Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-11 / 45. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1936 november 11 45. szdm Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EG YES SZÄM ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 WM/JBBSUi Áthelyezik a délivasuti pályaudvart és főpályaudvart terveznek a pesti oldalon Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlapnak adott nyilatkozatában kijelenti: a labán beépítésit nem farija célszerűnek és véleménye szerint a fürdőváros létesítményeinek megteremtése a magántőke feladata Megegyezés készül a kormány és főváros között a pályaudvarok beruházásának megosztásáról Mikecz Ödön A mai magyar belügyminiszter szinte párját ritkító européer, világot látott, világot járó ember, aki a nagy nyugati kultúrától áthatva, rendkívüli műveltséggel felszerelve, mint kész államférfi lépett a politikai arénába. Az ilyen ember számára, mint amilyen Kozma Miklós, páratlan értéket jelent a magyar főváros, ez az álomszerű gyorsasággal fejlődő világváros, amelyben a magyar nemzett életnek a nyugati világgal való közvetlen kapcsolatot kellett felismernie. Kozma Miklós számtalanszor adta már tanujelét annak, hogy Budapestet a magyar kultúra, a magyar erő és magyar szépség világítótornyának tartja. Ez a város magához vonzza, meghódítja Nyugat fiait és ugyanakkor magasabb kutúrájának fényét árasztja mindenfelé, hirdetve azt a nemes kultúr fölényt, amely vezetésre tesz hivatottá bennünket a Dunavölgyében. Ezeket a felmérhetetlen értékeket figyelembe véve, gyakorolja Budapest felett Kozma Miklós azt a kormányhatósági felügyeletet, amelyet a törvény ráruház. De nem áll meg ezen a ponton, hanem a belügyminiszteri székben is Budapest lelkes, odaadó polgárának érzi magát és egész tehetségével, az igazi européer látókörével segítséget nyújt a fiatal világváros fejlesztéséhez, szépítéséhez és világhírének emeléséhez. A belügyminiszternek ebben a munkában, mint egész kormányzati tevékenységében, mostantól kezdve első munkatársa Mikecz Ödön államtitkár lesz. Mikecz Ödönnel ebbe a magas pozícióba olyan egyéniség kerül, akinek tiszteletet parancsoló, férfias jelleme sajtófőnökségének egy esztendeje alatt is közmondásossá vált, korrektsége és objektivitása, kivételes tudása és ritka műveltsége az egész magyar közvéleményt, de főleg a politikai világot meghódította. Az örök politikai pártellentétek, a személyi torzsalkodások pillanatig sem tudták megperzselni ezt a kemény, férfias és kultúrájának fényes pajzsa által védett egyéniségét. Olyan férfiú lett tehált a belügyminiszter első munkatársa, aki mélyen átérzi azt a félelmetesen gigászi hivatást, amely Bndapestre a nemzet, az ország érdekében vár. Mikecz Ödönre bizonyára azért esett a kormányzó, a kormányelnök és a belügyminiszter választása, mert nehéz időkben nagy feladatok megoldását várják tőle. Bár ennek a városnak minden lakosa féltve őrzi az autonómiát, de tudja azt is mindenki, hogy úgy a belügyminiszter, mint államtitkára őszinte híve és védője az önkormányzatinaik: szeretnénk, ha Mikecz Ödönnek országos gondjai és nagy feladatainak megoldása mellett, minél több ideje és módja lenne törődni a világvonatkozásban mind több hívet és barátot hódító magyar fővárossal. Módot ad erre az is, hogy a belügyminiszter felügyeleti hatósága a fővárosnak, de kötelességévé teszi ezt Mikecz Ödönnek nemcsak a saját világlátott, tapasztalt, a szépért rajongó egyénisége, hanem az a magyar közéletben majdnem ismeretlen, minden oldalról elismert és tiszteletben tartott pozíciója, amellyel sikerült a nagy nemzeti eszmékért, az ország boldogulásáért és a magyar kultúra fej- jesztéséért eddig folytatott munkájától a politikai gáncsoskodást távoltartania. Az új belügyi államtitkárban Budapest lakossága azt a nagyitekintélyű férfiút látja, akinek bölcsességére, tapintatára, szeretetteljes gondoskodására mindig számítani lehet, amikor minden igaz kultúrembernek akcióba kell lépnie, hogy a magyar kultúra világítótornyát, Budapestet megvédjék t's virágzását előmozdítsák. Várja azonban azt is a magyar székesfőváros, hogy azokban a sorsdöntő kérdésekben, amelyek már oly régóta várnak megoldásra a kormány és a kommnnitás között és amelyek a kormányzatnak nem szereznek előnyöket, de a fővárosnak ártalmára vannak: ezekben a nagy kérdésekben Mikecz Ödön nemes diplomáciája és mindenki által jogosan elismert igazságratörekvése is segíteni fog a végső megoldások megtalálásában. Végül pedig sok reményt fűzünk ahhoz, hogy Mikecz Ödönnek a kiegyenlítő és biztos, maradandó megoldásokat kereső tevékenysége elő fogja mozdítani azt a tartós és tökéletes harmóniát is, amelyet tudatlanul és lelkiismeretlenül annyiszor akartak már a főváros és a magyar vidék között megzavarni. A költségvetés közgyűlési vitája, során domináló erővel jutott szóhoz a városrendezés és város- fejlesztés problémája. Amint a költségvetés beruházási programja, valamint