Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-02 / 48. szám
Budapest, 1936 december 2. 9 Huszonöt év Budapest szolgálatában Az esztendő vége felé közeledünk ős nemsokára megtarthatjuk a seregszemlét a FŐVÁROSI HÍRLAP leperdülő munkaévének területén. Ez a szemlénk az eddigieknél nevezetesebb és ünnepiesebb, mert ezzel az esztendővel tölti be a FŐVÁROSI HÍRLAP alapításának huszon- ötödik esztendejét. A közeledő évforduló alkalmából meleg érzéssel köszöutjük előfizetőink és olvasóink táborát, amely bizalmával és barátságával ajándékoz meg minket azért a munkáért, amelyet a közérdek szolgálatában folytatunk. Budapestet és vele az egyetemes magyar érdeket szolgáljuk munkával, tisztességgel, önzetlen áldozatkészséggel, soha nem pihenő energiával, készen a harcra is, ha a közérdek parancsa csatasorba állít. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ez a lélekkel fűtött munkánk eredményeket érlelt, hogy szavunkat sokszor meghallották és lehetőségeinkhez képest mi is hozzájárultunk azokhoz az eredményekhez, amelyek a naggyá nőtt fővárosát szerető minden magyart büsz- keséggel töltenek el. Ehhez a munkához nemcsak a szeretetét és lelkesedését hozta a FŐVÁROSI HÍRLAP, amely születése, napjától kezdve a sajtóban új {Irányt mutatott és a sajtó feladatának betöltéséhez üj tartalmat adott. Köztudomású, hogy a FŐVÁROSI HÍRLAP volt az első sajtóorgánum, amely rá akarta és rá is tudta irányítani a közönség ügyel? mét a fővárosra és a közérdeklődés főnjébe állította a Városházát, ahonnét a fővárost kormányozzák. Megérttette a közönséggel, hogy a városházi adminisztrációval millió lélek boldogulása függ össze és ezért mindnyájunk joga, de kötelessége is figyelni és értékelni a városvezetés munkáját. Miközben megillető súlyhoz és jelentőséghez jutott lapunk hasábjain a Városháza minden életmegnyilvánulása, a FŐVÁROSI HÍRLAP új utakat tört arra, hogy ezt az érdeklődést éberen tartsa. Megteremtette az igazi városházi hír- szolgálatot, amelybe jólértesültsége mellett új hangot, friss színeket, ötleteket tudott belevinni és megmutatta a nyomában feleszmélőknek, hogy milyen nagy, dús és termékeny területet hagytak eddig kiaknázatlanul. Hogy mások is ezen a megnyitott csapáson indultak el, csak azt mutatja, hogy helyes volt az irány, amelyet a magunk számára megszabtunk és ösztönző erőt adott arra, hogy hivatásunkat, a korral előretörve, mindmáig, mint a legkomolyabb és legtekintélyesebb fővárosi sajtóorgánum, az élen töltsük be. Ezzel az érzéssel tartjuk a vége felé közeledő munkaévünk seregszemléjét is és kérjük előfizetőinket és barátainkat arra, hogy missziós munkánkban továbbra is támogassanak. De ugyanakkor azt a kérést intézzük azokhoz a barátainkhoz, akik lapunkat esak példányonként szerzik be, hogy lépjenek be előfizetőink gárdájába és erősítsenek bennünket ezzel is további küzdelmünkben. Fővárosi Hirlep szerkesztősége Cantos Mihály építőmester vVőcxl-Út 34. Telefon : 2-936-52. MAGYAR0R8ZAG ARANYK0SZ0RU8 HEGEDÜKÉSZITÖ MESTERE BUDAPEST, US., LISZT FERSNS-TÉSI 10. SZ. A Zeneművészeti Főiskola mellett. 9 Tel.: 1-110-03. Számtalan kitüntetés, elismerő oklevelek és díjak. Qainttiszta hurok. Régi mesterhegedüt a legmagasabb áron veszek és becserélek. Javítás bármilyen hangszeren, fúvós és vonóshangszeren szakszerűen és mérsékelt áron. Zubovits István női és férfi bőrkabát- készihő BUDAPEST, KÁROLY KIRÁLY-ÚT 13. (Ledermann udvar.) TELEFON: 1-381-08. Nem aranyvalutában vette fel a főváros az 1914-es kölcsönt Az angolok már 1933-ban eldöntötték, hogy a font a fizetések eszközlésénél változatlanul font marad Mint ismeretes, Lamotte Károly dr. alpolgár- I mester és Szemethy Károly dr. tiszti főügyész a múlt héten hazajött Zürichből, ahol nem sikerült befejezni a főváros kölcsönétre, illetőleg azok törlesztésére vonatkozó