Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-16 / 24. szám
24. szám Huszonfjaíodik évfolyam Budapest, 1937 június 16. Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes SBUSx-pavällonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VS., ANDRÁSSY-ŰT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 8BBB3EHEBBB&&H—a Mintaszerű és a kontinensen szinte páratlan a főváros pénzügyi gazdálkodása Reményi-Schweiler Lajjos dl*, országgyűlési képviselő a Fővárosi Hírlapban ismeriefi álláspontját, bogy miért tarifa megingathatatlannak Budapest vagyoni helyzetét A Jó szociálpolitika első alapfeltétele a Jó gazdaságpolitika Gazdagsági Bizonyítványod Az elmúlt héten beszéltünk arról, hogy a j magyar politikai éiet egyik legkiválóbb ellen- . zéki féríia, aki határozott kritikai szellem, a legnagyobb elismeréssel szólott Budapest székesfőváros gazdálkodásáról és mintaképnek állította oda az autonómiák elé. Ezt követően Reményi-Schneller Lajos dr., a magyar pénzügyi világ elismert tekintélye vette a legnagyobb határozottsággal, nyíltsággal és biztos tudással védelmébe a magyar főváros gazdálkodását. Ez a felszólalás is a képviselőházban történt, megnövelvén azt a jó atmoszférát, amely Budapest nevének elhangzásakor a magyar parlamentet jólesően elönti. Ezek mellett az elismerések mellett azonban, amelyek a politikai frontról jönnek, kellemes érzés elolvasni azt a kis bírósági tudósítást, amely arról számol be, hogy a királyi törvényszék nem kevesebbet mondott ki, minthogy Budapest székesfőváros az ország leggazdagabb közülete és anyagilag tökéletesen megbízható. Bizonyára nem maga a párszáz pengője körül harcoló félnek jutott eszébe, hanem valószínűleg ügyvédi furfang ^ volt, amely biztosítási végrehajtást akart kérni a főváros ellen, mert — mint mondotta — „követelését veszélyeztetve látja“. A járásbíróság, úgy látszik, betűszerint _ vette a törvényt és el is rendelte a biztosítási végrehajtást, a tiszti ügyészség azonban felfolyamodast jelentett be. Másodfokon — mi sem természetesebb __ a törvényszék megváltoztatta a járásbíró;sá g döntését és megsemmisítette a biztosítási végrehajtást elrendelő végzést. A törvényszék döntése nem kevesebbet mond ki, mint hogy „köztudomású tény,_ hogy Budapest székesfőváros többszázmilliós évi költségvetéssel az ország leggazdagabb közíilete, amely olyan aktív vagyonnal rendelkezik, amely minden más közület fölé emeli“. Ezekután természetesen levonja a konklúziót a törvényszék^ es azt mondja, hogy Budapest fizetőképessége és fizetőkészsége milliós kiadások mellett sem rendülhetett meg. Az elmés újságíró, aki ezt az igazán érdekes tudósítást megírta, röviden annyit mond, hogy íme, ha van szegénységi bizonyítvány, akkor most a> királyi törvényszék Budapest székesfővárosról gazdagsági bizonyítványt állított ki. Valóban ez is a törvényszék döntése, de a többi is, az Ernszt Sándor felszólalása, a Reményi-Schneller Lajos nagyszerű védelme mind, határozottan gazdagsági bizonyítványok a székesfőváros számára, amely ilyen gazdagsági bizonyítványokkal nyugodt lélekkel állhat polgárai elé, akiknek soha, egy pillanatra aggodalmuk nem lehet, hogy azt az óriási vagyont, amelyet a székesfőváros vezetőire bízott, n legkisebb veszedelem is fenyegethetné. így kell ennek lennie, hiszen maga Reményi-Schneller Lajos, aki azonkívül, hogy pénzügyi szakember, tudós férfiú, gyakorlati