Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-12 / 32-33. szám
Hu&xonöiöűite évfolyam Budapest, 193ft auguszíus 12. 32-33. szz&m. Süőíisetési ár s EGÉSZ ÉTOÉS ....................24 PEZSGŐ FÉ LÉTOü........................12 PE^mé EG YES SZáM áSS&s 5® FILLÉR Árusillák az összes SBySs-jsawiSSöswaScban MEGJELENIK MELDEN SZE&D&N Sserkessiőssg és kiadóhivatal: SSJÖÄPESY, VE., ANS»RASSY-ÚT 60. Te3®f©n: 1-137-13 - Poslacsekk: 40.424 Szent István Lamotfe Károly dr. helyettes polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak nemzeti ünnepünk és az idegenforgalom sikerének feltételeiről Az ősszel a fürdőváros kereteinek megállapításáról tervezetet terjeszt a közgyűlés elé A keresztény és nemzeti gondolatnak az egész országon való döntő győzelme meg magasabbra emelte özent István király ünnepet, amely 'nemcsak a kereszténység, a felekezetűken felül álló kereszténység, kanéin a magyar állami élet és a magyar kultúra nyugat felé való aspirációjának is ünnepe. Az a keresztény és nemzeti szellem, amely ma már az egész világon úrrá lett, a külföld szamára is vonzóerőt adott ennek ,a speciális, tiszta, tősgyökeres magyar ünnepnek, amely időtlen idők óta minden magyar keresztény lelket magához vonz és amely a magyar székesfővárost tette meg e keresztény nagy ünnep központjává. Ide zarándokolt valaha az egé^z ország népe, ma pedig idejön egész Európa és, fájdalom, útlevéllel érkeznek azok a magyar testvéreink, akiket a trianoni gyilkosság elszakított tőlünk. Ezerszer nagyobb fényben kell tehát ragyognia Szent István ünnepének, amelynek nemcsak a magyar népet kell a jövőben összefognia, de elszakadt testvéreink szemében is mindig Szent István birodalmát kell szombolizálnia és egész Európa számára hirdetni, hogy a magyar nemzet töretlen hűséggel van keresztény hite, Szent István birodalma és a magyar alkotmány iránt. Éppen ezért fájdalmas volna, ha — ami újabban divatba jött — Szent István ünnepét, Szent István Hetét egyszerűen idegenforgalmi attrakciónak tekintenénk és eszerint rendezkednénk be. Felháborodott lélekkel kell tiltakozni ez ellen a kalmártermészetű felfogás ellen, amelyet vallhatnak sivár lelkek, d9 a keresztény és nemzeti gondolat hűséges hordozója, a magyar nép, ezt a felfogást sohasem teheti magáévá. Szent István Hete, igenis, az örökéletű, az egész világot meghódító kereszténység és a diadalmaskodó nemzeti gondolat ünnepe marad. Nemcsak a magyar kultúrának kibontakozó szépségei, nemcsak az impozáns látnivalók, nemcsak a pompás ünnepi körmenet és egyebek vonzzák ide Európa népét és az elszakadt magyarokat, hanem azok az örök eszmék, amelyek a kereszténységet és a nacionalista gondolkozásé népeket mindenkor együtt fogják tartani. Ami külsősége, ami látnivalója, ami szépsége van és lesz ennek az ünnepnek, mindaz csak szimbóluma a belső erkölcsi erőnek, amely a magyarságot és a magasztos gondolatokban egyesülő népeket egybefüzi. Mindez azonban természetesen csak ösztö- kélten hat arra, hogy ezt az ünnepséget minél impozánsabbá, minél magasztosabbá, a külföldieket minél érdeklődőbbé tegyük és az ország, a magyar nép megismertetését még intenzívebben művelhessük és a külföldieket a magyar kultúra vonzóerejével minél jobban magunkhoz fűzzük. Nem hányunk szemet azelőtt, hogy kifogások estek amiatt, hogy az idei Szent István Hét programja nem hozott káprázatos