Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1936 december 23. 11 SStfffléáéiijfi&ritt’ Racionális gazdálkodás és szociális gondoskodás a munkásokról a főváros üzemeinél Marvay Endre tanácsnok az üremplitikai bizottság eredményes munkájáról és az üzemek tervszerű forábbiejlesztéséröl Régek nyílnak azonban ezen a téren az energiagazdálkodás problémáinak rendezése kapcsán is. A székesfővárosnak e téren éppen üzemei nagyvoltánál fogva egészen különleges helyzete van és a mi törekvésünk arra irányul, hogy azokat a különleges szempontokat és érdekeket, amelyek üzemi gazdálkodásunkhoz fűződnek, minél - erőteljesebben tudjuk érvényesíteni, ügyelve természetesen arra. hogy országos vonatkozású érdekeket a legtávolabbról se sértsünk. — A jövő esztendő folyamán folytatjuk az üzemek bővítésére irányuló és már több esztendő óla folyamatban lévő munkát. A székesfőváros modern irányú fejlődéséinek legjobb jellemzője az az óriási arányú elő- haladás, amely Budapest üzemeinél és részvénytársasági formában dolgozó vállalatainál mutatkozik. A nagyközönség tudja ugyan, hogy az üzemekben és a vállalatokban hatalmas tőkék fek'isznek, tisztában van azzal is. hogy a kifogástalan szolgáltatások nyújtása rengeteg ember ütemes munkájának következménye, nagyon kevés budapesti lakosnak van azonban tiszta képe arról, hogy voltaképpen az üzemek azok a szervek, amelyek évről-évre egyre jobban dokumentálják a világvárosias boldogulást. Szendy Károly polgármester szívéhez különösen hozzá vannak nőve az üzemek, ami kiviláglik abból is, hogy úgyszólván a’ig telik el bét, amidőn na történnék valami intézkedés az üzemek, vagy alkalmazottaik érdekében. A Fővárosi Hirlay munkatársát Morvay Endre dr. tanácsnok az üzemi ügyosztály vezetője tájékoztatta azokról a teendőkről, amelyek a jövő esztendő folly amán megszabják az üzemi gazdálkodás kereteit. — Ügyosztályomban már régóta folyik a munka az üzemi a'kalmazoFak szolgálati szabályzatának elkészítésére. Feltétlenül szükség van ugyanis arra, hogy a kilenc üzemnél generálisan rendezzük a szolgálati viszonyokat és a különböző személyzeti kérdéseket, amelyek sokféleségüknél fogva eddig gyakran keltettek visszatetszést, maguk között az alkalmazottak között. Ezzel a tevékenységgel párhuzamosan készítettük elő az üzemi szabályzat kibocsátását, aminek viszont elsősorban racionalizálási céljai vannak. A dolog természetéből következik az, hogy óriási vagyonértékét reprezentáló üzemeinket a legmodernebb kereskedelmi elvek szerint kívánjuk vezetni és arra törekszünk, hogy a központi igazgatást mentesítsük a kisebb jalentőségű ügyek intézésétől, általános szabályokat írjunk elő a helyes üzemi gazdálkodás elveinek érvényesítésére és egységesen állapítsuk meg az autonóm szervek hatáskörét az üzemigazgatásban. — A polgármester úr intézkedése értelmében máris családvédelmi intézkedéseket tettünk folyamaiba és ezeket az 1937. év folyamán tovább fejlesztjük. Arra törekszünk, hogy legalább a nagyüzemeknél egységes munkabérrendszert léptessünk életbe, de szolgáljuk azt a célt is, hogy a nyugellátás terén intézkedéseket tegyünk. Átmenetileg az lesz a helyzet, hogy a Gázművek nyugbérszabályzatát kiterjesztjük a Vízművek alkalmazottaira