Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-22 / 3. szám

Budapest, 1936 január 22 Pesti Útiakat (jytyyitó autá&u&z Keserű forrásainknak, sós vizeinknek, hírneves gyógyfürdőinknek veszedelmes konkurense támadt, amely előreláthatólag nagy idegen tömegeket fog a fővárosba vonzani. Már látjuk is képzeletünkben a plakátokat és prospektusokat, amelyek a Duna lát­képe. a Várhegyről nyitó kilátás, a Margitsziget és reflektorral megvilágítóit vonzóerőink mellé oda­állítja a legújabbat és leg speciálisabbat: a gyógyító autóbuszt. Egy neves belgyógyászunké a dicsőség, hogy ezt a gyógymódot felfedezte, még pedig a vesebaj gyógyítására. Hosszú ideig bajlódott egy veseköves paciensé­vel s mikor az olajkúrát befejeztette vele, a követ­kező utasítást adta neki: — Most pedig naponta kétszer, reggeli előtt és ette vacsora előtt szálljon fel az autóbuszra. De na üljön le, hanem lehetőleg a hátulsó perionon marad­jon állva. A dolog nem lesz nehéz, mert ülőhelyhez úgy sem jut. — És hova menjek az autóbusszal? — kérdezte a beteg. — Ahova akar. — És ha odamentem? — Akkor jöjjön vissza, — És?. .. — Mit: és... A többit elvégzi az autóbusz. Bizto­sítom, hogy egyetlen veseköve se marad még muta­tóban sem. Az autóbusz mind kirázza. Búcsúzáskor egy kis mentegetőzéssel mondta az orvos betegének: — Igaz, egy kicsit drága a kúra, de vigaszta­lódjék, a villamos is felemeli a tarifáját, holott az távolról sem olyan hatékony vesekövek ellen, mint az autóbusz. — Igaz, drága kúra, kedves doktor úr, —• hálál­kodott a beteg, de még többet is áldoznék, csakhogy ezektől a kínzó vesekövektől megszabaduljak már egyszer. Az orvos egyet gondolt. — Tudna valamivel többet is áldozni7 — Valamicskével többet is. Egy távoli néném meghalt és örököltem néhány pengőt. — Akkor tudja mit? Vegyen átszállót a BART- ra. Az drága ugyan, de még radikálisabb kúra lesz. Ügy kirázza a köveit, hogy nem győzi összeszedni. — Hálásan köszönöm, doktor úr — mondta a beteg és köveivel távozott. — Megálljon csak! — kiáltott utána az orvos. — Ha a BART-kúrát használja, ne álljon mindjárt a perronra. Nem lehet a dolgot a teljes dózissal kez­deni. Elég lesz ülve is. Majd csak a második, har­madik napon, ha már megszokta egy kicsit. Nagyfontosságú javaslatok a székesfővárosnál alkalmazott munkásság szociális érdekeinek védelmére A munkaügyi bizoffság legközelebbi ülésén foglalkozik a kérdéssel A törvényhatósági bizottság már 1934-ben foglal­kozott azzal, miképpen lehetne a székesfőváros üze­meinél és intézményéinél foglalkoztatott munkásság érdekeit a legszélsőbb lehetőségek határáig előmoz­dítani. Ennek a problémának megoldására és kidol­gozására alakította meg a közgyűlés a munkásügyi bizottságot, amely elé már több javaslat került ebben a tárgyban. Most Szendy Károly polgármes­ter utasítására a székesfőváros üzemi ügyosztályá­ban fokozott tempójú munka indult meg abból a célból, hogy a munkásügyi bizottság közeljövőben megtartandó ülésére konkretizálják mindazokat a nagyfontosságú javaslatokat, amelyeknek keresztül­vitele a székesfővárosi munkásság szociális érdekei­nek jelentős előmozdítására alkalmas. Ezekkel a ja­vaslatokkal kapcsolatban az üzemi ügyosztály ve zetője, Morvay Endre tanácsnok a következőkben tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: — Intézményesen óhajtjuk szabályozni a fővárosi hivatalok, intézmények, intézetek és üzemek munkást elvételeit és munkáselbocsá­tásait. Ennek az előterjesztésnek megtételére az a