Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-05 / 5. szám
Huszonötödön évfolyam ßudapest, 1936 február 5. ___________ 5. szám El őfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják ax összes IBUSz-pavillonokban FKLELÖS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivatali BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon : 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Sipőcz Jenő főpolgármester szerint a szociális tevékenység tervszerű irányítása nélkül nincs egészséges nemzeti élet Szociális feladatok, amelyek a gazdasági viszonyok javulása után is a főváros kötelességei maradnak — I főváros szociális politikájának vezéreszméi országos viszonylatban is megvaíósulnak — S tőpolgármester a tisztviselők továbbképzésére létesítendő szervezetről A besúgók A Magyar Országgyűlés Képviselőháza a napokban behatóan foglalkozott társadalmi életünk sebeivel. Akármennyire igyekszünk is arra, hogy a magunk becsületet megóvjuk, súlyos gyengeség ivói na az, ha struccpolitikát űznénk és nem vennénk észre a magunk hibáit. Végre is ia hibák észrevétele a kiindulási pont, hogy eljuthassunk a szükséges és elengedhetetlen orvosláshoz. Igenis, a magyar közéletnek az utóbbi időkben sok kínos, sok fájdalmas jelensége volt, amelyeket ki kell irtani. Ezek között szerepelt a besúgások és a névtelen levelek valósággal rendszerré váló gyakorlása. Külön kiemeljük a magyar közéletnek ezt a fájó sebét, mert a budapesti városházán sok, feltűnően sok és feltűnően elkeserítő esetben találkoztunk vele. Besúg,ás, névtelen tevék? Ki kételkedhetik benne, hogy ezek az eszközök nem méltók jeliemsziliárd, komoly emberekhez, nem férfias eszközök, de még akkor sem engedhetők meg, ha a női hisztéria szülöttei. Mégis, megtorpanunk egy pillanatra, amikor minden néven nevezendő névtelen levelet elítélünk. Gömbös Gyula miniszterelnök ugyan kijelentette parlamenti beszédében, hogy bes ligást és névtelen levelet csak gyáva emberek alkalmaznak és felhívott mindenkit, hogy dobja a névtelen leveleket a papírkosárba és hivatalból ne reagáljanak ezekre a névtelen levelekre. Kétségtelenül igaza van a miniszterelnöknek abban. hogy a figyelembe nem vett névtelen levél hatását veszti, jelentéktelenné és nevetségessé válik. Még sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy éppen az utóbbi időben volt néhány igen eklatáns eset, amikor emberek ellen, akik hatalmukkal visszaéltek, csak névtelen levél útján sikerült a megtorlást kivívná Szegény, megtiport alkalmazottak, kis igiaizságkereső pontocskák nem találtak más eszközt, anélkül, hogy magukat az eltiportatus veszedelmétől megóvlják, mint a névtelen levelet. És mégis azt kell mondanunk, hogy a miniszterelnöknek van igaza. A jellem télén eszközök nem avatják az embert hőssé. A vértanúk hősök, de a névtelen levélírók gyáva fickók. Aki annyinai biztos a maga igazában, mint lehettek azok, akik a közelmúltban egy- egy város életének katasztrofális bűneit névtelen levéllel leplezték le, azok álljanak ki nyíltan a porondra és igyekezzenek bizonyítani a maguk igaziét Ha ezt cseiekedték volna, a magyar közélet hőseivé avatták volna magukat és ha elbuktak volna, vértanúnak lenni sem szégyenAmikor azonban éppen a budapesti város- hä7f}} 4Z. utóbbi időben tapasztalt ilyen aljas eszközökkel dolgozó haramiákra gondolunk, fokozottan érezzük, hogy meg kell’valósítani a ilurmezterelnők utasításait: papírkosárba a névtelen levelekkel. Aki vádol, vláidoljon álarc nélkül, aki hősi cselekedetre 'vállalkozik, álljon ki egész mellel, győzzön, vagy hulljon el, de a mind szélesebb mederben hömpölygő rágalom-folyónak útját kell végre állni. Az utolsó hetekben a főváros két igen érdemes főtisztviselőjétvádolták meg és mind a két esetben ^ megdőltek a vádak. De hol keresse két kiváló főtisztyiselő azt a balzsamot, amely örökre megóvja őket a sanda szemek tekintetétől. Mert ne felejtsük el, hogy a névtelen levelekben napvilágot látott vádak megsemmisültek ugyan, de az újságok ökölnyi címekkel közölték a rágalmakat, amelyeket fönntartással írtak ugyan körül, de amelynek cáfolatát nem tudjuk, olvasta-e mindaz, aki a vádakat biztosan olvasta. Egy-egy életen át tiszteletben tartott névhez tapadt szégyenletes mocsok, amelyet csak azok számára sikerült letörölni, akik véletlenül a vádak cáfolatát is olvasták. Ennek a rágalomihacljáratnak végének kell lennie, mindenki érdekében, mert^ a névtelen levél olyan gyilkos eszköz, amelynél senki sem tudhatja, hogy mikor röpítik a szívébe. Ahányszor fölcsillan a reménység, hogy ,a gazdasági viszonyok hosszú és keserves kínlódás után mégis csak megjavulnak, mindannyiszor fölmerül az a kérdés is, hogy azok a rendkívüli terhekkel járó szociális feladatok, amelyeket ,a nehéz időkben Budapest székesfőváros önfeláldozó emberszeretettel