is. — A törvényhatósági bizottság által életrehívott üzempolitikai bizottság és a munkásügyi bizot'ság nagymértékben segítik elő a központi adminisztráció tevékenységét. Az előbbi szerv tovább folyta'ja a folyó esztendőben megkezdett tevékenységét és egymásután fogja beterjeszteni azokat a javaslatokat amelyeknek végső célja az üzemek gazdálkodásának egyszerűsítése és szolgáltatásainak jobbátétele. Az üzempolitikai bizottság előreláthatóan még több esztendőn keresztül folytatja tevékenységét, amelyet mindenki örömmel köszönt, mert eddigi fennállása alatt is bebizonyította, hogy abszolút tárgyilagosan és a főváros szeretetétől áthatva végzi összes teendőit. — Nagy jelentőségű intézkedés az üzemi gazdálkodás tekintetében az új építésügyi szabályzat. Ez egyelőre tervezeti formában van még csak meg. Mindent megteszünk azonban, hogy idejekorán megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyeknek alkalmazásával összhangba kívánjuk hozni az üzemi hálózatok kibővítését. az új irányú városfejlesztés elgondolásával. — Hasonlóképpen nagy munka vár reánk az energiagazdálkodással összefüggésben. Az iparügyi minisztérium már eddig is minden elismerést megT«rr. TM«« Nagy árammegtakarltás I Nagyobb fény! KOMOR HEKRIK-léle lény««-<-la ni ka I-, vl I lamoMAjjl- l*i m(>»/.iikl válliilut K. P. T. BUUAI'EST,VU.,W ESSKLENTI-O-M. lílmp:ifestPk'rel Telefon: 1-414*76 érdemlő tevékenységet fejtett ki ezen a téren és mi a székesfőváros, mivel elsőrendű érdekeink fűződnek a helyes energiagazdálkodáshoz. szervesen igyekszünk bekapcsolódni ebbe a munkába. Általános irányelvünk eddig is az volt, hogy üzemeink takarékosan termeljenek, széleskörű lehetőabban a meggyőződésben, hogy az üzemek fejlődésé nek mindig egy lépéssel előbbre kell járni, mint a város fejlődésének. Ez természetes, mert a székes- főváros közönsége joggal kívánja meg, hogy a nagyvárosias lét jellemzőjéül szolgáló üzemi szolgáltatásokat, magától értetődő módon akkor é<s olyan mértékben vehesse igúnybo, amidőn és amilyen mértékben arra szüksége van. ISKOLA TÁRSAK írta: GAZDY JENŐ törvény hat. sági bizottsági tag Nevezd meg a barátaidat és megmondom — ki vagy. Az ős koronázó városban, ahol nemsokára újból országgyűlést tartunk, kora reggelenként, naponta találkozott két cisztercita diák-gyerek. Alig-alig járt még ember az utcán, sokszor borzongató hideg szél fújt, vagy vastag bólepel takarta a még nem járt utakat, a találka ott a püspökség sarkán, sohasem maradt el. Barátom mindig hosszú, siető lépésekkel jött, fejét a földre szegezve, nem nézett se jobbra, se balra. Keveset beszéltünk, akkor is csak a hittanórán hallottakról, Krisztus cselekedeteiről. Egész lényén elömlött a lelki készülődés jele arra a mindennapi és mégis ünnepélyes pillanatra, amikor a misekönyvvel a kezében az oltár elé lépett. Mert ministrálni mentünk naponta, ő Kálmán Károly főtisztelendő úrnak, én meg Kalocsay Alán tanár úrnak. Amikor szomszéd oltároknál ministráltunk és feléje pillantgattam, megfigyeltem, mennyire elmerült mindig az áhítatos szolgálatban. Sohasem találkozott a tekintetünk. Rá nézve ilyenkor megszűnt a külvilág. Lelkében a szférák zenéje muzsikált. Olyan volt, mint azok a fiatal