Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. mßösfJiüsMP 5 A nagy feladat irta Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármestere A Fővárosi Hírlap érdemes és eredményes munkásság után fontos jubileumhoz érkezett, fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli. A történelem méreteiben szinte percneK számit egy negyed évszázad, de az emberi életben és az emberi alkotások tevékenységében ez az idő igen számottevő. Az újság, ebben az esetben a Fővárosi Hírlap, amely huszonöt esztendőn át informálja, oktatja, az események belső értékeiről tájékoztatja a közvéleményt, ugyanakkor pedig hangot ad a közvélemény kívánságainak és bírálatának, a köz szempontjából is nagy feladatot oldott meg. A sajtó orgánumainak értékét csaknem legelsősorban azoknak időálló volta adja meg. A negyedszázad, amely a Fővárosi Hírlap egyre hosszabb sort kitevő kötetei fölött elröpült, bizonyítéka annak, hogy ez az újság a közvélemény szolgálatában becsületesen, jól és az idő haladásával együtt haladó eszközökkel teljesítette hivatását. Ez a huszonöt esztendő látható és szemléltető tanuságtétele annak, hogy a Fővárosi Hírlap úgy szolgálta a közérdeket, hogy közönsége, amelyet a székesfőváros ügyei és alkotásai iránt való érdeklődésre szoktatott és amelyben fölfokozta a Budapest iránt való szeretetet, bizalommal és ragaszkodással tartott ki mellette. A sajtó akkor teljesíti hivatását, ha eszményi célokat szolgál, munkájával, szellemi és erkölcsi értékeket produkál a nemzet számára- Ezeknek az eszményi céloknak szolgálata, a nemzet és a székesfőváros érdekében végzett negyed- százados munka megad ja a Fővárosi Hírlapnak azt a jogot, hogy a huszonötéves fordulót ünnepi érzéssel ülje meg és hogy ehhez az ünnepléshez őszinte lélekkel csatlakozzék a közvélemény, amelyet szolgált és a székesfőváros közönsége, amelynek érdekeit sohasem tévesztette szem elől. A Fővárosi Hírlap indulása azokba a nagy időkbe esik, amelyekben a nemzet és a főváros életében huszonöt év alatt beállott nagy változásokat és eredményeket megalapozták. A modern életberendezés képe alakult ki ezalatt a negyedszázad alatt, kialakult az a szellemi és anyagi kultúra, amit leghívebben a rádió és repülőgép jellemez. A magyar székesfőváros, a mi szép Budapestünk ezalatt az idő alatt világvárosi arányokat öltött, az intézmények egész sorával gazdagodott, külső képében megszépült és monumentálissá lett, közigazgatása pedig ennek a haladásnak, ennek a fejlődésnek megfelelő hatalmas fejlődést mutat. A perifériákon új városrészek épültek, a közigazgatási terület megnagyobbodott, de éppen ilyen arányban fejlődött az adminisztráció és a törvényhatóság feladatköre is. A huszonöt év alatt sűrűn váltakoztak a nyugalmasabb és viharosabb, majd a vérzivataros és forradalmi izgalmakkal telt esztendők, az alkotásokhoz szükséges nyugalom és az alkotásokat gátló gazdasági válságok. Még az elmúlt esztendőben is az volt a városvezletés legfőbb gondja, hogy milyen uton-módon lehet megtartani Budapestet nagyvárosi színvonalán. Csak úgy volt lehetséges ez, hogy nehéz gazdasági viszonyok között súlyos áldozatokat hozott a főváros a kulturális és szociális haladás érdekében. Nagy céljait, a fejlődés nagy érdekét semmi tekintetben nem ejtette el egy pillanatra sem. Ma már örömmel állapíthatjuk meg és bizton állíthatjuk, hogy Budapest az országra zúdult nagy megpróbáltatások ellenére is zavartalanul és erőteljesen fejlődött. A város lakosságának és a törvényhatóság áldozatkészségének érdeme, hogy Budapestet a nehéz idők nem akadályozták meg abban, hogy tovább is világvárosi arányokban fejlődjék. Ezeknek az időknek a tanulsága világosan megmutatja a jövendő feladatait is. A küzdelmes múlt munkájában éppen lígy résztvett a sajtó, mint ahogy hivatása lesz a jövendő nagy feladatainak megoldásában is teljes szellemi és erkölcsi felkészültségével résztvenni. A Fővárosi Hírlap, amely a nagy nemzeti célok és ideálok szolgálata mellett speciális céljául tűzte ki, hogy a főváros iránt való érdeklődést fölkeltse és fokozza, természetszerűen becsülettel, nagy