Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-22 / 3. szám
Huszonötödik évfolyam Hudapest, 1936 január 22. 3. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ....._____12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban tata FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-1S — Posiacsekk: 40.424 Protekció nélkül Irta: POGÁNY BÉLA Igyekszünk az élet kérdéseivel minél szorosabb kapcsolatot teremteni, - mondja Vályi Lajos A NÉP fővárosi szervezetében történt változások okai és céljai Kalapot kell emelni Senn Öttó államtitkár, a MÁV elnökigazgatója előtt, aki csodálatos bátorsággal iiauat üzent a protekciónak. Várjuk, hogy a közélet minden terén érvényesülni fog ez a rendkívül magas, — bevalljuk — eiér- neceVLénüt magas erkölcsi törvény, amelyet a MÁV elnökigazgatója a vasúti szolgálati pragmatikára hivatkozva mondott ki. Mert ha ez megtörténik, akkor talán nem lesz bűn miniszter lianak, politikai pártvezér hozzátartozójának, vagy akár a MÁV einökigazgató rokonának Jenni sem. Mindig kétségbe voltam esve, ha arra gondoltam, üogy mi lesz a szegény, szerencsétlen miniszterivadékokból, akik apjuk tehetsegét örökölték, vagy talán még zseniálisabbak is azoknál, mert lesz, aki botrányt csap abból is, ha MÁV-díjmokká, vagy közigaz gatási gyakornokká nevezik ki őket. Igenis, szent hitem, hogy meg kell nyílniuk azoknak a nagy népi tehetségrezervoároknak, de megkell becsülni tehetséges és munkás gyermekeit azoknak a családoknak is, amelyek talán évszázadokon át látták el a magyar közéletet teremtő, alkotó szellemekkel, lelkes, törekvő egyéniségekkel. Igenis áll a tétel, hogy ezek számára nem kell protekció és főleg ne kelljen a jövőben protekció, de a magyar társadalom mai mentalitása az, hogy mihelyt egy ismert nevet lát a kinevezettek, vagy előléptetettek listáján, akkor rögtön politikai erkölcstelenségről, vagy tobzódó protekcióról beszél a sajtó, a politikus és a kávéházi asztal. Csak tegnap vagy tegnapelőtt ültek el egy politikai „botrány" hullámai, amelyek Pőzel Istvánnak a Községi Takarék ügyészévé történt kinevezése korul keletkeztek. iNern kételkedem benne, hogy Pőzel István sokkal tehetségesebb ember, semhogy kétségbe lehetne vonni, nogy ezt az állást kiválóan fogja betölteni. De tudom, hogy családjának tagjai régi szolgái a fővárosnak, akik között talán legelső volt az a Pőzl József, aki 1790 körül volt kapitányi kancellista; atyja is, maga is fővárosi tisztviselő. Nincs az a magáncég, amely ne szívesebben alkalmazná régi, megbízható emberének fiát, mint a legjobb bizonyítványokkal rendelkező idegent, akinek azonban hajlamait, erkölcseit nem ismeri. Vájjon igazuk volt-e azoknak, akik a fiatal Wolff Károly kinevezését ostorozták. Ma mindenki elismeri, hogy tehetségben, tudásban, munkabírásban, szervezőerőben^ fölülmulhatatlan kiváló orvos, nagy nyeresége Budapest közegészségügyének. Mert Wolff Károly fia, ki kellett volna tenni előtte a Rókus-kórház kapujára a Tilos táblát? Bizonyára azt fogják válaszolni erre, hogy ha Pőzel és^ Wolff olyan tehetséges emberek (hiszen százával tudtunk volna példát mondani ellenzéki vezérek rokonairól is), akkor protekció nélkül is érvényesültek volna. De ki meri mondani, hogy protekcióval jutottak el mai helyükre? Lehet beszélni az apák érdemeinek megbecsüléséről, lehet