tárgyalásokat, úgyhogy a döntés csak januárban várható. A tárgyalásoknak ez az eredménytolensógo szoros összefüggésben van a francia frank, a svájci frank és az olasz líra nem- ; régiben történt leértékelésével. A főváros 1914. évi kölcsöno ugyanis öt valutára szól és most, hogy ezek ta devalvációk megtörténtek, a hitelezők arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a főváros arany- valutában felelős a tartozásaiért. Mondani sem kell talán, hogy a főváros vezetői — igen helyesen — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ők frankban, fontban, vagy dollárban vették fel a kölcsönöket, köveíkezéskép ezekben a valutákban tartoznak azokat törleszteni, I illetőleg a kamatokat beszolgáltatni. Az eddigi hí- ! netk szerint választott bíróság fog dönteni ebben a ! kérdésben, de függetlenül ettől a döntéstől, eanló- I köztelünk itt egy olyan precedensre, amelynél már ■ jó három esztendővel ezelőtt a világ legelső keres- i kedö népe, az angol döntötte el ezt a kérdést az • angol piacon. Mint emlékezette«!, amikor Magyarországon si- i kerre vezettek a báránybőrnemesítési kísérletek, I nagyarányú export indult meg Angliába, ahol szőr- i mének dolgozták fel a nemesített magyar bárány- j bőrt. A legnagyobb exportőrök voltak a Pannónia Báránybőrnemesítő és Kereskedelmi Rt., a Glückslhal és Weil Magyar Szőrmefestő és Kikészítőgyár Rt., a Tschuk Szűcs- és Szőrméárugyár Rt., továbbá a Leiner Szőrméárugyár Kft. Amikor már javában folyt az export, egyszerre csak az angolok mintegy 30%-kai devalválták a fontot. A magyar exportőröket természetesen érzékenyen érintette ez a váratlan pénzügyi manőver, éppen ezért a Pannónia körleveleket küldött angliai üzletfeleinek, .akikot értesített, hogy ő természetesen aranyfontban értette az eddigi megállapodásokat, így tehát hátralékos követeléseit is aranyfontban kívánja elszámolni. Eninek a felszólításnak azonban semmi foganatja nem volt, mert az angolok valósággal mosolyogtak ezen a nekik ismeretlen pénzügyi felfogáson. Egészen magától értetődően arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ő pénzegységük a font volt és a font marad is, ők fontért vesznek és fontért adnak: egyáltalán nem érdekli őket, hogy a fontot külföldi relációban hogyan értékelik. Nem is vitatkoztak, egyszerűen leszögezték álláspontjukat és természetesen nem fizettek arany- f ónkban. Ez ,a kérdés tehát a legalaposabban, nem teoretikus döntéssel, hanem a kereskedelmi forgalom élő színhelyén, a nemzetközileg nagyon is mozgalmas angol piacon már réges-régen megoldódott. Es ezen a tényen mit sem változtat a francia leértékelési törvény hatodik szakasza, amely arról szól, hogy a külföldi adósok olyan értékű frankban tartoznak visszafizetni a tartozásukat, aminöben azt felvették. Eltekintve attól, hogy ez a szakasz tipikusan jellemző a francia egyoldalú gondolkodásra, a legkiválóbb francia jogászok véleménye szerint is egyszerűen végrehajthatatlan. És nem helytálló a svájci bankegyesületnek az az érvelése sem, hogy az öt valutára szóló kikötés valójában azt célozta, hogy az adósság értékállandósága megmaradjon,, tehát alapjában véve ez ekvivalens az arany klauzulával. Mondani sem kell talán, hogy jogászi szempontból egyenesen naiv ez a felfogás, mert hiszen az értékállandóságot vagy arany klauzulával, vagy pedig a valuták keverésével lehet és szokás biztosítani. Á hitelezőknek módjukban van választani a kettő között, éppen ebből következik tehát, hogy az egyik lehetőség igénybevétele és kikötése nem involválja azt, hogy ha ez csütörtököt motűi, akkor a másikkal igyekeznek biztosítani kihelyezett pénzük értékének állandóságát. A főváros álláspontja az, hogy a font — font, ugyanúgy mint akkor, amikor az a mi kárunkra devalválódott, és a frank — frank, a dollár pedig — dollár. Ez az álláspont