Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-06 / 1. szám
tották meg' díszes méltóságába, mindenki érezte, hogy egyedül Sipőcz Jenő lehetett az a férfi, aki a legméltóbban, a leghivatottabban reprezentálhatja a keresztény nemzeti szellemben feltámadt Budapest ügyeit. Tizenöt esztendőt töltött el Sipőcz Jenő a polgármesteri székben, háromizben találta őt bizalmára érdemesnek a törvényhatóság. Ez alatt a tizenöt év alatt bontakozott ki a hajdani nagyvárosból a jelen világvárosa, az a főváros, amelyre ma már nemcsak Magyarország népe büszke, hanem amely felé csodálattal fordul a müveit világ valamennyi nemzete. Sipőcz Jenő alkotó férfi volt és ha a székes- főváros polgármestereinek díszes névsora rendkívül súlyos egyéniségeket tud is felmutatni, közöttük az első sorban áll Sipőcz Jenő, aki férfias alkotóerejének legproduktivabb idejében másfél évtizeden keresztül végzett önfeláldozó munkájával írta be nevét Budapest annaleseibe. Sipőcz Jenő talán életének legnagyobb áldozatát hozta inog akkor, amidőn Borvendég Ferenc főpolgármester halála után önszántából elhagyta polgármesteri méltóisáigát és vállalta a szanáló főpolgármester óriási felelősséget jelentő, meglehetősen hálátlan feladatkörét. Sipőcz Jenőt ennél a gesztusánál az a törhetetlen meggyőződés vezette, hogy ő, aki éppen polgármesteri működése alatt a legalaposabban megismerkedett a székesfővárosi igazgatás legapróbb részleteivel is, az egyedül alkalmas személy arra, hogy a szanálás húsbavágó kényszer- rendszabályait a köz- és magánérdekek lehető sérelme nélkül véghezvigye. Betegség® és halála Ebben az ülőben, amidőn a központi városházáról a tizenöt esztendőn keresztül megszokott és megszeretett helyiségekből átköltözött az Újvárosházán lévő főpolgármesteri hivatalba, már beteg colt. Orvosai aggódva figyelték és kérve kérték, hogy kímélje magát, ő azonban váratlanul makacsnak bizonyult és kijelentette, hogy vállalt munkáját minden körülmények között el kell végeznie. Hivatali helyiségein kívül családi otthonában is minden szabadidejét arra használta fel, hogy behatóan tanulmányozza az elébe került szanálási problémákat és óvatos mérlegeléssel hozza létre azokat a javaslatokat, amelyeknek keresztülvitelétől Budapest sorsának jobbrafordítása nagymértékben függött. Törékeny szervezetét ez az emberfeletti munka lassan-lassan megőrölte. Attól az időtől kezdve, hogy a szanálás műve az ő közreműködése folytán befejezést nyert, mind ritkábban tudta felkeresni hivatalát és most már örökre elárvult íróasztalát. Tudta, hogy beteg, nem volt azonban tisztában azzal, hogy a kérlelhetetlen halál már hónapok óta körülötte leselkedett. Családja és bizalmas barátai féltő aggodalommal őrködtek körülötte, igyekeztek óvni minden izgalomtól, mindez hiábavaló volt azonban. December első hetében járt benn utoljára hiva- tedában. Ekkor elnökölt utoljára a törvényhatósági bizottság közgyűlésén. A hónap második felében egyre gyakrabban ismétlődtek meg a szívrohamok, az állandó orvosi kezelés és a szeretetteljes ápolás azonban elodázta a közelgő katasztrófát. Karácsony első napján rosszabbodás állott be állapotában, a gyorsan alkalmazott injekciók csakhamar javulást hoztak azonban. Ettől az időtől kezdve kezelőorvosai már állandóan kelenliegyiuti villájában tartózkodtak. hogy szükség esetén nyomban