Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-27 / 21-22. szám
Budapest, 1936 május 27. ff Megszívlelésre érdemes gondosatok a műszaki státusrendezés életbeSéptetése előtt Irta KATONA JÁNOS] mérnök, törvényhatósági bizottsági tag Amint hallom, hatalmas füzet és többrendbeli kimutatás keretében a 17-es bizottság’ tagjai megkapták a székesfőváros közigazgatási tisztviselőinek', hivatalnokainak és egyéb alkalmazottainak státusrendezésére vonatkozó, a belügyminiszterhez jóváhagyás végett felterjesztendő főpolgármesteri határozatot, amely részleteiben eddig nem került a nyilvánosság elé. El kell ismerni, — mert hiszen valónak kell feltételeznem információimat, — hogy a szanálás utolsó pillanatában megszületett státusrendezés igen sok vonatkozásban beváltván a hozzáfűzött reményeket, nemcsak a tisztviselői karban, hanem magában a székesfőváros közönségében is megnyugvást kelthet. Áll ez elsősorban az ideiglenes alkalmazottak jelenlegi sivár és bizonytalan helyzetének minden tekintetben csak helyeselhető megoldására, de itt is főképpen a műszaki ügyosztályoknál eddig ideiglenes minőségben is igen fontos és felelősségteljes szolgálatot teljesítő, igen nagyszámú mérnökök helyzetének megjavítására nézve. Amilyen megnyugtató, hogy, bár csak) az 1940-ik évben, de mégis belátható időn belül a mérnökök is, mint segédmérnökök, elérik a X. fizetési fokozatban körülbelül azt a létszámot, amellyel a fogalmazási karon a jogi végzettségűek már a státusrendezés előtt méltán dicsekedhettek, annyira sérelmesnek látszik a fogalmazói karral szemben a műszaki kar további, .sokszorosain lassú előmeneteli lehetősége. Mert amíg a tervezet a fogalmazói karon 78 X. fizetési osztálybeli segédfogalmazói állás mellett 55 IX. fizetési osztálybeli II. ostzályú fogalmazói és 55 VIII. fizetési osztálybeli I. osztályú fogalmazói állást javasol. addig az ezekkel azonos fizetési osztályokban 75 X. fizetési osztálybeli segédmérnöki állás mellett csak 40 II. osztályú, illetőleg 35 I. osztályú mérnöki állást hoz javaslatba, noha a fogalmazói kar 334-es összilét- száma a polgárfmesteri, 2 alpolgármesteri és 19 tanácsnoki állással együtt is csak alig tesz valamivel többet M, mint a műszaki kar 320-as összlétszámú, amelyben pedig összesen is csak 3 tanácsnok szerepel. Ugyanilyen sérelmes a VI. és VII. fizetési osztályokba sorozott I., illetőleg II. osztályú főmérnökké való előléptetési lehetőség, mert amíg az ebbe a fokozatokba előléptethető mérnökök száma csak 26, illetőleg 35, addig az I., illetőleg II. osztályú tanácsjegyzők számát 38, illetőleg 43-as számban véli a tervezet helyesen megállapítani. Nem hibáztatjuk, sőt csak őszintén örülni tudunk annak, hogy a IV. fizetési fokozatban a műszaki karnak a fogalmazói karral szemben eddig élvezett előnyét siet a tervezet már 1936-ban az első osztályú főjegyzők 12-es számának 18-ra való felemelésével behozni, nyilván egészen helyesen azért, mert ezt kívánja a közigazgatás érdeke. Azt sem nehezményezhetjük, hogy a fogalmazói kar tervezet szerinti átszervezése fizetésekben 300.000 P költségvetési többletet jelent, mert hiszen még az így kiadódó fizetések is csak a nagyon is szerény, polgári megélhetés költségeit fedezhetik, de nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy ugyanakkor annak ai háttérben kullogó mérnöki karnak az átszervezésénél — ahol 