a törvényhatósági bizottság tagjai részéről elhangzott indítványok és javaslatok mutatják, a főváros rendkívüli feladatok megoldása előtt áll ezen a téren. És amik őzben a viták keretében Budapestet építik, Szendy Károly polgármester nagy fontosságú tárgyalásolcat folytat a kormány hatóság okkal a váJ 'osrendezés olyan alapvető kérdéseiről, amelyekhez a fejlődés egész láncolata kapcsolódik. A pályaudvarok kitelepítése, ez a bosszú idő óta napirenden lévő, de egyelőre mozdulatlan probléma körül merültek fel ezeken a tárgyalásokon nagyszabású megoldási tervek, amelyeknek ezúttal realitást, a megoldáshoz való lehetőséget ad a kormány jóakaratú megértése olyan formában, hogy a fővárossal együttesen hajlandó viselni a felmerülő terheket. Ezekkel az alapvető rendezési tervekkel párhuzamosan foglalkoztatják a polgármestert a város- fejlesztési kérdések, amelyek sorában legeiül áll mindaz, ami a gazdasági szempontból nagyjelentőségűvé vált idegenforgalmat szolgálja: a fürdőváros kiépítése és ebben a keretben mindenekelőtt új Tabán kérdésének megoldása. Az idegenforgalmi lendület azonban nem ejrtű abba a káprázatba a polgármestert, hogy mindent ennek az érdeknek szolgálatába állítson és továbbra is azt tartja leg- elsőrendii feladatának, hogy a fővárost a polgárságáért fejlessze tovább a világvárosi színvonalon. Ezekről a kialakulóban lévő nagy koncepciókról a Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt beszélni Szendy Károly polgármesterrel, aki a következő nagyértékű nyilatkozata,ban enged bepillantást a közelebbi időben megoldásra kerülő problémáikba: B pályaudvarok akadályozzák a fejlődést — Az utóbbi hetekben folyamatos tárgyalásokat folytattam a belügyminisztériummal és a kereskedelemügyi minisztériummal abban az irányban, hogy most már belátható időn belül megoldásra kerüljenek a legfontosabb városrendezési problémák. Mindaddig, amíg nem rendeztük a több évtizeddel ezelőtt felépített fővárosi pályaudvarok kérdését, leküzdhetetlen akadályai vannak a város belterjes fejlődésének. Bizonyítékul elég megemlítenem az úgynevezett halálsorompók problémáját, amely szinte teljesen megakadályozta a ceglédi vasútvonal mögött elterülő városrészek fejlődését. A legutóbbi évtized meggyőzött bennünket arról, hogy a megcsökkent bevételi lehetőségek mellett mindenáron a város belterjes fejlődésének ügyét kell szolgálnunk, mert üzemeink hovatovább már nem bírják az óriási távolságokba történő esőfektetéseket és hálózatbővítéseket viszont az is ismeretes, hogy a közterhek emelésének veszedelmes fegyveréhez folyamodni egyáltalán nem kívánunk. Felmerült az a gondolat, hogy a ceglédi vasútvonal megmarad eddigi helyén és a XIV. kerületet , úgy hozzuk szerves összefüggésbe a mögötte fekvő városrészekkel, hogy több aluljárót építünk. Ez azonban kidobott pénz lenne, mert a megoldás nem kielégítő, a szétszakí- tottság- lényegileg továbbra is megmarad, emellett pedig gondolái sem lehet arra, hogy a város belterületébe mindjobban beékelődő Nyugati pályaudvart kitelepítsük. — Az akadályokat a pályaudvar-kérdés megoldásánál legelsősorban az anyagi eszközök hiánya jelentette. Hosszú időn keresztül vita folyt arról a székesfőváros és a Máv. között, ^ kinek a kötelessége a pályaudvarok kitelepítési költségeinek előteremtése. A főváros semmiképpen sincs jelenleg abban a helyzetben, hogy a huszonegy milliónál jóval nagyobb költségösszeget előteremtse, amellett azonban éppen, mert az ország fővárosa, nem is lenne méltányos, ha egyedül neki kellene viselnie a horribilis terheket. A kérdés eldöntésére a legutóbbi időben hatékonyan avatkozott be a kereskedelemüg-yi minisztérium, amely eddigi gesztióival is bebizonyította, hogy meg fogja találni a méltányos középutat, amelynek eredményeként a székesfőváros és az állam megosztják egymás között a fennforgó terheket. Most már meg van a reménységünk arra, hogy pár esztendő múlva eltűnnek a város belső fejlődését erősen hátráltató régi pályaudvarok és azok kitelepítésére, illetőleg központosítására megtörténnek a gyakorlati vonatkozású intézkedések. — Legjobban a Délivasúti pályaudvar van beékelődve a város házrengetegébe. Ennélfogva a legsürgősebb segítségre itt van szükség. A kereskedelemügyi minisztérium és a MÁV közösen megállapított tervei szerint a pályaudvarrendezés során éppen ezért legelőször a Déli pályaudvar kitelepítésére kerül a sor. Végleges döntés nem történt ugyan még, de szinte bizonyosra vehető, hogy a dunántúli közlekedés lebonyolítására hivatott központi budai pályaudvart a jelenlegi kelenföldi pályaudvar berendezéseinek felhasználásával a Lenke-tér környékén fogják felépíteni, ahol megfelelő nagyságú fővárosi és állami telkek is rendelkezésre állanak. Az elképzelések szerint ezenkívül még egy főpályaudvar létesül, amelynek sínhálózatán a Duna— Tisza köze, a Tiszántúl és^ Északma- gyarország, hogy fővárosi nyelven szóljak, a balpart vonatai fognak befutni.
