Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-07-01 / 26-27. szám

6 Budapest, 1936 július 1. JÍöVÁIJO^JIÍJJIjTF Két otthon, amelyet a szeretet kormányoz Tanévvégi látogatás a székesfőváros Erzsébet és József Árvaházaiban Az iskolai év vége a felszabadulás örömét jelenti, de a szünidő integető boldogsága mellett van ezeknek a napoknak meghatott hangulata is: a válásé, az iskolatársaktól, tanároktól, az intézet falaitól. Ez a meghatott érzés még erősebb, de gyakran egészen más értelmű ott, ahol a növendéksereget a hiányzó család családdá forrasztotta össze, ahol sokan még a szünidőben sem mehetnek „haza“, mert az intézet, amelyben éltek, az egész világuk. Az árvaházakban van ilyen különös jelentősége a tanév végének, azok számára is, akiket a szünidőre magával visz a hozzá­tartozójuk, de még sokkal jobban azok számára, akikért nem jön el senki és akiket ilyenkor még jobban körülvesz a szeretet, amivel az intézet igyek­szik pótolni azt, amit a sors elvett. Az iskolai év végén a szeretetnek ezeket a hajlé­kait kerestük fel, amelyeket a székesfőváros állított és tart fenn az árvák számára és gondoskodik arról, hogy az életre felnevelje a bekerült növendékeket. Hogy ezeket a hajlékokat a legszentebb érzés, a szeretet is betöltse, az a vezetők gondja. És hogy csakugyan gondja is. azt boldog érzéssel állapí­tottuk meg érdekes és kedves szemlénkén. Lilák, pirosak, sárgák . . . A Szent Imre herceg-úton, a nyár adakozó ked­vének virágpompás miliőjében találtunk rá az Erzsébet Leány Árvaház szép otthonára. A kedvező véletlen juttatta az árvákat ehhez a kis paradicsom­hoz, a hajdani Zerge-utcai, majd később Kottenbiller- utcai szűkös és dísztelen hajlékok után, agzal, liog^ a Notre Dame de Sion zárdája innen kiköltözködött. Hat év előtt szállották meg az árvák ezt az új ott­hont pontosan akkor, amikor átvette a vezetést az, akivel most szemtől szentbe állunk és akihez kér­déseinkkel fordulunk: Krén Margit igazgatónő. Örül jöttünkön, mint ahogyan mindenkinek örül, aki árváinak sorsa iránt érdeklődik és akiben fel­fedez valamit abból a szeretekből, amellyel a nagy­asszony szíve úgy telve van. Minden szó, minden mozdulat erről beszél, amikor az intézet tisztaságtól ragyogó helyiségein végigkalauzol és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a folyosókon szembe­kerülő, konyhában, ebédlőben, munkatermekben fog­lalatoskodó lánykákat egy kedves szóval, gyöngéd cirógatásai mosolyra ne derítse. De nemcsak cirógatásból áll az élet. Az egyik folyosón szigorúvá lesz az igazgatónő derűs arca. vagy legalább is úgy mutatja, hogy most szigorú és elkiáUtja magát: —■ A sárgák ma rendetlenek! Kislány ugrik elő és elfut egy seprűvel, amely ott dísztelenkedett a folyosón. — Remélem, a rózsaszínek megjavultak — szól be most egy szobába — és helyén van minden törül­köző. Sárgák .,. rózsaszínek» Mindjárt megmagyarázza az igazgatónő: ^ — Az intézet összes növendékei családokra van­nak osztva. A háromtól ha|tévesek az óvodások, az­után vannak kékek, sárgák, rózsaszínek, lilák, zöl­dek és pirosak... Tessék, ez itt mindjárt a lilák hálószobája. Benézünk a kedves hálóterembe. A kis ágyak takaróján lila a dísz, de lila szín jelzi a család­beliek törülközőjét, mindenféle használati tárgyát, lila betűk vannak behímezve a fehérneműkbe, lila pajzs van a fehér szekrényeken és