17 segédmérnöki állással szemben igen helyesen 75 segédmérnöki állást kell szerveznünk, — a mutatkozó összes többlet csupán 114.000 pengőt tesz ki, nyilván azért, mert a tervezet a VI., VII., VIII. és IX. fizetési osztályokban való besorozásnál az előbb említettek értelmében a mérnöki kart, egészen indokolatlanul, sokkal mostohábban kezeli, mint a fogalmazói kart. Nem azért állítjuk, hogy úgy mondjam, szinte egymással szembe a 334-es létszámot kitevő fogalmazói karnak a státusrendezés teljes végrehajtása utáni helyzetét a 320-as létszámmal rendelkező mérnöki és műszaki kar helyzetével, mintha amannak ugyancsak képzelt rózsásabb helyzetét irigyelve, tőle bármit is el akarnánk venni, s oda szeretnénk juttatni emennek. Nem, de végre meg kell találnunk a státuszrendezésnek azt a módját, o.mely az autonómia jelentékeny megterhelése nélkül is megteremti a székesfőváros közönsége és tisztviselői kara részéről is régóta áhítozott nyu- godtabb atmoszférát és viszonylagos megelégedettséget. Lehetetlennek tartom, hogy azok a sürgős megoldásra váró komoly és súlyos problémák, amelyek székesfővárosunkat hivatva volnának beállítani a nyugati világvárosok sorába, egyfelől egységes műszaki irányítás nélkül, gazdaságosabban, másfelől műszaki vonatkozásaikban is helyesen volnának megoldhatók. Nem tartom lehetőnek azt sem, még ha emberfeletti munkára szorítjuk is a vezetőket, hogy 320 mérnök munkáját 3 tanácsnok műszaki vonatkozóbban is, gazdaságossági tekintetben is olyan módon irányítani legyen képes, ahogyan azt a székesfőváros adófizető polgársága joggal elvárhatja. Nem is beszélve a magyar gyáriparnak a legutóbbi tíz évben, szinte szédületes fejlődéséről, különböző intézményeivel kapcsolatban ma már magának a fővárosnak is olyan óriási értékeket reprezentáló gépészeti berendezései vannak, amelyeknek gazdaságos és helyes irányítása speciálisan képzett gépészmérnök vezetése nélkül alig elképzelhető. Merem állítani, hogy egyfelől a műszaki tanácsnoki állásoknak egy gépészmérnöki képesítéssel rendelkező, tanácsnoki hatáskört betöltő állással való szaporítása révén, másfelől műszaki természetű ügyeknek az így keletkező négy mérnöki ügyosztályba való megfelelő átcsoportosítása révén nemcsak, hogy arra a 114.000 pengőre nem lesz szükség, amit a tervezet az enélkül végzendő átszervezéssel kapcsolatban mint többletkiadást előirányoz, hanem ellenkezőleg, az alapos szaktudással irányított mérnöki munkálatoknál jelentős megtakarítás is várható. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a négy mérnöki ügyosztály egységes irányítása. És itt nem a harmadik alpolgármesteri állás megszervezésére gondolok. Nem az a lényeg, hogy ezek irányítóját minek nevezzük, hanem hogy milyen hatáskörrel ruházzuk fel, amelynek értelmében módjában legyen a ma szertefolyó és ilyen módon sok felesleges költséget eredményező, különféle műszaki természetű ügyeket egységes meder ben vezetve úgy irányítani, hogy a különféle munkálatokat a megfelelő időben végeztetve, a mai helytelen rendszerrel szemben egy fillér se menjen veszendőbe. Nem a mérnöki kar, hanem elsősorban a főváros Az elnehezült gazdasági viszonyok következtében esztendők sora óta megsokszorozódott jelentősége van a székesfőváros által vállalatbaadott munkáknak és megbízásoknak. Voltaiképpen ezek a közmunkák voltak azok, ajmelyek a legsötétebb