Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-29 / 4. szám

Budapest, 1936 január 29 5 Győztek a kövezőiparosok a nagyvállalkozókkal szemben Hitelezési alapon utakat és csatornákatezentúl nem épít a főváros A székesfőváros a legutóbbi három-négy évben, amidőn a költségvetési keretek megszűkülése követ­keztében egyre kevesebb mód nyílott arra, hogy a budgetben minden beruházásnak meglegyen a fede­zete, ahhoz a megoldáshoz folyamodott, hogy vállal­kozói hitelek igénybevételével, több esztendőre fel­osztott törlesztés útján adott vállalatba különböző ■megbízásokat. Ezzel a rendszerrel az autonómia a munkanélküliség elleni küzdelmet és az ipar lehető foglalkoztatását kívánta szolgálni, a tények azonban nem feleltek meg az elképzeléséknek. Az történt ugyanis, hogy a kisiparosság — megfelő tőkék hiánya folytán, — a megbízás elnyerésének minden reménye nélkül tudott csak résztvenni az ilyen, áru­hitelezéses alapon meghirdetett versenytárgyaláso­kon, mert a közmunkák csak azoknak a cégeknek jutottak, amelyek hatalmas anyagi erőkre támasz­kodhattak. Különösen az útépítési munkáknál hang­zott el sok panasz a szakmabeli kis- és középiparos­ság részéről. Pár nappal ezelőtt azután gyökeres változás történt ezen a téren, és pedig az, hogy a polgármes­ter döntése értelmében a jövőben kerülni kell az áruhitelezéses megbízásokat. Az út- és csatornaépitési ügyosztály vezetője, Király Kálmán tanácsnok erről a rendelkezésről a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az áruhitelezéses munkakiadásokat mindig csak kényszer-megoldásnak tekintettük, de mi ma­gunk is éreztük, hogy ezen az alapon sokáig ha­ladni több oknál fogva nem lehetséges. Az egyik ok az volt, hogy a kisiparosság, tehát éppen az a kategória, amely financiális szempontból a leg­inkább szorul rá a. közmunkákra, szinte következete­sen kimaradt a munkából, mert hiába próbáltuk azt, hogy szakmabeli csoportosulások formájában egye­süljenek, kellő anyagi erőt így se tudtak felmu­tatni. így tehát a kisemberek iigyszólván állan­dóan zúgolódtak. A másik ok is komoly termé­szetű volt. Éppen, mert hitelnyújtással volt egybe­kötve a vállalkozás, kisebb számú ajánlat érkezett, az árak viszont ugyanennél az oknál fogva magasabbak vol­tak a normálisnál. Ez a körülmény arra késztetett tehát bennünket, bogy szakítsunk az áruhitelezéses rendszerrel, de erre igen természetesen, mindaddig nem nyílt alka­lom, amíg a költségvetésben fedezetet nem találó építkezések anyagi lehetőségeit más oldalon nem biztosíthattuk’ Ezek a lehetőségek az által követ­keztek be, hogy a törvényhatósági bizottság a m,ulb évben hozzájárult az OTI-kölcsön felvételéhez, s engedélyezte azt is, hogy annak keretébe néhány nagyobbszabású útépítési munka is bevétessék. — A polgármester úr, mint ismeretes, azon az igen helyes állásponton van, hogy a több generáció érdekét szolgáló új létesítményeket nem lehet száz­százalékosan a folyó költségvetések kereteiből meg­oldani, hanem fedezetül helyesebb kölcsönösszege­ket igénybevenni. Ez a felfogás győzedelmeskedett most is, amidőn szakítottunk az áruhitelezéses rendszerrel, amely az én meggyőződésem szerint sem járt annyi előnnyel, mint amennyi idegességet — jogosan — kiváltott. Emelkedik az építkezési kedv: drágítanak a kartelek A múlt évi élénk épíkezési tevékenységnél is erősebb lesz az idei, ha az árdrágítás nem riasztja el a magántőkét Az időjárás már most is a tavasz hangulatát kelti, nemsokára azonban beköszönt a jogerős és hivatalos tavasz, >s „elültethetik“ a lomb nélkül is virágzást jelentő fákat, az épületállványokat. Most van az építkezési tervek kialakulásának legtfőhb ideje és sokféle szempont teszi kívánatossá, hogy a múlt évi építőkedv az új esztendőiben se lankadjon el. A városfejlődéstől a munkaalkalomig sok min­den benne van ebben az életet jelentő szóban: épít­kezés. Hogy miképpen indul meg, milyen erővel fogja az idén a főváros vérkeringését táplálni, abba ma még csak a szakemberek látnak bele, de külön­böző vonatkozásukban mindnyájunkat érdekelnek a várható lehetőségek. Hogy erről a nagy problémá­ról tájékozódást szerezzünk, felkerestük Katona János mérnök, fővárosi törvényhatósági bizottsági tagot, aki úgyis, mint ismert szakember és mint a főváros érdekeinek képviselője, teljes hivatottsággal ny.ilat- kozhatik ebiben a kérdésben. Kérdésünkre az idei év várható építkezési tevékenységéről a következő érde­kes nyilatkozatot kaptuk tőle: — Egyes híresztelések arról szólnak, hogy az épülő Űj-Lipótvárosban sok gonclot okoz a ház- tulajdonosoknak még a kisebb polgári lakások kiadása is, s ezzel szemb'en a'zt látjuk, hogy a magántőke ebben az évben is a régi