Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-12 / 6. szám

5 Budapest, 1936 február 12 —■■■■im I in in iw um in I um I 11 hi ÜZEMEK A MÉRLEGEN [RTA: SZENTESI JÓZSEF, TÖRVÉNYHATÓSÁG! BIZOTTSÁGI TAG Nem véletlenség, hogy a szanálásai kap­csolatban elsősorban az üzemek kérdése fog­lalkoztatja az érdekelteket. A községi háztar­tás költségvetési kerete 150 millió pengő körül mozog, a községi üzemek költségvetési kerete pedig meghaladja a 176 milliót. A bevételek­nek és kiadásoknak több, mint a fele az üze­mekre esik és csak a kisebbik rész jut a köz- igazgatásra. A szanálás tulajdonképpen nem mai ke­letű dolog. Az évek óta beterjesztett, egyre zsugorodó költségvetés, a fizetések ismételt redukciója, a dologi kiadások zárolása: mi. egyéb volt, mint szanálás? A nehezén talán már till is vagyunk és ami most szanálás el­nevezés alatt napirendre kerül, az csak bete­tőzése azoknak a sorozatos pénzügyi és gazda­sági intézkedéseknek, melyeknek a pénzügyi és gazdasági viszonyok romlása óta állandóan tanúi vagyunk. Az üzemekkel már évek óta sokkal több gondja volt a fővárosnak, mint a közigazga­tással. Ez elsősorban azért volt így, mert az üzemek, melyek maguk is gazdasági tevékeny­séget fejtenek ki, a gazdasági élet jelentősé­geire sokkal intenzívebben reagálnak, mint a közigazgatás. A sok bajnak azonban nemcsak ez volt az egyedüli oka. A közigazgatás valahogyan inkább állott mindig a törvényhatóság nyilvánosságának ellenőrzése alatt, mint az üzemek. Ügy tudom, a közgyűlés a költségvetés tárgyalásánál éve­ken át ritkán jutott túl a VIII., IX. fejezeten, mire az üzemek tárgyalására került volna a sor, elfogyott az idő. A gazdasági viszonyok romlásán kívül talán ez a körülmény is hozzá­járult ahhoz, hogy annyi üzem betegedett meg a válság ideje alatt. Az awiakidején kiküldött üzemvizsgáló bizottság bizonyára nemcsak azért szüntetett meg több fővárosi műhelyt és üzemet, mert indokolatlan versenyt támasz­tott, a magánivarnak, hanem azért is, mert a meg nem felelő üzemvitel és gazdálkodás in­dokolatlan veszteségeket rótt évről évre a köz­ségi háztartás terhére. A protekció mindig sokkal jobban érvé­nyesült az üzemeknél, mint a köizgazgatás- ban. Itt a status pontosan megszabta az állá­sok számát, ott a jóindulatú támogatás köny- nyen tett valakit szükségessé. Az is köztudo­mású. hogy a főváros az üzemeiben sokkal gavallérosabb volt. mint a közigazgatási hiva­talaiban. E°-^ik fővárosi részvénytársaság öt­száz igazgatási alkalmazottén 1930-bon fejen­ként és évenként átlag 9000 pengőt kapott, ugyanakkor, amikor az ötszáz legnagyobb fize­téssel biró közigazgatási tisztviselő fejenkénti átlagos illetménye nem érte el a 7000 pengőt sem. Joggal jegyezte meg akkoriban egyik vá­rosházi ismerősöm, hogy ennél az egy fővárosi részvénytársaságnál háromszor annyi „tanács­nok“ van, mini a főváros egész kozigazgatá- sában, ’’Ezeknek az időknek azóta vége! Az üze­meknél ma már éppen olyan nehéz valakit el­helyezni, mint a közigazgatásban. Az illetmé­nyek lefaragása is sokkal erélyesebb volt a vállalatoknál, mint a városházán. Őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy a fellen­dülés idején folytatott gazdálkodás esetleges kinövéseit nem lehetett a szűk esztendők során nyomtalanul eltüntetni. Akadhat üzem, ahol a személyzet létszáma, vagy illetménye túlmére­tezettnek látszik a katasztrofálisan elapadt be­vételekhez képest. Nem lehet azonban elfelej­tenünk, hogy az üzemi forgalom visszafejlő­désének következményeit nem szabad egyedül az üzemi alkalmazottak vállára hárítani A magánvállalat elintézheti a kérdést radiká­lis létszámapasztással és