vállal, továbbra is a fővár polgárságának fel- adatai maradnak-e, vagy a gazdasági viszonyok javulásával milyen arányban csökkennek a főváros szociális terhei. Ezeknek a kérdéseknek a megvilágítását kérte a Fővárosi Hírlap Sipőcz Jenő főpolgármestertől, aki másfél évtizeden keresztül volt a főváros szociális politikájának legfőbb irányítója és ma is, mint főpolgármester, éber gondoskodással vigyáz arra, hogy a főváros az anyagi lehetőségek adta keretek között híven és áldozatkészen teljesítse szociális feladatait. Megkérdeztük a főpolgármestert, hogy az eddig szerzett tapasztalatok alapján mi a véleménye arról, hogy a nagyarányú szociálpolitikai tevékenység átmeneti szükségletenagyjelemtőségű nyilatkozata, amelyet a Fővárosi Hírlap részére tett, a következő: — A mai válságos idők, a rendkívül nehéz megélhetési viszonyok sok olyan szociális terhet hárítanak a fővárosra, amely terhek majd a gazdasági viszonyok javulásával elmaradnak. A főváros anyagi ereje megfeszítésével igyekszik a köznyomort enyhíteni és a szűköl- ködőknek segítséget nyújtani. Ez azonban nem lehet állandó feladat, különösen abban a keretben, amelyben most történik a segélynyújtás és az étkeztetés, ezt csak addig tarthatjuk feun, míg a kereseti lehetőségek nem változnak. Ez a tevékenység a mai idők szükséglete, a főváros általános szociális [kötelezettségéiből folyik, de nem ez a súlypontja állandó szociálpolitikájának. A legfőbb feladatot abban látjuk, hogy a főváros szociális intézményeket létesítsen és tartson fenn, amelyek segítségével a táradalmat támogassa és erősítse a maga munkájában. Talán az árvaJházak és a szeretet-ottíhonok fejezik ki legjobban ezt a gondolatot, de alig van olyan intézménye a fővárosnak, amelynek működésében nem játszana szerepet a szociális szempont. A köz igazgatás és városvezetés egész vonalán szociális elgondolásokat érvényesítünk. A modern időkben a szociálpolitika úgyszólván éltető levegője^ és világító horizontja a közület tévé kenységének. A jövőben a főváros munkaprogrammja csak akkor lehet üdvös és eredményes, ha szervesen építi bele a kitűzött feladatokba a szociális szempontokat. — Egyszóval Méltóságod szerint szervezett szociális tevékenységre van szükség úgy a kö- zületek, mint az állam életéiben? két elégít-e ki, vagy pedig állandó feladata marad-e a? Budapest székesfőváros közigazgatásának. A főpolgármester. rendkívüli tapasztalatokról tanúskodó és mély szociális érzését tükröző válaszából megérthetjük azt, hogy a főváros szociális tevékenységének szinte túlduzzadt keieteit csak addig tarthatjuk fenn, amíg a kereseti lehetőségek nem 1 változnak. A szociális tnegsegítés mai mértéke nem állandósulhat, ezzel szemben — mint a főpolgármester mondja, — a jövő, a normális életviszonyok jövője légióként azt a feladatot rója a fővárosra, hogy olyan szociális intézményeket létesítsen és tartson fenn, amelyek Budapest társadalmát tárna gatják és erősítik. Kiérzi'k azonban a főpolgármester nyilatkozatából az a becsületes, jóleső és jogos megelégedés is, amelyet ma a főváros minden polgára érezhet, amikor arra gondol, hogy azt a szó ciális gondoskodást, amelyet ez a polgárság a maga portáján megvalósít ott, országos vonatkozásban is sikerül kiterjeszteni— Igen. Eddig a szociális kérdés inkább iminkás'kérdésnek látszott, de a fejlődés eredményei, a társadalmi élet különböző jelenségei megmutatták, hogy szociális gondoskodás és tervszerű irányítás nélkül n&m lehet egészséges nemzeti életet szervezni. Az állami köz- igazgatás a közönséggel, a társadalommal való érintkezésben mindenütt a szociális feladatokba ütközik, amelyeknek felismerése és megoldása nélkül sok tekintetben meddő lesz a tevékenysége. Világszerte olyan jelenségek és mozgalmak ütköztek ki a népek életében, amelyek messze- ható szociális változásokat jeleznek. A politikai rendszerek átalakulását, az új életberendezkedések megszületését szociális eszmék mozdították elő. Az állami élet telítve van szociális gonddal és nyugtalansággal. Az idők új feladatait mi is felismertük, sok üdvös kezdeményezés történt ezen a téren. A falvak közegészségügyének megszervezése szociális szempontból is nagy jelentőségű dolog, a nyomorenylhítő akció is szervezett keretben történik, mely később alapja lehet a falvaikra kiterjeszkedő állandó szociális gondoskodásnak. A főváros ebben a tekintetben úttörő munkát végzett és örömmel tölti öl, hogy szociálpolitikájának vezéreszméi megvalósulnak országos viszonylatban is. — Ezek kapcsán mi a véleménye Méltóságúdnak a belügyminiszter ama rendelkezéséről, hogy a tisztviselők ‘tovább képzésére szervezetet létesít? — Ezt nagy örömmel üdvözlöm. Elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos, hogy a tis'ztviselők lépést tartsanak a világ Sipőcz Jenő dr.9 főpolgármester