segítségére siessenek. December 31-én, Szilveszter napján az esti órákban következett el az utolsó nagy szívattak. Légzési nehézségek mutatkoztak és a kezelőorvosok, valamint a főpolgármesterhez siető Ritoók Zsigmond dr. professzor oxigénbelégzést alkalmaztak. Ennek eredményeként a nagybeteg megkönnyebbült, ekkor azonban már érezte a közelgő véget és arra számítva, azzal a kéréssel fordult feleségéhez, hívják el hozzá régi barátját, Uzdóczy Zadravecz István püspököt. A püspök megérkezése után nyomban meggyónt, megáldozott és felvette az utolsó kenetet. Az utolsó éjszakát nyugodtan töltötte, újév reggelén frissen ébredt fel és olyan jól érezte magát, hogy több látogatót is fogadott. Utolsó látogatója Szendy Károly polgármester volt, aki délelőtt fél- tizenkét órakor jelent meg nála, hogy jókívánságait kifejezze az új esztendőben. A két régi barát kedvesen, meghitten, tréfálkozva elbeszélgetett, majd Szendy Károly eltávozott. Félegy óra előtt pár perccel a főpolgármester elszenderült betegágyán és ebből az álomból már nem volt felébredés. Az ágya mellett álló orvosok félegy órakor konstatálták, hogy szíve megszűnt dobogni, Sipőcz Jenő meghall. A wn&m ember és a 16 ember Halála mélységes megrendüléssel töltötte el Budapest cs az ország egész közönségét. Nem a sablonos gyász nyilvánult meg, nem a külsőségek hirdették azt, hogy Budapest egyik legnagyobb embere örökre itthagyta szülővárosát, hanem a lélek mélyéből felfakadó fájdalom lett úrrá az új esztendő vidám hangulatától megszállott emberek felett. Olyan hihetetlen volt a hír, hogy Sipőcz Jenő meghűlt, hogy még azok sem akarták elhinni, akik informálva voltak az élete utolsó hónapjaiban elhatalmasodott betegség egyes fázisairól. Sipőcz Jenő nemcsak népszerű embere volt Budapestnek, hanem mindenki őszintén szerette is. Az elesettek, a kisemberek, a százezrek valami megható tisztelettel néztek fel mindig reá, aki a legnehezebb időkben úgyszólván személytelenül végezte a segítés munkáját. A közéleti férfiak, a kiválasztottak, akik a sors szükségszerűsége folytán közelebb állottak hozzá, vagy talán munkatársai is voltak, mindennemű pártállásra való tekintet nélkül elismerték róla, hogy egészen kivételes egyéniség, akinek istenadta tehetsége és szinte klasszikus pártatlansága legfőbb tulajdonsága volt. Sipőcz Jenő jó ember volt ós jó gyermeke édesanyjának. Ha agg édesanyjáról beszélt, minden szavából kicsendült a szinte végnélküli bála és a féltő aggodalom, amellyel ő, a fiú őrködött édesanyja felett. Minden igaz ügy természetes védelmezőre talált benne és elhatározásait sohasem kötötték meg meliékszempontok. Szerelmese volt a székesfővárosnak, aki boldog volt akkor, ha áldozatos munkájáH'étfőn temették el Sipőcz Jenőt a részvét olyan hatalmas meigmyilvúnűlá&a melletti, amely esiak a (közélet kiválasztott coiagyjainuik szól. Délelőtt tíz óraikor kezdődött a gyászszertartás a Bazilikában, 'amelynek környékét már a reggeli órákban a közönség fbcláltthutatilan tömegei özönlőttélk el. A Bazilika előtt díszsksiakO’S rendőrség állott sorfalat, majd (katonás rendben felvonult a főváros különböző intézményeinek egyenruhás személyzete. A felkapu mellett állították fel a katafalkot, a közelében pedig a gyászemelvényt, amelyről később Szendy Károly polgármester búcsúztatta a főváros nagy halottját. A Bazilika