gazdaságpolitikus, mindezeken kívül még a székesfőváros legbelsőbb ügyeinek is ma már távolálló, de annál objektívebb ismerője. Ha az ő szájából halljuk azt, hogy a főváros pénzügyi gazdálkodása mintaszerű és a kontinensen szinte páratlan, akkor természetes az, hogy ennek a világvárosnak vagyoni helyzete megingathatatlan. Hozzátesszük azonban, hogy csak addig megingathatatlan, amíg a mai józan községpolitika uralkodik, amely keményen visszaszorít minden demagógiát és szigorúan áll azon az állásponton, hogy a főváros vagyonának épségét meg kell őrizni. De nem szabad elhatalmasodnia a demagógiának, amelynek igazán könnyű munkája volna, mert a közszolgáltatások árának leszállítását, az adók törlését, a pazarló beruházások követelését kellene csak zászlajára írni. És nem szabad elhatalmasodnia még egy másik iránynak sem,^ amely ^ a garasok kuporgatásában, a kultúrintézmények megölésében, a szociális gondoskodás beszüntetésében akarja kiélni a maga igazán szadista fölfogását. A két út között halad ma is a főváros, ott kell tovább haladnia és akkor ezek a gazdagsági bizonyítványok csak szaporodni fognak. " * A képviselőházban felszólalt Czirják Antal és azt a meglepő kijelentést tette, hogy a főváros nem fizet a hitelezőinek. Az OTI tőkekihelyezéseivel foglalkozott és váratlanul azt a vádat emelte Budapest városa ellen, hogy tönkreteszi az OTI-1. „A főváros meggazdagszik, — mondotta, — kölcsöneit bagóval fizeti vissza, viszont a faluval ás a szociális kérdésekkel nem törődik.“ Már máskor is elhangzottak vádaskodások az ország házában a magyar főváros ellen. Azelőtt ilyenkor mindenki tapsolt és igyekeztek tetézni a felszólaló kifakadásait. Most csend és idegenkedés fogadta ezt a kijelentést, sőt utána felállott Remé- nyi-Schneller Lajos dr. Mint egyszerű képviselő beszélt. A leghatározottabban visszautasította a vádakat. Ilyent nem lehet Budapestről mondani, — hangoztatta. — A magyar főváros mindenkinek fizet, sőt még a külföldi adósságait is szá,zszázalé- kig megtéríti. „Rossz szolgálatot tesz a képviselő úr, — emelte fel hangját, — ha az ország leghitel- képesebb szervezetének, a fővárosnak hitelét akarja ilymódon rontani.“ És ekkor felzúgott a taps. Mindenki helyeselt Keményi-Schnellernek, aki önként vállalkozott a védő szerepére, de valóban legtöbb joga is volt ilyen határozott kijelentést tenni, mert annakidején őt kérték fel a Községi Takarékpénztár vezetésére és annak éléről csak azért távozott el, mert még nagyobb feladatot bíztak rá. Remé'nyi-Schneller nem szűnt meg a főváros ügyeit figyelemmel kísérni és legutóbb, mint az iizempolitikai bizottság meghívott szakértő tagja boesájtotta a főváros rendelkezésére elismert pénzügyi tudását. A Fővárosi Hírlap munkatársa az Országos Földhitel Intézet palotájában kereste fel Remésiyi-Schnelles' Lajos dr_ vezérigazgatót, hogy vele a magyar főváros pénzügyi helyzetéről beszéljen. Boldogan elmosolyodott, amikor elmondottuk neki, hogy a Városházán mindenkinek nagyon jól esett a parlamenti szereplése. — Úgy érzem, — mondotta, — hogy ez kötelességem volt. Mint régi városi ember, egy pillanatig sem hagyhattam megcáfolatlanul az ilyen kijelentéseket. Annak különösen örülök, hogy a képviselőház nem a vádlónak, ha nem a védőnek helyeselt. Ez azt mutatja, hogy a főváros helyzetét ma már elég jól ítélik meg. Az kétségtelen, hogy a legnehezebb gazdasági viszonyok között is Budapest városa jól