szó a család nemes múltjába vetett hitről, de hogy lehet itt a protekció vádját emelni? Csak Pőzel Istvánt említem, aki —• ha mint elkezdte, fővárosi tisztviselő marad — ma talán sokkal messzebb jutott volna. De ne tegyen szemrehányást senki, aki az úgynevezett „politikai osztozkodásokéban résztvett. Pedig a közelmúltban erre is bőven volt példa. A szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenki protezsált tanerőket, tisztviselőket, sőt szellemi szükségmunkásokat is. Ez az, amiről jobb hallgatni, de fölösleges is róla beszélni, mert még a po'Igármesterválasztás is politikai tény, a polgármesteri székbe is csak a közgyűlés többségének „protekció“-jával ‘lehet jutni. Bármily fájdalmas is, de el kell mondani, hogy volt idő, amikor Sebestyén Géza, a Városi Színház bérlő-igazgatója így sóhajtott föl: „Hála Istennek a színházamban most már minden párt képviselve van, szeretnék végre színészeket is szerződtetni.“ Szegénynek nem igen sikerült. Nem ezt a protekciót akarom védeni, csak A Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervedé- \ nek legutóbbi pár tértek ezl e t én Zsitvay Tibor dr. pártelnök bejelentette, hogy a pártszervezet elnöki tanácsába Bényi Károly dr. bizottsági tagot, Terbócz Imre főtitkár állandó helyettesévé pedig Vályi Lajos dr. bizottsági tagot kérte fel. Az elnöknek ezt a bejelentését a pártértekezlet egyhangúlag tudomásul vette. A Fővárosi Hírlap munkatársa e szervezeti változások okai és céljai tekintetében megkérdezte Vályi Lajos dr., a NÉP fővárosi szervezetének helyettes főtitkárát,- s ■ aki kérdéseinkre a következőket felelte: — A fővárosi pártszervezet azokat a kötelezettségeit kívánja teljesíteni, amelyeket a választókkal széniben vállalt: az önzetlen, alapos és szakszerű, a fáradhatatlan szolgálat megvalósítását a nemzeti, keresztény gondolat jegyében. Magyar egységre törekedvén így minden pártegyoldalúság fölött. Ennek a törekvésnek felel meg az, hogy a pártszervezet irányításával kapcsolatosan felmerülő jelentékeny munkát is természetesen teljesen önzetlenül a párt törvényhatósági bizottsági tagjai vál“ lat jak magukra. Ennek csupán az egyik, első mozzanata a pártelnök urnák Bényi rvaroly bizottsági tag- tarsam és a neszemre adott kitüntető megbízatása, kétségtelen azonban, hogy a part munkájában, amely egyre intenzivebbe válik, egy sorban lesz szükség minden bizottsági tag oaa- auó, atianaó, aguis mannájára. — Az élet kérdéseivel igyekszünk a minél -szorosabb kapcsolatot megteremteni. Az elmúlt relév,ben a pártszervezet ügyeimét nagy mértékben lekötötte az üzempolitikai probléma, — amelyben a part elgondolásai maris testet öltöttek, — továbbá a zárszámadás, a költségvetés és a Lakbérleti szabályzat előkészítése. Ezekből a munkákból elsősorban a párt pénzügyi szak- bizottsága és közjótékonysági és szociálpolitikai szakbizottsága vette ki a részét a plenáris pártértekezletek támogatásával. Az elet azonban egyre új és új problémákat és feladatokat vet fel. A kerületek élő szervezetei új gondolatokkal, igényekkel és indítványokkal keresik lel a pártközpontot, a székesfőváros kitűnő adminisztrációja ugyancsak sorozatosan veti fel a megoldásiba váró feladatokat, s kétségtelenül a fővárosi politikának sok nagy kérdése vár még megfontolásra és tisztázásra. annak kelek