lila jelzés a család seprűjén is, úgy hogy az imént a sárga szín elárulta, hogy a folyosón felejtett seprű a sárga család bűne. — Ez a színjelzés nem csak praktikum és sok mindenre jó megkülönböztetés, hanem kedves vál­tozatot is ad az intézet egész belső világának — magyarázza Krén Margit igazgatónő, aki elve­zet a hálószobák után az ebédlőbe, a nappali szó bákba, a konyhába, mosodába, aihol mindenütt dolgozó, sürgő-forgó növendékekkel találkozunk. Praktikus beosztás szerint, akkor is, amikor isko­lai óv van, minden házimunkából kiveszik a részü­ket a lányok. — Ez munkaszeretetre nevel, de meg hasznos is — halljuk a magyarázatot. — Sokat megtakarítunk a lányok munkássága révén. A díszterem után, amelyben Erzsébet királyné pompás festménye függ, a házikápolna üdesógében gyönyörködünk, majd kedves látványosság fogad az óvodások „lakosztályában“. Itt a poharak, evő­eszközök, különböző használati tárgyak jelekkel vannak ellátva, mert az apró népnél számmal, be­tűvel még nem lehet boldogulni, de a rendet már itt kell megszokni. — A kicsinyek vezetésére külön óvónőnk van — mondja az igazgatónő. — A színek szerint igazodó családok életét pedig úgy rendeztük be, hogy min­den apró lánynak van vezetője: egy nagyobb leányka, aki kis társnőjére felügyel és .lelki, testi dolgaiban szárnya alá veszi. Ebből a rendszerből nem egyszer meghatóan kedves kapcsolatok szár­maznak. Az óvodás kor 6 évig tart, azután az elemi' kö­vetkezik. Az előmenetel szerint vagy 6 elemit, vagy 4 elemi után négy polgárit végeznek a növendé­kek. A kitűnő tanulók azután tanítónőképzőbe ke­rülnek. Aki erre nem alkalmas, ipari pályára megy, háztartási alkalmazott lesz, vagy pedig — ha meg van hozzá a hajlamú — a Stefánia dajka­képzőjét végzi, De bármilyen irányban is terelődik a nevelés, egy évi háztartási továbbképzőn min­denki keresztül megy, a háztartásiaknál azután három éves ez a kiképzés. — Ez a kötelező egy év a háztartási munkában kitűnő dolog — mondja az igazgatónő. — A gyer­mekek, akik idekerülnek, rendszerint gyengék. Az egy év jó a testi, lelki megerősödésre. Három hó­nap a konyhában, három hónap a takarításnál, a mosodában, a varrodában: ezen minden lánynak keresztül kellene menni, akkor is, ha nem árva­házban nevelik. Hogy ez az elv milyen pontosan beválik, az egészséges, mosolypgó arcok mutatják. Megvígasz- talódunk a derűben, amely az árvák otthonát el­önti, amikor búcsúzóul a vendégkönyvbe írhatjuk a nevünket. Ez nagy tisztesség, mert minden évet Horthy Miklósné aláírása nyit meg. Sűrűn meglá­togatja az intézetet. — Ah°l legnagyobb a szükség, ahol legtöbb a bánat, ő ott van — mondja Erén Margit igazgató­nő, akinek meleg hangja még sokáig elkísér, amint a virágos park rácsos kapuja bezáródik mögöttünk. A fiúk nagy családja Szombaton a szokottnál is korábban keltek fel a József Fiú Arvaház lakói. Fél hat órakor a fiuk már sorakoztak, még pedig táskákkal utipodgyásszal fel­szerelve és vonultak ki az Üllői-útra a külön villa­mos kocsikhoz, amely vitte őket ki a Keleti pálya­udvarra, onnan pedig a vasút elrobogott velük J onyódra. Nyári üdülésre vitte Schuler Alajos igaz­gató a növendékek egy részét az árvaház üdülő ott­honába, ahol turnusokba osztva minden növendék egy-egy hónapig nyaral. Hogy senkinek semmi se fájjon, az igazgató azokat a növendékeket is nyara­láshoz juttatja, akik