megállotta helyét és ma kifogástalan vagyoni viszonyok között van. Ezért a pénzügyi gazdálkodásért a város vezetőinek hálás lehet Budapest egymillió lakosa. Nem mindenütt van így. Valamikor nagyon gazdag városok mentek tönkre Amerikában és komoly pénzügyi zavarokkal küzd sok német város is. Ezt különben mi már akkor megjósoltuk, amikor a német városok nyakra-főre vettek fel kölcsönöket, anélkül, hogy a megfelelő pénzügyi •alátámasztásról gondoskodtak volna. Az összeomlott vád Budapest ellen Reményi-Schneller elgondolkozott és újra visszatért 1Czirják beszédére. ^ — Czirják képviselőtársam az incidens után megfogott a folyosón és a beszélgetést azzal kezdte, hogy félreértettem, mert ő nem a mostani kölcsönről beszélt, hanem az ÜTI annakidején fővárosi kölcsönkötvényeket vásárolt és ezek teljesen elértéktelenedtek. Ilyen körülmények között jogosan állíthatta, hogy a főváros miatt az OTI tönkremegy. — Erre a megállapításra könnyű volt nekem válaszolni. Elmondottam képviselőtársamnak, begy annakidején ilymódon nem is adhatott kölcsönöket az OTI a fővárosnak, mert amikor azokat a kölcsönöket kibocsátották, az ÜTI még nem is létezett. Leg-feljebb az lehetséges, hogy a kölcsönt az OTI jogi elődje, a Munkásbiztosító jegyezte. Amikor az egyesítés megtörtént, az OTI a Munkásbiztosítótól a fővárosi kölcsönkötvényeket már leértékelt árfolyamon vette át, tehát ezek a kötvényeik az OTI vagyoni helyzetét semmiféle módon nem befolyásolhatták. Ezt be kell látni úgy Czirjáknak, mint minden objektiv bírálónak. Az eredmény valóban az volt, hogy még csak egy óráig sem állhatott meg a liamis vád a főváros ellen. Deficit, amelyre büszkék lehetünk Ezek után megkérdeztük a kiváló pénzügyi szakembert, aki most már nem áll a főváros szolgálatában, hogy mi az objektív véleménye a főváros vagyoni helyzetéről? —„ Nemcsak mondtam, de valóban szilárd megyőződésem is, hogy a magyar főváros anyagi helyzete kitűnő■ Budapestnek természetesen vannak adósság’ai, de vagyonához viszonyítva ez az eladósodás elenyésző, a legrosszabb akarattal sem lehet túlzottnak minősíteni. A kamatterhelés is olyan, hogy azt könnyen elviselheti. Az természetes, hogy egyes financiális intézkedéseket lehet kifogásolni, — hiszen véleményeltérések mindenütt felmerülnek — de nagy általánosságban megnyugtatónak mondhatjuk a főváros pénzügyi helyzetét. — Beszéljünk egyszer őszintén a deficitről is, — folytatta Reményi-Schneller. A fővárosnak formai és tényleges deficitje van. Ez a hiány azonban nem olyan mérvű, hogy aggodalomra adhat okot. A fővárosnak hatalmas vállalkozásai vannak, amelyekbe befektette a pénzét. De nemcsak ez az oka a hiánynak, amelynek, szerintem, minden közülétnél természetszerűen jelentkezni kell. Úgy a fővárosnak, mint az államnak a háború után olyan kötelességei jelentkeztek, amelyekről azelőtt szó sem volt. A feladatköre nagyon nagy mértékben bővült. Ha a háború előtt egy szocialista agitátor azt követelte volna, hogy a város naponta 70—80—90.000 ingyenebédet osszon ki a szegények között, mint lelkiismeretlen izgatót, letartóztatták volna. Most pedig a főváros valóban ennyi ebédet oszt ki, de ez így rendjén is van és a fővárosnak, ezenkívül még igen sok más egyéb szociális kötelezettsége is van. Ezen változtatni nem lehet, de nem is szabad. A fővárosnak ezeket a milliókat ki keíl adnia% még olyan rideg pénzember sem kifogásolhatja, akinek a szíve helyén
