Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-11 / 45. szám
2 Budapest, 1936 november 11. Ennek a pesti központi pályaudvarnak elhelyezésére is tettek már javaslatokat, azoknak elfogadására nézve azonban eddig nem hangzottak el egybehangzó értelmű nyilatkozatok. I lábán és a MasüM — Arra való tekintettel, hogy az idegenforgalom nemcsak székesfővárosi, hanem országos viszonylatban is egyik legnagyobb jelentőségű problémánkká vált, minden erőnkkel arra törekszünk mostanában, hogy a közgazdaság helyzetére nagy befolyást gyakorló idegenforgalmi eredményeket a jövőben fenntarthassuk illetőleg a lehetőség keretein belül azokat még fokozhassuk. Szinte azt mondhatnám, hogy legtöbb Városfejlesztési problémánk ebben a beállítottságban kerül kivitelre, mert a külföldi tapasztalatok százai bizonyítják, hogy a külföldiek szempontjából rendkívül nagy- jelentőségű az, ha modern világváros keretében találnak meg bizonyos vonzó, másutt fel nem lelhető sajátságokat. — Az idegenforgalmi ügyekkel a legszerveseb- beu összefüggésben áll a Tabán rendezésének kérdése is. Ma is fenntartom azt az álláspontomat, amelyet már régóta hangoztatok, hogy a régi városrész területét beépíteni nem szabad. Gyógyforrásainkat és fürdőinket csak akkor tudjuk megfelelően kihasználni és szimpatikus fürdőkör.- nyezetbe beállítani, ha a gyógyhelyi jelleget mindenképpen kidomborítjuk. A Gellért-fürdő ebből a szempontból a Gellérthegy közvetlen közelsége folytán meglehetősen kedvező helyzetben van, ennek az intézménynek fejlesztési lehetőségei azonban meg lehetősen korlátozottak. Az utóbbi esztendők során derült ki, hogy a Rudas-fürdő forráscsoportja értékben semmivel sem marad a (Jeliért forráscsoportja mögött, sőt a Juventus-forrás felfedezése után jelentőségében talán túl is szárnyalja azt. Arra a köziilet nem gondolhat, hogy saját rezsijében önerejéből oldja meg a fürdővárost. Ez nem feladata a székesfővárosnak, hanem sokkal inkább a magánvállalkozásnak. Ha mi a Rudas-fürdő jelenleg elavult épületét rendbehozzuk, ezzel már el is végeztük a reánk háruló feladatokat, a további létesítmények megteremtése a vállalkozásra kész magántőke feladatát képezhetik. Segítségére kívánunk természetesen sietni a magán vállalkozásnak, akkor, amidőn biztosítjuk a fürdőváros kialakításához szükséges szabad teret, szép parkokat és általában a megfelelő környezetet. Meggyőződéssel hiszem azt, hogy a magyar idegenforgalom még nem érte el kifejlődésének tetőpontját. Igaz, hogy a legutóbbi betek során a külföld több államában elkövetkezett pénzértékcsökkentések megnehezítették helyzetünket, viszont az a körülmény, hogy idegenforgalmunk a legutóbbi betekben sem esett vissza, bizonyítékot szolgáltat arra, hogy túlzott jelentőséget a külföldi devalvációknak tulajdonítanunk nem kell. Ha mi városunkban biztosítani tudjuk azokat a feltételeket, amelyek az idegenforgalom nélkülözhetetlen elemei, emellett pedig anyagi erőink megfeszítésével újabb és újabb létesítményekkel növeljük városunk szépségeinek érvényrejuttatását, technikai berendezéseink tökéletességét és kultúrális jellegének kidosnborítását, akkor egy pillanatig sem kell tartanunk az idegenforgalom visszaesésétől. Városszépítés a polgárság és az idegenforgalom érdekében — Az a körülmény, hogy az utóbbi időben az államhatalom részéről is nagy megértést tapasztalunk a különleges budapesti idegen- forgalmi