Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-12 / 32-33. szám
3 Budapest, 1936 augusztus 12. xaaaeaassatmss 3m&SsffiíjeMP Oftneihttli és túlzott aggodalmak az úl lakásbérleti szobálnrendélét ellen Augusztus 1-én köztudomásúlag életbelépett a székesfővárosi új lakásbérleti szabályrendelet, amelynek bevallott feladata egyben az is, hogy az ország többi városai lakásbérleti szabályrendeletei részére is mintául, zsinórmértékül szolgáljon. Azok az érdek- ellentétek, amelyek a szabályrendelet megalkotását megelőző évekre terjedő harcokban nyertek kifejezést, most az életbeléptetés napjaiban is nyugtalanságot okoznak s háztulajdonosok és bérlők részéről ellentétes értékelésre vezetnek. Mint emlékezetes, a szabály- rendelet megalkotása körüli közgyűlési harcokban a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezetének az álláspontját Vülyi Lajos dr. törvényhatósági bizottsági tag képviselte, aki nemcsak mint gyakorló ügyvéd, hanem mint speciálisan a bérleti és haszonbérleti jogterület egyik régi művelője, a párt által elérni kívánt politikai szempontokon kívül első sorban mint szakértő szerepelt e kérdésben. Ezért Válni Lajos dr. törvényhatósági bizottsági tagot kérdeztük meg azokra a kifogásokra nézve, amelyek most a lakbérleti szabályrendelet életbeléptetésekor részben a háztulajdonosok, részben a bérlők részéről elhangzottak. Kérdéseinkre a következőket válaszolta. — Hogy a szabályrendelet jó, hogy megközelíti a helyes középutat, mi sem jellemzi jobban, mint hogy minden oldalról kifogásolják. Azonban minden oldalról más-más kifogásokat emelnek ellene, aszerint, ahogy a kifogásolók érdeke kívánja. Az én meggyőződésem szerint túlzottak azok az aggodalmak, amelyeket az egyes érdekcsoportok a lakásbérleti szabályrendelet várható hatásaival szemben támasztanak. Ha természetes is az, hogy az élet egyik vagy másik rendelkezés kiegészítését, interpretációját, tartalmi kitöltését fogja eredményezni. a szabályrendelet a gyakorlatban általában mégis be fog válni. Ez az egyéni véleményem, — annak ellenére is, hogy én is tudnék egyes rendelkezésekkel szemben kifogást tenni. ~ ~ Ezek után felhívtuk Vályi Lajos dr. figyelmét arra a vitára, amely a háztulajdonosok lapjának, „A, Gyors, pontos, olcs6 paár fénymásoló l.,IUészáro>-a. ÍO.(Bejárat Ág-utca) • Telefon: 1-551-87.« ||||!lllllll||||l!|||||||!l||||||| Zubovits István női és férfi bőrkabát- késziTő BUDAPEST, KÁROLY KIRÁLY-ÚT 13. (Ledermann udvar.) TELEFON: 1-381-08. MM ||fi| MAGYARORSZÁG ARANYK08Z0KÜ8 I PmEí HEGEDÜKÉ8ZITÖ MESTERE BUDAPEST, VI., LISZT FERENC-TÉR 10. SZ. A Zeneművészeti Főiskola melJett. • Tel.: 1-110-03. Bzámtalan kitüntetés, elismerő oklevelek és díjak. Quinttiszta hurok. Régi mesterhegedüt a legmagasabb áron veszek és becserélek. Javítás bármilyen hangszeren, fúvós és vonésbangszeren szak- ____________________szerűen és mérsékelt áron. FEKETE JENŐ SZERELŐ Elvállal mindennemű épület- és díszmü bádogosmunkát. Készít : vízvezeték és egészségügyi berendezéseket. Budapest, VI., Székely Bertalan-utca 24. TEl EFON: 1-178-02. ■ ■■ = FREUD FRIGYES VI., Teréz-körut 19. Telefon: 1-136-30. Í Csavarok vas- acél és sárgarézből, Witw és milliméter menettel rabtánon. Saját gyártmányú prüclziós csavarok. A Első Magyar Beépíthető kismotor üzem 8 KOVÁCS JÁNOS Budapest, XI., Fadrusz-utca 2. — Telefon ; 2-693-26 Ház“-nak augusztus 31-iki számában fejlődött ki a háztulajdonosi álláspont és Liber Endre alpolgármester