Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-05 / 5. szám
Budapest, 1936 február 5 EBNE 3 BWBBBB ^iMkasITíImíp Be&U lovakat félév, a>z LsUúIü&oh Az ember átél egy életei és még mindig ugy.au- azelőtt a probléma előtt áll, amellyel kis diáik-korú- I ban vesződött. Évtizedek múlnak el és az ember j még mindig azt kérdi, miért tanulunk az iskolának és miért nem az éleinek? Pedig az utóbbi idői- ben láttunk komoly törekvéseket abban az irányban, hogy ezt a keserves problémát végre meg oldják. Pedagógusok és a pedagógiai irányító hivatalos tényezők lassan kezdenek arra az álláspontra helyezkedni, hogy az iskola van az életért és nem a# élet az iskoláért. És mégis. Megint meg volt 'a félévi bizonyítványok kiosztása és megint tömegével tűntek el a diákok, mert féltek a szüleiktől. Ha az ember nem a tanári katedra elé néz, hanem az élet gigantikus horizontját szemléli, nem tudja megérteni, miért kell a diáknak az iskolától, a diáknak a tanártól, a diáknak a szülőtől félnif Elhanyagolta a tanumányait? Hát majd összeszedi magát. Nem kell hozzá egyéb, csak egy Ids jó-■ indulata rábeszélés. Ha ez nem elég, istenem, mennyi más területe van az életnek ahol magolás nélkül is lehet érvényesülni. Nincs tehetsége a tanuláshoz a gyermeknek? Miért kell ezért elbujdosnia, Dunának, ménnig, emeletről leugrani? Miéit Ételi'1 ezért a szülőtől félnie? Hát kitől örökölte a tehetségét, vagy a tehetetlenségét, ha nem azoktól a szülőktől, akik most lángpalossal állnak előtte. Majdnem azt mondanánk, hogy ma már nem a gyermekeket laell nevelni, hanem a szülőket. A nagy, a jó pedagógusnak ma már inkább a szülőt keil oktatni, a szülőt kell felvilágosítani és nem a gyermeket. A mostam bizonyítványkiosztás után újabb kísérletezések történtek. Ennek a kisérlete- zésnek az alapelve az, hogy nem adják a diáik, kezébe a bizonyítványt hanem egyenest a szülőkhöz juttatják. Ennek az eljrásnak hamarosan három módják eszelték ki. Az egyik szerint a diákkal küldik haza zárt borítékban a bizonyítványt, Első pillanatra is azt kell mondani, hogy ez a módszer egészen rossz. De hasonlóképpen eredménytelen módszer a második is, amely azzal kísérletezik, hogy postán küldi haza a szülőknek a diák bizonyítványát. Sokkal megfontolandóbb azonban az a rend- szei’, OAnellyel a Markó-utcai állami főgimnáziumban kísérleteztek, ahol szülői értekezletet hívtak össze és a hatodf élszáz szülő közül, négy kivételével, mindenki meg is jelent. Itt. a szülői értekezleten nyújtották át a bizonyítványokat, természetesen megfelelő kommentárok kíséretében. Ez a Markó-utcai módszer talán kezd egészségesen tapogatódzni, de még mindig a sötétben. A hiba — kereken mondjuk — ott van, hogy a tanár, a notesz, a tanári konferencia, a diákkal való egész elbánás mind, mind félelmetes és misztikus játék még mindig. A notesz, a kalkulus még mindig Gessler-kalapja a diák előtt. Tanár és növendék még mindig álarc alatt érintkezik egymással, a tudást még mindig nem mint áldásos jót, hanem mint korbácsot kézbesítik a gyermekeknek. Ennek kell már egyszer végének lenni, nem tanítani, nem klassziflkálni, nem buktatni és nem kiemelni kell a diákokat, hanem nevelni. Bölcsességgel, szeretettel, jósággal. És nevelni a szülőket is. Nemcsak szülői konferenciára kell a szülőket összehívni, hanem állandó érintkezést kell velük fenntartani. Ne legyen a diák és ne legyen a szülő előtt misztikum a kalkulus, hanem a tanár mondja meg természetesen, fiam tudtál, fiam nem tudtál. Uram, asszonyom, az ön fia tehetséges, vagy tehetségtelen, uram, asz- szonyom, az ön fia ma jól felelt, vagy rosszul felelt, ha egy kicsit buzgólkodllc, lehet belőle kvalifikált ember, vagy — és ezt is meg kell mondani, — tessék más pályára vimni. Ha a szülő és a tanár, ha a tanár és a gyermek, ha a Szülő és a gyermek megismerik és megtalálják