Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-30 / 26. szám

Budapest, 1937 június 30. 26. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavíllonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal) BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.4 24 Péter és Pál Gyorsított iramban készül a főváros jövő évi költségvetése Szeptember 15-én Elnyomatva megjelenik a büdzsé-tervezet — üj közmunkák a láthatáron - Két héttel megrövidül a nyári szünet Szendy Károly polgármester a nyári munkarendről Május elseje az ipari munka ünnepe, Péter és Pál a földé, a föld népéé, a földet túró paraszté. Nagymagyarországon talán erősebb volt az egyen­súly az ipari munka és a mezőgazdasági termelés között. Iparunk alól azonban elvitték a nyersanyag­termő vidékeket, nehezen beszerezhető anyagokkal kell dolgozni, de a hősi munka azért csodálatos gyümölcsöket terem. Ma a nemzeti élet, a nemzeti gazdaság igazi fundamentuma a magyar föld ma­radt és mi a város, a nagyváros, a világváros, sze­retettel ünnepiünk együtt az egész magyar föld népével a magyar föld ünnepén. Ha valaha, ma Csonkamagyarországon megtá- madhatatlan ősigazság az, hogy a nemzeti öntudat­nak legelső gondolata mindenkor a föld volt és az ezeréves kultúrnépek gondolata megint csak a föld. A mi magyar földünk kevesebb áldozatot kiván és dúsabban jutalmazza gazdáját, mint igen sok más országé. Nagy nyugati kultúrországokban kőkeríté­sekkel kötik meg a földet, platókat emelnek, hogy termővé tegyék a talajt. De Ázsia és Afrika öreg­kultúrájú népei is nagy küzdelmet folytatnak az anyafölddel, iszapot hordanak föl sziklák lapjaira és huszonöt botot mérnek a földbirtokosra, aki föld­jét elhanyagolja. Annak a kevés magyarnak, aki ma magyarnak maradhatott, még van elegendő földje. Küzd is vele, dolgozik is érte nagy szeretet­tel, nagy odaadással, mert tudja, hogy nem önma­gáért, hanem az egész országért dolgozik. Mi a város kőfalai között hálával gondolunk arra a munkára, amelyet a magyar földműves, a magyar paraszt és a magyar földbirtokos az egész nemzetért végez. Péter és Pál napján a város népe is templomiba zarándokol, hogy megköszönje az Isten áldását, amely ismét gazdagon jutalmazta a munkát és amelyből mi is élni fogunk, akik itt a tornyos paloták között iparral, kereskedelemmel, kultúrával, tudománnyal, művészettel szolgáljuk az ország népét. Péter és Pál napján Mikszáth Kálmánnak, a nagy palócnak matematikájára emlékezünk. Ö írta azt, hogy Magyarország — persze akkor Nagy- magyarországról beszélt — évi számadása aszerint alakul, hogy hány vágón búza termett a Bácskában, hány hektóliter bor Tokajban és hány regényt írt Jókai. Azóta szörnyű megoson k fit ott-s águk ban a maga egészében csak Tokaj bora maradt a mienk, Bácska tel evén yét elszakították tőlünk és a Jókai regényé­nek helyét pótló irodalmat, kultúrát szerte marcan­golták a nevető örökösök. Bácska televénye helyett azonban itt van a nagy magyar Alföld, a Kisalföld, Makó hagymája, Szabolcs burgonyája, Kecskemét, meg a többiek gyönyörű gyümölcse. És elmondhatjuk azt is, hogy a magyar erő, a magyar akarás a kevésbbé zsiros és kevésbbé fekete földből is olyan csodáikat hoz ki, mint amilyennel. Bácska dicsekedhe­tett Isten kegyelméből. Tokaj bora mellett, a Balaton - vidék, a Badacsony, a Somló, a gyöngyös-visontai borvidék, Eger, meg a többiek gondoskodnak arról, hogy necsak a magunk számára teremjen életviditó nedű, de a külföldet is eláraszthassuk ezekkel a nemes termékekkel. És Jókai regényei? Nem tudták úgy szétszabdalni a magyar kultúrát, hogy Csonika- magyarorsZág irodalma és kultúrája ne élje ugyanazt az életet, amit az