Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
12 Budapest, 1937 december 22. Rohanó, zűrzavaros küzdőtér Sett a világvárosi utca Irta VÁLYI LAJOS dr. törvényhatósági bizottsági tag A nagyváros egyre túlnépesedettebbé, mozgalmasabbá, bonyolultabbá váló életében egyre nagyobb gomlot okoz világszerte a néhány évtized viszonylatában is szinte elképzelhetetlen magasságig nőtt utcai közlekedés ezcrrétű problémája. A nagyvárosi utcán közlekedő járművek száma megsokszorozódott. Az egészen más közlekedési igényekre szabott utcák szűkké, a más sebességi viszonyokra berendezett terek a minden irányból egy központon át egymásra rohanó járművek zűrzavaros küzdőterévé változtak. Ijesztően felnövekedett az utcai közlekedési balesetek száma. Háborús létszámú hadseregeket toboroznak évente a közlekedési balesetek áldozataiból a világvárosok. És a haladás, a fejlődés évről-évre újabb és újabb magasságokig korbácsolja fel a nagyvárosok forgalmának a hullámait, amelyhez egyre több szociális, kulturális, kommerciális, közegészségügyi és idegenforgalmi érdek kapcsolódik. Budapest sem marad ki a forgalom megnövekedésének és az ezzel kapcsolatos jelenségeknek a folyamatából. Ha a magyar élet trianoni vérszegénysége fékezi is a magyar főváros forgalmának a növekvő iramát, mégis aránytalan fejlődésről tanúskodnak itt is a statisztika számsorai. Hova fejlődtünk csak századunk elejétől kezdve?! A 800— 850 rozoga egyfogatútól, a 450 fiakkertől, a félezer csillogó számozatlantól, a 100 öreg omniládától, a 150 budapesti magánautótól, a közúti vasutak évi 4 milliós menetteljesítményétől, 21 milliós kocsikilométerétől az 1500 taxiig', az autóbuszok százaiig, a magánautók tízezréig, a közúti vasutak 11 milliós menetteljesítményéig, 80 millió kocsikilométeréig és 300 millió utasáig és — a forgalmi balesetek megötszöröződéséig! Nem lehet csodálkozni azon, ha e z t a szédületes iramolt nem kő v,e t h e t te elég gy, órsan ú g,y i s rohamfos városfejjlő- désiink, városrendezésünk, útépítésünk, de nevelésügyünk sem. A régi városrészek szűk utcái nem bírhatják el a hatalmas autóbuszokat, az óriási Mavart teherkocsikat, az egymással halálos játékban bújócskázó járművek százait és ezreit és a legutóbb felnövekedett új generáció közlekedési nevelése is mesze elmaradt az utcai közlekedés hihetetlen gyors terjeszkedése mellett. Nem lehet elhallgatni azt a benyomást, hogy a székesfővárosi törvényhatóság sem fordított a z utcai közlekedés problémájára annyi figyelmet, mint amennyit a legtöbb külföldi nagyváros önkormányzata és mint amennyit a fővárosi közönség érdekei szempontjából ez a kérdés megérdemel. Hiszen a nagyváros utcáin való közlekedés gyalogosan és járművel a közlekedés szabályainak a teljes ismerete és kifogástalan elővigyázatosság mellett is az egészségnek, a testi épségnek, az életnek az állandó kockázatával jár. A nagyvárosi utcai közlekedés rendjének a helyes megállapítása és fenntartása elsősorban közigazgatási kérdés, mert a helyénvaló közigazgatási intézkedések elsősorban alkalmasak a közlekedés biztonsági feltételeinek és így a balesetek megelőzésének a biztosítására, míg a közrendészet bizonyos, kétségtelenül preventív beavatkozások mellett elsősorban a közlekedésben is kriminológiai szempontokat, a megtörtént kihágások megtorlását keresi. Meggyőződésem szerint a székesfőváros törvényhatóságának túl a Beszkárt és a Hév száz baján a közrendészettel karöltve intenzívebben kell foglalkoznia a főváros utcai közlekedésének a kérdésével is, aminek annál Is inkább