áldozatkészséggel és lelkesedéssel vett részt az elmúlt huszonöt év munkájában. Jubileumát pedig ülje meg annak tudatában, hogy ideális célokat szolgáló újság számára semmi sem lehet olyan kötelező, mint az a múlt, amelyet eredményes és gazdag munkáiban töltött el. Teljesítse továbbra is a régi lelkesedéssel hivatását és hirdesse, amit zászlajára tűzött, a magyar nemzet és Budapest történelmi hivatását. Félmillió feefwő fafrarlkja Az ölveneszlendős Postatakarékpénztár Az elmúlt 1936. esztendőben érkezett el a magyar közgazdasági életnek egyik legjelentősebb szerve, a M. Kir. Postatakarékpénztár félszázados jubileumához. 1886 február 1-én kezdte meg a M. Kir. Postatakarékpénztár azt a munkát, amely a kisemberek megtakarított filléreinek összegyűjtését, állami szavatosság melletti megőrzését és gyümölcsöiztetését, valamint az így összegyűjtött új tőkének a közgazdasági élőt vérkeringésébe történő visszaömlesztését tűzte ki céljául. Ennek a munkának a jelentőségét legjobban azok az eredmények mutatják, amelyekről a Postatakarékpénztár fennállásának 50. évfordulóján beszámolhat. Ma már a 100 milliót is jóval meghaladja a postatakarékpénztárnál elhelyezett betétek álla- d-éka. Magában véve is jelentős eredmény ez, de jelentőségében hatalmasan megnöveli az a körülmény, hogy ez a tőke közel félmillió betevő apró kis betétjéből tevődik össze, akiknek csaknem 60 százaléka gyári munkásokból, uradalmi- és házicselédekből és tanulókból áll. Ez más szóval azt is jelenti, hogy ennek a tőkének legnagyobb része elveszne a termelőmunka részére, ha azokat a Posta takarékpénztár össze nem gyűjtené, mert 1—2 pen- gőnyi megtakarított pénzével az egyszerű ember aligha keresné fel a nagy bankok fényes pénztárter- meit, amelyek egyébként is csak a ■városokban talál hatók. Az apró tőkék összegyűjtése és gyümölcsöztetéso mellett másik nagyjelentőségű szerepet is magára vállalt a M. Kir. Postatakarékpénztár, amikor megszervezte azt a kliringhálózatot, amely a pénztárforgalom lebonyolítása terén — ma már 36.000 résztvevővel ■— az országnak úgyszólván valamennyi számottevő gazdasági tényezője közöitit kapcsolatot teremtett. A csekk- és kliringforgalom készpénz- és költségkímélő szerepe és jelentősége nyilvánvalóvá válik, ha tekintetbe vesszük, hogy a költségmentes átutalási forgalom az 1936. esztendőben 11.3 milliárd pengőt tett ki, ami ugyanezen esztendő egész csekkforgalmának 71.1 százaléka volt. Számottevő szerep jut a Postatakarékpénztárnak az értékpapírüzlet és nemzetközi pénzforgalom lebonyolítása terén is. Nagyjelentőségű és ma már nélkülözhetetlen közgazdasági tevékenységén kívül zálogüzleti forgalmával igazi szociális hivatást tölt be a M. Kir. postatakarékpénztár. Méltányos kamat mellett olyanoknak nyújt itt segítőkezet zálogkölcsön formájában, akik szorult helyzetükben egyébként uzsora- köles önhöz volnának kénytelenek folyamodni. Ezen a téren kifejtett működését elegendőképen jellemzi az az 59.3 millió pengőt kitevő kölcsönösszeg, amelyet 1936. év folyamán a M. Kir. Postatakarékpénztár kézizálog ellenében folyósítóit. Említésre méltó végül a „Vagyonmentő vásár‘ óéven közismert Árverési Csarnok is. Kulturális és nemzetgazdasági jelentősége van a m. kir. postatakarékpénztár itt kifejtett tevékenységének, ame'ly- lyel nem egyszer értékes műalkotások elkótyavetyélését vagy külföldre vándorlását akadályozza meg. Székesfővárosunk lüktető gazdasági élete a M. Kir. Postatakarékpénztár működésében híven tükröződik. A csekkszámlatulajdonosok igen nagy hányadát budapesti lakosok teszik. Az a pezsgő ügyfélforgalom, amely az intézet pénztártermeiben naponkint lezajlik, kizárólag a budapesti számlatulajdonosok pénzforgalmának lebonyolítására esik. De fényes bizonyíték ez a nagy forgalom annak az igazolására is, hogy a M. Kir. Postatakarékpénztár hivatásának magaslatán áll és híven látja el azokat a teendőket, amelyeknek elvégzését a közbizalom feladatkörébe utalta. Bárczy István emlékeinek múzeumában Bárczy István, Nagy-Budapest megalapítója, évek óta hallgat. Visszavonult a Rózsadombra és mindennap lesétál a Szent Lukács-fürdő