Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
ö Budapest, 1937 december 22, Amíg eljutottunk idáig . . Irta LAMOTTE KAROLY dr. alpolgármester Huszonöt esztendeje áll a Fővárosi Hírlap a nyilvánosság: közérdekű szolgálatában és ha ezen a jubileumon visszatekintek az elmúlt huszonöt év történetére, akkor azt kell megállapítanom, hogy a Fővárosi Hirlap ez alatt az idő alatt kifejtett működésével joggal járult hozzá ahhoz a nagy népszerűséghez, amelynek ma örvend. De ez a huszonöt esztendő nemcsak a lap történetében nagy idő, hanem nagy idő magának a fővárosnak a történetében is. Amikor a Fővárosi Hirlap elindult útjára, a városházán Bárczy István polgármesteri működésének tetőpontján állt. Akkor véltük fel a később Ostendében rendezett külföldi kölcsöneinket, amelyek igen nagy lehetsé- get adtak az alkotásokra. Budapest világvárossá való kifejlesztésére. Az akkor életbe léptetett tisztviselői státus- és illetményrendezés óriási előlépési lehetőségeket nyit meg az alkalmazottak részére, a közgyűlésen békés hangulat, egy ragyogó, fejlődő korszak kulmináció ja, telve még szebb és nagyobb reménységekkel. De talán még nagyobb idő huszonöt esztendő az egyén életében. Amikor a Fővárosi Hirlap megjelent a nyilvánosság előtt, akkor fejeztem be városi működésemben az inaskorszakot, amit akkor ideiglenes hivatalnoknak hívtak és léptem, mint segédfogalmazó, a végleges tisztviselők közé. Nem akarok abba a hibába esni, hogy a Fővárosi Hirlap jubileumán saját személyemmel foglalkoztassam a nyilvánosságot, de a Főváirosi Hirlap sorsa teljesen összenőtt a főváros sorsával, jóban, rosszban együtt voltak, s egy levélkével én is hozzá akarok járulni az elmúlt huszonöt év eseményeire való visszaemlékezéshez. Sok érdekes esemény zajlott le az elmúlt huszonöt esztendő alatt, én azonban ez alkalommal nem krónikát akarok írni, hanem kiragadom azokat az eseményeket, amelyek az utolsó tíz esztendőben történtek, amióta Sipőcz Jenő, majd Szencly Károly polgár- mester bizalmából a főváros pénzügyi adminisztrációját irányítottam. Korszakot jelent az 1927-es év a főváros pénzügyigazgatásának történetében, mert akkor nyílt először lehetőség arra, hogy a főváros beruházások céljára hosszúlejáratú kölcsönt vegyen fel. Az 1927. évben felvett 20 miliő dolláros kölcsönből nagy alkotások létesültek a Vízműveknél, az Elektromosműveknél, a közélelmezés terén és igen sok kislakás épült, amely az akkor fennálló lakásínséget erősen enyhítette. Ezek a baruházások éveken keresztül foglalkoztatták Budapest iparosságát, kercskedő- és munkásosztályát. A következő nagy változás a pénzügyi igazgatásban a költségvetés rendszerének teljes átalakítása volt, amelyet Bódy László akkori tanácsjegyző, a költségvetési ügyek referense készített elő és amely szerint készült már az 1929. évi költségvetés és amely rendszer azóta is változatlanul érvényben van. Ugyanekkor kezdődtek a tárgyalások a Községi Takar ékpénzt ár megvalósítására vonat; kozólag. Szinte nehéz ma már magunk elé képzelni azokat a rendkívül izgalmas közgyűléseket, amelyek néha reggelig tárgyalták a polgármester erre vonatkozó előterjesztését és amelyek a maguk sokszor értékes vitájával, sokszor a technikai obstrukció minden eszközének kihasználásával a fővárosi parlamentarizmusnak egyik legérdekesebb korszakát jelentik. Ma már elsimultak az izgalmak és a Köz ségi Takarékpénztár ide s tova 10 év óta olyan mértékben megfelelt hivatásának és a hozzáfűzött reményeknek, hogy enélkiil nehéz lenne elképzelni a főváros pénzügyi igazgatását és bizonyára nem sikerült volna az 1931. évben reánk szakadt világkrízis következményeit zökkenő nélkül átélnünk. 