egymást, ha őszintén beszélnek egymással és nyílt szívvel tárják föl érzelmi világukat egymás előtt, akkor többé soha nem lesz rettegett fekete napja az esztendőnek a félévi bizonyítványkiosztás. A félévi bizonyítvány: amelyre talán nem is olyan sokára egyáltalán nem is lesz szükség. Deutscf) Herman építőmester \ Budapest, V., Váci-út 8. • Telefon: 21-1-60. sziv&csbehozatall áruház, Budapest, VI., Andrássy-út Sü. Teleiont 11-3-36. — Modern háztartási és testápolási cikkek, kefe- és sepréáruk, szarvasbőrök. Weísz Fiilöp RÉZMŰVES Budapest. Vili, Gőlva-uíca 13. T.: 460-36 SZÉKELY KAROLYI OKL. MÉRNÖK, ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ Budapest, XI., Budafokl-ut 41/b. Tel.: 59-6-73 KOZMA MIKLÓS belügyminiszter nyilatkozik a nyomorenyhitő tevékenység módszereiről és tervszerű kiszélesítéséről A főváros már szinte túiment a szociális kötelezettség határain Az idei enyhe tél minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a tavalyi kivételesen nehéz esztendő következtéken előállott Ínség ne éreztesse oly ridegen hatását, mint ahogy az várható volt. Hacsák valami váratlan időjárási fordulat nem jön közbe, azt lehet mondani, megúsztuk a telet, természetesen csak Budapest szempontjából. Vidéken a februártól májusig terjedő hónapok a legnehezebbek az inség-enyhítés szempontjából, mert hiszen' most már nemcsak a nincsteleneknek, hanem még a rossz terméssel sújtott gazdáknak is elfogytak a tartalékjaik. Ezzel szemben Budapesten túl vagyunk a legnehezebbjén és amint legutóbbi számunkban jelentettük, igen erősen fellendült az építkezési kedv, lapunk jelen számának más helyén pedig ismertetjük azokat a körülbelül tízmillió pengőt kitevő közmunkákat, amelyeket csupán egy ügyosztály adott részint már vállalatba, részint pedig ad a legközelebbi jövőbeni vállalatba. A főváros Vezetőség-ének nagyszerű szociális érzékéit és az autonómia egész példátlan áldozatkészségét dicsérik ezek a körülmények, de nem tekintve az általánosságokat, ez a dicséret hangzik ki Kozma Miklós belügyminiszter nyilatkozatából is, amelyben ismertette az elmúlt esztendő nyomorenyhitő tevékenységét. Kozma Miklós belügyminiszter sajtófogadáson egyrészt hatalmas képet rajzolt az országos szociális munkákról, másrészt pedig felhívást intézett a társadalom tehetősebb rétegeihez, hogy tegyenek eleget humanitárius és szociális kötelezettségüknek. Kozma Miklós belügyminiszter nyilatkozatának a fővárost érintő fontos és tanulságos részleteit a?, alábbiakban közli a Fővárosi Hírlap munkatársa: — Először is meg kell állapítanom, — kezdte nyilatkozatát a belügyminiszter, — bogy Magyarországon nem nagyobb, sőt aránylag kisebb a munkanélküliek száma, mint a nyugati államokban. A számszerű adatok egyébként a következők: Budapesten a családtagokkal együtt nyolcvanezer munkanélküli van, az összes törvényhatósági városokban kilencvenezer, a megyei városokban száznegyvenezer, a községekben négyszázhatvanezer, ami tehát azt jelenti, hogy az országban a családtagokkal együttvéve összesen liétszázhetvenezer munkanélkülit tartanak számon. — Hozzá kell tennem, bogy ez nem jelenti azt, mintha ezek valamennyien teljesen ellátatlanok volnának, tekintve, hogy jelentékeny számú közöttük az alkalmi munkás, továbbá számosán vannak úgynevezett félellátottak. A belügyminiszter ez utóbbi mogállanításia természetesen elsősorban vonatkozik Budapestre, ahol tudvalévőén étkeztetési akciókkal, felruházási akciókkal, melegedő szobákkal, szellemi sziik- ségmunkával és különböző alkalmi munkákkal leginkább tudják megélhetéshez juttatni a munkanélkülieket. A nyilatkozat kezdetén ismertetett számadatok pedig azt bizonyítják, hogy az ország lakosságához képest relatíve is Budapesten kevesebb a munka- nélküli, mint a vidéken. Rendkívül érdekes a belügyminiszter kritikája a szociális segítés módszereiről, főleg pedig arról, hogy az inségenyliítő mozgalom oily módon nyer fedezeteit. Ebből kitűnik, hogy etekintethen is Budapest vezet. A belügyminiszter“ erre vonatkozó nyilatkozata ugyanis a következő: — Konstatálnom kell, ^ hogy az eddigi gyakorlat kitűnően bevált, és mielőtt _ a gyakorlati keresztülvitel eredményeit iß- miertetném, rámutatok azokra az egészen jelentékeny összegekre.