Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-05 / 5. szám
Hatalmas közmunkákkal indul a főváros a gazdasági élet fellendítésére és a munkanélküliség enyhítésére Ötmillió a síivattyútelepre, hárommilló csatornarendezésre, kétmillió utak építésére Mint ismeretes, a főváros út. és csatornaépítő ügyosztálya egyike azoknak a legfontosabb szerveknek, amelyek működése hatalmas befektetésekkel egyrészt elsősorban hivatott fellendíteni a gazdasági élet vérkeringését, másrészt leginkább van módjában közmunkák kiadásával csökkenteni a szociális nyomort, a munkanélküliséget. Tudvalevő ugyancsak, bogy az ügyosztály kiváló vezetője, Király Kálmán tanácsnok épp az elmúlt napokban íratta 'alá a polgármesterrel azt az ügyiratot, amely a folyó esztendei költségvetésben biztosított iít- és csatornaépítkezések megindítását rendeli el Ebből az alkalomból a Fővárosi Hírlap munkatársa arra kérte fel Király Kálmán tanácsnokot, adjon összefoglaló képet azokról a keretekről, amelyek között ezeket a munkálatokat lefogják bonyolítani. — Tulajdonképpen kettős irányú tevékenységet folytatunk — kezdte nyilatkozatát. — Nemcsak a folyó esztendei költségvetésben fedezettel bíró munkálatok lefolytatásáról! lesz szó, hanem a székesfőváros által legutóbb igénybe vett OTZ-kölcsön egyes részeinek felhasználásával is niegválósítunk egész sor nagyjelentőségű építkezést. Ebből a kölcsönből nyerfedezetet a Huny ária-kör úti főgyűjtőcsatorna, amelynek létesítése óriási mértékkel viszi elő ennek a környéknek városias jellegű fejlődését. Jelentőségében nem kisebb ennél a munkánál az Angyaföldön felépítésre kerülő szivattyú-telep, sem. Régóta érezzük ennek a hiányát, mert a YI. kerület külső részein a csatornázás nem tudott lépést tartani a város fejlődésével és nagyon gyakran előfordult az, hogy egy-egy nagyobb nyári zivatar valóságos árvízzel borította el az angyalföldi házak pincéit, miután pedig ezeknek az épületeknek javarésze régi és csekély el le nádi ó képesség ű, nem egy esetben komoly veszedelmekkel kellett megbirkóznunk. Most, ha a Hungária-körúti főgyűjtőcsatorna megépül, a Rákoispatak egész környékének csatornavizét ebben gyűjtjük össze és az Angyalföldön létesülő szivattyútelep gépi berendezkedésének segítségével juttatjuk a vizeket a Duna medrébe. Ez a két építkezés hosszú évtizedekre meg fogja oldani a vidék csatornázási szükségleteit, éppen ezért — jóllehet igen tetemes beruházásokra van szükség, mert hiszen a két létesítmény együttes költsége meghaladja az ötmillió pengőt — nem riadunk vissza a tekintélyes áldozatok meghozatalától. — A közcsatornák költségvetési előirányzata 2.867.302 pengő összeget tesz ki. Ebben az összegben természetesen nemcsak a csatornahálózat további fejlesztése van benne, hanem mindazok a teendők is megoldást nyernek, .amelyek a csatornázással szoros összefüggésben vannak. Az előirányzatból közel egymillió pengőt a központi és körzeti csatornatelepeknél használtunk fel, hasonló összeget irányoztunk elő a székesfővárosban levő csatornák tisztítására és javítási munkálataira, új építkezésekre pedig 410.000 pengőt fordítunk. Az új építkezések legjelentősebb tétele a Horthy Miklós-híd budai fejéhez vezető utak csatornázása lesz, tekintélyes költséggel arról iö gondoskodunk azonban, hogy megfelelő átépítés révén a város különböző részeiben mindenütt a legmodernebb színvonalra emeljük csatornaberendezésünket. Régi kívánságot elégítünk ki akkor, amikor .az óbudai hegyvidékről a Bécsi-út felé irányuló hegyvízlevezető árkokat rendezzük. A Rákospatak völgyében levő gyűjtőcsatornák hálózatát is bővíteni kívánjuk és ez a munkálat szervesen kapcsolódik a Hungária- körúti főgyűjtőcsatorna munkálataihoz. — Sok teendő vár reánk útépítési térem, is. Már hónapok óta folyamatban van a Balatonhoz vezető nemzetközi út új fővárosi szakaszának megépítése egymilliónál nagyobb költ- ségleőirányzattal. Szakértői megállapítások szerint 19i36 június havában, tehát a, nagy idegenforgalmi szezon meg indulása előtt már teljesen ítészen adhatjuk át rendeltetésének ezt az öt és fél kilométer