csodákat, nem hozott olyan attrakciókat, amelyek fölülmúlták volna akár magának a berlini olimpiásznak vonzóerejét. Ezek a vádak igazságtalanok, mert elsősorban is erkölcsi erők, világhódító gondolatok és eszmék azok, amelyek a Szent István Hét óriási közönségét a magyar székesfővárosba vezénylik. De nem szabad elfejeltem azt sem, hogy egyik esztendőről a másikra nem lehet Salzburgot teremteni, hanem csak nyugodt, de erőteljes, tiszta és határozott fejlődéssel kell eljutnunk odáig, hogy a világ figyelme ezen a héten tökéletesen mifelénk irányuljon. És ne felejtsük el azt se, ^ hogy szegények vagyunk, idegenforgalmi céljainkra való kiadásainkban pedig szerényebbek, mint eddig. Ez a kényszerű^ szerénység és szegénység minden esetre akadályokat jelent, a világkultúra klasszikus egyéniségeit nem tudjuk Budapestre hozni mindaddig, amíg ehhez való anyagi erőink is me£ lesznek._ Hiszünk benne, hogy ennek is eljön az ideje, addig pedig nyugodjék meg mindenki abban, hogy a világattrakciók szerepeltetésének titkait és lehetőségeit a budapesti városházán is nagyon jói ismerik. És mihelyt lehetséges, ezeket a titkokat meg is fogják fejteni. Még egy hét választ el nagy nemzeti ünnepünktől, amely régi időktől fogva az ország felzarándokoló tömegeinek találkozója a fővárosban. Az utóbbi években azonban új színváltozata van Szent István ünnepének, nemcsak a magyar föld népe özönli el Budapestet, hanem mind többen jönnek külföldiek a világ minden részéből, hogy tanúi lehessenek annak a nagyszerű látványosságnak, amely az első magyar király emléke körül pompázik és részesei legyenek a hódolatnak, amelyben az egész kereszténység lelke egyesül. Az idén már jóelőre meglátszik Budapest külső képén az idegenek nagy felvonulása, az utcán, vendéglőkben, mulatóhelyeken sűrür drUúak mindenféle nemzetbeli vendégeink, a szállodákat pedig máris megtöltötték az idegenek. Az olympiász magyar diadalma mellett. ez ma a. legfőbb téma: az idegenforgalom, úgyis, mint állandó probléma, de ezekben a napokban toképen mint az ünnepi héttel kapcsolatos aktualitás. Az idegenforgalom ebben a kétféle vonatkozásban a törvényhatóság nyári szünete alatt is folyamatosan működő közigazgatási bizottság hétfői ülésén is erősen szóhoz jutott. Alig volt szónok, aki valamilyen formában ne foglalkozott volna Szent István-hetével és bőven szóhoz jutott a kritika is, amely a főváros ünneprendezői tevékenységét teregette ki. Lamotte Károly dr. alpolgármester, aki a szabadságon lévő Szendy Károly polgár- mester helyett, mint helyettes polgármester vezeti a főváros ügyeit, elnökölt az ülésen és az érvek kitűnő vértezetével, meggyőzően védte meg a főváros vezetőségét a bírálatok élétől. Ebből az alkalomból a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Lamotte Károly dr. helyettes polgármestert, akitől az ünnepi aktualitáson túlmenőleg is, a főváros idegenforgalmi tervei iránt érdeklődött és az itt következő, az egész kérdést összefoglaló érdekes választ kapta: — A Szent István-hét alkalmából mind hatalmasabbá váló idegenforgalmunk még külön jelentőséget nyer. Az idegen jár ásnak ez lesz a csúcspontja, de nem a lezáródása, mert hiszen az ősz is gyönyörű Budapesten és bőséges alkalom kínálkozik a nyár elmúltával is arra, hogy az idegenek jól érezzék magúkat- nálunk. Az egyre fokozódó idegen- forgalom az idegenforgalmat, mint