fizetéscsökkentéssel, közűdet azonban nem tekinthet azt egyszerű számani műveletnek. A főváros üzemei nem is két, hanem három malomkő között őrlődnek. Emberséges megél­hetést kell biztosítaniok az alkalmazottaiknak, olcsón kell kiszolgálniok a közönséget és végül a beruházott vagyonnak megfelelő jövedelmet kell nyujtaniok a községig háztartásnak. Ezt a három szempontot méltányosan összeegyez­tetni: ez a szanálás legnehezebb feladata. Az üzemi alkalmazottak körében nagy a nyugtalanság, mert különböző hírek keltek szárnyra arról, hogy a szanálás során megvon­ják tőlük a természetben élvezett járandósá­gokat. a kedvezményes gázt, villanyt, sőt eset­leg sor kerül még a fizetések redukálására is. A közönség körében az okoz izgalmat, hogy felemelik a tarifákat, megdrágul az utazás, a villany, a gáz és a víz, ami újabb lendületet ad majd ^ egy ^ általános áremelkedésnek és a megélhetést még jobban megnehezíti. A harmadik oldalon pedig fenyeget a ve­szély, hogy ha a főváros nem tudja fokozni az üzemek jövedelmét^ megmarad, sőt megnő a községi háztartás hiánya s a pénzügyi helyzet további romlása megbénítja a fővárost építő, kulturális és szociális tevékenységében. Nem könnyű dolog ilyen körülmények kö­zött az üzemek szanálása, ennek a három ellen­tétes érdeknek az összeegyeztetése. Szerencse, hogy a szanálás Sipőcz Jenő főpolgármester feladata, mert az ő másfélévtizedes polgármes­teri múltja garantálja, hogy a főváros érde­keit a közönség és az alkalmazottak érdekei­nek legkisebb sérelme nélkül fogja tudni meg védeni. rrlti Krebs iranbfmn főpolgármester amerikai merem fejlődést jósol Budapestnek Elragadtatással nuüathozth a íővárosról és a BagoosifiiiBOS m&gyar ?eii®ég§ieretór®l Előkelő külföldi vendége volt közel egy héten át a fővárosnak. Fritz Krebs dr. államtanácsé»», a Majna melletti Frankfurt főpolgármestere érkezett idő Mangerrel, a frankfurti idegenforgalmi hivatal vezetőjével, hogy elmélyítse, a két nagyváros sokat ígérő kultúrkapcsolaíait. Frankfurt főpolgármestere ezt az alkalmat felhasználta, arra, hogy a főváros vezetőivel őszinte baráti érintkezésbe lépjen, de másrészről egyes üzemeinket is megszemlélte és ta­nulmányozta. Látogatást tett Sipőcz Jenő főpolgár­mesternél és Szendy Károly polgármesternél, akikkel hosszasan elbeszélgetett a két várost érdeklő ügyekről, majd megtekintette a Vízmű­vek káposztásmegyeri főtelepét, a Duna alatti alag­utat, az Elektromos Műveket és az Élelmiszerüzemet. Az Oi szagos Kaszinóban tiszteletére díszebédet ren­deztek, amelyen Sipőcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester is megjelent. Elutazása, előtt Fritz Krebs dr. tOpolgdrnesfer fogadta a Fővárosi Hírlap munkatársát, aki előtt látogatásának céljáról és budapesti tapasztalatairól a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Nagy örömmel jöttem a szép magyar fővárosba, mert már korábban eltökéltem magamban, bogy közelebbről megismerem azt a Budapestet, amelynek jóhíre, természeti fek­vésének páratlan volta, 6 modern nagyváro­sias fejlődése közelről kell, hogy érdekelje egy másik, nagyváros vezető tisztviselőjét. Közel egyhetes tanulmány utam során nagyon érdekes benyomásokat szereztem, s ezúttal se mulaszthatom el, hogy hálával ne emlékez­zem meg azokról a kitüntető kedvességekről, amelyekkel egyrészt Sipőcz főpolgármester úr, másrészt- Szendy polgármester úr, de a fővá­ros és az állam többi kiváló funkcionáriusa is valósággal elhalmozott. — Budapesti látogatáséin során főként arra törekedtem, hogy elmélyítsem a Frank­furt és Budapest közötti kultúrkapcsolatokat. A mi városunk egyik ősrégi fészke a