problémák iránt, csak alátámasztja ebbeli meggyőződésemet. Az természetes, hogy túlzásokba nem fogunk esni és ha a székesfőváros külső arculatát ékesebbé, meghittebbé akarjuk tenni, ezt nemcsak azért eselekesszük, hogy az idejövő külföldieknek kedveskedjünk, hanem legelsősorban saját polgárságunk érdekeit kívánjuk vele szolgálni. A jó utak, a kifogástalanul működő közüzemek, a szép parkok, a magas színvonalon álló közegészségügyi intézmények, a kulturális szervek, a múzeumok, a népművelés, mind, mind a legközvetlenebbül szolgálják a főváros és az ország lakosságának érdekeit, ugyanekkor azonban alkalmasak arra is, hogy megkülönböztetett módon emeljenek ki bennünket a modem világvárosok sorából. — A reánk váró munkát természetesen nemcsak mi, az adminisztráció emberei végezzük. Velünk együtt dolgozik a feladatok megvalósítása érdekében az autonómia és éppen a most folyó költségvetési vita emelkedett színvonala a bizonyíték arra, hogy a törvényhatósági pártokban bolyét foglaló választott képviselők, pártállásra való tekintet nélkül, egyedül a székesfőváros ügyeinek sze- retetétől vezéreltetve, milyen agilitással működnek közre Budapest sorsának jobbrafordí- tásán. Visszaemlékezés arra, ami huszonöt évkői a legszínesebben megmaradt Beszélgetés a jubiláns Mémelhy Károly tanácsnokkal Hivatali pályájának nevezetes dátumához jutott Némehly Károly dr. tanácsnok, a közművelődési : ügyosztály vezetője. Huszonöt éve annak, hogy a főváros szolgálatába lepett és ebbői az időből öt évet töltött annak az ügyosztálynak élén, amelynek vezetésére magas kultúrája, művészeti és irodalmi képzettsége valósággal predesztinálták. Ezek a kvalitások fiatal tisztviselő korában, más beosztásban is élénken jelentkeztek nála, párosulva erős szociális érzékével. Elöljáróságokon, különböző ügyosztályok keretében dolgozott és hosszabb időt töltött Bárczy István, majd Ripka Ferenc mellett, mint polgármesteri és főpolgármesteri titkár, amíg a mai pozíciójába került és itt kiváló tehetségét maradandó alkotásokkal érvényesíthette. Méltón képviseli a kultúrát á főváros adminisztrációjában, de nevét a külföldön is ismertté tette, amit számos nemzetközi összejövetelen tartott tudományos és irodalmi előadásainak sikerén kívül külföldi kitüntetéseinek egész sora is igazol. Büszkélkedhetik másfajta kitüntetésekkel is, azokkal a vitézség! érmekkel, amelyeket mint huszárkapitány a háborúban szerzett és az aranysarkantyús vitézi címmel, amelyet IV. Károly király adományozott neki. A főváros kultúrájának emelése körül szerzett érdemei elismeréséül nemrégen megkapta a kormányfőtanácsosi címet is. A huszonötéves évfordulót csendes, de meleg ünnepléssel emelte ki a hétköznapok sorából az ügyosztály és a városháza. A Fővárosi Hírlap pedig, amelynek születésnapja egybeesik a jubiláns tanácsnok hivatalbalépésével, arra használta fel az ünnepi alkalmat, hogy megkérdezze Németfiy károly dr. tanácsnokot milyen emlékek jelennek meg most előtte a huszonöt esztendő változatos eseményeiből. Sokszínű, érdekes mozaikkép alakult ki, amint a választ a következőkben megkaptuk: — A főváros szolgálatában most betelt huszonöt évem különösen kezdődött. Megütközéssel vettem tudomásul, hogy atyai jóbarátom, Bárczy István polgármester kinevezett “űgyan, de az ötödik kerületi elöljáróság iktatóhivatalához osztott be. Az iktató- hivatalhoz, amikor én ifjú szívvel magasrendű