körülmény adta az impulzust, hogy a Víz­műveknél hét esztendővel ezelőtt megkezdett rekonstrukciós munkálatok javarésze az elmúlt esztendő végén teljes befejezést nyert és a Víz­művek igazgatósága a munkaalkalmak meg­szűnése miatt kénytelen volt az újjáépítési munkálatoknál alkalmazott valamennyi mun­kását elbocsátani, holott közöttük számos olyan, az esztendők során át kitünően bevált munkás volt, akinél figyelmet érdemlő körül­mények fennforgása teljesen megindokolta volna a szolgálatban való visszatartásukat. Elsősorban a többgyermekes, hadviselt mun­kásokra gondolok itt. akik az elmúlt hét esz­tendő alatt százszor is bebizonyították, hogy értékes szolgálatokat tudnak tenni a közü- 1 etilek. — Szendy Károly polgármester úr állás­pontja abban a gondolatban csúcsosodott ki. hogy a székesfővárosnak magának is érdeke, hogy az esztendők során árt. alkalmazott és ki­fogástalanul bevált munkások a szolgálatban megmaradjanak, A polgármester úr éppen ezért úgy intézkedett, hogy a vezetésem alatt álló ügyosztály dolgozzon ki olyan irányú ren­delettervezetet, amely a székesfőváros valamennyi hivatalát, intézményét és üzemét arra kötelezi, hogy a nála hosszabb időn át jól bevált munkásokat a munkaalkalmak megszű­nése esetén, amennyiben saját hatáskö­rében őket másutt foglalkoztatni nem tudja, sürgősen jelentse be az üzemi ügyosztálynál. Ugyanebben a rendelettervezetben gondosko­dás történik arranézve, hogy a fővárosi ható­ságok a rendelet megjelenésétől kezdődőiéig a náluk üresedésbe jövő munkahelyeket, — úgy, amint annakidején egyes fővárosi üzemek megszüntetése alkalmával, vagy tevékenysé­güknek korlátozásakor, illetőleg a műhelyek hatáskörének megszüntetésekor feleslegessé vált mintegy hatszáz munkás elhelyezése ér­dekében történt, -— szintén jelentsék be a pol­gármesteri XII. ügyosztályhoz. Mi ezeket a részadatokat kartotékrendszer alapján köz­ponti nyilvántartásba foglaljuk^ és ezeknek az adatoknak ismerete révén történik meg majd az elkészült munkáknál felszabadult, hosszabb időn keresztül dolgozó, jól be­vált, családos, vagy katonaviselt mun­kásoknak más székesfővárosi hivatal­nál, vagy intézménynél való elhelye­zése. — Ezen az intézkedésen kívül további té­ren is újításokra készülünk. A polgármester úr elhatározása folytán tárgyalásokat kezdtünk az Országos Társadalombiztosító Intézettel, abból a célból, hogy a székesfővárostól rokkantsági, özvegyi és árvasági járadékot élvezőknek beteg- ség esetére való intézményes biztosí­tása megtörténjék. Ennek a szociális jellegű gondoskodásnak kiegészítéséül szolgál az a polgármesteri ren­delet, amely szerint a munkások, akik az 1931. évben hozott szabályrendelet alapján tíz évnél huzamosabb szolgálat után kapnak a székes- fővárostól rokkantsági járulékot, tekintet nél­kül vagyoni viszonyaikra, minden esetben já­radékot kiegészítő segélyhez is juthassanak, Beér Sándor vésnök mester V., Gr. Tisza István-út 6. sz. • Telefon : 82-4-29 szivacsalátétes BÉLYEGZŐJE tarlós, szép és tiszta _____ Er re a rendelkezésre azért volt szükség, mert igen gyakran előfordult, hogy azok a rokkant­sági járadékkal ellátott volt munkásaink, akiknek valahol a perifériákon, vagy a fővá­ros közelében lévő községekben valamilyen, leggyakrabban párszáz pengő értékű ingatla­nuk volt, ennél a kölrülménynél fogva nem jutottak szegénységi bizonyítványhoz és gyógy kezeltetés ük lehetőségei úgyszólván a semmivel voltak egyenértékűek. A cselkély- összegű rokkantsági járadékból csak