Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-09 / 49. szám

2 Budapest, 1936 december 9. g-yarázata az, hogy a szóban forgó államokban már korábbi időiben kibocsátásra kerültek a városrendezésre vonatkozó törvényes batároz- nuányok _ és éppen ebből következik, hogy ha most nálunk -is sor kerül erre, akkor rövidesen utolérhetjük a külföldet. — Idegenforgalmi szempontok miatt is pá­ratlanul .jelentőségteljes az, hogy Budapestnek ne csak azok az utcái és terei legyenek nyu­gati értelemben modernek, amelyeken az ide­érkező külföldiek megfordulnak, hanem lassan- lassan a józan mértékletesség határain belül az egész város külső képét átformáljuk. — A javaslat ebben az irányban is meg­nyugtató intézkedéseket tartalmaz, mert intéz­ményesen szabályozza a beépítési lehetőségeket. Ezek az ügyek azonban már egy további tör­vényes intézkedésnek hatáskörébe tartoznak és az vitathatatlan, hogy a városrendezési törvény életbeléptét követően sürgősen szükség van az új országos építésügyi szabályzat megalkotására is. — Budapestnél is■ sokkal nagyobb jelentő­ségű a városrendezési törvény a hatalmas lendületit fejlődésnek indult nagy vidéki váro­sokra nézve. Magyarország jelentősebb vidéki gócpontjai között alig van olyan, amely város- rendezési szempontból a legminimálisabb köve­telményeknek is megfelelhetne. A múltban egy­két közületet leszámítva, erre nem is fordítot­tak semmi különösebb gondot, aminek az lett az^ egyenes következménye, hogy össze-vissza építkezések, anélkül, hogy a hatóságoknak mód­jukban lett volna kellőképen beavatkozni. Mozgalom a közüzemek középiskolái és egyetemei végzett munkásainak és aliiszifeinek áiminősíiésééri A megnehezült élet az emberek egész tömegét terelte más útra, minit amin őrié képzettsége révén készült. Nagyon so-kan vannak középiskolát, egyete­miét végzettek, akik altiszti, vagy munkás-sorban keresik meg kenyerüket. Ebből a helyzetből szinte természetszerűleg bizonyos visszásságuk fejlődtek ki, amelyek az évek múltával valósággal állandósultak, így történt ez a székesfőváros üzemeinél is, ahol a takarékossági elv odákomplikálta ezt a kérdésit, bogy a végzett munkások és altisztek eljutottak ugyan az íróasztalhoz, de megmaradtak az alacsony- rendű minősítésben. Kertész Elemér törvényhatósági bizottsági tag, aki ezt a kérdést szóvátette a költ­ségvetés tárgyalása alkalmával, a polgármesterhez javaslatot nyújtott be a helyzet szanálására. Szo­ciális akciójáról Üeráész Elemér törvényhatósági bizottsági tag a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta: — A főváros közüzemei az adminisztrációs tiszt­viselői munkák ellátására bizonyos, tisztviselői lét­számot állapítottak meg. Ez a megállapított létszám azonban a gyakorlat szerint kevésnek bizonyult és bizonyul jelenleg is az egyes üzemeknél előállott tisztviselői munkálatok elvégzéséhez. Az üzemek olyanfélőképen gondolták áthidalni és megoldani ezt a kérdést, hogy a fő- és középiskolát végzett munkáslétszám- hoz tartozó alkalmazottakat egyszerűen irodai tisztviselői munkák ellátásával bízták meg, anélkül azonban, hogy sokszor felelősségtel­jes munkájuk ellenére őket javadalmazás és minősítés tekintetében a tisztviselői kategó­riába emelték volna át. — Különösen szembetűnő ez a BSzKRt-nál és az Elektromos Műveknél, ahol például a tisztviselői \ sátusban 650 ember van megállapítva és az admi­nisztrációs munkálatok elvégzéséhez több, mint 900 alkalmazottra van szükség, mert mintegy 300 irodai munkálatot végző alkal­mazott van, aki a kalauzi, a szakmunkási és altiszti kategóriákhoz tartozik. — Ezt a visszás helyzeteit feltétlenül meg kell változtatni. Az egyes üzemek állapítsák meg egészen pontosan, hogy az adminisztrációs irodai munkálatok elvégzéséhez mennyi és milyen