feladatokat akartam vállalni. Utólag azután mindig a leghálásabban kellett gondolnom erre a beosztásra, amely alkalmat adott arra, hogy a közigazgatás tudományát az első lépéstől kezdve eltanuljam. Az iktatóból azután végigmentem az elöljáróság egész ügykörén egy olyan vezető szárnyai alatt, mint amilyen Hamvay Sándor volt. “ Végigjárva az elöljárósági iskolát, amelynek egész pályámon át hasznát vettem, mint címzetes segédfogalmazó a szociálpolitikai és közművelődési ügyosztályhoz kerültem, amelyben a közművelődést akkor egy szál referens képviselte. Rövid idő múlva Bárczy István polgármester maga mellé vett a titkársághoz. Sztankovits Szilárd, majd Miklós Elemér volt a polgármesteri titkár, míg mi, Lamolte Károllyal a másod titkári teendőket töltöttük be. — Itt, a titkári hivatalban sok értékes élményben volt részem, de a régmúlt események közül a legelevenebb erővel él még ma is bennem az a történet. amely egy delelő ttomét tette felejthetetlenné — A polgármesteri fogadtatások során bekopogtatott a titkári szobába egy szerény megjelenésű és még szerényebb viselkedésű púpocska. ,,— Lehet a polgármester úrral beszélni1?“ — kérdezte csendesen. „— Lehet, — felelteim, — de most a referens tanácsnok van benn. Tessék addig helyet foglalni.“ — A pap leült és türelmesen várt. Eltelt egy negyed óra is, de a tanácsnok még mindig benn tartózkodott a polgármesternél. A pap jámbor türelme udvariasságra késztetett. Elhatároztam, hogy referálás közben bejelentem a polgármesternek. „— Kit szabad bejelentenem1?“ — kérdeztem. „— Én vagyok az új hercegprímás, — mondta szerény egyszerűséggel a pap, — és tiszteletemet óhajtom tenni a polgármester úrnál.“ Csernoch János volt az egyszerű látogató... * —. Az érdekes eseményeket azonban nem kellett mindig' kívülről várni. Bőven szolgált ezekkel maga Bárczy István nagy és kis ténykedéseivel. Sorozatos élmény volt megfigyelni, hogy gondoskodása mennyire kiterjedt mindenre, a legapróbb dolgokra is. Nem tűrte például, hogy a titkárok csak levelezéssel, bejelentéssel és a szokásos titkári teendőkkel foglalkozzanak, az volt a kívánsága, hogy komoly munkálkodást is fejtsenek ki. Ezzel azután valósággal lökést adott arra, hogy az ember olyan irányba elinduljon, amely egész pályájára befolyással volt. Lamotte Károlynak például egyszer feladatává tette, hogy tanulmányozza a nálunk ekkor még be nem vezetett vigalmi adó külföldi rendszereit, majd több más gazdasági probléma kidolgozására adott neki megbízást. Engem művészeti kérdések tanulmányozásával bízott meg, más alkalommal pedig a tuberkulózis elleni védekezés érdekében teendő közigazgatási intézkedések előkészítése volt a feladatom. — Egy szép napon, úgy délután három órakor, azt mondta Bárczy: Te, nézd csak, leírhatnád nekem ezt a levelet gépen.“ !> Megtenném, de fogalmam sincs a gépirás- ról.“ Csak reggelre kell“, — mondta ártatlan arccal és otthagyott az írógép mellett. — Húsz papirost is elrontottam, amíg a gép rejtelmeit kitanultam és a levelet végre hiba nélkül leírtam. Reggelre csakugyan készen is volt. így vezetett be a gépírás titkaiba. — Ez is jellemző Bárczy-eset. Már egy évnél tovább voltam egyik titkára, amikor több segéd- fogalmazói állás megüresedett. „— Pályázhatom?“ — kérdeztem tőle. Még nem. régen vagy a városnál, — felelte. — Majd rád kerül a sor.