Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-25 / 47. szám
Budapest, 193fi november 25 47. szám Huszonötödön évfolyam wgwaacagwJiiuj i mimma \m £Söí52í28é32 Ér s EGÉSZ ÉVRü ............... 24 PENGŐ FÉ LÉVBE..................................12 PEfciCsŐ EG YES SZÁM &&6kt 50 FILLÉR Arusitják az összes ISUSz-paviiSoBOfebsit FELELŐS SZERKESZTŐI Ducié EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN $z e r Sí e s z I ö s é g és ksadóhtwat#?: BUDAPEST, Vi,, ANDRÁSSY-ÚT 60, TeSefora: *9-137-15 - Poslatsek!«: 40.424 Egyetlen közüzem, vagy városi intézmény sem lehet öncélú Szendy Károly polgármester megállapítja, hogy Budapest még Stosz- szú időn megtartja a v JtaEüosliilziekeiiést, a liefektetések teSiát szliis- ségesek — Elasztikus közlekedési politikát ígér a polgármester Tervek és tettek Mélyen benne vagyunk az őszben, a meztelen faágak, a ködös levegő, az álmos és álmos eső figyelmeztetnek, hogy közeleg a tél, amely súlyos feladatokat ró Budapest székesfőváros önkormányzatára. A téli hideg is kezdi megcsipkedni az arcunkat és fázóa kézdörzsölésro késztet bennünket. Többé nincs a halasztásnak lehetősége és örömmel kell megállapítani, hogy Budapest vezetőségének szociális lelki- ismerete ébren őrködik és készül a téli tevékenységre. Egy pillanatig sem kétséges, hogy a téli szociális gondoskodásnak méltó és bölcs nyitánya a belügyminiszternek a kolduskérdéet elimináló rendelkezésének végrehajtása, amely teljes erővel megkezdődött. A kolduskérdés rendezése azonban szabhat irányt, lenyesheti a visszaéléseket, eljuttathatja a nagyközönség adományait a jogos és kívánatos helyre, de nem jelenti azt, hogy a fő-város válláról levette volna, vagy egyáltalán le lehetne venni a szociális gondoskodás- terhét. Biznunk kell a sikerben, de bármilyen lesz az eredmény, -azt semmi- esetre sem fogjuk elérni tudni, bogy a székesfőváros tökéletesen mentesüljön gondjai alól. Mert nemcsak a koldusokról, hanem a munkanélküliekről is szó van, a munkanélküliség mértéke pedig attól függ, hogy mennyi -a közmunka és hogy milyen beruházásokat eszközöl maga a főváros és azonkívül az állam, de egyben attól is függ, hogy megindul-e és milyen terjedelemben a magánépítkezés. Ebben a pillanatban, ahogy az elmúlt hetek eseményein és megnyilatkozásain áttekintünk, jóleső érzés tölt el bennünket, mert látjuk, hogy mindazok, akik illetékesek, tele vannak jószándékkal és telve vannak tervekkel. A terveket ugyan a tettektől még az akadályok tengere szokta elválasztani, de mindazok, akiktől az elmúlt napokban terveket és nyilatkozatokat hallottunk, megfontolt, reális emberek. Kezdjük magán, a székesfővároson, éspedig Szendy Károly polgármesternek a sajtó számára tett nyilatkozatán. Ebből a nyilatkozatból csak annak megerősítését látjuk, amit amúgyis tudtunk, hogy úgy Szendy Károly polgármester, mint Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnöke minél több közmunkával akarják megsegíteni a város lakosságát, iparát, kereskedelmét és elsősorban azt a munkásságot, amely, hogy kenyere legyen, munkára vágyik. A polgármester nyilatkozatából kiderül, hogy az OTT—MABI kölcsönből még körülbelül tizenhárom millió pengő áll rendelkezésre, de olyan munkák céljaira, amelyek nagyobbrészt már folyamatban vannak. A mi érzésünk szerint -tehát ez a tizenhárom millió tulajdonképpen a téli szociális gondok enyhítésére is szolgál, mert a munkák, amelyek már folynak, valószínűleg belenyúlnak a télbe is. Emellett azonban közelfekvőnek, vagy legalább is a téli tervek tettekre való váltásához tartozónak érezzük azt a harmincmilliós beruházási kölcsönt, amelynek felvételét a polgármester ebben a pillanatban még a fővároson kívül fekvő okökból időszerűtlennek tartja, de viszont, aki a pénzpiacot ismeri, nagyon jól tudja, bogy ezek a körülmények hetek alatt igen könnyen változhatnak. Ott látjuk a téli