problémát is állandóan napirenden tartja mindenféle vonatkozásban. A nagy kérdés napirenden levő változata most a Szent István-hét rendezésének bírálatában jelietkezák. A bírálat több oldalról, mint például ma a közigazgatási bizottság felszólalói részéről is, nem kedvező: a fővárosnak felróják, hogy ötlettelen volt az ünnepi hét megrendezésében. A bírálatot is, mint az érdeklődés jelét, kellő figyelemben részesítjük, azonban jobban szerettünk volna jó ötleteket hallani, de olyanokat, amelyeknek a megvalósítása ne kerüljön százezrekbe. Mert olyan idegenforgalmat csinálni, amelyre rá kell fizetni, nem közgazdasági funkció, különösen nem a mai viszonyok között. És miért fizessünk rá a Szent István-hétre. mikor az idegenek meg vannak elégedve a programjával, aminek jeleként Budapest zsúfolásig meg van telve. Hogy a Gyöngyös Bokrétánk a legfőbb attrakciónk, úgy látszik, ez nagyon helyes dolog, mert az idegenek számára olyan látványosság, aminőt sehol a világon nem találnak. Az itthoniakat félrevezeti a megítélésiben az, hogy már megszokták, de az idegennek új és olyan vonzó, hogy újból eljön megnézni. Mindenesetre fontosabb a Gyöngyös Bokréta, mint a tűzijáték, amely 'azért inem maradt el, mert tradíció. Természetesen tudnánk különb tűzijátékot is rendezni, ha több pénzt áldozhatnánk rá. De annyit soha sem áldozhatunk, hogy versenyre keljünk például azzal a tűzijátékkal, amelyet a francia haditengerészet rendezett a Riviérán. Csodálatosan szép volt, de 3—40Ö.G00 pengőbe kerülne egy ilyen elpukkanó attrakció, nekünk pedig az egész Szent István-hétre 85.000 pengő a költségvetésünk. amiből 20,000 pengő jut a tűzijátékra. — Ne próbálkozzunk olyan téren, amelyen a külfölddel még csak távolról sem tudunk versenyezni. Kísérletet tettünk a csónakfelvonulással, de nem sikerült, mert a Dunán nem lehet megállni, ha meg véletlenül déli szól támad, a csónakok felfordulnak. — Sokat halljuk emlegetni a szabadtéri színpadot. Éhez is óriási pénzre van szükség, hogy Salzburggal versenyre keljünk, amikor ott egyedül Reinhardt tiszteletdíja 200.G00 pengő és Tosca- nintól kezdve a világ hírességei működnek közre. És^ ha bele is mennénk ilyen áldozatba, nem valószínű, hogy éppen a szabadtéri színpad kedvéért jönnének az idegenek Budapestre. De különben is nekünk ehez a helyi adottság is hiányzik. Megfelelő helyet sem sikerült eddig találnunk. A Gellért-hegy oldala nem szerencsés gondolat, mert nem lehet cél, hogy a Tabánnak, mint jövendő fürdőcentruminak elébe vágjunk valamivel, ami a környékét zajossá teszi. ha mással nem, hát az odairányuló közlekedéssel. De mindennek a tetejébe, hogyan vonzzuk az idegent magyar szabadtéri színjátszással, amikor vendégeink közül senki sem ért magyarul? Ezzel szemben a Gyöngyös Bokréta szín- káprázata mindenkinek a nyelvén beszél. — Lehetne azonban szó komoly zenei produkcióról. Zenekultúránk magas nívón áll. kiváló zenekarok, énekkarok és dirigensek állanak rendelkezésünkre és nem' igényelnek nagy pénzáldozatot. Ezzel a gondolattal a legkomolyabban érdemes foglalkozni, úgy, hogy a jövő évre már programmunkba illeszthessük. Igen jelentős szerepet látok itt az egyházi zenekultúránknak is. — Anélkül, hogy Salzburgot vagy a velencei karnevált ideplántálnánk, —__ aminek az óriási pénzáldozat mellett még kétes a sikere is, — lehet és kell új ötletekkel foglalkoznunk,