napokban is éltetőerőt adtak az iparnak és a kereskedelemnek, ennélfogva könnyen megérthető, hogy a két társadalmi réteg mindig a legnagyobb érdeklődést tanúsítja a városi versenytárgyalások iránt. A székesfőváros vezetősége a múltban ép úgy, mint a jelenben, mindenkor arra törekedett, hogy a szétosztás igazságosan történjék, ennek dacára azonban mégis merültek fel panaszok. Ezek megszűntetése érdekében a polgármester a legutóbbi napok egyikén újabb rendelettel szabályozta a közmunkák kiadási rendszerét. A rendelkezés alapelveiről Király Kálmán tanácsnok, az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetője, a következőkben volt szíves tájékoztatni bennünket: — Valamennyi olyan ügyosztályban, ahol munkák vállalatbaadásával is foglalkoznak, kartotékot állítanak fel, amelynek lapjaira felkerül minden olyan vállalkozó neve és cégének adatai, amely az előírt szakképesítéssel rendelkezik, s a foglalkoztatásnál szóbajöhet. Az alfabetikus nyilvántartás szakmák szerint is tagozódik, s mindennemű váltó- zásról, törlésről, vagy új felvételről az ügyosztály- vezetőnek jelentés adandó. A kartotéknyilvántartás, szűkebb keretek között, eddig is megvolt, most azonban külön munkanyilvántartó alosztálynak lesz a feladata A makadám-utak olajjal való portalanítására kiírt versenytárgyalás alkalmából az idén is megismétlődött az az évek óta ^mmár szokásossá lett nyerészkedési kísérlet, amit az olaj gyárak folytatnak a fővárossal, hogy az útolajozáson kívül semmi másra nem használható olaj-salakjukat túlhajtott, magas áron sózzák a főváros nyakába. Az április 15-én .megtartott versenytárgyaláson a múlt évi áraknál mintegy 25 százalékkal magasabb árajánlattal lepték meg a Köztisztasági Hivatalt és a közegészségügyi ügyosztályt az olajvállalatok, amelyek egyúttal azt is elárulták, hogy karlcll- szerűleg állapították meg az árakat, amikor a Schwartz Rudolf és Társa cég 26.2, a Vacuum Oil Co. és a Hegedűs és Társa 26.5—26.5, a Magyar Fantóművek 25.9, a Nyirbogdányi Petróleumipar és a Steaua 26.6—26.6 filléres árajánlattal pályázott. A látszat kedvéért aránylag alacsonyabb, 24-5 filléres ajánlatot adott be a Magyar Petróleumipar, de viszont nem az egész 580.000 négyzetméternyi területre, hanem csak 100 000 négyzetméterre. Ezt az utóbbi vállalatot különben ,máris kártalanították az olajvállalatok, amikor átengedtek neki jelentékeny súlyos adókkal terhelt közönségének anyagi érdeke teszi parancsoló kötelességünkké, hogy a státusren- rendezós kérdése ezektől az intencióktól vezettetve oldassák meg. Evéghől szükségesnek véljük, miút olyan minimumot, amely noha alig jelent a mérnöki tekintély kiépítéséé tekintetéiben valamit és semmiben sem forgatja fel a mostani tervezetet, de reményt nyújt a műszaki problémák teljes és gazdaságos megoldására, az alábbi javaslatok megszív- lelését: 1. Szerveztessék tervezett három, műszaki tanácsnokok által vezetendő műszaki ügyosztályon kívül olyan negyedik, gépészmérnöki ügyosztály is, amelynek vezetésével tanácsnoki hatáskörrel, és gépészmérnöki képzettséggel rendelkező műszaki főtanácsos bizassék meg. 2. A műszaki ügyek az így felállítandó négy műszaki osztályba legyenek átcsoportosítandók. 