tervek között Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter nagy beruházási programját is, amely mintegy húsz milliót ölel föl és amelyből nyilván Budapest székesfőváros területére is bőven fog esni. Elsősorban a pályaudvarok kérdésének rendezésére, új pályaudvar építésére és egyebekre gondolunk, amelyekről már Szendy Károly polgármester is nyilatkozott a Fővárosi Hírlapnak. Maguk az építkezések talán tavaszra szorulnak, de az előkészítő munkálatok mindig alkalmasak arra, hogy télen át megfelelő kenyeret juttassanak azoknak a munkásoknak, akiknek nincs szakképzettségük. Ezen a téren várjuk mi, hogy a keresekedelml miniszter terveiből Budapest lakosságúnak komoly, szociális haszna is lesz a tél folyamán. Végül meg kell említenünk a Közmunkatanács akcióit fis. Ez a sokat gáncsolt intézmény megértette az idők szavait és a rendes költségvetését az idén kétszeresére emelte, hogy beruházásokkal segítse élő a város szépítéséit és egyben gondoskodjék munka- alkalmakról is. Kölcsönből és telekeladásokból igen jelentős összeget fog ezekre a célokra, fordítani és a főváros polgársága önömmel állapíthatja meg, hogy a Közmunkatanács nemcsak kötelességét teljesíti, hanem egyben vele él a várossal és annak lakosságával. Mindezeknek a nagy és átfogó terveknek remélhetőleg meg lesz a maga jó kihatása a magánvállalkozásra is. Budapest utcáin járva-kelve látjuk, hogy Az új hídépítésekkel kapcsolatos vágányáthelyezések, továbbá a Berlini-tér átrendezése, végül az új relációk létesítése azok az aktuális problémák, amelyek közlekedéspolitikai szempontból leginkább foglalkoztatják manapság a főváros lakosságát. Az elmúlt héten pedig Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter adott sajtónyilatkozatot, amelyben többi közt, bírálat tárgyává tette a székesfőváros közúti közlekedésének politikáját is. Miután tehát ezek a kérdések jelenleg az érdeklődés homlokterében vannak, a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Szendy Károly polgármestert és megkérte őt, hogy fejtse ki álláspontját a Beszkárt által részben már megvalósított, részben megvalósításra váró közlekedési reformokra vonatkozóán. Szendy Károly polgármester a következőkben válaszolt a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A székesfővárosnak az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett külterjes irányú fejlődése szükségszerűen óriási feladatok elé állította közlekedési vállalatunkat. A perifériális részeken lévő új települések népes volta miatt jelentékeny vágánybővítésről kellett gondoskodni, viszont az időközben mind érezhetőbbé váló gazdasági nehézségek összezsugorították a közönség életlehetőségeit: az egyik oldalon állott tehát a vállalatra nehezedő növekvő kiadás, a másik oldalon a csökkenő bevételi lehetőség. — A Beszkárt kocsiparkját, anyagi okok miatt, nem lehetett szaporítani olyan mértékben, hogy a mindinkább kiterjeszkedő vonal- hálózat a külterületi részeken éppen olyan szabályos és sűrű közlekedéssel legyen kielégíthető, mint az a belterületen történik. A túlzott igénybevétel következtében a műszaki berendezések nagyarányú romlásnak voltak kitéve és bár a vállalat igazgatósága mindent megtett abban az irányban, hogy az elavult kocsikat, a motorokat kicserélhesse, ez a korlátolt anyagi lehetőségek miatt csak több esztendőre felosztva történhetik meg. A kocsi- kilométerek számát lényegesen esökkentenünk kellett és egyre jobban éreztette hatását az, hogy a Beszkárt tarifái úgyszólván az önköltséget sem tudták fedezni. A szanálás következményeként új villamostarifát állapítottak meg, amelyek azonban a közönség éles ellenkezésével találkoztak. Növekvő animózitás nyilvánult meg közlekedési vállalatunk ellen és ez az ellenszenv sok esetben teljesen igazságtalanul, de most is megvan. A tarifaemelés tagadhatatlanul kényszerrendelkezés volt, mely a