nyilatkozata között. Liber Endre alpolgármester ugyanis, aki az új lakásbérleti szabályrendelet megalkotásának kezdettől fogva legelső irányító tényezője volt, a szabályrendelet egyik kommentárjának előszavában a következőket mondta: „Lehet, hogy a szabályrendelet a törvényszerkesztés legmagasabb mértékét nem üti meg. Bizonyos azonban, hogy ez a szabályrendelet valójában a székesfőváros önalkotta jogszabálya, mert a székesfőváros közönségének akaratát híven juttatja kifejezésre... A rendelkezések zömét a régi szabályrendeletből vettük át. Természetesen nem zárkózhattunk el a bírói gyakorlat által megállapított hézagok kitöltésétől és a szociális szempontból indokolt reformkívánalmak figyelembevételétől... Amíg a régi szabályrendeletben csupán négy kogens jogszabály volt, az új szabályrendeletben már huszonnégy rendelkezés az A. A kogens rendelkezések mind olyanok, amelyek gazdaságilag rendszerint gyengébb bérlők, illetőleg a házfelügyelők, segédházfelügyelők érdekében foglaltattak a szabályrendeletbe. Komoly szociálpolitikát és a szembenálló érdekek méltányos kiegyenlítésének a bírói gyakorlatban is érvényesülő nagyjelentőségű elvét ugyanis a jogviszony szabályozásával kapcsolatban csak kényszerítő jogszabályok útján lehet megvalósítani. A magánjognak ezt az újabb irányát első sorban ezen a téren kell érvényre juttatni, mert csak így lehet a szociális forradalmaknak bölcs előrelátással elejét venni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a székesfővárosban — nem is olyan régen — vagónlakók is voltak s hogy a lakáshiány idejében egyes lelketlen háztulajdonosok olyan lelépési díjakat követeltek a bérlőktől, hogy azokat sokszor az anyagi tönk szélére juttatták.'* Ezt a nyilatkozatot a háztulajdonosok több oldalról kifogásolták. Ha az alpolgármester úr is tudja mondja „A Ház“ —, hogy a lakásbérleti szabályrendelet törvényszerkesztési szempontból nem perfekt jogalkotás, miért nem lett szakszerűség szempontjából alaposabb előkészítés alá vonva? Általában miért nincsenek a fővárosi háztulajdonosok a közgyűlésen hivatalosan képviselve? Miért nem tartott ki a közgyűlés minden kérdésben az elvileg helyes álláspont mellett és miért deferált a pénzügyi kormányzat egyes álláspontjainak? Végül miért beszél az alpolgármester úr kizárólag a „lelketlen háztulajdonosokról“, amikor a bérlők részéről is voltak visszaélő sek? Felkértük Vályi Lajos bizottsági tag urat,, hogy e vitára is nyilatkozzék. A válasz a következőképen szólt: — Azt hiszem, Liber alpolgármester úrból a szerzőtársi szerénység beszél, amikor eleve megengedi, hogy a szabályrendelet „a törvényszerkesztés legmagasabb mértékét nem üti meg.“ Nehezen mutathatunk olyan jogalkotásra, amely ennek a legmagasabb mértéknek megfelel. Hibát, hiányosságot az élet, a természet emberi erők és képességek feletti folyama minden emberi alkotásban talált s fog is találni. Találni fog a lakásbérleti szabályrendeletben is, annál inkább, minél szélesebb és bonyolultabb jogterületre terjed ki. Hiszen máris tudunk kifogást tenni. Mint- ahogy a szabályrendelet megalkotásakor is tettünk kifogásokat, amelyeket azonban nem lehetett érvényesíteni. Az én véleményem szerint a szabályrendelet törvényszerkesztési szempontból is megüti a mértéket, sőt kiemelkedő jogalkotás. A hibák nem az előkészítés szakszerűségének a hiányosságán alapulnak. A tervezet szakszerűségi szempontból is agyon volt tárgyalva! Politikai okok, elvi