Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-23 / 51-52. szám

Budapest, 193ú december 23 51—52. S2tíin HusszonöíödiU. évfoly tun ------—i-------------------- -----— El őfizetési ért SGÉSZ ÉVRE................24 PEKÖŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ ■ GYES SZÁM ÉRA: 50 FILLÉR ArusUJák az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI,, ANDRÁSSY-ŰT 60. Telefon: 1-137.15 - Postacsekk: 40.424 Bornemisza Géza: Megvan a félmillió, amely bizfosítía Magyarország méltó részvételét a párisi világkiállításon Előre tudtuk, hogy előbh-utőbb bekövetkezik a valutárls árszlntklegyenlftődés — laegen- forgalmunk jövő kilátásai Budapest karácsonyfája A Fővárosi Hírlap számára írta: Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfőváros főpolgármestere A szeretet ünnepén áhitatos lélekkel gon­dolunk a csodálatos bethlehemi éjszakára. A gyermek Jézus, a bethlehemi jászol tűnik fel képzeletünkben, az angyalok énekét halljuk év­ezredek távolából. A karácsonyi ünnepek alkal­mából megtelik a lélek azokkal az érzésekkel, melyek békét és boldogságot fakasztanak a földön. A szenteste a karácsonyfa fényével a lélek csillagait, a hit és reménység' égboltját gyújtja fel a. milliókban. Az Ige megszületésé­nek ünnepe arrafelé fordítja tekintetünket, ahonnan az örök élet vigasztaló és erősítő ha­tásai jönnek. A karácsonyfa alatt a család, a gyermek boldog ünnepét üljük, amikor a. szeretet, az ir­galom., a jóság isteni tűzhelyénél mutle&edün k, A családé, a gyermeké és a szegényembereké legyen a karácsonyi napoknak minden fényes­sége, melegsége és jótékony szelleme. A család bensőséges szeretető, a gyermek ártatlan hite és öröme, a szegényembernek a társadalomhoz való felemelése: azok a szelíd, a mindennél erő­sebb hatások a történelmi életben, amelyek világot alakítanak és jövőt jelentenek. A magyar társadalom .mindenkor lélekkel és meggyőződéssel ápolta a keresztény szelle­met, mely életforrása, történelmi fenntartója a családnak és a szociális gondoskodásnak. Napjainkban állandóan napirenden van a csa­ládvédelem nagy kérdése, legjobbjaink sürget­nek olyan intézkedéseket, melyek elősegítenék a családok alapítását és biztosítanák azok jö­vőjét úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben. A kormányzat is foglalkozik a családvédelem kérdésével, törvényhozási úton igyekszik ezt a. nemzet jövőjére kiható gondolatot intézmé­nyesen megoldani. A család, a gyemnek és a szociális gondos­kodás kérdéseinek tevékeny, megértő istápolója volt mindenkor a székesfőváros, mely a család védelméért, a gyermek boldogulásáért mindent elkövetett és erre irányuló kötelességét teljesí­teni fogja a jövőben is. A legnagyobb anyagi áldozatoktól sem riad vissza, hogy segítséget nyújthasson a szegényeknek, a nélkülözőknek. A szociális gondoskodás intézményesen kiépí­tett része a városigazgatásnak. A székesfőváros vezetőségét mélyen áthatja az a tudat, hogy a szociális feladatok megoldásától függ a nem­zeti társadalom jövője. Budapest karácsonyfáján az emberszeretet gyertyafényei ragyognak. Az a szellem, az a lélek világít nekünk, mely életet és -megváltást hozott az emberiségnek. A múltban mindent megtettünk, hogy a keresztény gondolat élő valóság legyen, nyomort enyhítő, könnyet le- törlő, szeretetek megértést fakasztó erő; a jövőt is az örök emberi eszményeknek akarjuk szentelni. Budapest karácsonyfája alatt forr­janak össze a szívek, a lelkek, a szeretet (is a jóság isteni érzésében! Karácsonyi szünetre ment a parlament, a törvényhozás munkája szünetel, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ugyanekkor meg­szűnt volna a munka a minisztériumokban is, ahol egyrészt megszakítatlanul folyik tovább a törvényelőkészítés, másrészt pedig az illeté­kesek minden idejét lefoglalja a tökéletes végrehajtás keresztülvitele. Mondani sem kell talán, hogy a már meglevő törvények és ren­deletek végrehajtási munkálatai közül a fővá­ros közönségét eisősorbar azok a tervek és j intézkedések érdeklik, ;r j a, magyar iie- j genforgalommal kupa* oá- .-ójuk. Végre is az idegenforgalom, az úgynevezett láthatatlan export, már tavaly külkereskedelmi mérle­günk második helyére rukkolt elő és nincs ki­zárva, hogy rövidé seri az első helyet foglalja el. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy en­nek a hatalmas nemzetgazdasági tényezőnek jelentékeny hányadát Budapest dominálja, mert hiszen egyelőre az a helyzet hogy a nem­zetközi idegenforgalom szempontjából tulaj­donképpen csak Budapest jöhet számításba. Tudvalevő ugyanis, hogy az idegenforgalom­nak még abban az esetben is Budapest a bázisa, ha a hozzánk jött idegen vendég ellátogat a magyar vidék egyes nevezetesebb helyeire. Fölösleges lenne most megismételnünk, hogy ez a gyönyörűen fejlődő idegenforgalom némileg veszélybe sodródott az egyes külföldi államokban foganatosított devalvációk követ­keztében, szerencsére azonban az illetékes té­nyezőket nem érte váratlanul ez a külföldi fordulat: mindenre felkészülve fogadták az aláértékeléseket és már ma is azt mondhatjuk, hogy aggodalomra nincs ok. Függetlenül azonban az ellensúlyozó in­tézkedésektől, itt vagyunk a jövő esztendei párisi világkiállítás küszöbén, ahol egy jólsi­került magyar expozícióval rendkívül módon felkelthetjük magunk iránt az érdeklődést. A most említett két kardinális probléma volt az, amelynek megvitatására és ismerte­tésére Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével meg­bízott iparügyi miniszter a minap sajtóankétot hívott össze, amelyen résztvett a Fővárosi Hírlap munkatársa is. Bornemisza Mm miniszter elsősorban a párisi világkiállítás magyar élő­ké szüle teil ismertette: — A jövő esztendő május elsején nyílik meg Parisbau a világkiállítás, — mondotta a miniszter, — amely valójában a résztvevő ötven állam népeinek tudomá­nyos és művészeti kiállítása lesz. Célja az, hogy bemutassa: mennyire érvényesül a Bornemisza Géza miniszter ezután áttért az aktuális idegenforgalmi problémákra és ennek során, többi közt, a következőket mon­dotta: — Az egyes külföldi országokban, ne­vezetesen Franciaországban, Hollandiában és Svájcban bekövetkezett devalvációk aktuálissá tették idegenforgalmi tevékeny­ségünk átgondolását. Bizonyos aggodalom modern ember életében a múlt és a jelen művészete és a technika fejlődésével elért vívmányok használata. Nemrégiben ná­lunk Budapesten megjelentek egyes sajtó- közlemények, amelyek annak az aggodal­muknak adtak kifejezést, hogy a kormány esetleg késedelmeskedik és ezzel veszélyez­teti a magyar kiállítás sikerét. Az itt lát­ható tervek, vázlatok és mmdelfek, — mu­tatott a miniszter a dolgozószobája mögött levő terem zsúfoltságára, — világosan mu­tált ják, hogy a kormány idejében foglail- kozik ezzel a problémával és bár mimlcz- ideig nem állt a nyilvánosság elé, a biva- iali szobák falai közt serényen folyik az előkészítő munka. E tekintetben mindjárt a. legfontosabb komponensen kezdhetem: máris sikerült előteremteni azt a mintegy lélmiílió pengőt, az anyagi alapot, amely biztosítja, hogy Magyarország kulturális és civilizációs színvonalához méltón vehes­sen részt a kiállításon. A miniszter ezután átadta a szót Tormay Géza államtitkárnak, aki részleteiben ismer­tette a magyar kiállítás anyagát, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg. Figye­lemreméltó azonban Bornemisza Géza minisz­ternek az a megállapítása, amely megmagya­rázza: miért kellett oly módon és egyedül oly módon beosztani a, kiállítás anyagát, ahogyan ez a tervek szerint történni fog. — Nem szabad elfeledkeznünk, — mon­dotta a miniszter, — hogy a művészetek és technika szerepét érzékeltetni akaró pá­risi világkiállításnak nem lesz az a jellege, mint a nemzetközi áru minta vásároknak, következésképp nem szabad ott, bódékat leiállítani, nem szabad egyes iparágak, vagy különösen egyes cégek termékeit el­különíteni, hanem az összbenyomásra, az esztétikai követelményekre kell tekintettel lenni, ily módon tehát meglehetősen ne­héz problémát kellett megoldani. — Meg kell állapítanom azt is, — foly­tatta a. miniszter, — hogy nem igaz az, mintha a magyar pavilion eldugott helyen lenne, ellenkezőleg: a főútvonalon épül fel es minden bizonnyal egyik szembeszökő attrakciója lesz a világkiállításnak, amely május elsején nyílik meg, október végéig lesz nyitva és az előrelátható számítások szerint húszmillió ember látogatja meg. — Külön meg kell jegyeznem, hogy a párisi világkiállítás kormánybiztosa, Edouard Labbé és vezérkara mindenben a legnagyobb előzékenységgel áll rendelke­zésünkre, általában pedig a franciák igen nsgy súlyt vetnek arra. hogy Magyaror­szág kellőképp és a legnagyobb megelége­désre vegye ki részét a világkiállításból. kézenfekvő, mert. hiszen a valuta-leértéke­lések folytán egyrészt megdrágult az uta­zás, másrészt a tömegek számára hozzá­férhetővé váltok olyan országok, amelye­ket eddig valóságos kínai fallal vett körül magasra értékelt valutájuk. Ilyen ország például Svájc. Nines oknnk azonban félni, mert hiszen idegenforgalmúink szerencsé­sen naggyá fejlődött azokban az időkben, Felkészülten vártuk a külföldi devalvációkat

Next

/
Thumbnails
Contents