adva a feltétele, mert hiszen törvényünk értelmében a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitánya a székesfőváros törvényhatósági bizottságának és közigazgatási bizottságának is a tagja, és legfeljebb átmeneti állapotnak tekinthető, hogy annak a nem szerencsés és feltétlenül kiküszöbölendő törvényes intézkedésnek következtében, amely a szakszerűségek képviselőitől a közgyűlésen a szavazati jogot elvette, a budapesti főkapitány sem vesz olyan intenzíven részt a székesfőváros önkormányzati életében, mint ahogy a közérdek szempontjából szükséges volna. És amint szükséges volna tárgyunk, a székesfővárosi utcai közlekedés rendjének és az utcai közlekedés közigazgatási és rendészeti vonatkozásainak az összhangja szempontjából is. A jelen alkalom nem szolgáikat keretül arra, hogy a székesfővárosi utcai közlekedésnek kérdéseivel részletesen foglalkozhassak. Csak egyes f ő irányok felvázolásáról lehet szó, abból a célból, hogy a budapesti utcai közlekedés még annyi megfontolást, még annyi javítást igénylő nagy kérdésére felhívjam a figyelmet. Hogy indokoljam azt az álláspontomat, amely szerint a székesfővárosi köz- igazgatásnak és a székesfőváros önkormányzatának az eddiginél állandóbban és intenzívebben kellene foglalkozni az utcai közlekedés ügyével, sőt, hogy a székesfőváros közekedési ügyosztályán állandó utcai közlekedési szakreferenseket kellene kiképezni, akik a szakértő szemével kísérnék figyelemmel az utcai közlekedés érdekeinek biztonságát a székesfőváros fejlődő életének minden ágában. A külföldi nagyvárosok tapasztalatai alapján a legtöbbet a közlekedési nevelés behatóbbá szervezésétől lehetne várni. Mindenekelőtt magukat a járművezetőket kellene az eddiginél szigorúbb ellenőrzés alá venni. Az ezidőszerinti tömeges gépjárművezetői vizsgák rendszerét kellene megváltoztatni és beszüntetni a gépjárművezetői oktatásnak azt a gyorstalpaló rendszerét, amely sokszor 4—5-szöri vezetés után már biztosítja a jelölt részére azt a jogot, hogy a székesfőváros bonyolult forgalmában teljes joggal önállóan résztvehessen. Ki kellene küszöbölni a gépjárművezetői vizsga rendszeréből annak a lehetőségét, hogy egyesek kizárólag szerencsével juthassanak sikerrel túl a közlekedési és a vezetői vizsgán. De gondoskodni kellene arról is, hogy az utcai közlekedés minden tényezője megfelelő oktatást és nevelést kapjon a nagyvárosi közlekedésből. Arra talán még lehet remény, hogy a kerékpárosokat is kötelező- leg levizsgáztassák a közlekedés szabályaiból, ámde a közlekedés egyes tényezői a közlekedésben olyan egymásrautaltságban és olyan kölcsönhatásban állnak, hogy a nagyvárosi utcai közlekedés leggyengébbje, a gyalogjáró vagy a legtudatlanabbja, a lófogatú teherjárművek kocsisa is éppen úgy előidézheti a bajt és a balesetet, mint a gyorsan sikló automobil. A gyalogjáróknak, kocsisoknak, a forgalom tömegtényezőinek a megfelelő közlekedési oktatása csakis az iskolában képzel- h e t ő el. Természetesen nem a jelenlegi formájában, amikor az iskolában egy-egy órán keresztül csak úgy mellékesen az utcai közlekedés szabályait is ismertetik, hanem a modern pedagógia ösz- szes eszközeinek, a filmoktatásnak, játéknak, gyakorlati kirándulásoknak az igénybevételével és abban az esetben is csak akkor, ha a közlekedési oktatás jelentőséget kap, a közlekedési szabályok ismerete rendes tantárggyá válik, amelynek az elégséges ismerete nélkül a tanuló nem léphet fel a felsőbb osztályba. De a nagyközönség állandó figyelmeztetése és nevelése is szükséges volna