^ amelyeket a különböző iközületek fordítottak legutóbb és kontemplált-ak a legközelebbi ^ jövőre az inségenyhítés céljára. így például egyedül a székesfőváros hét és fél millió pengői irányzott elő az inségenyhítésre a jövő esztendőre, a megyei és törvényhatósági városok pedig 6.9 milliót. Budapesten az Ínség járulékokból megvan ennek a hét éis fél milliónak a fedezete, a vidéken viszont az in- sóp;járulékokból származó födezet csak két és fél millió pengőt +p«z ki, ily módon visszamarad n 14 millió pengős különbözet, amelynek felét az allam, felét periig a városok viselik. A belügyminiszternek ezek a beszédes szám- adatai: Budapest székesfőváros szociális áldozat- készségének legékesebb bizonyítéka és dicsérete. A főváros 80.000 mnkauélküLi támogatására hét és félmilliót áldoz és az ínség-járulékokból, tehát a polgárság áldozatkészségéből, teljes egészében megvan erre a teljes fedezet. Ha ezt összehasonlítjuk a törvényhatósági városok és a megyei városok két- százharmiucezer főnyi munkanélkülijével, továbbá a segélyezésükre fordított 6.9 millióval, végül azzal a körülménnyel, hogy még ennek a 6.9 milliónak sincs meg a fedezete, akkor világosan látjuk, hogy a főváros százszázalékig eleget tesz erkölcsi kötelezettségének, amikor gazdagabb lévén a vidéknél és több1 pénzt kell jtt fordítani az élelmiszerek drágaságánál fogva az ínségesek támogatására, mint vidéken, —• valóban meg is teszi mindezt és áldozatkészségével példát mutat országszerte. Azt lehet mondani, hogy a főváros szinte már tulment a szociális kötelezettség határain, ennek tulajdonítható a belügyminiszter akciója aziránt, hogy a kormányzóné nyomorenyhítő akciójának támogatását decentralizálják. Erre vonatkozóan a következőket mondotta a belügyminiszter: — A kormány akciókon túlmenően állandóan és egyre szélesebb keretek közt érezteti áldásos hatását a Főméltóságú Asz- szony nyomorenyhitő akciója. Amint azt már a parlamentben is kifejtettem, helyek lenne, ha mindenki a saját lakóhelyén róná le a Horthy Miklósué nyomorenyhitő akcióra szánt adományát. — így például, ha egy budapesti nagybanknak vidéki fiókjai vannak, akkor ezek a vidéki fiókok ne a budapesti központ útján szolgáltassák be adományukat, hanem saját hivataluk városában. Ezzel elérhetjük, az adományok szétosztásának azt az arányosítását, amelyre feltétlenül szükség van. Közölhetem egyébként, hogy már meg is indítottuk az akciót, amely végső eredményében ezt a decentralizációt célozza. A budapesti nyomorenyhítő tevékenység módszereit tudvalévőén átvették a nagyobb vidéki kö- zülctek is. Ezeknek a módszereknek kitűnőségét igazolja Kozma Miklós belügyminiszternek az az elgondolása, hogy a budapesti minta után kell egy- ségesitni az egész országban a nyomorenyhítést. Erre vonatkozóan a belügyminiszter a következőket mondotta: — A legutóbbi főispáni értekezlet főtémája az volt, hogyan lehetne a városokban már jól bevált inségenyhítő rendszert egységesen kiterjeszteni és_ átplántálni a falviakba, ahol bizony némileg primitívek az állapotok. * Kozma Miklós belügyminiszter nyilatkozatának fentebb ismertetett részletei megelégedéssel tölthetik öli Budapest székesfőváros vezetőségét és adófizető polgárságát, mert minden lírai megnyilatkozás nélkül tisztán a számok és a tények pozitív ismertetéséivel elnyerte a legnagyobb elismerést, amely érhette az elmúlt kivételesen nehéz esztendő sorscsapásai után. Németh Károly.