“ — És rám is került, de egészen más körülmények között, mint ahogyan gondoltam. Kitört a háború. Távoli harctéren voltam, amikor egy napon hivatalos levelet kézbesített a tábori posta. Budapest székesfőváros polgármesterétől jött a levél, benne szép, kalligrafikus okmány. A főváros tanácsa fogalmazóvá választott. Átugrottam a segédfogalmazói állást, ügy látszik, Bárczy István duplán számította a háborús időt. ❖ — Négy évnél tovább voltam a fronton. A brassói 2-ős huszárezredben mint szakaszparancsnok, majd mint századparancsnok jártam a harctereket, ami fővárosi szolgálatomban nagy kiesést jelentett. Mikor visszatértem, sok mindent újból kellett tanulni, de meg a viszonyokat is nagyon megváltoztatta a háború és az utána következő élet. A kom- miin alatt sokat szenvedtem és nagyon súlyosan érintett az a ma már komikusán ható, de akkor tragikus eset, hogy négyszobás lakásomból kettőt elvettek és egy cigányasszonyt telepítettek be lakóul hat gyerekkel és egy kecskével. — A hivatalomban is utóléi’t a baj. A polgár- mesteri titkári állást megszüntették és ezzel kapcsolatban huszonhárom rangszőmmál hátrább soroztak. Mint tanácsjegyző, a szociálpolitikai és közművelődési ügyosztályhoz kerültem vissza, majcf a városrendezési ügyosztályba helyeztek. Itt elért eredményes munkámra ma is büszkén emlékszem vissza. Az ügyosztály keretébe tartozó tűzoltóság modernné szervezése volt ez. Akkor tértünk át a ló- fogatú kocsik helyett a motor-rendszerre, akkor alkalmaztuk először a Niagara elnevezésű tűzoltó- gépeket és honosítottunk meg sokféle új berendezést. Innen a főpolgármesteri hivatalhoz vezetett az utam. Ripka Ferenc volt a főpolgármester, akinek hivatalát mint főjegyző öt évig vezettem. — A most letelt huszonöt évből húsz évig szolgáltam a fővárost, amikor 1931-ben a törvény- hatósági tanács tanácsnokká választott meg és mai helyemre, a szociálpolitikai ügyosztálytól már különvált közművelődési ügyosztály élére kerültem. * — Hogy melyok a legkedvesebb 1 emlékeim pályámon? Tanulmány útjaim és hivatalos külföldi kiküldetéseim, Különösen három külföldi élményre emlékezem a legnagyobb szeretettel. Egyik amerikai utam volt, a Kossuth-zarándoklat alkalmából, amelyen a fővárost képviseltem. A másik másfél évvel ezelőtt a római utam volt, amikor külön kihallgatáson fogadott Mussolini. Tizenöt percig tartott a kihallgatás, amely alatt megkapó szeretettel és élénk érdeklődéssel kérdezett Magyarország és Budapest viszonyairól. Kulturális, politikai, gazdasági, város- politikai kérdéseik egyformán érdekelték. A harmadik szép emlékem a külön kihallgatás XI. Pius pápánál a római egyházművószeti kiállítás alkalmából. Soha nem fogom elfelejteni azokat a szavakat, amelyekkel búcsúzott tőlem. Tudom, hogy önök, magyarok most milyen szomorú helyzetben vannak —- mondta. De nem szabad soha elveszteni a bizalmat, meit az igazságnak győzedelmeskedni kell,“ — Ezek voltak hivatali pályám legszebb emlékei, a tanácsnoki időm legjelentősebb mozzanatai pedig a Fővárosi Képtár felállítása és megnyitása a Károlyi-palotában és a Szabad Egyetem megnyitása, amelyet a Pázmány Péter Tudomány- egyetemmel együttesen tett lehetővé a főváros. — De talán sok is az én huszonöt évemről —- mondta most Némethy Károly. — Nem sok, mert érdekes — nyugtattuk meg és miközben ő a múltba nézett vissza, mi a jövőt kutattuk. Épületüveges GLATZ ANDRÁS Budapest, VEI., Beeoee-ntea M—6» m. Alapít*»» 186*. 3e Telefont t-SM-fí. “ - es üskrt: =