szentélyét fekete drapériával vonták be. A szentély előlit felállított díszes ka-tabalkna helyezték Sipőcz Jenő koporsóját. A koporsón egyetlen koszorú feküdt, az özvegy piros rózsákból font koszorúja, állatta pedig az elhunyt édesanyjának hófehér koszorúja. Egymásután helyezték a kata- falkra a koszorúk tömegét. Két testőr hozta Horthy Miklós kormányzó koszorúját, amely mellé a kormány, a képviselőhöz, a főváros és Szendy Károly polgármester koszorúját helyezték el. Horthy Miklós kormányzót Németh Tibor őrnagy, szárnysegéd képviselte, megjelent Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás, akii számára külön baMaahiut emelték. A szentély fekete drapériával bevont székiéin ült Roder Vilmos helyettes mliniszterelmiök, a kormány képviselőije, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Kozma Miklós, Lázár Andor, Bornemisza Géza miniszter, Oszióald István, a Kúria, Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke és Lukié ellentengernagy. A kormány tagjai mögötti székeken foglaltak helyet a főváros vezetőd: Szendy Károly polgármester, Lamoite Károly és Schuler Dezső alpolgármesterek, a tanácsnokok, elöljárók és a vezető főtisztviselők kara. A kát;;fáik mellett clhielyezett székeken foglalt helyet Sipőcz Jenő özvegye, Sipőcz László, az elhunyt fivére feleségével, Meleghy Gyuláné, az elhunyt moistehalánya és fiér je, Meleghy Gyula, mögöttük (pedlig la főpolgármesteri hivatal személyzete í-ummy-Pálfy Aurél főijegyző vezetéséivel. Vteliik fezemben ült Szendy Károly polgár,mester és a fő- váró« töibbü vezetőtisztvisieléjiének felesége. A Icai tataik előtti, gyás'xliepeltel bevont padokon helyezkedtek el: Tally László, Mikeez Ödön,, Dalnoki Kovács Gyula, Ja.ndia Károly, Taíaiády Nagy András, Bftrozy István, Jakab Oszkár áll-amititlkának, Zsdtrvay Tibor, Csilléry András és- fővárosi pártok többi vezérei. A templom hajójéneik első padisoraiban a felsőhá.z, a kép vise lő ház, ,;i törvényhatósági bizottság tagjai és más közéleti előkelőségeik kaptak helyet. Ezek sorában _ ott voltak: Mackensen német, Lapkövek!. lengyel, Stxűloíf j bolgár követ. Károlyi Gyula gróf és Friedrich István s volt mikiiswteretnökök,, Ugro.ii Gábor, Lukács György, j Kereszbas-Fisaher Ferenc, Hegedűs Lóránt, Harrer Fa- I reue, Wekerle Sándor, Karaiiátli Jenő, Mayer János volt miniszterek, Kornáss Gyula a. kópviselőiház alel- i nak nyomán cgy-egy új városrész alakult ki szinte máról-holnapra a semmiből, de ugyanilyen boldog volt akkor is, ha a Gellérthegyre sétálgatva azt látta! hogy az elültetett rózsafák bimbókat hajtanak. Mindig és mindenben szülővárosa volt az első. Erre a városra aggatta rá ragyogó ékszerként lelkének ós életének valamennyi kincsét és ő maga a háttérben maradt. Kerülte az ünneplést. Igyekezett kitérni az elismerések elől és ha ezt mégsem tehette, akkor éppen olyan szerényen, éppen olyan halkan tűrte, mint ahogy egész életében mindig viselkedett. nők®, Imrédy Béla, a Nemzet,i Bánik elnökié, Rác7. Jenő vezérkari főnök, Senn Ottó, a MÁV elnöke, Ueetty Béla és Terbócz Imre országgyűlési kép visel ők, üreszly Elmér főispán, Erdélyi Lóránt alispán, Fenanczy Tik-or főkapitány, Ripika Ferenc és Huszár Aladár volt főpolgármesterek, FoLkusházy Lajos és Berezel 1 Jenő nyugalmazott alpolgármesterek, Sasé Elemér miniszteri tanácsos, Ravasz László