hosszúságú útszakaszt, amely minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárul a magyar tengerhez vezető autóforgalom fellendüléséhez. Ezt az új útvonalat a Budaörsi-útból leágaztatva, a Kamaraerdőn keresztül vezetjük Érd község határáig, ahol betorkollik a már meglevő útvonalba. A vasúti keresztezések kérdését úgy oldottuk meg, hogy felüljárókon vezetjük át az úttestet. — Számszerint három ilyen felüljáró épül és már mindegyik munkálatai folyamatban vannak. Az új repülőtér terveivel van összefüggésben a Kőérbereki-út egy szakaszának áthelyezése is, a munkákat már itt is megkezdték. — A közönséget talán legjobban az a tervünk érdekli, amely a Kőbányai-ulti aluljáró megépítésére vonatkozik. Egyelőre nem tudtunk véglegesen dönteni ennek az építkezésnek ügyében, annál az oknál fogva, mert A Közmunkák Tanácsa pályázatot hirdetett a Horthy, Miklós-híd budai hídfőjének eszmei megoldására, ami kétségtelenül helyeselhető eljárás nemcsak a pályázattal járó objektív eredmények szemszögéből, hanem .azért is, mert a tétlenségre kárhoztatott építészet életébe mozgást, felfrissülést hoz majd a verseny is. őszintén sajnálom, hogy nem követtünk hasonló eljárást a pesti hídfő megoldása körül. Itt ugyanis befejezett tények elé állította a közvéleményt a hivatalos felfogás, amely körül most^ utólagosan kezdenek újabb megfon tolások és gondolatok kavarogni. Es ez előrelátható is volt; az ilyen problémák ugyanis városépítési, közforgalmi, közlekedési és egyéb szempontokból annyira sokoldalúak, hogy a hozzájuk kapcsolódó gondolatok kitermelése és elbírálása nemcsak hasznos, de szükséges is. Aki a boráros-téri megoldást ismeri, az igazat fog adni nekem abban, hogy — bár egyfelől valóban körültekintően számolt a terv a számbaveendő kérdésekkel — végeredményben nem hat megnyugtatóan. A feladat sokfélesége széjjeltépte a vezető gondolat egységességét; a lokális megoldásokban felaprózódtak a hídfő monumentális hatásának s a modern közlekedés fontos követelményeinek alapvető feladatai. Azzal az érzéssel távozott az ebben az ügyben megtartott értekezletről a legtöbb résztvevő, hogy helyes és szükséges volt a problémának ilyen érzékelése, de a megoldást nem lehet még véglegesnek tekinteni. Foglalkozni kell az arra hivatott szakkörök nyilvánossága előtt is a kérdéssel. Közmegnyugvást keltene, ha például a Magyar Mérnök- és Építés zegylet foglalkoznék vele; csak hasznára válhatnék egy ilyen vita, amelyben az Egylet építész- művészi, városrendezési, útépítési stb. osztályai vennének aktív részt. A budai hídfőhöz kapcsolódó feladatok még .sokoldalúbbak. A pesti hídfőnél a nehézségek főleg az adottságokon múltak; a budai hídfő problémáinak súlypontja a jövő megítélésében, a jövőbetekintésen nyugszik. Ez a megoldás is monumentalitást követel, ám nem csupán a környezet szempontjából, hanem szélesebb látókörből, mondhatnám országos távlatokból és nem csupán arohitektónikus szempontból, hanem a környezetéhez fűződő közlekedésügyi, forgalmi, közgazdasági szempontokból is. Mert tudni és látni kell minden tervezőnek, aki a feladathoz lát, hogy a. pályázatra kiírt hídfő kulcsa egy olyan feladat- komplexumnak, amely nemcsak a. hídfőnek, hanem a székesfővárosnak, a Dunántúlról .erre terelődő nagyarányú forgalomnak megoldásához vezet. De szeretném a feladatok közé bekapcsolni azt a gondolatot is, amely meggyőződésem szerint a hídfő problémájával nyert aktualitást. Ez a Nemzetközi Vásár ügye. A Budapesti Nemzetközi Vásár az elmúlt évben töltötte be fennállásának 30-ik évfordulóját. Kezdetben „Márciusi“, majd „Tavaszi“ vásár név alatt ismerték; csak 1925 óta jelentkezett mai nevén. Első megnyilatkozása az 1906-iki tulipán-mozgalom fellángolásának az Államvasutak ezidőszerint is foglalkoznak a budapesti' pályaudvarok új rendezésének kérdésével és van valami valószínűség, hogy a jelenlegi Budapest—Cegléd-i vasútvonal vezetési irányát megváltoztatják, ez pedig azt jelenti, hogy akkor nincs szükség az aluljáró felépítésére. — A mi terveink szerint a Kőbányai-ut közúti forgalmát az államvasuti