Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
12 Budapest. 1936 december 23. BUDAPEST ÉS PARIS GYOMRA Srfa: vitéz nemes Juliász Jenő c£r. törvényhatósági bizottsági tag A költségvetés tárgyalásával kapcsolatban egy olyan külön bizottság1 kiküldését javasoltam, amelynek hivatása lett volna Budapest élelmiszer forgalmának és a budapesti piac adminisztrációjának vizsgálata és újabb rendezése. Miután ezt az indítványomat a közgyűlésen a tanácskozási idő letelte miatt nem indokolhattam meg", felhasználom az alkalmat, hogy nyilatkozzam arról, miért látom az említett bizottság kiküldésiét szükségesnek. Egyik bizottsági tagtársam részéről indítvány tétetett piackutató) intézet felállítására vonatkozólag. Már az indítvány is elismerése annak, hogy a budapesti élelmiszerpiac kérdései nincsenek abban a stádiumban, melyet jónak és örökösnek lehetne tekinteni. Budapesten az élelmiszerforgalom szabályozása nem történt szigorú szerkezeti elgondolás szerint. A központi vácsárcsarnok megépítése, amely nevében a párisi Halles Centrales-re emlékeztet, voltaképpen nem volt más, mint a dunaparti piac tetőalá hozása, az élelmiszer forgalomra azonban nem hozott lényeges szerkezeti váltoízást. Az élelmiszerforgalom szabályozása és a piaci közigazgatás voltaképpen mindig csak -a pillanatnyi vagy átmeneti szükséghez igazodott, szerkezeti elgondolás és egy szerkezeti elgondolásnak következetes keresztülvitele nélkül. A nagyvásártelep megépítése sem hozott ebben a tekintetben változást, mert bár már létezésével is kifejezést ad annak a kívánalomnak, hogy az elsődleges kínálat és kereslet egész Budapest éJelmiiszer ellátására nézve egyetlen piacon bonyolódjon le, megépítésével egyidejűleg nem Shoztak ilyen értelmű kényszerítő szabályokat. A keresletnek és kínálatnak a n agy vásár telep re való irányítása szempontjából voltaiképpen csak a tari- fális kedvezmény csalogató eszközét vették igénybe, ami nem lehet kielégítő, mert lehetetlen az. hogy a város élelmiszer ellátása annak szabályozása és a nagy vásártelep életlehetőségei és sorsa voltaképpen egy, a fővárostól és a főváros adminisztrációjától független intézmény, a MÁV tarifapolitikájútól legyen függővé téve. Komplikálja a budapesti piac kérdéseit az is, hogy a budapesti piacon különösen nagy szerepel játszanak egygs szezoncikkek, amelyek rendszertelenül és néha olyan tömegekben lepik el a piacot, hogy azok elhelyezéséről gondoskodni képtelenség. így súlyos nemzetgazdasági károk állanak elő. Tapasztalati, sőt történelmi tény, hogy a nagy élelmiszerpiacok, a nagyvárosok élelmiszer ellátását tisztán a kereslet és kínálat árszabályozó hatására bízni és azt ilymódon biztosítani nem lehet. Itt feltétlenül szükség van a forgalom ipzigorii körvonalozására és olyan értelmű adminisztrációjára, amely a. kereslet és kínálat közötti viszonylat mesterséges megzavarását kizárja, vagy lehetőleg megnehezíti. A piacrendezés történeti fejlődése a párisi központi vásárcsarnok történetében mutatja legtanulságosabb vonatkozáisait, ahol a végső kifejlődés voltaképpen az, hogy a párisi piacra felkerülő áruk, kivétel nélkül, a központi vásárcsarnokba szállítan- dók be és a nagyban és átlagmennyiség'ben való eladás, mint elsődleges kínálat, kizárólag ezen központi piacon jelentkezhetik.Erre az eredményre az a tapasztalat vezetett, hogy amennyiben