszedésén és forga- 'lombahozásán. Házalók, ócskások, handlék, ószeresek és zsibárusok már a legrégib időkben is voltak és Pesten ma körülbelül 1600 ószeres dolgozik és 600 zsibárusnak van boltja. Aki nem tudná, annak elmondjuk, hogy a zsibárus nem ószeres. A zsi'bárus- ság az öregnemű űzérség magasabb kasztjához tartozik; az ószeres viszont nem más, mint akit közönségesen „handlénak“ nevezünk. A „bandle“ házról- bázra járva gyűjtögeti össze az öreg. elnyűtt, vagy hibás holmit, aztán kijavítva, megrestaurálva a Teleki-téri fedettcsarnokban próbál túladni rajta, vagy kofálkodik vele. A zsibárus az ócskások nagy- kereskedője, aki lehetőleg árveréseken is résztvesz. A zsibárus leghűségesebb „kundcsaftja“ az „árverési hiénáknak“. A Teleki-téren különben csak elvétve akad egy-két „hiéna“. Ha a Teleki-téri árus részt is vesz egy-egy nagy árverési akción, akkor is csak mint statiszta vesz részt rajta, mint valamelyik „nagy kile“ tagja. A hiéna-társadalomban ugyanis „nagy kilé“-nek, vagyis nagy gyülekezetnek nevezik azt a 10, 20. sőt 25 tagból álló összeszervezett és színleg egymásra licitáló csoportot, mely -az árveréseken egy-egy partit meg szokott vásárolni. Szóval a Teleki-téri ember csak „népség és katonaság“ az ilyen nagy akcióban melyekben csupán azért vesz részt, hogy a főnököktől, a „hiénáktól“ egy-két pengő kibiepénzt kapjon. Az is csak legenda, hogy a handlénak okvetlenül ahhoz a felekezethez kell tartoznia, mellyel Hitleréit, nem rokonszenveznek. A világháború előtt talán más volt a helyzet, de most úgy áll a dolog, hogy a Teleki-térnek ma-holnap nem lesz felekezeti jellege és az ószeresek között ma is több, mint haji romszáz a keresztény bitet valló- Ezek természetesen külön keresztény ószeresipartestületbe tömörültek. De vannak keresztények szép számmal a zsib- árusok között is. Ezek a legnagyobb egyetértésben dolgoznak együtt a zsidókkal, viszont a zsidó-zsib- árasoknak keresztény az elnökük. Az ócskás-bőrze mindössze 1897 óta rezideál a f Teleki-téren, ahonnan a rendőrség most szeretné ki- | költöztem a zsibárus-bódékat. A millennáris kiállí- | tás ,után telepítették ide az ószereseket az Üjvásár- ! térről, melyet ma Tisza Kálmán-térnek neveznek. Mielőtt az ószeresek megülték volna a Teleki-teret; a Teleki-tér még szénapiac volt és csak a kubikosok lágeroztak rajta. Hogy a kubikosok mikor kerültek a Teleki-térre, azt a történetírók eddig nem tudták j kinyomozni, de valószínű, hogy a kubikos-társada- ; lom régi lakója ennek a csúnya, nagy területnek és ! azidőbem üthették fel itt sátorfájukat, amikor ezt a területet még Bauer-Markt-nak, vagyis magyarán. ember-vásárnak hívták, mert napszámost, teherhordót, jószághoz értő cselédet itt keresett és itt fogadott az, akinek szüksége volt rá. A Tisza Kálmán-térre akkor kerültek az ószeresek, mikor az Andrássy-utat építették és a Scbiffmanns- Platz-ról kiszorultak. A Schiffmanns-Platz, amelyet később Hermina-térnek kereszteltek el, az a tér volt, amelyen ma az Operabáz áll. Az Operaházat 1881-ben kezdték építeni. A zsibárusok. ószeresek akkoriban a Hajós-utcában, főképen azonban a Kék kakas-utcában tömörültek. A Kék kakas-utca az az utca volt, amelyet tíz évvel ezelőtt még Petőfi-utcának neveztek. A Petőfi-utca úgy jutott a nevéhez, hogy az utca harmadik számú házának a tulajdonosa, egy lelkes és hazafias német ember, a ház kapuja fölé megcsináltatta Petőfi Sándor mellszobrát és ettől fogva ennek a háznak köznyelven Zum Petőfi volt a neve. A Petőfi-utca azért zsibárus boltjaival sokáig békességben élte a terézvárosi mellékutcák életét, míg az összeomlás után Joanovits Pálnak eszébe jutott, hogy a Petőfi-utca nevét át kellene keresztelni Kazár-utcára. Joanovitsnak nyilván az volt az elgondolása, bogy az utcanevek között is emléket kell állítani a hajdan hatalmas Kazár birodalomnak, ahonnan Árpád vezér tíz törzzsel elindult Pannónia felé és a tíz törzsből bárom kazárokból állott. De honnan kerültek az ószeresek a Hermina- térre? Alighanem a Belvárosból és valószínű, hogy száz-százötven évvel ezelőtt Pest város ószeresei még a mai Párisi-utcában táboroztak; abban a Párisiutcácskában, amelyet valószínűleg nem minden ok és alap nélküli neveztek már 1790-ben az akkoriak Trödler-Gasse-nak, vagyis Zsibárus-utcának. Zsibárus! Miféle magyar szó a zsib szó? Honnan ered és ki volt az apja?! A bitbű lengyel zsidók valamikor átvették a régi lengyel nemesség megkopott díszruháját: a kaftánt, a hernyósapkát és a sar- katlan csizmát. Azóta viselik. A kaftán nevű kabátot a zsidó argó „zsipec“-nek vagy süpec-nek mondja ma is. Ez a süpec vagy zsipec szó gyanúsan hasonlít a magyar zsib-hez és tekintettel arra, hogy hajdanta a zsibárusságnak felekezeti jellege volt: a magyar szavak eredetének kutatóit könnyen tévedésbe ejti. Pedig ia zsib vagy s'b nem a zsipec-bői származót, mert a zsib szó legalább hatszázesztendős magyar szó. A Nyelvtörténeti Szótár szerint már 1394- ben előfordul egy latin okiratban és ott még Gaukler, Possenreisser volt a jelentése. 1691-ben azonban már a zsibvásárosné alakjában találkozunk a szóval és 1793-ban Sándor István használja egyik könyvében. é zsibvásár tehát magyar szó és ha értelme, alkalmazása az elmúlt századok alatt — úgy látszik — jelentékeny változásokon ment is keresztül, annyi bizonyos, hogy legalább kétszáz esztendő óta ugyanaz a jelentése, ami ma. Azóta azt hívják zsibárns- nak, aki ócska holmival, lim-lommal kereskedik. Hogy a magyar szókincs honnan szedte fel egykoron a zsib-szót. azt pontosan ma már megállapítani nem lehet. Aminthogy némely szó nagy utat tesz, sok kalandon megy keresztül, olykor a ruháját és az értelmét is megváltoztatja, míg hozzánk érkezik. Zubovits István női és férfi bőrkabát- készílő BUDAPEST, KÁROLY KIRÁLY-ÚT 13. (Ledermann udvar.) TELEFON: 1-381-08. © Központi Iroda: BUDAPEST, V.s .ÍÓZSEF-TÉR í. | Telefon : 1-833-97. — Bürgönycím : EGEKKA BUDAPEST jj © I 'p/vJcettújCj.íj.á}i: Qtpvayußs. - "J£.Ú£^ov.sfiám. 221