minősítésű tisztvise­lőre van szükség és az ilyképen megszerkesztett tiszt- j viselői státus a megfelelő kvalifikációval bíró, mun­káslétszámban lévő, de ugyanakkor tisztviselői munkát végző alkalmazottakkal, a megfelelő státus­beli átemeléssel végeztessék el. —■ Hagyjuk meg' a munkásnak az alkalmaztatási lehetőségeket, de ugyanakkor biztosítsuk az iskolai kvalifikációnak megfelelő tisztviselőd beosztási lehe­tőségeket azok részére, akik sokszor felelősségteljes felügyeleti munkakört töltenek be, mint másodosz­tályú lakatosok, vagy szakaltisztek, vagy kocsive­zetők és kalauzok. — Magánál a ÖSZKRT-nál az ilyen tisztvi­selői munkakört betöltő „B-listába“ tartozó altiszti, munkás, kalauzi, kocsivezetői alkal­mazottak száma 126, akik közül 34-en front­harcosok is, akik tehát nemcsak mint a főváros tisztviselői, de más egyéb vonatkozásban is érdemet szereztek arra, hogy iskolai végzettségüknek megfelelő státusbeli beosztást kapjanak, hogy végre őszülő fejjel neki­indulhassanak tulajdonképeni pályájuknak. Szálka Béla dr. tisztiügyész az érdemi védekezés előterjesztése előtt, a keresettel szemben igen érde­kes okfejtéssel per gátló kifogást emelt. A tiszti­ügyész szerint a felperes keresete nem tartozik polgári per útjára. Annak a kérdésnek elbírálása és eldöntése, — érvelt a tisztiügyész, — hogy a közigazgatás ad-e építkezési, illetve lakhatási en­gedélyt, és ha igen, milyen feltételek mellett, az közigazgatási, közelebbről építésrendészeti kérdés, amely felett való kizárólagos döntési joga és hatás­köre csakis a közigazgatási hatóságoknak van és abba a bíróság nem szólhat bele. A törvényszék azonban elutasította a pergátló kifogást és elrendelte az ügy érdemi tárgyalását. A kihirdetett Ítélet szerint a törvényszék is osztja a tiszti ügyészségnek azt az álláspontját, amely szerint annak a kérdésnek elbírálása, hogy a főváros aű-e egy telekre építési engedélyt — és ha igen, milyen rendészeti, építészeti, szépítészeti és egészség- ügyi rendszabályok betartása mellett, — két­ségtelenül közigazgatási feladat es így e kérdések eldöntése nem a bíróságok, hanem a fokozatos jogorvoslatok igénybevétele mellett, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Elis­meri a törvényszék, hogy a közigazgatási hatóságok határozatait és rendelkezéseit a bíróságok nem bí­rálhatják felül. Azonban — így szól az Ítélet — annak eldöntése, hogy valaki a saját területéből valamit közcélra köteles-e leadni, vagy vagyonából bizonyos összeget köteles-e fizetni azért, hogy ennek fejében az általa emeltetett épületére lakhatási en­gedélyt kapjon, nem az építésrendészeti és nem a közigazgatási ügykörre tartozik. Ennél a kérdésnél az ügyfél magánjogi érdeke nyomni előtérbe. Az lehet, hogy a főváros valami magasabb közösségi érdek szempontjától vezéreltetve, a magánjogi jo­gosultságnak korlátokat akar szabni és e célból például ntcaszabályozás végett területeket kíván elvenni, vagy valami váltságösszeget kíván a te­lektulajdonosaival megfizettetni, ámde ilyen közérdekű korlátozását a magánjogi jogoknak esak törvény alapján igényelheti a főváros is. A törvényszék leszögezi, hogy mivel ilyen tör­vényes intézkedés nincs, nem marad más hátra, minthogy a főváros a törvényes kisajátítási eljárást vegye igény­be, vagy pedig magánegyességgel rendezze a jogvitát. Az a közigazgatási gyakorlat, amelyre a polgár- mesteri határozat hivatkozik, a törvényszék meg­ítélése szerint nem tekinthető olyan tételes jogfor­rásnak, amelyre a főváros vagyoni igényt alapít­hat. A szabályozási járulék követelése tehát a tör­vényszék álláspontja 'szerint nem építésrendészeti és nem közigazgatási kérdés, hanem olyan magánjogi jogviszony, amelyben a ház- tulajdonos és a főváros mint egyenrangú szerződő és tárgyaló felek