szentek, akikkel dí- szítk az oltárképeket. Nekem legalább így tűnt fel és ezek a találkozások mély hatással voltak az én lelkemre is. Maradandók, amelyek azután elkísértek életem folyamán. Az érettségi elválasztott bennünket. Barátomat — az ő áhítatos lelke arra a pályára vitte, amelyre elhivatottsága volt. Kalocsai érsek lett belőle. Ma is az. ❖ Abban az időben sokat járt hozzánk egy másik diák-paj tusom. Helyesebben sokat jártunk össze. Mert hol náluk, a viragos kertjükben, hol nálunk a körtefák alatt (különösen imkor érésben voltak) találkoztunk az iskolaórák után. Ezek már egészen muß természetű összejövetelek voltak, mint amiről előbb írtam. Ez a pajtásom arról volt nevezetes, hogy a lexikont pótolta nálunk. Mindent tudort. Helyesebben mindent jobban tudott nálunknál. Rendszerint nagy robajjal állított be és egy csomó könyvvel. Iskolakönyvek, olvasmányok vegyesen kerültek az asztalra és az almáriumon az idők szerint mindig ott. díszelgő egy-egy alma, vagy körte elfogyasztása után, rögtön bőbeszédű előadásba kezdett. Mindegy volt, miről. Ami éppen lecke volt, vagy amit a tanár úr csak érintett. Én nagyon szerettem páratlanul közvetlen barátságáért és önfeláldozó baráti készségéért, amellyel mindig készen volt az előttem felmerült akadályoknál segítségemre lenni. A német és latin nyelvben úgy vette az akadályokat, mint a legne- meseb versenyparipa. Ez imponált. Na meg az is, hogy — horribiie dietu — még a tanár urakat is merte kritizálni. Bölcselkedő kedve nem ismert határt és szeretett atyáskodva olyanokat mondani, amiket csak — ex kathedra — szoktunk hallani. Nekem például a nyelvismeretek fontosságáról egyszer olyan tartalmas, érvekkel gazdag előadást tartott, hogy az sokszor eszembe jutott, amikor külföldön járva, a bennszülöttekkel való közvetlen érintkezés előnyeit tapasztaltam. Kis diák volt még, de már kész tanár. Az igaz, hogy mindig tiszta jeles és kitűnő stiliszta. Ilyen maradt később is, az egyetemen. Még se lett belőle tanár. De lett belőle a tanárok-tanára, kultuszminiszter. Tudós és államférfi, aki nagy szolgálatokat tett hazájának. Alaptermészete azonban nem változott. Sokszor találkoztam vele miniszter korában is. Éppen olyannak találtam, mint diák korában. Csak egy kicsit kesernyés lett neki az élet. Nem mindig értették meg és ez fájt neki. Sohase felejtem el, amikor utoljára találkoztam vele, milyen hálásan szorongatta a kezemet. Szép nyári időben a Gellért-hullámfürdő mtere körül sétálgatva, elmondtam neki, hogy most jöttem Tihanybái. Dmsértem, hogy m'lyen szép dolgot mívelt ott. Tihany — mondottam — a Te jóvoltodból a Balaton gyöngye lett. Ezért volt hálás. Hiszen oly sokat kellemetlenkedjek neki emiatt. Kár érte, hogy oly korán eltávozott körünkből. Klebelsberg Kunó gróf — nagy értéke volt nemzeti létünknek és rengeteg értéket tudott volna még világra hozni, ha életben marad. Diákéveim elején, amikor még „kcsztos“ voltam a „pokolban“, összekerültem egy másik diákkal, akr három-négy osztállyal feljebb járt mint én. Pokolnak nevezték az ős koronázó városnak azt az egyemeletes házát, amely valamikor a várfalon kívül volt még. Óriási udvara bizonyítja, hogy azelőtt olyan beszálló volt, ahol meg kellett várni a