az idei tanév végével már kike­rülnek az intézetből. Ez a kedvezés jellemzi azt a szeretetteljes atyai gondoskodást, amelyet Schuler Alajos igazgatónak minden kijelentése elárul, amikor a nyári szünetet megelőző napon az intézetben felkerestük. — Nagyon meg vagyok elégedve a fiukkal, — mondta. — A különböző iskolákból, ahol tanultak, mindössze kettő hozott elégtelen bizonyítványt. Pedig száznyolcvan ia növendékek száma, akik között van elemista, polgárista, de jártak gimnáziumba, reál­iskolába, kereskedelmibe, tanítóképzőbe, tudomány- egyetemre, műegyetemre, közgazdasági egyetemre, képzőművészeti főiskolába is. — Harminchat olyan növendékünk van, aki as idén kikerül az életbe, vagyis jobban mondva, kike­rülhetne, ha az intézet azzal befejezné misszióját, hogy a növendékeivel eljutott odáig, amit az árvaház feladata megszab. Mi azonban nem állunk meg ennél a pontnál, az árvaház növendékeit mindaddig a ma­gáénak tekinti, amíg el nem helyezte őket. Manapság ez nem csekély gond. Ha nem teljes árva és a hozzá­tartozóinak módjában van átvenni, akkor átadjuk jueki, ide egyébként mi őrködünk la sorsa felett továbbra is. — A harminchat növendék közül nyolc közép­iskolát végzett és közülük többnek már biztosítottuk az elhelyezkodését. Az intellektuális pályára ki nem választott növendékek, ha a négy polgárit elvégezték — és ilyen huszonnyolc van az idén — ipari vagy kereskedelmi pályára mennek. Ha hozzátartozóknak nem adhatjuk át őket, a székesfővárosi tanonc- otthonba kerülnek, ahonnan mesterekhez vagy gyá­rakba helyezik őket, mindaddig, amíg fel nem szaba­dulnak. A felszabadulás, után újabb gond kezdődik, ha nem kap az ifjú segéd alkalmazást és akkor ismét csak itt van védőszárnyaival az árvaház. Ettől a. gondtól megszabadíthatnák a gyárak, üzemek az intézetet azzal, hogy mindennekelötl árvákat alkalmaznának. Maguk a munkaadók is jól járná­lak, mert az árvaházi erkölcsben, fegyelemben és munkaszeretetben nevelt munkásokhoz jutnának, akiken későbbi pályájukon, egész életükön át rajta van az árvaház szeme. — Tulajdonképpen soha sem szakad meg ennek a családi összetartozásnak érzése a növendék és az intézet közölt. Akárhányan jelentkeznek idősebb ko­rukban is ügyes-bajos dolgaikkal nálam és aki ide­jön, az soha nem jön hiába. Boldogan mondhatom el, hogy ennek az összetartozásnak a másik oldala is megvan. A volt növndélkek akkor is eljönnek, ha nekik van módjukban az intézeten és az árva- sorsban utánuk következőkön segíteni. A József Fiú Arvaház Volt Növendékeinek Egyesülete kapcsolja egybe ezt a nagy családot. Az egyesület fővédnöke Szendy Károly polgármester, díszelnöke és védnöke pedig Liber Endre alpolgármester, aki, mint meleg szeretetével és ténykedésével elárulja, nem felejtette el, hogy valaha az árvaházunk növendéke volt. A tanév végi gondok mellett az árvaház életéről kapunk Schuler igazgatótól érdekes felvilágosításo­kat, meg a tervekről, amelyeket a kilencvenhét év óta a mai helyén fennálló intézet fejlesztése érdeké­ben keresztül szeretne vinni. Az egyik a központi fűtés bevezetése, amelyet sok egyéb mellett az is indokolttá tesz, hogy az egyébként nagyszerűen megépített árvaházban 6.20 méter magas szobák vannak, melyeket kályhákkal fűteni nagyon nehéz és drága. Építkezésre is szükség volna, mert a növendékek egyik nappali terme, ahol legtöbbet