az árukínálat több piac között oszlik meg, elkerülhetetlen a mesterséges konjunktúra teremtése, a különböző piacok közötti agiotage, a spekulációt célzó raktározás és végeredményben az árdrágítás. Meggyőződésem az, hogy Budapest élelmiszer- ellátása sem tudja leküzdeni teljesen és tartósan az árdrágító törekvéseket, ha nem valósíttatik meg a legnagyobb szigorúsággal az elsődleges kínálat és kereslet koncentrálása és ezzel az egységes áralakulás. További érdekes tanulság a párisi példából az, hogy a központi vásárcsarnokban az önálló kereskedők funkciója megszűnt és a vásárcsarnokokban az élelmiszerek elsődleges árucseréjét kizárólagosan hatóságilag szigorúan ellenőrzött é® az ügyletek megkötése tekintetében is szigorú formákhoz kötött bizományosok, illetve megbízottak látják el. További tanulság végül, hogy a párisi piacadminisztráció egyáltalában nem engedi meg az áru beraktározását. Általánosságban annak, ami a vásárcsarnokba bekerül, még az nap el is kell kerülnie, s bár egyes cikkeknél, mint például -a sajt, vaj és tejnél megengedik a raktározást, ez a kivételes raktározás kizárólag hatósági raktárakba történhetik és a csarnoki bizományosoknak a raktártartás, valamint az önálló üzlettartás, nemcsak a csarnok területén, hanem általánosságban még külföldön is meg van tiltva. Ezekhez az általános problémákhoz jut a budapesti piac specialiter a szezoncikkekben jelentkező túlkínálatnak nemzet gazdasági megmentése, raktározás, lconzervkészítés, vagy a felhozatal megakadó lyozása által. Mindezek nagyon fontos ügyek, a köziilet, mint a magánosok szempontjából életbevágóan fontos kérdések. Ezek elbírálására és eldöntésére az ad- minisztráeiónlk maga nem vállalkozbatik, de egyéb feladatainak ellátása mellett nem vállalkózhatik a községi élelmezési szakbizottság sem, amelynek tagjai kétségkívül kitűnő szakértők, mégis az élelmezés kérdésével, de a piacrendezés kérdésével külön nem igen foglalkozhatnak. Be nem képzelhető el1 ennek a kérdésnek egészséges megoldása az élelmiszer forgalomban érdekellek szakképvisele leinek meghallgatása. nélkül sem. mert hiszen az újabb rendezésnek minden rendelkezése érinti exisztenciájukat, egy nem megfelelő rendezéssel százan veszthetik el kenyerüket, egy megfelelő rendezéssel viszont száz és ezer embernek bizonytalan kenyere válhatik biztos kenyérré. Az egészséges rendezés nagy hasznára válhatna egész közgazdaságunknak és az élelmiszerpiacon érdekelt mezőgazdasági termelőknek is. Nehéz és megoldatlan probléma, ma még az úgynevezett őstermelők és a nagyobb csarnoki és piaci árusok érdekeinek összeegyeztetése is. Meggyőződésem az, hogy ezeknek, a problémáknak megoldása piackutató inézet munkásságától sem várható, mert hiszen egy ilyen intézet szükségképpen csak elméleti megállapításokig juthat el és statisztikai anyaggal támaszthatja alá elgondolásait Ennek a nehéz kérdésnek a napirendre hozatalát és a megoldás felelősséget magának az autonómiának, 'illetve a főváros közgyűlésének kell vállalnia és részt kell venni ebben a felelősségiben az egész közgyűlés valamennyi pártjának. Ezért láttam szükségesnek indítványom benyújtását, ezért sajnálom azt, hogy a közgyűlés az indítványt egyelőre — meggyőződésem szerint meg nem értve — elutasította és ezért látom szükségesnek azt, hogy a piaci adminisztráció újabb rendezésének