elszakított területek magyar kul­túrája ma is őriz. Mikszáth matematikája tehát ma, 3937. Péter és Pál napján is érvényben van éis örökéletet fog élni. Gondoskodunk róla mi, akik a városban szolgáljuk a kultúrát, az ipart, a kereskedelmet, hogy a jótermés ntán felözönlő vidéki testvéreinket gazdagon lássuk el vele. És gondoskodnak róla ezek a mi, földet művelő magyar testvéreink, akik életükkel és verej­tékükkel támaszai és fentartói az országnak. Amikor Péter és Pálkor a magyar földre gondolunk, a ma­gyar föld nagy szerelmesének, Buday Barnának, a kiváló agrár-írónak szavait idézzük a budapesti pol­gár emlékezetébe: „Mindnyájan szeretjük a földet, de nem egyformán. Az egyik hitvest lát benne, a másik szeretőt, a harmadik kitartót, a legtöbb ábrám dós udvarló marad, aki nem kap többet egy szál virágnál. És az az igazi hazaszeretet, amely ezzel a szál virággal is bőén. Szeretni a földet, amely az enyém, vágyódni arra, ami a tied, irigyelni, ami a másé: ez csak étvágy. Szeretni a földet, amely a mienk: a hiazafiság erénye itt kezdődik.“ A nyári szünet hivatalosan megkezdődött a város­házán, de ez nem jelenti azt, mintha az adminiszt­ráció is pihenőt tartana. Ellenkezőleg, úgyszólván valamennyi ügyosztály megfeszített erővel dolgozik. A tanácsnokok egyrésze ugyan miár szabadságon van, de azért ezek közül a tanácsnokok közül is többen hivatalos működést fejtenek ki. A valóságban tehát még nem köszönteit be a nyár, aminek egyik jelentős oka, hogy a polgármester rendelete szerint szeptember 15-ig cl kell készülni a jövő évi költség- vetésnek. Amióta Szendy Károly polgármester áll az adminisztráció étén, azóta minden esztendőben november 15-iy letárgyalták a költségvetést és a törvény által előírt határidőn belül fel is terjesz­tették a belügy miniszter iinhia. Késés tehát eddig sem volt, de nem ragaszkodtak olyan szigorúan az előírt terminushoz. Most azonban szigorúan be­tartják az utasítást, mert nem október elsején, ha­nem már szeptember 15-én kinyomatva, összefűzve készen lesz a jövő évi költségvetés. A nyári szünet minden valószínűség szerint a törvényhatósági bi­zottság számára is megrövidül. Nemcsak az ad­minisztráció készül el két héttel előbb a költség- vetéssel, hanem a törvényhatóság számára is több idő fog' rendelkezésre állni a költségvetés letárgya- lására. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Szendy Károly polgármerlerf, aki az új helyzetről a következőket mondotta: ■— Kiadtam az utasítást, hogy a költség- vetés előkészítéséhez azonnal hozzálássanak az ügyosztályok. Valóban megtörténik az, ami eddig nem fordult elő: szeptember 15-én ki­nyomatva, készen lesz a jövő évi költségve­tés. Bizony ez nem kis feladat és az admi­nisztráció részéről fokozottabb munkát igé­nyel. Karafiáth Jenő főpolgármester úrral már letárgyaltam az összes költség­vetési problémákat és megállapodtunk abban, hogy szigorúan megtartjuk a határidőket, amelyeket a törvény előír. A komplikációkat az okozza, hogy a tör­vényben előírt terminusok nagyon rövidek, de az adminisztráció már ennél nehezebb felada­tokkal is megbirkózott. A költségvetés a vá­ros egész életét tükrözi vissza, ebben van a polgármester programja és ezért minden egyes részletkérdést alaposan meg kell vitatni, az egyes ügyet a megfelelő módon elő kell ké­szíteni. Valamennyi ügyosztály vezetőjével már megbeszéltem és a. terminusra mindenki készen lesz a maga feladatával. — Lesz az új költségvetésben lényeges eltérés a régiekhez viszonyítva? — Pontosan átvizsgáltuk már az anyagot és megbeszéltük a teendőket. Természetesen nagyjából a mostani keret marad meg. Nagy súlyt helyezünk a közmunkák