Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-22 / 3. szám
Budapest, 1936 január 22 Pesti Útiakat (jytyyitó autá&u&z Keserű forrásainknak, sós vizeinknek, hírneves gyógyfürdőinknek veszedelmes konkurense támadt, amely előreláthatólag nagy idegen tömegeket fog a fővárosba vonzani. Már látjuk is képzeletünkben a plakátokat és prospektusokat, amelyek a Duna látképe. a Várhegyről nyitó kilátás, a Margitsziget és reflektorral megvilágítóit vonzóerőink mellé odaállítja a legújabbat és leg speciálisabbat: a gyógyító autóbuszt. Egy neves belgyógyászunké a dicsőség, hogy ezt a gyógymódot felfedezte, még pedig a vesebaj gyógyítására. Hosszú ideig bajlódott egy veseköves paciensével s mikor az olajkúrát befejeztette vele, a következő utasítást adta neki: — Most pedig naponta kétszer, reggeli előtt és ette vacsora előtt szálljon fel az autóbuszra. De na üljön le, hanem lehetőleg a hátulsó perionon maradjon állva. A dolog nem lesz nehéz, mert ülőhelyhez úgy sem jut. — És hova menjek az autóbusszal? — kérdezte a beteg. — Ahova akar. — És ha odamentem? — Akkor jöjjön vissza, — És?. .. — Mit: és... A többit elvégzi az autóbusz. Biztosítom, hogy egyetlen veseköve se marad még mutatóban sem. Az autóbusz mind kirázza. Búcsúzáskor egy kis mentegetőzéssel mondta az orvos betegének: — Igaz, egy kicsit drága a kúra, de vigasztalódjék, a villamos is felemeli a tarifáját, holott az távolról sem olyan hatékony vesekövek ellen, mint az autóbusz. — Igaz, drága kúra, kedves doktor úr, —• hálálkodott a beteg, de még többet is áldoznék, csakhogy ezektől a kínzó vesekövektől megszabaduljak már egyszer. Az orvos egyet gondolt. — Tudna valamivel többet is áldozni7 — Valamicskével többet is. Egy távoli néném meghalt és örököltem néhány pengőt. — Akkor tudja mit? Vegyen átszállót a BART- ra. Az drága ugyan, de még radikálisabb kúra lesz. Ügy kirázza a köveit, hogy nem győzi összeszedni. — Hálásan köszönöm, doktor úr — mondta a beteg és köveivel távozott. — Megálljon csak! — kiáltott utána az orvos. — Ha a BART-kúrát használja, ne álljon mindjárt a perronra. Nem lehet a dolgot a teljes dózissal kezdeni. Elég lesz ülve is. Majd csak a második, harmadik napon, ha már megszokta egy kicsit. Nagyfontosságú javaslatok a székesfővárosnál alkalmazott munkásság szociális érdekeinek védelmére A munkaügyi bizoffság legközelebbi ülésén foglalkozik a kérdéssel A törvényhatósági bizottság már 1934-ben foglalkozott azzal, miképpen lehetne a székesfőváros üzemeinél és intézményéinél foglalkoztatott munkásság érdekeit a legszélsőbb lehetőségek határáig előmozdítani. Ennek a problémának megoldására és kidolgozására alakította meg a közgyűlés a munkásügyi bizottságot, amely elé már több javaslat került ebben a tárgyban. Most Szendy Károly polgármester utasítására a székesfőváros üzemi ügyosztályában fokozott tempójú munka indult meg abból a célból, hogy a munkásügyi bizottság közeljövőben megtartandó ülésére konkretizálják mindazokat a nagyfontosságú javaslatokat, amelyeknek keresztülvitele a székesfővárosi munkásság szociális érdekeinek jelentős előmozdítására alkalmas. Ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban az üzemi ügyosztály ve zetője, Morvay Endre tanácsnok a következőkben tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: — Intézményesen óhajtjuk szabályozni a fővárosi hivatalok, intézmények, intézetek és üzemek munkást elvételeit és munkáselbocsátásait. Ennek az előterjesztésnek megtételére az a körülmény adta az impulzust, hogy a Vízműveknél hét esztendővel ezelőtt megkezdett rekonstrukciós munkálatok javarésze az elmúlt esztendő végén teljes befejezést nyert és a Vízművek igazgatósága a munkaalkalmak megszűnése miatt kénytelen volt az újjáépítési munkálatoknál alkalmazott valamennyi munkását elbocsátani, holott közöttük számos olyan, az esztendők során át kitünően bevált munkás volt, akinél figyelmet érdemlő körülmények fennforgása teljesen megindokolta volna a szolgálatban való visszatartásukat. Elsősorban a többgyermekes, hadviselt munkásokra gondolok itt. akik az elmúlt hét esztendő alatt százszor is bebizonyították, hogy értékes szolgálatokat tudnak tenni a közü- 1 etilek. — Szendy Károly polgármester úr álláspontja abban a gondolatban csúcsosodott ki. hogy a székesfővárosnak magának is érdeke, hogy az esztendők során árt. alkalmazott és kifogástalanul bevált munkások a szolgálatban megmaradjanak, A polgármester úr éppen ezért úgy intézkedett, hogy a vezetésem alatt álló ügyosztály dolgozzon ki olyan irányú rendelettervezetet, amely a székesfőváros valamennyi hivatalát, intézményét és üzemét arra kötelezi, hogy a nála hosszabb időn át jól bevált munkásokat a munkaalkalmak megszűnése esetén, amennyiben saját hatáskörében őket másutt foglalkoztatni nem tudja, sürgősen jelentse be az üzemi ügyosztálynál. Ugyanebben a rendelettervezetben gondoskodás történik arranézve, hogy a fővárosi hatóságok a rendelet megjelenésétől kezdődőiéig a náluk üresedésbe jövő munkahelyeket, — úgy, amint annakidején egyes fővárosi üzemek megszüntetése alkalmával, vagy tevékenységüknek korlátozásakor, illetőleg a műhelyek hatáskörének megszüntetésekor feleslegessé vált mintegy hatszáz munkás elhelyezése érdekében történt, -— szintén jelentsék be a polgármesteri XII. ügyosztályhoz. Mi ezeket a részadatokat kartotékrendszer alapján központi nyilvántartásba foglaljuk^ és ezeknek az adatoknak ismerete révén történik meg majd az elkészült munkáknál felszabadult, hosszabb időn keresztül dolgozó, jól bevált, családos, vagy katonaviselt munkásoknak más székesfővárosi hivatalnál, vagy intézménynél való elhelyezése. — Ezen az intézkedésen kívül további téren is újításokra készülünk. A polgármester úr elhatározása folytán tárgyalásokat kezdtünk az Országos Társadalombiztosító Intézettel, abból a célból, hogy a székesfővárostól rokkantsági, özvegyi és árvasági járadékot élvezőknek beteg- ség esetére való intézményes biztosítása megtörténjék. Ennek a szociális jellegű gondoskodásnak kiegészítéséül szolgál az a polgármesteri rendelet, amely szerint a munkások, akik az 1931. évben hozott szabályrendelet alapján tíz évnél huzamosabb szolgálat után kapnak a székes- fővárostól rokkantsági járulékot, tekintet nélkül vagyoni viszonyaikra, minden esetben járadékot kiegészítő segélyhez is juthassanak, Beér Sándor vésnök mester V., Gr. Tisza István-út 6. sz. • Telefon : 82-4-29 szivacsalátétes BÉLYEGZŐJE tarlós, szép és tiszta _____ Er re a rendelkezésre azért volt szükség, mert igen gyakran előfordult, hogy azok a rokkantsági járadékkal ellátott volt munkásaink, akiknek valahol a perifériákon, vagy a főváros közelében lévő községekben valamilyen, leggyakrabban párszáz pengő értékű ingatlanuk volt, ennél a kölrülménynél fogva nem jutottak szegénységi bizonyítványhoz és gyógy kezeltetés ük lehetőségei úgyszólván a semmivel voltak egyenértékűek. A cselkély- összegű