kérdését tőlem telhetőleg továbbra is napirenden tartsam és a kérdés mielőbbi- megoldását ezután szorgalmazzam. illírt köztiének a frontharcosok? írta: Kertész Elemér törvényhatósági bizottsági tag A világháborúban részt vett nemzetek életben- maradt frontharcosai mindenütt megalkották azokat a társadalmi, egyes helyeken politikai szervezeteket, melyeknek alapja a régi háborús Szenvedések és az ebben gyökerező bajtársi öntudat, — célkitűzése pedig a frontharcosok erkölcsi és szociális megbecsülése, továbbá pedig egy tisztultabb nemzeti és világközszellem megteremtése. Tudott dolog, hogy a közös sors, a közösen átélt szenvedéseik és megpróbáltatások soha nem képzelt lelki egységbe tudják kovácsolni a sokszor legkülönbözőbb életfelfogású é!s társadalmi rétegekhez tartozó embereket. Ez a mélységesen emberi törvény, amelynek igazolását a történelem folyamán annyi formában láthattuk, képezi tulajdonképpen a front- harcosmozgal-mak megdönthetetlen erősségét. Akik csak messziről látták a harctér szenvedéseit, vagy mint az újalbb generáció csak hallomásból ismerik azokat, sokszor érthetetlenül állanak az egész világon végig dübörgő frontbarcostörekvésekkel szemben. Nem ismerik a harctéri egymásrautaltságot, nem. ismerik közvetlenül a harcot, a háborút iés így nem is tudják megérteni, hogy a frontharcosi mivolt a maga mélységes lelkiségével mindennél szilárdabb és összefogóbb szervezkedési alap. A frontharcosok általában távol esnek a világháború alatt és annak nyomán kialakult laza, felületes, vagy pedig- dogmatikus világszemlélettől. Tisztánlátásukat nem homályosította el az utóbbi időben óriási hatalommá fejlődött modern rabszolgatartó szervezeteknek az államra az egyedekxe nehezedő terrorisztikus befolyása. Ezek kiharcolására irányuló küzdelmet nevezhetik egyesek „reformtörekvéseknek“, „irányváltozásoknak“, a frontharcosok azonban „belső revíziónak“ nevezik. Ebben az országban sok minden revízióra, újjáépítésre szorul. A műit század elejéről visszamaradt és azóta is itt korhadó politikai, gazdasági dogmákkal együtt el kell tűnni annak a láthatatlan érdekhálózatnak, amely ezeket bosszú idő óta felszínen tartja. A háború előtti általános vódkötelezettség után, melynek alapján az állaan, a nemzet érdekéiben birtokba vette a legdrágább értéket, — az emberi életet, — el kell jönni annak az időnek, amikor a nemzetet alkotó szenvedő milliók megmentése érdekében az öncélú s szinte megszámlálhatatlan milliók is bevonulnak a nemzet boldogulását szolgáló eszközök közé. Ezeken túl a politikai, társadalmi jogok szabad gyakorlása, a. munka értékelése, munkaalkalmak teremtése, azok igazságos elosztása képezi a magyar frontharcos célkitűzések második csoportjába sorolt, belső revíziós törekvések alapjait. De jogot formálnak a frontharcosok arra, hogy a közélet minden vonatkozásában komoly szerepet kapjanak, mert úgy vélik, hogy szenvedély teljes múltjukkal jogot szereztek ahhoz, hogy megbízottaik útján ott legyenek azokban a testületekben, ahonnan ezt az országot, nemzetet irányítják, melyért négy esztendőn keresztül becsülettel küzdöttek és véreitek. Közéleti képviseleteiket maguk alkarják megválasztani, és pedig azon bajtársaik közül, akik önzetlen, lelkes munkálkodásukkal tauujelét adták annak, hogy a közéleti szereplést nem öncélnak, hanem a bajtársaikkal és a nemzet