házaknál sokszorta nagyobb jövedelmet biztosító líj épületekbe kívánja pénzét befektetni. Nemcsak azokban a városrészekben, ahol a kü­lönleges adókedvezmény a többi városrészekkel szemben lényeges előnyt nyújt, de a város egyéb helyein is nagy számban foglalkoznak bériházépítési tervekkel, főképen olyanokkal, amelyek az egy-, kétszobás, legfeljebb három- szobás lakásokat szaporítják. — Annak a körülménynek pedig, bogy a különleges adókedvezményben nem részesülő telkeken is van bizonyos mozgolódás, abban keresendő az oka, hogy az adókedvezményben részesülő telkek beépítésére — a fővárosi épí­tésügyi szábáilyzattal szemben — a pénzügy­igazgatóság még külön megszorításokat is kö­vetel azáltal, hogy a beépítés mélységét fix 13 méterben határozza meg és az egészségtelen udvari szárnyak építését tiltja. — A jelek szerint a inagánépítkezésí tevékenység felül fogja múlni a múlt évit is. Az érdeklődés továbbra is az Űj-Lipótváros és a budai részek felé irányul. Az építtetők nap­fényt és levegőt akarnak, mert az újabb idők tapasztalatai mutatják, hogy legkönnyebben és legjobb áron a világos, levegős, egészséges lakásokat leket kiadni. A közönség otthagyja a régi, sötét, rosszul épített lakásokat s inkább megelégszik kevesebb szobával, csakhogy mo­dern kényelemhez s nem kevésbé, hogy nap­fényhez és levegőből jusson. Ez az oka, hogy az Új-Lipótvárosban üresen állnak egyes laká­sok, amelyek azonban az líj, modern bérházak szomszédságában álló régi házakban talál­hatók. — Miután az építési tevékenység lebonyo­lítására hosszabb lejáratit kölcsönök nem álla­nak rendelkezésre és így az építtetők készpénz­tőkével kénytelenek építeni, természetes követ­kezményként az épülő házak — egyes nagyobb intézmények által tervezett nagyarányú objektumoktól eltekintve, csaknem kizáró lag 150—200.000 pengő körüli összegeket igénylő tervek körül mozognak. A leggyakoribb típus a 20—25 méteres fronttal^ 13 méter mélységben, 260—300 négyzetméteren épülő, 6000 köbméteres, 5 emeletes háiz, emeletenkint 3—5 utca felé néző szobával. A domináló stílus a blokkház, teljesen modern kivitelben, gőzfűtéssel felsze­relve,; belső berendezésében luxuriőz kivitel­lel, hogy a lakó minden igényét száz százalé­kig kielégítse. A lakások, mint említettem, egy-, két-, legfeljebb háromszobásak, s a bé­rlik elég magas. De számításba kell venni, hogy egy kétszobásnak nevezett lakás gyakran tíz helyiségből áll. Ez a bérház-tipus teszi ki a tervben levő építkezések legnagyobb töme­gét, a bérkaszárnyák a magánépítés körében teljesen hiányzanak s erősen megcsappan a kis családi otthonok építése is és ezzel a peri­fériák felkeresése. Ennek egyik oka, hogy az új, modern bérházak, egyéb csábító kényel­mükkel most már a napfényt és a levegőt is adják, s nem kell miattuk nagy távolságokba vándorolni. , — Az építési kedv és léhetőség tehát biz­tató az idei évre, s ha túlszárnyalja a lakásépí­tés a múlt esztendeit, nem kis eredményt je­lent, mert hiszen 1935-ben — az 1910—11-iki építkezési láztól eltekintve, — több új lakás készült Budapesten, mint a béke legjobb évei­ben. Ezzel a biztató kilátással szemben azon­ban fenyegetőleg jelentkeznek a kartelek. Félő, bogy a magántőkének az egész gazdasági élet szempontjából dicsérendő törekvését meg­nehezítik az építőanyag-kartelek, amelyek az anyagok árát, a múlt évihez képest, máris tetemesen felemelték. A tégla ára, a tavalyihoz viszonyítva, közel 50 százalékkal emelkedett. Az elmúlt évben a közönséges falazó téglát 22— 22.50 pengőért lehetett kapni, ma ugyanennek a téglának az ára 35—38 pengő. Az épületfa árát 15 százalékkal emelték, míg az ólomáruknál 100 százalékos ár­emelkedés mutatkozik. — Ha tehát a magántőkének a székesfővá­ros közönségére számos vonatkozásban jótéko­nyan kiható elhatározását az illetékes körök nem fogják támogatni azzal, hogy az építő­anyagok indokolatlan drágításának útját szab­ják, attól kell tartani, hogy a biztatóan mu­tatkozó építőkészség csak az elhatározásnál fog maradni. Tenczer József Budapest, \m, elektrotechnikai vállalata @ Horánszhy-u. 2 Telefon: 433­FÉNYMÁSOLÓ-INTÉZET Fé&iy másoló és másolópapíron MAGYAR VEGYKÉSZSTMÉNYÜ PAPÍRGYÁR GSIH JAKAB BUDAPEST, VI., Ó-UTCA 49. SZ. TELEFON : 23-8-90. Alapíttatott. 1893. LACZKÓ ISTVÁN BUDAPEST, VI., HOHN EDs-UTCA 12. SZ.-- ■ ■■ JALEFON s 10-5.23. =------..... Mi ndennemű papír, tör és faipari gépkések, iemez- ollók, szerszámok gyártása, köszö ríj/ése ErfEWj.n.'VaC L- W—.-8 K1MCMMMK MINDEN ÁRAMNEMRE MIKRON/ VILMOS CSASZÁR-ÍV ( TELEFONSZÁM: 80-1-48 NAGY SÁNDOR CIPÉSZMESTER úri-, női-, sport- és orihopődcfpész IV., Magyar-uSca 52. Telefon 87-5-50 ,yr- *.* **

Next

/
Thumbnails
Contents