pedig épp a kifejlett gyakorlati okoknál fogva minden vitán felül áll. Kúriai Ítélet megállapította a péKKartell elnoKéneR összefér- hetetlenségét üarmadioRűan is felmentették a Fővárosi íiiriapot az elnök „fogalmazási" neTOáen A sütőiparosok, de különösen a kenyér áriát a zsebén és gyomrán érző közönség részéről sok panasz hangzott már el a pékkartell uralma ellen. Hogy ezen a téren évek hosszú során át nem lehetett rendet teremteni és hogy a sütőiparosok ármegállapításába azok akarata ellenére is kényszerítő eszközökkel szólhatott bele a pékkartell, főképpen annak tulajdonítható, hogy a kartellnek és a kartellel sokszor ellentétbe került sütők ipar testületének azonosak a vezetői. Ezt a visszás helyzetet akarta megszüntetni még 1934-ben Fabinyi Tihamér akkori kereskedelemügyi miniszter, akinek rendeletére a főváros polgármestere véghatározatban utasította a sütő ipartestületi alkalmazottakat, hogy közülük azok, akik a kartellnél is alkalmazásban vannak, ezen kettős alkalmazásukból eredő összeférhetetlenséget 8 napon belül szüntessék be. A Fővárosi Hírlap 1935 január 16-iki számában megállapította, hogy az ipartestület nem tett eleget a polgármesteri rendeletnek és a tilalom ellenére még mindig közös tisztviselői vannak az iparteslületnek és a kartellnek, elsősorban Ruzicska Ede, aki mindkettőnek az elnöke. A pékkartell ténykedéséhez fűzött kritikája során megállapította a Fővárosi Hírlap. hogy az „fütyül a hatósági intézkedésekre“. Bár voltak ebben a közleményben elég súlyos másnemű megjegyzések is. Ruzicska Ede ezt a megállapítást pécézte ki, mint olyat, amely őt sérti és rágalmazás címén feljelentést tett a Fővárosi Hírlapban megjelent cikk szerzője, Hajnal Andor ellen. A budapesti kir. törvényszék Schadl-tanácsa, amely előtt a védelmet Faragó Andor dr. ügyvéd látta el, megállapította, hogy a polgármesteri határozat az ipar testület elnökére is vonatkozik, tehát összeférhetetlenségét még kejlett volna szüntetni, ezért ítéletében kimondta, hogy a vádlott igazat írt és ezért a vád alól felmentette. Mint mulatságos epizód derült ki a tárgyaláson, hogy a rendeletet kisebb alkalmazottunkra érvényesítették, holott a hatósági intézkedés a vezetők összeférhetetlensége ellen irányult. A főmagánvádló fellebbezésére az ügy a kir. Táblához került, amelynek Tófű-tanácsa megállapította, hogy Ruzicska Ede javadalmazásban részesült az ipartestületnél, vagyis az ipartestület ^ alkalmazottja volt. Az összeférhetelensége tehát kétségén kívül fennállott és azt a rendeletre sem szüntette meg. Ezen az alapon a kir. Tábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A főmagánvádló az ügyet a Kúria elé vitte, amelynek Töreky-tanácsa most mondta ki az utolsó szót: helybenhagyta a két alsófokú ítéletet. A Fővárosi Hírlap tehát igazat írt. És hogy a valóság megállapításához fűzött kritikája milyen jogos volt, azt a legutóbbi események is igazolják. Ismeretes ugyanis, hogy megint emelték a pékek a kenyér árát. Értesülésünk szerint azonban a Fővá,rosi Kenyérgyár árszabályozó erejével hathatósan közbelép és megakadályozza az újabb drágítási merényletet. Döntöttek a BNV előkészületeiről. A minap tartotta első ülését Szendy Károly polgármester elnok- lósével a Budapesti Nemzetközi Vásár végrehajtó- bizottsága. Az értekezleten megjelentek: Chorin Ferenc dr. felsőházi tag, a GyOSz elnöke és Éber Antal dr. országyűlési képviselő, a Kamara elnöke, mint a BNV elnöktársai; továbbá Székács Antal és Nagy Antal kamarai alelnökök, vitéz Gyulay Tibor kamarai főtitkár, Haggenmacher Henrik, Weiss Alfons báró, továbbá Kállay Albert székesfővárosi tanace- jegyző, Vértes Emil, a BNV ügyvezető Melnoke és Ilallóssy István, a BNV ügyvzető igazgatója. Szetyiy Károly polgármester megnyitójában köszönetét mondott a közreműködő testületek lelkes munkájáéit,