állanak szemben. Épp ezért a bíróság az ügy érdemi tárgyalását rendelte el. Ovi Jeientöségű bírói ítélet állapította meg, hogy a telekszabályozási illetik követelése csak foggyakorlat, de nem törvényes fog BEÉIS SÁNDOR zománctáblái a legszebbek Budapest, V., Gr. Tisza István-utea 5. • Telefon: 1-824-2#. A főváros egész közigazgatása, de az építőszakma és a jogászkörök is élénk figyelemmel kísérik azt a pert, amelyet Hubert Richard budapesti háztulajdonos indí­tott Budapest székesfőváros közönsége ellen. A felperes keresete a tényállást a következőkép tárta a bíróság elé: Hubert Richard a Horthy Mik- lós-ut 170. szám alatt lévő telkén építkezni kívánt. A főváros illetékes ügyosztálya, amikor átvizsgálta az építkezésre vonatkozó terveket, külön határozat­tal megszabta az építési feltételeket. A főváros kö­zölte az alperessel, hogy az építkezést nem kezdheti meg addig, amíg a főváros áltol arra a vidékre meg­határozott telekszabályozás meg nem történik és ezt telekkönyvileg is keresztül nem vezeti. Közölte a háztulajdonossal még azt is, hogy a szabályozási Épületüveges GLÁTZ ANDRÁS Budapest, vili., Baroas-utca 66—68 i Alapítva: 1864. —­Telefon: 1-524-87. == Üzlet: Német-utca68. "■GESUBBI KŐSZÉN BRNYR 'S téqlrgyár TRRSULRT PESTEN (DRÄSCHE) BUDAPEST, KLOTILD-UTCA 3. Telefoni I-ISA-M. tervek szerint, amelyeket a Közmunkatanács is jóváhagyott, Hubert Riehárd telkéből le kell adni 68 négyszögölet, ezenfelül meg kell fizetni 273 négy­szögölnek az árát 9583 pengő értékben, amely ösz- szeg: telekszabályozási járulék. A háztulajdonos a tilalom ellenére építkezett és most lakhatási engedélyért folyamodott a főváros­hoz. A főváros azonban megtagadta a lakhatási engedély kiadását, főként azért, mert az építtető a korábban közölt építési feltételeket nem tartotta be. Hubert ugyanis nem adta le a főváros számára a 68 négyszögöl telket, de nem egyenlítette ki a 9583 pengő szabályozási járulékot sem. A háztulajdonos a lakhatási engedély megtagadása miatt panaszt nyújtott be a polgármesterhez, aki azonban ezt a panaszt elül ásított a. Ilyen előzmények után Hubert Riehárd a fő­város ellen pert indított. Előadta, hogy nincs semmiféle törvény, vagy miniszteri rendelet, sőt helyhatósági szabályrendelet sem, amely a szabályozási járulék fizetési kötele- r- zettségét előírná. Amikor a székesfőváros e járulék megfizetésére vo­natkozó határozatát meghozta, abban maga a pol­gármester is hangsúlyozza, hogy ezt a járulékot az eddigi fővárosi gyakorlat alapján követeli. A ház- tulajdonos keresetében kétségbevonja e fővárosi gyakorlatnak a jogosságát és ép ezért arra kéri a bíróságot, ítélettel állapítsa meg, hogy a polgár­mesteri határozattal vele szemben kivetett 9580 pen­gős követelés alaptalan. Varrók Béla dr. budapesti királyi törvényszéki bíró tárgyalást tartott a perben, amelynek során Budapest székesfőváros közönsége alperes nevében Hoszstfameníes és vörösréz edényeit, nickel fözöüsíölc, ónozúsoK UICHTEU és TÁUS/11 Budapest, Vili., Datikó Pista-utca 5. Telefon: 1-330-97 SM.GÖTARMNI KOSIÍNBANlfA R.T. 1 ÉpítöanystsfS|»Rra: Budapest, V., Sas-otca 25. izAib Telefon: 1-252-84, 1-108-58. ! Cementgyár» Lábatlanban ...............évi telj. kép. 12.000 v. ‘ SJésjgyárak: Lábatlanban „ „ 5.000 „ Dorogon...................„ „ „ 5.000 „ i Téglagyárak t Buda-UJlak, Kőbánya, Nyergosujfaln évi tolj. kép. 60,000.000 drb. „ ,, 8,000.000 irt. C^erépgyátr i Buda-UJlak "DEUTSCH £11»ÖT sníísserés ss a Budapest, VI., Pauiay Ede-u. 65. Tel.: 1-291-86. ^éüJönfegesBpan^varróg^ Hetzen utána, Uo^tyan uöhkmíhdi Uáeiadása k —Hl nil I IMII II I íBUBBMHBBWWWSWWÍ Használjon gázt, mert ölesé, gyors és tiszta Forduljon díjtalan költségvetésért Budapest Síikcslöváio! Gázművel Itta! irodáitól.

Next

/
Thumbnails
Contents