úgy, ahogy tudták fentartani exisztenciájukat, de arra már képtelenek voltak, hogy egy-egy be­tegséggel járó többletköltségeket is elbírjanak. — Jelentőségében nem marad el a két előbbi intézkedésnél az az előterjesztés, amely az rígynevezett családbérrel függ össze. A csa­ládbér a székesfőváros közüzemi munkásságá­nál a családi pótlékot helyettesítené. A polgár- mester úrnak ennél az ügynél az az állás­pontja, hogy addig is, amíg a székesfőváros költségvetése a remélhetőleg mihamarabb el­következő gazdasági javulás után szabály­szerű fedezetet nyújthat erre, a székesfőváros munkásügyi bizottsága javasolja a családbérnek, illetőleg a családi pótléknak bevezetését azzal, hogy a családi állapotot a közüzemi munkások szokásos karácsonyi jutalmazásakor vegyék tekintetbe a székesfővárosi munka­adók. Amennyiben ez a javaslat a munkás­ügyi bizottság helyeslésével találkozik, és ké­sőbbi időben a törvényhatósági bizottság is hozzájárul ahhoz, úgy a családbér rendszerét már a legközelebb adandó alkalommal beve­zetjük. — Hónapok óta foglalkozunk az Elektro­mos-. Gáz- és Vízművekkel kapcsolatban ' a negyvenórás munkahét bevezetésével. A három nagyüzem vezetősége rendelkezé­sünkre bocsátotta a szükséges adatokat és az ü"■’"•osztály ezek alapján a legapróbb részle­tekbe menő pontos számításokat végzett. Ezek eredménye az, hogv amennyiben a negyven­órás munkahét megvalósítására úgy kerülne a sor, hogy ezáltal a. már alkalmazásban álló munkások ne szenvedjenek munkabérvesztesé­get, akkor a székesfővárosnak egyedül a há­rom, nagyüzemnél évente 1,800.000 pengőnél na­gyobb összeget kellene munkabérek címén kifizetni. Ha viszont a munkásoknak csak a tényleges munkával eltöltött munkaórák után fizetnék az ezidőszerint érvényben lévő munka­béreket, ez annyit jelentene, hogy közüzemi mukásaink jelenlegi keresetüknek átlagosan 28 százalékát veszítenék el, mi azonban sem szo­ciális szempontból, sem a munka jósága és megbízhatósága szempontjából meg nem en­gedhető. A negyvenórás munkahétre vonat­kozó tervezgetések egyébként éppen az emlí­tett kettős nehézség miatt ma még csak kez­deti stádiumban vannak, mert jól tudjuk, hogy ugyanakkor, amidőn a munkaalkalmak számá­nak gyarapítására gondolunk, a legkövetkeze­tesebben ügyelnünk kell a jelenlegi gazdasági helyzetre és amit lehetetlen, hogy a székes^ főváros költségvetése többmillió pengőre rugó összegekkel terhel tessék meg% éppen úgy tisztá­ban vagyunk azzal is, hogy a negyvenórás munkahét életrehívása, nem lehet okozója^ a, közüzemi munkásság nagyméretű keresetcsök­kenésének, Természetes, hogv ^ mindent igyek­szünk megtenni abban az irányban, hogy a középutat megtaláljuk ebben a kérdésben, be­látható időn belül azonban aligha lesz alkal­munk arra, hoay a negyvenórás^ munkahét ideális elgondolása valósággá váljék, — Egyelőre sokkal intenzívebben foglalko­zunk ennél a kérdésnél negyvennyolcórás munkahétre vonatkozó észrevételeink kidolgozásával. Az iparügyi minisztérium tudvalevőleg leküldötte hozzánk azt a törvénytervezetet, amely a negyvennyolcórás munkahét általános érvényű behozatalára irányul és mi most állítjuk össze azokat az észrevételeinket,^ amelyek a székes- főváros üzemei szempontjából fontosak. Eze­ket az észrevételeket ugyancsak a közeljövő­ben összeülő munkásügyi bizottság bírálata alá fogjuk bocsátani és csak akkor terjesztjük fel azokat a minisztériumhoz, hogyha a mun­kásügyi bizottság már állást foglalt azokat illetően.

Next

/
Thumbnails
Contents