védelmére, hogy nem szabad mindenkit átok alá vetni, akinek nagynevű rokonai, vagy jóakaratú barátai vannak. Mert végre is a protekcióval is úgy állunk, mint a tyúk és a tojás problémájával. Melyik volt élőbb, a tyúk-e. vagy a tojás? A protezsált-e vagy a protektor? Ha ugyanis valakit tömlőébe kell vetni, akit bitófa alá kell cipelni, akkor az nem a szegény protezsált, aki talán éhezik, nyomorog, talán odatartozik ahhoz az ifjúsághoz, amelynek ma olyan nekihevülten követelünk helyet. Ha van bűnös a protekció körül, akkor a protezsált bűnét meg lehet bocsátani, de „súlyosabb beszámítás alá esik“ — Ezeknek a feladatoknak a megoldására a párelnök úr eredeti elgondolása szerint most már a legaktívabb, legalaposabb s legszakszerűbb munkára kell megszervezni a párt szakbizottságait. Tudvalévő, hogy a párt minden városházi ügyosztály ügykörére egy-egy pártszakbizottságot szervezett, amely szakbizottságnak az a feladata, hogy szoros kapcsolatot tartva mindazokkal az időszerű kérdésekkel, amelyek _ az illető ügyosztály körében akár az^ adminisztráció részéről, akár a kerületek részéről ini- eiálva felmerülnek, a legbehatóbban foglalkozzék és a párt állásfoglalását előkészítse. — Ez a feladat a párt bizottsági tagjaitól nagy és önfeláldozó munkát követel és kétségtelen, hogy ebből a munkából ki is fogja venni a párt minden bizottsági tagja a részét, mert kétségtelen, hogy ennek a munkának a keretében kell megvalósítani azokat az eszmei célkitűzéseket, amelyeknek megvalósításáért a párt a választókkal szemben kötelezettséget ’vállal. — Természetesen komoly feladat lesz ezenfelül a párt kerületi szerveinek egyöntetű és eredményes irányítása. Teljesen tévesek azok az ellenzéki sajtó- értesülések, amelyek a kerületi szervezetek feladásáról beszélnek. Megkérdeztük ezekután Vályi Lajost, hogy mi lehet az oka annak, hogy az ellenzéki sajtó sokszor önmagának is ellentmondó állításaira a pártszervezet semmiféle választ nem ad? Kérdésünkre a következőket felelte: — Erre a kérdésre aktuális vonatkozásokban egyáltalában nem kívánok válaszolni, mert a válaszadás nem rám tartozik. Annyit azonban mondhatok, hogy a mi válaszunk: Munka, munka, munka! Mert a mi pártunk feladata semmiképpen sem lehet az ellentétek élezése és elmélyítése. A mi hitünk az, hogyha csendben és becsületesen dolgozunk és megmutatjuk azt, hogy minden egyoldalú szempont fölött a magyar és keresztény Budapest javát szolgáljuk, akkor szolgáljuk egyben a megbékélésnek a mai nehéz életviszonyok helyes és megoldásához feltétlenül szükséges, higgadt, tisztult és harmonikus légkörét, ami pedig a mi nagy célkitűzésünknek, a magyar egységnek, a magyar szolidaritásnak nélkülözhetetlen tárgyi alapja. annak a cselekménye, aki protezsál és akit tetten is lehet érni. De erre is az a kérdés a válaszom, hogy bűn-e az, ha én arról, akit tehetségesnek, becsületesnek, jónak, megbízhatónak tartok, arról elmondom a barátomnak, aki történetesen miniszter, hogy tehetséges, becsületes, jó és megbízható? Minden tisztelet és hála azé a Senn Ottóé, aki a legmagasabb erkölcsöt hirdeti és áldásos harcot hirdet minden gazság ellen; de engedje meg, hogy tovább is higyjek a nagyszerű magyar tehetségekben, akiket igenis fel kell fedezni, hónuk alá. kell nyúlni, mert méltatlan hozzájuk a szamárlétra.