összességével szemben fennálló kötelességnek tekintik. A frontharcosok minden országban nemzeteik becsületéért, hozzátartozóiknak, polgártársaiknak nyugalmáért és vagyonáért küzdöttek s ez a tény s ez a tudift ad mozgalmaiknak erkölcsi és szociális vonatkozásban létjogosultságot. Ezért, értékelendő minden más, hasonló társadalmi munkánál komolyabban a világ frontharcosainak a nemzetek kiengesztelődé- séért és igazságáért folytatott szívós küzdelme. Hazánkban a frontharcos törekvések három csoportba oszthatók. Az első csoportba a világ frontharcosainak kölcsönös megbecsülésére és az egyenjogúság elve alapján megteremtendő együttműködésre irányuló törekvések foglalhatók össze. Ezek alapját a világháború utáni igazságtalanságok kiküszöbölése képezi, amelyet mondatban úgy foglalhatunk össze, bogy a világ frontharcosai minden rendelkezésükre álló erővel a közös szenvedések emlékein keresztül küzdenek a világ népeinek igazságon alapuló megbékéléséért. Ebből az okból tartanak fenn egymással kapcsolatot,^ hogy egymás kölcsönös megismerésén keresztül, minél hathatósabban szolgálhassák ezt. az egész mai és jövő generációt érintő világproblémát. A Magyar Frontharcos Szövetség is, amikor a külföldi testvérszervezetekkel kiépítette bajtársi kapcsolatait, tulajdonképpen a magyar világháborús- katonának világviszonylatban is elismert és a volt ellenfelek által is tiszteletben tartott nimbuszának latbavetésével igyekezett minél több barátot szerezni a diplomaták által és a tájékozatlanság alapján Trianonban halálra ítélt magyar nemzetnek. A magyar frontharcos célkitűzések második csoportját a belső revízió megteremtése alkotja. Ennek tengelyében a tisztultabb nemzeti közszellem és a nemzeti öncélúság gondolata áll. Végül a frontharcos célkitűzések harmadik csoportjában a parciális frontharcosóhajtások tartoznak. Amelyeket röviden úgy foglalhatunk össze, hogy a harctéri szolgálatukból eredő erkölcsi és szociális sérelmeiknek orvoslását, a frontharcosi szolgálatnak megbecsülését nemcsak egyéni szempontból, de a nemzet összessége érdekében is szükségesnek tartják. Ezen keresztül lehet tovább ápolni és fejleszteni azt a katonás bajtársi szellemet, amelyre a trianoni Magyarországnak a jövőben kétszeresen szüksége lesz, ha meg akarja találni helyét a nap alatt és egy' boldogabb magyar jövőt akar örökül hagyni az jövendő újabb generációkra. KOÓS ISTVÁN FÉMARUGYAR BUDAPEST, XIV., MEXIKÓI-ÚT 14. BArgarés és nlkkel- bron* éptUetvasali* különlegességek • TELEFON« Í-9B8-SÍ ÜJ Lóverseny-tér mellett F ülő p Budapest, XIV. kér.. Dezső építőmester Aréna-út 11. szám. TELEFOS .- 1 -355—84. >OTÄK IMRE műszaki és gépkereskedelmi vállalat TBAN8M88IÓK: Tengelyek, golyóscaapágyak, gyüiöskenésü csap- «Igyák, íaligyAmok, függőgyámok, görgős ssljfeszítök stb. Faszíjtárcsájk — „Integritás“ hajt6- szijiik. — ijzemszükségleti cikkek. BUDAPEST, VI., JÓK AI-U. 16. TELEFON» 1-141-40. vArhai karoly vízvezeték, gáz, melegvíz-fűtés, berendezés, bádogos munkák Budapest, V., Kálmán-u. 25. ' egészségügyi vállalata II TELEFOIi: [A ti 1-240-17. w • • • • WEISZFU10P RÉZMŰVES Budapest, VIII. fiálya-ulcq 13. Tel.: 1-460-36 MÁZOLÓpßNYEZÖ SZOBAFESTŐ ÜZEM különleges kivitel REISS R.-NÉ ÉS SÁRITZ A. Budapest. V., Vadász-utca 6. Telelőn » I-Í2S-03. Sc&áffer Dezső ácsmester ...... Te l:2-912-68. Bpest,V. Kárpát u. 5.