rokkantsági járadékból csak úgy, ahogy tudták fentartani exisztenciájukat, de arra már képtelenek voltak, hogy egy-egy betegséggel járó többletköltségeket is elbírjanak. — Jelentőségében nem marad el a két előbbi intézkedésnél az az előterjesztés, amely az rígynevezett családbérrel függ össze. A családbér a székesfőváros közüzemi munkásságánál a családi pótlékot helyettesítené. A polgár- mester úrnak ennél az ügynél az az álláspontja, hogy addig is, amíg a székesfőváros költségvetése a remélhetőleg mihamarabb elkövetkező gazdasági javulás után szabályszerű fedezetet nyújthat erre, a székesfőváros munkásügyi bizottsága javasolja a családbérnek, illetőleg a családi pótléknak bevezetését azzal, hogy a családi állapotot a közüzemi munkások szokásos karácsonyi jutalmazásakor vegyék tekintetbe a székesfővárosi munkaadók. Amennyiben ez a javaslat a munkásügyi bizottság helyeslésével találkozik, és későbbi időben a törvényhatósági bizottság is hozzájárul ahhoz, úgy a családbér rendszerét már a legközelebb adandó alkalommal bevezetjük. — Hónapok óta foglalkozunk az Elektromos-. Gáz- és Vízművekkel kapcsolatban ' a negyvenórás munkahét bevezetésével. A három nagyüzem vezetősége rendelkezésünkre bocsátotta a szükséges adatokat és az ü"■’"•osztály ezek alapján a legapróbb részletekbe menő pontos számításokat végzett. Ezek eredménye az, hogv amennyiben a negyvenórás munkahét megvalósítására úgy kerülne a sor, hogy ezáltal a. már alkalmazásban álló munkások ne szenvedjenek munkabérveszteséget, akkor a székesfővárosnak egyedül a három, nagyüzemnél évente 1,800.000 pengőnél nagyobb összeget kellene munkabérek címén kifizetni. Ha viszont a munkásoknak csak a tényleges munkával eltöltött munkaórák után fizetnék az ezidőszerint érvényben lévő munkabéreket, ez annyit jelentene, hogy közüzemi mukásaink jelenlegi keresetüknek átlagosan 28 százalékát veszítenék el, mi azonban sem szociális szempontból, sem a munka jósága és megbízhatósága szempontjából meg nem engedhető. A negyvenórás munkahétre vonatkozó tervezgetések egyébként éppen az említett kettős nehézség miatt ma még csak kezdeti stádiumban vannak, mert jól tudjuk, hogy ugyanakkor, amidőn a munkaalkalmak számának gyarapítására gondolunk, a legkövetkezetesebben ügyelnünk kell a jelenlegi gazdasági helyzetre és amit lehetetlen, hogy a székes^ főváros költségvetése többmillió pengőre rugó összegekkel terhel tessék meg% éppen úgy tisztában vagyunk azzal is, hogy a negyvenórás munkahét életrehívása, nem lehet okozója^ a, közüzemi munkásság nagyméretű keresetcsökkenésének, Természetes, hogv ^ mindent igyekszünk megtenni abban az irányban, hogy a középutat megtaláljuk ebben a kérdésben, belátható időn belül azonban aligha lesz alkalmunk arra, hoay a negyvenórás^ munkahét ideális elgondolása valósággá váljék, — Egyelőre sokkal intenzívebben foglalkozunk ennél a kérdésnél negyvennyolcórás munkahétre vonatkozó észrevételeink kidolgozásával. Az iparügyi minisztérium tudvalevőleg leküldötte hozzánk azt a törvénytervezetet, amely a negyvennyolcórás munkahét általános érvényű behozatalára irányul és mi most állítjuk össze azokat az észrevételeinket,^ amelyek a székes- főváros üzemei szempontjából fontosak. Ezeket az észrevételeket ugyancsak a közeljövőben összeülő munkásügyi bizottság bírálata alá fogjuk bocsátani és csak akkor terjesztjük fel azokat a minisztériumhoz, hogyha a munkásügyi bizottság már állást foglalt azokat illetően.