3. A három műszaki tanácsnok egyike mint vezető tanácsnok bizassék meg a négy műszaki ügyosztály ügyeinek egységes irányításával. Alig valami, amit a főváros közönsége és a mérnöki kar a státtuszrendezéssel kapcsolatban az ilLetékesektől kér és mégis az, ami nemcsak a rég óhajtott nyugalmat, hanem azokat a számmal is mérhető eredményeket fogja meghozni, amit különben a szanálás a státusreudiezéstőlll hasztalanul vár. Hisszük, hogy a főpolgármester úr „Határozata“ nem a szó tieljes értelmében vett határozat, hanem olyan javaslat, amelyet szabad abban az értelemben korrigálni, mint ahogyan1 egyik pontjában azt maga is kijelenti: „A státusrendezés során az iránt is intézkedtem, hogy a különféle szakmunkáidat mindenütt szaktisztviselők lássák el.“ Csak ezt kérjük, semmivel sem többet! ezek rendbentartása. A polgármester úr döntése értelmében különleges intézkedések lépnek életbe a zártkörű versenytárgyalásokat illetőleg. Eszerint az 500—2500 pengőig terjedő megbízásokat szabadkézből adják ugyan ki, de [mégis legalább 3 vállalkozótól kell ajánlatot kérni. A 2000—10.000 pengős megbízások zártkörű versenytárgyalássai adatnak vállalatba, s ajánlattételre legalább öt vállalkozó hívandó fel, akik közül egy lehetőleg hadirokkant. összejátszások elkerülése végett a felhívott vállalkozókkal nem szabad közölni, bogy kik vesznek részt a versenytárgyalásban. A munkák lehetőleg arányos megosztása érdekében mindig más és más vállalkozók hívandók fel. Például a 10.000—50.000 pengőig terjedő ,munkaértéknél ugyanaz a vállalkozó egy, az ezenfelüli értékű vállalatoknál másfél hónapig van kirekesztve a felhívásból. A zártkörű és nyilvános versenytárgyalások útján odaítélésre kerülő közmunkák vállalatbaadásá- ról ügyosztályi közszállítási bizottság dönt, amely az egyes ügyosztályok vezető tisztviselőiből tevődik össze. Viták esetén beleszólási joga van az ügyosztályközi bizottságnak is, amely Lamotte Károly dr. alpolgármester elnökletével működik. A nagyobbértékü .munkáknál, vagy megbízásoknál a fővárosi törvény rendelkezéseinek megfelelően, természetesen kikérendő az egyes ügyosztályok mellé rendelt szakbizottságoknak, illetőleg a törvényhatósági bizottság közgyűlésének a jóváhagyása is. mennyiségű olaj- és benzinszállítást a főváros ré • szere. A közegészségügyi és köztisztasági ügyosztály, amely az első pereiben megállapította ezeknek az áraknak irreális voltát, köteles gondosságból az árelemző-bizottság véleményét kérte ki. Most érkezett meg a fővároshoz az árelemző-bizottság véleménye, amely megállapítja, hogy az árak indokolatlanul magasak. Arra való tekintettél, hogy olaj- salakról van szó, az olajvállalatoknak az az indokolása, hogy a nyersanyag tavaly óta megdrágult és valutáris differenciák is felmerültek, nem helytálló, az áremelés tehát nem indokolt. Az árelemző-bizottság véleménye alapján, mint a Fővárosi Hírlap értesül, Szendy Károly polgár- mester a versenytárgyalást eredménytelennek jelentette ki és újabb, zártkörű versenytárgyalás megtartására szólította fel az ügyosztályt. Amennyiben az olajvállalatok nem térnek észre és a zátkörű versenytárgyalás alkalmával nem mérséklik lényegesen az árakat, a főváros lemond az olajozás -drága luxusáról -és vízzel fogja porta- lanítani a makadám-utafcnak azt a részét is, amelyet .eredetileg olajozásra szánt. ij rend a (Óvárosi kOzmankák es KOzszállitások vállalatbaodásánál Megsemmisítették az olajportalanítási versenytárgyalást Indokolatlanul magasak az árak — mondja az árelemzö bizottság