református püspök, Húsz István tábori püspök, Petra Pál nyug. államtitkár, a mindszité- riuimok, bíróságok, közhivatalok és hatóságok, a budapesti egyetemiek, a pécsi egyetem, az összes városi intézmények " (képviselői, testületek, egyesületek vezetői és különböző küldő Miségiek nagy számban. Tíz órakor felzűgutt az orgona, majd bevonult papi segédlettel Zadravetz István püspök, aki a gyászmisét celebrálta. A kóruson Demény Dezső pápai kamarás vezetésével a Bazilika templomi énekkara énekelt. A csendes mise után a koporsót kivitték a templom előtti katafalkra és amikor a gyászoló közönség elhelyezkedett, Szendy Károly polgármester fellépett a gyúszemel vényre és megtartotta gyászbeszédét. — Mélyen megrendülve, a gyász és a fájdalom érzésével állunk annak a férfiúnak ravatalánál, — mondta — aki a székesfőváros büszkesége és az egész magyar közélet kimagasló nagy értéke volt. Nemes életével és közéleti munkásságával nemcsak Budapest történetébe írta be nevét hervadhatatlan érdemekkel, hanem mélyen belevéste azt a szívekbe is. — Az emberi élet munkás részét, a férfi ko; évtizedeit, a tehetség és jellem nagy értékeit a fővárosnak szentelte, amely lelkének mélységes hite, alkotó szellemének legfőbb becsvágya, szívének leg drágább vonzalma volt — mondta gyászbeszéde során Szendy Károly polgármester, majd visszapillantást vetett Sipőcz Jenő tiszti ügyészi, kormánybiztosi működésére, azután arra az időre, amikor mint polgármester a székesfőváros közigazgatását a romol 06! újjá építette. Joggal mondhatta Sipőcz Jenő polgármesteri munkásságának eredményéről, hogy a város felvirágzott és gazdag lett, de a polgármcstei szegény maradt. Élő megtestesülése, példaképe volt a közéleti erényeknek, a legtisztább keresztény, nemzeti eszménytől hevített telkeknek. Alkotásainak egész sora után szólította a legmagasabb bizalom a főpolgármesteri székbe, amelyben az ellentétek elsimítása volt a legfőbb gondja éö amelyben az autonómiához való hűsége változatlanul a régi maradt. Minden nehéz feladatot közmegnyugvásra, teljes sikerrel oldott meg. Kivételes egyéniségű, fényes jellemű, nagy képességű ember volt, a székes főváros nagy családjának szerető atyja. Mélységes megindulással hallgatta a közönség Szendy Károly polgármester gyászbeszédét, amely után a gyászmenet megindult a Kerepesi-úti temetőbe. Végig az útvonalon, amerre a koporsó és a hat roskadásig megrakott koszorús kocsi elhaladt, a i közönség ezrei állottak néma. gyásszal sorfalat, A ! temetőben Zadravetz István püspök mégegyszor be- I szentelte a koporsót, amelyre csakhamar raboruít u i sírbant és a koszorúk hatalmas piramisa. Sipőcz Jenő halálának híre villámgyorsan terjedi el nem csupán a fővárosban, de az egész országban is és így nem sokkal a tragikus haláleset bekövetkezése után megindult a részvétuyilatkoza- tok és a részvétlátogatók valóságos áradata, amely egyrészt az özvegy előtt, másrészt Szendy Károly polgármester előtt tolmácsolta azt a részvétet, amelyet a hivatalos Magyarország é,s az egész társadalma érzett Sipőcz Jenő halála alkalmával. Urai Uray István titkos 'tanácsos, a kormányzói kabinetiroda, helyettes főnöke a következő táviratot intézte özvegy Sipőcz Jen önéhez: „A Kormányzó Ur Öfőméltösága mély sajnálattal értesült Sipőcz Jenő főpolgármesternek hirtelen bekövetkezett haláláról. A