későn érkezőknek, amíg reggel a várkaput kinyitják. Valami különös dolgok történhettek itt rég időkben, hogy ilyen nevet kapott ez a ház. Amikor mi laktunk benne, ennek az emlékét se sikerült megtudni már. Épp olyan ház volt. mint a többi. A nagy udvar egy részét is beépítették. Egyszóval ennek a pokolbéli haznak első emeletén lakott az az öreg néni, akinél én, meg a barátom, akiről szó lesz, kosztosok voltunk — egy szobában elhelyezkedve. Ez a néni valahonnan Erdélyből ide származott nő lehetett, mert igen sokszor kaptunk erdélyi ételeket, amiket se én, se az én barátom nem igeu szerettünk. Különösen a csíkos káposzta ellen volt kifogásunk. Meg aztán én mint a fiatalabbik, nem egyszer kaptam megbízást, hogy menjek ki a Sóstóra jó nagy csigákat szedni. Ezeket az öreg néni nagyszerűen tudta elkészíteni, de bizony nekünk ez se igen ízlett. Diáktársam, aki mint mondottam, feljebb járt és így nagy tekintélynek örvendett előttem, Láza dozó természetű fiú volt. Sokszor biztatott is, hogy tagadjam meg az engedelmességet és ne menjek többet csigát szedni, ö majd így meg úgy meg fog védeni az öreg néni haragja ellen. Egyben hosszasan fejtegette előttem, hogy az nem igazság. Az öreg megkapja a kosztpénzt, szerezze be ő az élelmicikkeket. Kosztostársam egyébként is nagyon szerette a2 igazságot. Bármi történt a hozzánk járt diáktársaink között, mindig ö tett igazságot köztünk. És sohase lehetett megvesztegetni. Se színes ceruza, se radírr gumi, se semmi hasonló nem használt. Sőt, hihetetlen, de úgy volt, még cigarettával se lehetett elcsábítani. Jó tanuló is volt, sokat is tudott és amellett leereszkedő, kedves volt hozzánk, kisebb diákokhoz. Ezért nagyon szerettük, nagyon becsültük. Nem csoda, hogy amikor jöttek a sas-tollas. Kossnth-sapkás idők, amikor a Cisztercita-tanárok is testületileg mentek szavazni Károlyi Gábor grófra, — a legkurucabb kurucra, mi is megalakítottuk a „pokolban“ a függetlenségi pártot. Elnök természetesen az én lakótársam lett. Levonultunk a nagy udvarra, a szaletlibe ahol nyomban megszerkesztettük — a függetlenségi nyilatkozatot. Én a magam részéről bevétettem, hogy többé nem vagyok köteles csigát szedni, amit lakótársam is nagyon helyeselt. Hogy függetlenségünket tettekkel is nyilvánítsuk, elnökünket vállunkra emeltük és azután — mindnyájan cigarettára gyújtottunk. Én kettet is elszívtam. Ebből aztán baj l«tt. Rosszul lettem és ■most már az elnöknek kellett engem a vrllaira emelni és fölsegíteni a szobánkba. Két napig ápolt, kitartásvsai, hűséggel. Mindnyájan sírtunk, mikor letette az érettségit és el kellett válnunk egymástól. Diákköri tulajdonságai nála is változatlanul megmaradtak. Igazságszeretete, józansága, szerető szívű emberséges természete, nagy tudása, erkölcsi tisztasága, függetlenségre vágyó lelke magasra emelték őt is. Egyik büszkesége lett nemzetének az egykori lakótárs — Gaál Gaszton. * Karácsony fája az emlékezés fája. Lelkűnkben elővillannak képek, amelyek régen letűntek és mégis éltünk fogytáig világítanak... Burnyóczky Gyula bádogos- és szerelőmesfer Bálogosmunkák. — Vízvezeték, égé zségUgyl berendezések, csatornázás, gá/, b,rendezé-ek vállalata Budapest, Vili., Sándor-u. 15. Tel.: 1 40^-89.