udvarába. Itt az igazgatósági épületben egy kedves szobája van. Valóságos múzeum. Megcsodálhatjuk a híres művészi pipagyüjteményét. Nagyszerű festőművészek és szobrászok egy-egy kiváló munkájukkal kedveskedtek a művészetek nagy pártfogójának. Az íróasztalán rengeteg apróság. Az emlékek labirintusában csak ö tud eligazodni. Érdekes volna pedig, ha az emlékek árját egyszer szabadjára engedné, de minden hiába! Bárczy István hallgat. Nem beszél. Nincs mondanivalója a nyilvánosságnak. Az újságíró nem bír vele, hiába áll elő a múlt kapcsolataival. A régi fegyvertársnak, a barátnak sok érdekességet elmond. A nyilvánosság számára semmit. Elárulja őszintén, hogy miért hallgat olyan régen. Lelkében alázatos ember volt mindig, nem hiába fordította a bibliát. Az élet problémáit nagyon egyszerűen fogja fel. Soha sem tartotta nagyra, amit csinált. Véleménye szerint nem is kellett valami különös tehetség ahhoz, hogy Budapestből világvárost csináljon, elég volt a józan ész. Ismerni kell a helyzetet alaposan, meg kell vizsgálni a lehetőségeket és szeretni kell a város problémáit. Valóban elég a sikerhez a józan ész, ha olyan mértékkel mérünk, amilyen mértéket Bárczy István állít fel. Még valamit tart fontosnak a siker érdekében a■ modern Budapest megalapítója. Az érett fiatalságot. Budapest polgármesterének fiatalnak kell lennie. Harminckilenc éves volt Bárczy István, amikor Budapest élére került. Előtte a polgármesterek mind üregek voltak, Sipőcz Jenő már fiatalon került a nagy méltóságba. Ugyancsak a tetterős fiatalság feszíti Szendy Károly erőit is. Még valamit becsül. A tapintatot. A nagy polgármester most is tagja a törvény- hatóságnak, de csak ünnepélyes alkalmakkor jelenik meg a közgyűlési teremben, ahol valamikor ő dirigált. Szívesen jár el a Közmunkatanács ülésére és a Beszkárt igazgatóságába. Az egyik helyen Budapest jövőjét álmodja, a másikon pedig a modern közlekedés kialakításán fáradozik. Ha az íróasztala mellett ül, tekintete Csinszka arcképére esik. Nem is fénykép, a Pesti Napló képes mellékletéből vágta ki. Mindig felismerte az igazi nagyokat. Adyt már akkor nagyra értékelte, amikor hivatalosan még nem ismerték el. Nemcsak az Ady- barátság maradt meg a nagy költő haláláig, hanem Csinszkát, ezt az érdekes, különös egyéniséget is a leikébe zárta. Csinszkában is költő veszett el, sok érdekes levele, írása van Bárczy birtokában. Ezeket az Írásokat most rendezik és Bárczy szívesen bocsátja nyilvánosságra az érdekes megnyilatkozásokat. Csinszka másodszor Márffy Ödön festőművészhez ment feleségül. Márffyt is Bárczy fedezte fel. Wildner Ödön állított be egyszer Bárczyhoz és néhány festményt hozott. Egy számvevőségi hivatalnok festette. Bárczy azonnal látta, hogy nagy tehetség szürkül a poros hivatali szobában. A kis hivatalnokot magához renedelle. — Akarsz-e Párisba utazni, édes fiam? — kérdezte Bárczy és Márffy a város költségén tanult a művészetek városában. A modern festőművészet egyik megalapítójának karrierjét így indította útnak a nagy polgármester. Bárczy ma is érdeklődik minden szép iránt. Legutóbb ott láttuk a KÚT minden szép iránt. Legutóbb ott láttuk a KÚT kiállításán, amikor Márffy munkáiban gyönyörködött. Ennyit és még nagyon sokat beszél, nem Bárczy István, hanem Bárczy szobája, az emlékek dús tárháza. Nem tudtunk úgy eltávozni innen, hogy a huszonöt esztendős „Fővárosi Hírlap“ jubileumi számába ne hozzunk el egy csokor emlékvirágot a nagy polgármester íróasztaláról... Negyedszázados „szolgálati jubileum“ Szívből üdvözlöm a Fővárosi Hírlapot 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából. A „szolgálati jubileu m“ nem lapsus. A Fővárosi Hírlap éppen úgy szolgálta a fővárost és a közérdeket, mintha köztisztviselő lett volna. És 25 évi közszolgálat után nem is kell nyugalomba vonulnia. Éppen olyan friss, közhasznú ideákban gazdag, jó tervek támogatásában tettre kész, mint amilyen volt az egész idő alatt. Amikor megkezdi a második 25 éves ciklust, azt kívánom, hogy ugyanolyan sikerrel szolgálja a fővárost a jövőben is, mint a múltban. Dr. Déri Ferenc, ny. alpolgármester.