végre­hajtására, mert egyrészt a várost fejleszteni kell. a fejlődésben a megállás halált jelent, másrészt pedig munkaalkalmak nyújtásával a gazdasági életnek további lendületet kell adni­Budapest városa egyike a legnagyobb munkaadóknak és a gazdasági élet jogo­san várja el, hogy megfelelő módon támogassuk az ipart és a kereskedelmet. Annyit már most is elárulhatok, hogy a költ­ségvetés fejlődést fog mutatni a mostani büdzsével szemben. A költségvetésben min­dig benne van a város vezetőjének reménye és hite, a zárszámadások eddig még mindig igazolták azt az optimizmust, amely a költ­ségvetés összeállításánál engem eltöltött. Ezen a megkezdett líton kell előrehaladnunk. A közönség sokat vár tőlünk a mostani nehéa időkben és remélem, hogy ezeknek a várako­zásoknak meg is tudunk felelni. — Még valamire fel kell hívnom a figyel­met — folytatta a polgármester. A jövő évben lesz az Eucharisztikus Világkongresszus és ennek megrendezé­sére már most fel kell készülnünk. Az igaz. hogy a rendezőbizottság nagyon szépen dolgozik és a maga részéről mindent megtesz a siker érdekéiben, de a munka orosz­lánrésze mégis a főváros adminisztrációjára hárul. Budapest nem bukhat el, mint világ­város. Az Eucharisztikus Világkongresszus­nak nagyon nagy jelentősége van, igazán hálásak lehetünk, hogy bennünket választot­tak ki a kongresszus megrendezésére, de az elvi jelentőségen kívül el kell ismerni azt is, hogy ez a kongresszus a világ egyik legyia- gyobb idegenforgalmi megmozdulása. A ven­dégek elhelyezéséről elsősorban nekünk kell gondoskodni. Az Idegenforgalmi Hivatal újra nagy erőpróba előtt áll. A nyarat ennek a kongresszusnak előkészítése fog'ja kitölteni. Mi lesz a vlzdljrendszerrel ? — A közgyűlés csak a húszfilléres vízdíjat szavazta meg, az elmaradt kétfllléres emelés nem fogja károsan befolyásolni a főváros pénz­ügyeit? — Természetesen nem tehetünk mást, mint­hogy tisztelettel tudomásul vesszük az önkor­mányzat döntését. Kétfilléres emelésből előálló többletjövedelem feltétlenül elég a Vízművek beruházásainak amortizálására, ahogy azt az üzempolitikai bizottság igen helyesen megálla­pította. Eddig ez rendben van. de úgy az ön- kormányzat, mint a belügyminiszter igénybe kívánja venni az üzemeket a főváros háztar­tása javára is. Számoljunk le egyszer azzal a váddal, amit az utóbbi időiben egyesek mind­inkább többször hangoztatnak, amely szerint az üzemek hozzá jár tdása a főváros háztartásához dupla adóztatást jelent. A vádaskodókart; iga­zolná, ha a közszolgáltatások ára Budapesten drágább volna, mint külföldön. Mi csak 22 fiiér vízdíjat akartunk kérni, amikor példáid^ Var só­ban a vízdíj 76 fillér. A 20 fillér és a 76 fillér között igazán nagy a távolság. Az elmaradt 2 filléres emelés lehetővé tette volna, hogy meg­feleljünk annak a kívánságnak, hogy az üzemek jelentős összeggel segítsék a költség- vetés egyensúlyát megteremteni. — Budapest igényeit is az autonómia álla­pítja meg. Minden pénzbe kerül és a szükséges összeget elő kell teremteni. Adókat emelni nem lehet, tehát gondoskodni kell olyan jövedelmi forrásokról, amelyek legkevésbé terhesek a kö­zönség számára. A törvényhatósági bizottsági tagok közül sokan azért nem szavazták meg a 2 filléres többletet, mert attól féltek.^ hogy a háztulajdonosok az emelést majd áthárítják a lakókra. Ennek sok akadálya van. de még ebben a nem várt esetben sem állana elő nagy ka+asztrófa.. mert kimutattuk, hogy az emelés mértéke csak alig néhány tized százalék ház- bérdrágítást tenne jogosulttá- Olyan kis száza­lékról van szó. hogy ezt ház'bé remei és formájá­ban keresztülvinni nem is lehet. Nekünk a

Next

/
Thumbnails
Contents