dalkul­túrának, minthogy pedig a ^ budapesti egye­temi énekkaroknak kitűnő híre van, arra tö­rekedtem, hogy ezt az’ együttest hozzánk meghívjam. A nyert ígéret szerint erre biz­ton számíthatunk is, még pedig valószínűen a nyár előtt. Egyéb vonatkozásokban is folytat­tam tárgyalásokat, minthogy azonban nem szeretek még csak a tervezgetések stádiumá­ban lévő ügyekről nyilatkozni, ehhez az el­vemhez most is tartom magamat. Inkább arról beszélek, bogy milyen értékes tapaszta­latokat szereztem a szép Budapesten. — Mint városi embert, rendkívül kelleme­sen lepett meg az a mozgalmas élet, amely az Önök fővárosában uralkodik._ Annáig inkább tudom ezt értékelni, mert teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy mit vesztett Magyarország a békeszerződés következtében. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a székes- főváros különböző berendezkedéseit és üze­meit, s be kell vallanom', hogy rendkívüli ha­tást váltott ki bennem az a nagyszabású technikai mű, amely most készült el vízszol­gáltató telepükön. A legkiválóbb német mér­nök se csinálta volna meg különben azokat a hatalmas alagutakat. Különös figyelemmel fordultam a Sertésvágóhíd, illetve a Községi Élelmiszerüzem felé, ahonnan — mint mon­dották — az én hazám felé irányidó hús- és zsírexport jelentős részét bonyolítják le. Örömmel vettem tudomásul, hogy a gazda­sági kapcsolataink további kifejlesztése érde­kében éppen mostanában foglalkoznak olyan technikai berendezések építésével, _ amelyek a standard-zsír előállítását fogják biztosítani. — Szendy Károly polgármester úrral meg­tárgyaltuk azokat a lehetőségeket, hogy már a nyáron megindítjuk a cserevonatokat, külö­nösén a budapesti Júniusi Hetekre és a frank­furti Sporthétre fektetve a fősúlyt. A techni­kai lebonyolítás módozatait egyébként megbe­széltem Zilahi Dezsővel, az Idegenforgalmi Hi­vatal vezetőjével. — A látottak alapján általánosságban ép- úgy, mint részleteiben azt a benyomást sze­reztem, hogy a magyar főváros rendkívüli mértékben fejlődésképes, s ha ezidőszerint a gazdasági válság utórezgéseinek következmé­nye gyanánt nem is lehet egy nagyvonalúan átfogó, s éppen ezért rendkívüli összegekbe ke­rülő beruházási program azonnali megkezdé­sére gondolni, egészen bizonyos, hogy ebben a jól fundált metropolisban a legközelebbi évek újabb amerikai méretű fejlődést fognak hozni. Ehhez nem kis mértékben fog hozzájárulni a sok természeti kincs ügyes kiaknázása. Aa ehhez való ügyesség adva van, aminek egyik legjobb bizonyítéka, gyönyörű fővárosuknak nagy mértékben kifejlődött idegenforgalma. — Ami Budapesten különösképen megra­gadott, az a hallatlan előzékenység és kedves­ség volt, amellyel hivatalos és nemhivatalos emberek egyformán rendelkezésemre állottak. Nekem, a németnek, kétszeresen jól esik az, hogy a magyar fővárosban szinte minden em­ber beszéli ia mi nyelvünket, amellett pedig szeretettel emlékszik meg azokról a régi idők­ről, amikor vállvetve állottunk egymás mel­lett. Az önök polgársága, jól látom, hűséges maradt a múltakhoz, s bebizonyítja azt a régi igazságot, hogy a vér nem válik vízzé. FÉNYMÁSOLÓ-INTÉZET fféi3tfsüás©!d misolúppiroh MAGYAR VEGYKÉSZITMÉNYÜ PAPÍRGYÁR OSERJAKAB BUSAPEST, VI., 6-UTCA 4®. SZ. TELEFON : 23-8-90. Atapíttatott. 1893­KTtRCtilMVitK MINDEM Á5AMNEMKE MIKRON/ YUKOI OfASZÁR-Űf 0 TELEFON SZÁM: 80-1-48 6mm sámán és fis KÉZMŰVES ÜZEME, SZESZ-ÉS ENYÉ­SZETE GYÄRBERENBEZÖ VÁLLALAT Bffliapesi, IX.. ©réf flőller-a. 3. TELEFON: 37—8—43. SZÉKELY KAROLY! OKL. MÉRNÖK, ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ Budapest, XI., Budafoki-ut 41/b. Tel.: 59-8-73

Next

/
Thumbnails
Contents