véleménykülönbségek vezettek arra, hogy a szakszerűségi követelmények nem érvényesültek mindig kellő mértékben. Egyébként a magam részéről jogos kívánságnak tartom, hogy a székesfővárosban de lege ferenda a háztulajdonosok érdekképviselete is képviseletet kapjon. Természetesen azonban a bérlőké is. A lakbérleti szabályrendelet megalkotását megelőző vitákban azonban a közgyűlésen hű és meggyöződé- ses képviselője volt a háztulajdonosoknak Németh Béla bizottsági tagtársam, aki a lehetetlent is megpróbálta a háztulajdonosi követelések mellett s nem őrajta múlott, hogy álláspontja nem tudott kellőleg érvényesülni. — Hogy a mi pártunk a partikuláris szempontok erőszakolása helyett meghajolt a kormány olyan álláspontjai előtt — amelyek valamely magasabb közérdek nyomására a kormány részéről feladhatók nem voltak — csak természetes. A többi pártok pedig nyilván azért deferáltak az ilyen vitás, kérdésekben, mert megítélésük szerint is sokkal több értéket hozott az új szabály rendelet, minthogy néhány elvi differencia kedvéért magát a szabályrendeletet óhajtották volna feláldozni. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy nem szerencsés egyoldalúlag emlegetni a „lelketlen háztulajdonosokat“. Ha lehettek és volLATICEL a kényelem új korszaka GYÁRTJA: A ftlaffac JtupgyattiaámQtyáe fii. msaBoaBoawBBBtwssssí talc is ilyenek, épp úgy voltak lelketlen és visszaélő bérlők is. Hála Istennek, mind a két oldalon a tisztességes, jóakaratéi elemek vannak túlnyomó többségben. Az alpolgármester úr nyilatkozata azonban még sem sértheti a háztulajdonosokat. Mert hiszen csak azokról az elenyésző kisszámú háztulajdonosokról beszélt, akik nehéz időkben lelketlenül jártak el. S bizonyára elismeri az alpolgármester úr is, hogy bérlői visszaélések is voltak, ha ennek megem ütésére nyilatkozatában nem látott is okot. Végül megkérdeztük Vályi Lajos dr.-t, hogy véleménye szerint joguk van-e a háztulajdonosoknak liftdíjat megállapítani azokban az esetekben, amikor a bérlő eddig liftdíjat nem fizetett. Erro a következő véleményt adta: — A szabályrendelet 27. §-a értelmében elvileg a lift díjtalan. A bérbeadó a bérlőtől, az albérlőtől, valamint a bérlő, vagy albérlő háznépéhez tartozó személytől a felvonó használatáért külön dtjat nem követelhet, — kivéve, ha a bérlővel a beköltözés előtt felvonó díj fizetésében állapodott meg. Tehát a jövőben keletkező bérleteknél liftdíj csakis akkor szedhető, ha a bérlő beköltözése előtt jött létre ilyen irányú megállapodás. Átmenetileg azonban, véleményem szerint, meg van a módja annak, hogy bérbeadó és bérlő a szabályrendelet hatályba lépésével, tehát 1936 augusztus 1-ével kezdődő rendes felmondási idő lejártáig a fennálló bérleti viszonyon belül, illetve a bérlő bentlakása idején is a felvonódíj tárgyában írásbeli megállapodást köthessenek. Ha ugyanis a felvonódíj kikötése egyáltalában megengedtetett, nem lehetett ok arra, bogy a 27. §-nak a liftdíj kikötésére vonatkozó szigorú szabálya visza- bató erővel ruh áztass éle fel. Ha az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 67. § 3. bekezdése nem is teljesen világos, nyilvánvalónak: kell tekinteni, bogy a szabályrendelet hatálybalépésétől számítandó első rendes felmondási idő alatt a megegyezés lehetősége nemcsak a bérlő javára, hanem a bérbeadó javára is meg van adva. Természetes azonban, hogy a liftdíj nem lehet több, mint amennyit a szabályrendelet 27. §-a maximálisan megenged.