tartózkodnak, az alagsorban, az egykori tornateremben van elhe­lyezve, amely rossz levegőjű, sötét, egészségtelen mellékhelyiségekkel van ellátva, emellett pedagógiai szempontból lehetetlen helyzetet teremt, hogy a má­sik nappali terem távol innen, az emeleten van. Erre az alagsorra szeretne magas földszintet és emeletet építtetni Schuler igazgató. Akkor a növendék-létszám is felemelhető lenne kétszázra és helyiséghez jutna a volt növendékek egyesülete is. — Remélem, hogy sikerül ezeken a bajokon vál­toztatni — mondja. — Az ősz talán megsegít. Most egyelőre a legfőbb gondom, hogy a fiúk jól töltsék a nyarat Fonyódon. Modernizálni és szépíteni akar a Józsefváros A Józsefváros, amely a Belvárossal egyetemben régi időktől fogva a főváros kulturális magvának tartja magát, mind sűrűbben panaszkodik, hogy az utóbbi évtizedek városrendezési terveiből kimaradt. A várospolitikusok és a polgárság több mozgalom­ban hívta fel a figyelmet erre a körülményre és az egyik legutóbbi mozgalom, melyet Gazdy Jenő tör­vényhatósági bizottsági tag a Fővárosi Hírlapban indított meg a Józsefvárosi pályaudvarndk személy- pályaudvarrá való átalakítása érdekében, teljes sikert is aratott. Most ismét ajkcióba lépett a Józsefváros, szépészeti természetű városrendezési kívánságok megoldását sürgeti. A mozgalom kezdeményezője ezúttal is Oazúy Jenő törvényhatósági bizottsági tag, aki a mozgalom céljáról a Fővárosi Hirlap munka­társának a következőket mondta: — A mozgalomnak, amely a Józsefvárosban meg­indult, az a célja, hogy azokat az esztétikai hiányo­kat, amelyek a Józsefváros polgárságának szépérzé­két már régebben bántják, mielőbb megszüntessék, így első sorban szükségesnek mutatkozik, hogy a Józsefváros egyes pontjain még meglevő régi el­avult és dísztelen váróhelyeket a BESzKÁRT új típusú várócsarnokokkal cserélje ki. Különösen kietlen állapotban vannak a József-körút és Baross- utca sarkán és az Orczy-téren levő váróhelyek, amelyek nemcsak a célnak; nem felelnek már meg, de piszkosak és bűzösek. — Szükséges azután, hogy a József-körúton levő zöld házikókat — így a Baross-kávéház előtt és a Rákóczi-téren, valamint a József-körúton és Ferenc- körút sarkán — minél előbb a föld alá helyezzék, mert ezeken a forgalmas pontokon elrontják a tér esztétikai hatását. Ezek a házikók általában elhibá­zott. elgondolás alapján jöttek létre és oda kell hatni, hogy a bérlő-társaságot mielőbb rászorítsák a mo­dern hygieniának megfelelő átalakítás keresztül­vitelére. — Sok kívánni valót hagy fenn a Kálvária-tér, Mária Terézia-tér, Mátyás-tér és Rákóczi-tér kerté­szeti és parkirozási állapota is, amely messze el­marad azoktól a valóban szop és dicséretre méltó megoldásoktól, aminőket a székesfőváros kertészeté­től egyebütt megszoktunk. Természetesen szükséges, hogy a Józsefvárosnak ezek a terei megmaradjanak egyúttal — legalább a jelenlegi mértékben — a gyer­mekek szórakozása céljára is. Ezt a célt össze lehet és kell egyeztetni az esztétikai kívánalmakkal is. — A kezdeményezésemre megindult akció annyi­val is inkább bízik az érdekelt hatóságok jóakaró támogatásában, mert remélhető, hogy o tervbe vett és a iörvényhatsági bizottságban kitartóan sürgetett 30 éves házadómentesség révén a Józsefváros külső képe egyébként is rövidesen előnyös változásokon fog keresztülmenni.

Next

/
Thumbnails
Contents