1930-ban az akkori pénzügyi helyzet lehetetlenné tette hosszúlejáratú kölcsön felvételét, miután pedig halaszthatatlan beruházások váltak szükségessé az Elektromosmüveknél és a Vízműveknél felvettünk egy 8 millió dollár értékű rövidlejáratú hitelt. Szerencsés időpontban történt a hitel felvétele, mert röviddel utána teljesen lehetetlenné vált a. pénzpiacon mindenféle hitel- művelet. A főváros abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a krizis ideje alatt csak a költségvetési beruházásokat kellett redukálnia, ellenben ebből a kölcsönből mégis nagymértékben támogatni tudta az akkor katasztrofális helyzetbe került gazdasági életet. Időközben ez a kölcsön több rendezésen ment keresztül, míg 1936-ban a főváros a köl esőn egyik tranche-át, amelyet a berlini Mendelssohn bankház közvetített, visszafizette és amely tranzakciónál a főváros mintegy 8 millió pengő nyereséghez jutott. A függőkölcsön többi része még ma is fennáll, azonban annak tőkehátraléka ma már a különböző valutáris eltolódások miatt nem tesz ki többet 22K millió pengőnél. A nagy krizis betörésekor a főváros igyekezett más úton is segíteni a munkanélküliségen es ezért 1932-ben .9 millió péngő erejéig szaksegmxcnkákat végeztetett, amelynak kere-if1! ^tornázási és útépítési munkák létesültek. Ezt a 9 millió pengőt áruhitel forrná ja ban nyújtottak a vállalkozók a fővárosnak, amely hitel a mai napig teljes kiegvenlítést nyert. Szendy Károly polgármesterré választása után ú.i lendületet kapott az a nagyarányú beruházási tevékenység, amely a főváros életét mindig jellemezte. Ezeknek a beruházásoknak a fedezésére a főváros 1935-ben 21 millió pengői vett fel az OT 1-tól, 1936-ban pedig 9 milliót a MABI-tól. K folyó évben szavazott meg a közgyűlés egy újabb 30 milliós kölcsönt, amely részben beruházások, részben régebbi kölcsönök konverziójára^ fog szolgálni, valamint ugyancsak ebben az évben vettük fel azt a millió pen gős kölcsönt, amelyet a Pesti Magyar Keres kedelmi Bank nyújtott a székesfőváros részére a tabáni gyógyszálló megépítésére. Ezeknél a nagy eseményeknél hű munkatársnak bizonyult a Fővárosi Hirlap, amely annak a nagy feladatnak egy részét magára vállalta, hogy mindazokat az elgondolásokat, terveket, javaslatokat, előterjesztéseket, amelyeket a főváros vezetősége készített, kellő formában a nyilvánossággal közölje. Kormánynak, fővárosnak, magántőkének össze kell fognia a fenyegelö kislakás- ínség megakadályozására irta Schuler Dezső dr. alpoigármester A munkáslakások kérdése mind sürgetőbben kerül előtérbe. Bővebb indokolás helyett elég betekinteni a főváros adószámviteli hivatalának az 1937. évi augusztus—októberi bérnegyedben üresen álló lakásokról készített kimutatásába, amely szerint a III., VI., IX., X. és XIV. kerületekben — vagyis azokban, ahol elsősorban a munkások helyezkednek el — az üresen álló szoba-konyhás lakások száma, tovább csökkent. A kislakások ügyében elfoglalt álláspontját a polgármester úr ez év április havában terjesztette a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé és a közgyűlés az akkor ismertetett adatok alapján magévá téve a polgármester úr álláspontját, sürgősnek tartotta a kislakásépítkezés előmozdítását és egyrészt elhatározta, hogy a fővárosnak az 1930 óta szünetelő hatósági kislakásépítkező