súlyos veszteség alkalmából, amely Méltóságodat férje és a székesfőváros sok éven át volt érdemdús polgármesterének, utóbb főpolgármesterének elhalálozása alkalmával érte, Őfőmélíósága bensőséges részvétét fejezi ki/1 A gyászoló családhoz, valamint Szendy Károly polgármesterhez érkezett első táviratok között volt a kormányé, amelyet Rőder Vilmos honvédelmi miniszter, a miniszterelnök helyettese küldött. Táviratban fejezte ki ré-szvétét a maga hevében Darányi Kálmán miniszterelnök és neje, Kozma Miklós belügyminiszter, alti az elhunyt főpolgármester özvegyét személyesen is felkereste. Rés z vé 11 á v i r a to t küldött a kormány valamennyi tagja, József kir. herceg és Auguszta kir. hercegasszony, a Budapesten székelő külföldi követek, Schmitz bécsi polgármester, a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezete részéről Zsiivay Tibor elnök és Terbócz Imre főtitkár, a Keresztény Községi Párt nevében Csilléry András, az alpolgármesterek és tanácsnokok, az összes fővárosi intézetek, intézmények és iskolák, üzemek és ez azok vezetői, a törvényhatósági bizottság tagjai, valamint a közhivatalok, hatóságok, egyesületek vezetői, ezek sorában a Magyar Újságírók Egyesülete nevében Márkus Miksa elnök, az Újságírók Nyugdíj- intézete részéről Zimmer Ferenc, a Fővárosi Rovatvezetők Testületé, továbbá a politikai, tudományos és kulturális élet, a pénzvilág, a gazdasági vállalatok minden számottevő tagja és még nagyon sokan a társadaioím minden köréből. A fŐMáros gyász Ülés a Szendy Károly polgármester Sipőcz főpolgár- mester elhunyta alkalmából szombaton délelőtt rendkívüli gyaszértekezletet tartott, amelyen a polgármester méltatta Sipőcz rendkívüli érdemeit. Az omlékbeszéd után a polgármester intézkedett a temetés rendje iránt is. A polgármester a temetés rendezésével Salamon Géza dr. tanácsnokot bízta meg. A főváros a következő gyászjelentést adta ki: Budapest székesfőváros közönsége megrendült fájdalommal jelenti, hogy dr. Sipőcz Jenő, Budapest székes- főváros főpolgármestere, a II. osztályú magyar érdemkereszt a csillaggal, a Szent Gergely Rend középkeresztje a csillaggal, valamint számos belföldi és külföldi kitüntetés tulajdonosa, munkáséletének 59. évében, ez évi január hónap elsején az élők sorából váratlanul elköltözött. Budapest történetének legválságosabb korszakában, előbb mint kormánybiztos, majd másfélévtizeden át mint polgármester irányította a székesfőváros ügyeit. Szilárd meggyőződése, kiváló egyénisége, nagy tudása' és kivételesen finom tapintata átsegítették a székesfővárost a legnehezebb időkön, amivel elévülhetetlen szolgálatot tett a székesfővárosnak és a magyar nemzetnek egyaránt. A világháború utáni forradalmak rombolásai után a főváros új alapjait fektette le. Három évtizedet meghaladó működésében hivatásának minden állomáshelyén a törvényhatósági bizottság és Budapest székesfővár A közön- f gégének osztatlan bizalma, szeretete és megbecsülése kísérte. Nagy halottunkat ez évi január 4-én, hétfőn, a székesfőváros kegyurasága alá tartozó Szent István- bazilikában délelőtt 10 órakor történő beszentelés után fogjuk utolsó útjára kísérni a rverepesi-temetőben, a székesfőváros által adományozott örök nyugvóhelyére. Budapest. 1937 január 2. Emléke felejthetetlen. A főváros nagy halottiénak temetés® Budapest és az ország fpwászü