pálya alatt vezetnénk át körülbelül 600.000 pengő költséggel és így egyszersmindenkorru megszabadulnánk a sokat kárhoztatott halálsorompóktól. — Az idén elvégzendő új útépítéseink között a legjelentősebbek a Csend-utca 60.000 pengős hitelösszeg keretében való (kiszélesítése, a Hegyalja-út végleges burkolattal való ellátása, továbbá az óbudai Pacsirtamező- és Nagyszombat-utcának 35.000 pengős összeg keretében vapó kiépítése. Mindezeknél nagyobb jelentőségű azonban a Horthy Miklós-hid környékén végzendő útépítési tevékenység, amelynek lebonyolítására 150.000 pengőt irányoztunk elő. — Az én ügyosztályom körébe tartozik miég a székesfővárosi kertészet is. Sajnos, itt az a helyzet, hogy az elképzeléseknek csak kis részét tudjuk megvalósítani, mert a költségvetési keret alaposan ösz- szezsugorodott. A Tabánhoz csa|tlakozó gellérthegyi lejtőn korábban megkezdett területrendezési munkákat külön hitel igénybevételével fogjuk folytatni. Erre előreláthatóan mintegy 160.000 pengős összegre lesz szükségünk. Nagyvonalakban ezek azok a mániátok, amelyeket 1936. évi út- és csatornaépítkezési tevékenységünk során végrehajtunk. ideiére, a Monarkia közös vámterületének korszakára esik; arra az időre, amikor a Leipziger Messe és a párisi Fiore is csak alig néhány évvel volt idősebb a fiatal magyar testvérnél. Azután jöttek a súlyos megpróbáltatások évtizedei; a magyar életképesség megbirkózva velük 1930-ban a vásár 25 éves jubileumát „Ezüst könyv“-ben ünnepelte meg. ország-világ színe előtt felemelt fővel hirdetve a magyar ipar és kereskedelem hiva- tottságát. A magyar közgazdaságnak ez a nagy jövőjű intézménye azonban ma már revízióra tart igényt, mégpedig elhelyezkedése, formai és tartalmi felépítése szempontjából egyaránt. A vásár túlnőtt a kereteken, amelyekbe a városliget hivatása, a régi idők már elavult épületei, a modern kiállítások új célkitűzései összhangba nem hozhatók. Állítom tehát, hogy nem lehet és nem szabad már elodáznunk a magyar közgazdaság egy nagyra hivatott intézményének ügyét; meg kell vizsgálnunk, hová, mily módon, az új időknek megfelelő milyen tartalommal és célkitűzésekkel kell a Vásár-intézményt elhelyezni? Sürgeti az intézmény megoldását az is, hogy a kebelében felmerült ellentétek belső szervezeti átalakulásokat is tettek szükségessé; és aktuálissá teszi a kérdést, hogy a Horthy Miklós-híd budai hídfőjének megoldása, sorsdöntőén kapcsolódik a helyzet kialakulásába. Emlékezetébe hozom mindenkinek, aki nem emlékeznék reá, hogy a székesfőváros törvényhatósága már egy negyedszázaddal ezelőtt gondolt erre. Abban az időben sokat foglalkoztatta a közvéleményt a Duna, mint a tengerek felé vezető vizi útnak problémája, a csepeli kikötő, a vasutak és vízi utak kapcsolatai, satöbbi. Ebbe a közgazdasági miliőbe szervesen kapcsolódott bele az áruforgalomnak az a szerve is, amely a Vásár intézményében jutott kifejezésre. Érthető, ha már akkor kijelölték azt a helyet,, amely az európai nívójú vásári forgalom részére legalkalmasabb lehetne; közel a. vasúti és vízi forgalom központjaihoz, oly területen, amelyen sem a művészi fantáziának, sem az alkotó építő gondolatnak, sem a messzelátó közgazdasági szemhatárnak nem állja útját lehetőleg semmi sem. Ezért esett a választás arra a területre, amely az összekötő vasúti híd s a műegyetem környékén terül el; ott körülbelül, ahol most a hídfő környékét,kell a tervezésnek kialakítania. Erre hívom én fel most az érdekelt közhatóságok és tervezők figyelmét. Szívesen vállalkozom arra is, hogy a kérdés szorosan vett műszaki elgondolásaiba folytatólag a közgazdaság — véleményem szerint — nagy horderejű szempontjait is odavetítsem. PaaXBBIBBBBBBBBBBflBBflBBaBBflEBBBBBBEBaBBBBBBBNKaBBBBBg j MIKES és BRAUN AGYBAIURAKrÁRA I * Magyar gyártmányú TITÁN hSmérők razárk&pvlaeleto BUDAPEST, VI., FODMANICZKY-UTCA 27. SZÁM (Teréz-körúí Bárok) Telefon 28-2-49 rjaHnaBaanaaBaaaaaeaanBnnaKi^asaBBaaaaaaaaaaaaaaaaai Sorsdöntőén kapcsolódik a Horthy Miklós-híd a Nemzetközi Vásár problémájába Irta: BECSEY ANTAL, a törvényhatósági bizottság örökös tagfa