keresőképességében megfogyatkozott fővárosi lakosságot súlyosan érintette. Ugyanakkor, alig fejeződtek he az őszi tatarozások, máris a város számos pontján a tavaszi építkezésre készülődnek, ami reményt nyújt arra, hogy a.z előmunkálatok a tél folyamán már megkezdődnek. A masán tőke érdeklődni kezd az építkezés iránt, ami kétségkívül a gazdasági élet megerősödésének, megizmosodásának a leghatározottabb jele. A közmunkák enyhíthetik a munkanélküliséget, táplálhatják az ipart és kereskedelmet, de a gazdasági élet szívverése akkor lesz igazán egészséges, ha a főváros és az állam beruházó tevékenységét a magántőke is utánozza és folytatja. Olyan időket élünk, amikor a székesfőváros polgár- mestere még ötletekkel, még lehetőségekkel is szolamikor a tarifaemelésre sor került, más módon is igyekeztünk a közlekedési vállalat helyzetének javításán. Főként a rövid relációk bevezetését tartották a közlekedési szakemberek olyan intézkedésnek, amely ugyanakkor, amikor a villamosvasúti forgalom gyorsabb lebonyolítását teszi lehetővé, alkalmasnak fog bizonyulni költségkímélésre is. Ezeket a rendelkezéseket még végre sem hajtotta azonban a vállalat, máris elhangzottak a különböző magánvélemények, amelyek szerint a Beszkárt tervbevett újításai a közönség visszatetszésével találkoznak. Az tagadhatatlan, hogy a Besz- kártnak, amely közérdekű vállalat, rninden erejével arra kell törekednie, hogy az utazó- közönséget jól szolgálja ki, mert jövedeimező- sege csak akkor biztosítható, ha az utasok a rendelkezésre álló férőhelyeket igénybe veszik. Két szempontot keil tehát összeegyeztetni, a műszaki szempontokat a közönség- szempontjaival. A megoldásra váró problémák egész serege merül fel napról-napra a főváros közlekedési vállalatánál és minthogy fő törekvésünk arra irányul, hogy a modern világvárossá fejlődött Budapest közlekedés- politikája is korszerű legyen, egészen bizonyos, hogy meg is fogjuk találni azt a középutat, amely a közönség megelégedésével épp úgy találkozik, mint a vállalat anyagi érdekeinek megóvásával. — A polgármesternek éppen az a feladata, hogy ezt az összhangot tudja biztosítani és én kijelenthetem, hogy kötelességem tudatában, mindent el fogok követni abban az irányban, hogy a jogos panaszok teljesen megszűnjenek. Panaszok mindig voltak és mindig lesznek, élesen meg kell húzni a határvonalat, a között, jogosak-e ezek, vagy túlzottak. A Beszkárt vezetősége tagadhatatlanul elsőrendű szakemberekből' áll, akiknek a külföldi nagyvárosokban is jóhírnevük van. Ez a körülmény megnyugtató reám nézve abból a szempontból, hogy a vállalat csak megfontolt és gyakorlatilag kipróbált javaslatokat tesz, amelyeket feltétlenül sokkal könnyebb összeegyeztetni a közönség érdekeivel, mint esetleges olyan terveket és próbálkozásokat, amelyeknek gyakorlati keresztülvitelére más nagyvárosban sor még sehol sem került. — Általában arra törekszünk, hogy a székesfőváros közlekedési politikáját egységesítsük.^ Ha anyagi helyzetünk engedné, máris tovább folytatnánk az autóbuszjáratok számának tetemes növelését. Addig azonban, amíg a gazdasági helyzet most mutatkozó javulása nagyobbarányúvá nem válik, nem gondolhatunk arra, hogy a közelmúltban beszerzett ötven új autóbugál a magántőkéinek arra, liogy kezébe kaparintson okos kezdeményezést, biztos üzletet, komoly konjunktúrát. Csak most hallottuk a polgármestertől, hogy a Tabánban a főváros fogja megépíteni az első szállodát, hogy a többit utána a magánvállalkozás építse. Tudatára kell ébredni a magántőkének, hogy Budapest Fürdőváros alapjait veti meg álékor, amikor a tabáni szállodaépítkezés gondolatával megbarátkozik és mozgósítja erre a célra tőkéjét. A téli terveket, reméljük, tavaszi tettek követik és a főváros és az állam után a magántőke is elvégzi a maga föladatát, hogy maga teremt a maga számára komoly és biztos lehetőségeket.