tevékenységét folytatja, másrészt a magánépítőtevékenység érdeklődésének a kislakásépítésre való irányítása, illetve megfelelő adómentesség biztosítása végett, felterjesztéssel fordult a kor mányhatósághoz. Április óta a helyzet annyiban változott, hogy az üresen álló szoba-konyhás lakások száma tovább csökkent. Miután a főváros te rületén a szoba-konyhás lakások száma 140.000-re tehető, a ma üresen álló 3000 szoba- konyhás lakás, illetve az olcsóbb bérű lakásoknak még alacsonyabb száma már nem tudja biztosítani a kislakás iránt, jelentkező szükségletet. A szoba-konyhás lakásoknak alig 2 százaléka áll jelenleg üresen, ami már erősen emlékeztet a háború utáni lakáshiány állapotára. A főváros 1938. évi költségvetésének tárgyalása során a törvényhatósági bizottság tagjai szintén rámutattak a kislakás hiány ára és részletes javaslatokat tettek a. fővárosnak a munkáslakásépítő akció elősegítése ügyében elfoglalandó magatartására. Abban az összes felszólalók egyetértettek, hogy a munkáslakásépítés kérdése a jelenlegi körülmények között nem odázható el. Amennyiben az üresen álló lakások száma még tovább csökken, elvesztik hatásukat azok a szociálpolitikai intézkedések, amelyek a kormányhatóság részéről munkabér minimálásával a munkásság keresetének fokozását célozták, mert az amúgy jelentkező általános drágulást a. lakáshiány következtében a kislakások bérének emelkedése is követni fogja. Ami a fővárosnak azt a törekvését illeti, hogy a magánépítőtevékenységet a kislakástermelésre irányítsa, nem fogja kellő eredmény kisérni. A főváros részéről eddig folytatott tárgyalások valószínűsítik, hogy a kormányhatóság a magántőke által építendő kislakásokat nem fogja különleges adómentességi kedvezményekben részesíteni. Ebben az esetben pedig a munkáslakásépítés feladata kizárólag a fővárosra, mint helyi hatóságra hárul, A polgármester úr intézkedésére már tör télitek olyan előkészületek, amelyek esetleg a főváros által megindítandó kislakásépítést hivatottak elősegíteni. A fővárosnak azonban e téren különleges nehézségekkel kell megküzdenie. A munkáslakásoknak elsősorban a gyári és ipari üzemek közelében kellene felépülni, Ezeken a területeken pedig a fővárosnak alig van megfelelő ingatlana. Kívánatos volna, hogy az esetleges építkezések ne bérházakba tömörítsék a lakókat, hanem kettő-négy-nyolc lakást magában foglaló, kis kerttel ellátott lakások épülhessenek, ehhez pedig egyrészt több terület kell, másrészt pedig a közművek az ilyen külterjes építkezésnél szintén jelentős többletköltséget okoznak. Az építkezéssel a fővárosnak bérirányító szerepet is vállalnia kell, vagyis a jelenlegi szoba-konyhás lakások bérénél olcsóbb lakásokat kell építenie. Megoldásra vár a lakásépítési költségek kérdése is. A polgármester úr törekvése bármilyen égetően sürgős kérdést is kíván megoldani, sajnos, még nincs közel a megvalósuláshoz és hogy ténylegesen megvalósulhasson, nemcsak a főváros törvényhatóságának, hanem a kormányhatóságnak és minden érdekelt ténye- zőnek segítségére is szüksége van. Dugattyús-, körforgó- és turbinaszivattyúk, tűzoltószerek, gőz-, víz- és gázarmatúrák, útépítő gépek, köztisztasági szerek, gőzfertötlenító berendezések, JOBBÁGY-1 barnaszéntüzelésű folyton- égő kályhák. Gépjárművek, diósgyőri golyóscsapágyak. MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI VASGYÁRAK Kereskedelmi Képviselete R.-T. Budapest, Vitt-. Izen-körút 18. sz. TELEFON : 133-394. Levélcím : BUDAPEST 72. POSTAFIÓK: 61.