propagatív erejű és megdöbbentő eseteknek, számadatoknak, képeknek a közzétételével, valamint a Népművelési Bizottság, a kiállítások és a múzeumok feldolgozásában. Még igen sokat lehetne javítani a jelzőberendezések rendszerén. A közlekedési jelzőtáblákat sok esetben feltűnőbben, de mindig következetesen úgy kellene elhelyezni, hogy az a jármüvek előtt szembeötlő és könnyen megtalálható legyen. Az eddigi jelzőlámpák helyett a külföldi négyszemű jelzőlámpákat kellene bevezetni, 'ÉOIMft ÉVlBB ALATT SEM AKADilSfe JOBB, MINT A ■HASA SdSBOPSZESZ mert a gyalogjárók között igen sok a színtévesztő, a rövidlátó és a rossz szemű és a négyszemű jelzőlámpa a sokszor bizonytalanul pislogó egylámpájú fény helyett mindig jobban tájékoztatja a közönséget a közlekedés pillanatnyi mibenállásáról. Nélkülözhetetlen az utcákon áthajló közúti vasúti sínek jelzése. Szükséges volna a villamosvasutaknak, de mindenesetre a szürketaxiknak irányító jelzőkarokkal való felszerelése. A nagyvonalú városrendezési tervek mellett szabályozni kell végre azokat a legveszélyesebb fővárosi forgalmi gócpontokat is, ahol 5—U vagy annál is több irányból szaladnak össze a járművek. Az ilyen pontokon addig is, amíg a rendezés lehetővé válik, haladéktalanul megfelelő számú rendőrőrszemet kell felállítani. Csak példaképpen hivatkozom rá, hogy rendőr kellene a Kálvin-térnek a Kecskeméti-utca és a Rádai-utca közé eső vonalába is, a Deák-térnek az Erzsébet-tér felé eső utca elágazásához, a Berlini-térnek a Jókai-utca és a Klotild-utca közé eső vonalába, a Retek-utca, Olaszfasor és a Széli Kálmán-tér találkozási pontjába, a Horthy Miklós-körtérnek a Horthy Miklós-út cs Szent Imre herceg-útja elágazásához stb., stb. Közlekedési rendőrségünk általában kiváló. Külföldi viszonylatban is megállja a helyét, sőt sok esetben szavaznék a magyar közlekedési rendőr mellett az idegen nagyvárosok közlekedési rendőrségével szemben. Ellenben még ezen a téren is lehetne javítani. Mindenekelőtt általánossá kellene tenni a besötétedés után a fehér köpenyt, mert különösen esős időben a közlekedési rendőrt nem lehet látni. A közlekedési rendőrt minden esetben a járdaszegélyre, vagy a járdaszigetekre kellene állítani, hogy legalább a közlekedési rendőr ne legyen a közlekedés akadálya és ne szolgáljon rá a tréfásan emlegetett „közrekedési rendőr“ névre. Közlekedési rendőrségünk egyes tagjai túlságosan is sokat integetnek. Hatalmas lendülettel és káprázatos gyorsasággal integetnek ide és oda, intenek a járműnek és intenek a közönségnek, amiből azonban sajnálatos félreértések és zavarok is támadhatnak, mert szinte lehetetlen, hogy a jelzések egy bizonyos százalékát gyalogos vagy járművezető félre ne értse. Sokat lehetne továbbá tenni még az egyirányú közlekedés továbbfejlesztésével, kerékpárutak építésének a megkezdésével stb., stb. Ezek a gondolatok természetesen alaposabb kifejtésre szorulnak. Ezúttal csak arra akartam rámutatni, hogy a közlekedési kérdések keretében a Beszkárt, Hév és Autóbuszüzem ügyein kívül nagy jelentősége van a nagyvárosi utcai közlekedésnek is. Éspedig nemcsak azért, mert ez a székesfővárosi közlekedés elsőrangú érdeke, hanem azért is, mert idegenforgalmunknak is fontos érdekei fűződnek hozzá. LINGEL Vl.f Rózsa-utca 4. Karácsonyi . Angol teaasztalok, gör piccolók tálcaasztalok, Ready Boy, bárkocsik, összerakható könyv- szekrények, íróasztalok, antik és modern al- MecileoCGn kalmibútordarabok, bútorszövetek, T E„Ti dísztárgyak és egyéb C^KBEREAí- OICSO öieKí DEZESEK nagy választékban. vásár
