Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-25 / 12. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1936 március 25. 12. szám E96flx«8ésS ár: EGÉSZ ÉTOE .........................24 PE FÉ LÉWSSE......................................12 PEKGd EG YES SZÁM áRA: 59 FILLÉR Arusüláíi az összes StSIISx-patfáSSonokfean FSLEL6S5ZE^Kí£2TÖ DACSÓ SMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kladőhivalali BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ŰT 60 Taiefon: 13-7-15 — Postacsakk: 40.424 Ä kultúra útja Mint minden a világon, a kultúra útjai is kiszámíthatatlanok. Ezer tényező adja meg a fejlődés lehetőségeit és a fejlődés irányát, akár egy egész nemzet, akár egy nagyváros életében. Nem egyszer történik meg, hogy a kultúra ott bokrosodik ki, ahol senki sem várta, a nemzeti művelődés ott borul virágba, ahol szinte rügyek is alig látszottak. Természetes azonban, hogy a kultúra kertészeinek kezét a fejlődés mindig megérzi, ha van valahol szükség a bölcs, komoly, megfontolt és céltudatos irányításra, akkor az a kultúra fejlesztésénél szükséges. Budapest székesfőváros büszke és jogosan büszke a maga nagy kultúrájára, a népnevelés óriási fejlettségére. A háborúelőtti városkormányzás egyik legfőbb gondja volt a népkultúra fejlesztése. Iskola iskola hátán épült, a legremekebb tanerők a főváros szolgálatába állottak és büszkén, diadalmasan hirdethette ez a város azt a tökéletes haladást, amely a népművelődés terén tevékenységének jutalmaként kifejlődött. Es nem szünetelt egy pillanatig sem^ Budapesten a háború alatt sem, a háború után sem a művelődés fejlesztése és fokozása. Ennek a városnak a vezetősége mindig abból a gondolatból indult ki, hogy az emberi műveltség az alapja minden emberi boldogulásnak, minden további fejlődésnek. Éppen ezért boldog örömmel látjuk azt, amikor legelsősorban a nép szegényebb rétegei jutnak nagyobb és nagyobb kultúrához. A múltban a népkultúra fejlesztése szinte kizárólag a népiskolára hárult. Nem volt panaszunk, mert a korszerű nevelés a budapesti népiskolákban szinte a legtökéletesebb volt. Nemzeti és vallásos irányban fejlődött ez a népi kultúra, amely már az elemi iskolában megtalálta azt a talajt, ahonnan tovább emelkedhetett. Ma Budapest székes- főváros polgármesterének egy nyilatkozatát közli a Fővárosi Hírlap és ez a nyilatkozat egészen új és hatalmas perspektívát nyit meg Budapest népművelődésének jövendő fejlődése irányában. Kiderül, hogy a főváros nagyszerű tanerői a népművelődés új grádusát, új területét, új eszközét ismerték meg. Mérhetetlenül örvendetes eredmény ez, mert megtud juk azt, hogy a népiskola, elemi iskola többé már Budapest lakossága legalsóbb, legszegényebb rétegeinek igényét sem elégíti ki teljesen. A munkás, az altiszt nem áll meg többé ott, hogy gyermeke lvégezze az elemi iskolát, hanem vágyik arra, hogy a kultúra magasabb fokát tegye magáévá. Valaha a kereskedő és iparosvilág gyermekeinek iskolája volt a polgáriiskola, amely — és ez a mérhetetlenül örvendetes jelenség — ma a legszegényebb néprétegek iskolájává lett. A stílusfordulat azt mondaná, hogy úgy írjuk, hogy leszállt a polgári iskola a legszegényebb néprétegekhez: nem így van, nem igaz, mert fölemelkedett ezekhez a széles, nagy, de szegény néprétegekhez. Ez azt jelenti, hogy a középosztály, a kereskedő és iparos- osztály gyermekének ma már kevés a polgári iskola, ezeknek a fiatal életeknek tömege ma már a középiskola felé tódul. Míg a polgári iskolát birtokba vette a legszegényebb, a legalsóbb néposztály. És itt nemcsak arról van szó, hogy ennek az alsó néprétegnek a gyermekei lesznek műveltek a jövőben, hanem azt az örvendetes jelenséget is meg kell állapítanunk, hogy már a szülők lelkében is egy magasabb, egy tisztultabb kultúra honosodott meg akkor% amikor gyermekét a magasabb kultúra útjára vezeti és nemzetének, városának érdekeit azzal szolgálja, hogy talán súlyos áldozatokat hozva is, egy fokozott műveltségű generáció részesévé teszi a maga utódjait. Azt kell éreznünk, hogy Budapest kultúrájának útja ismét merészen emelkedik. Egy nagyváros szellemi fejlődése^ valóságos szerpentinéit a kultúra csúcsa fedé. Amit ma a polgári iskola új feladatainál látunk, az azt jelenti, hogy Budapest kultúrájának csodálatos szépen emelkedő szerpentin-útján magának n népnek nagy tömegei indultak meg egy dicsőséges jövendő érdekében. Budapest új, nagy kulturális tényezőjévé lett a polgári iskola Sk főváros népének legszéBe^ebb réteges érezték meg a gyerm®kneveBés páratlan fontosságát Szendy Károly polgármester nyilatkozata a Fővárosi Hírlap szántára A székesfőváros úgyszólván megalakulásától kezdve különös figyelemre méltatta a tanügyi oktatás kifejlesztését. Az évek múlásával a legkülönbözőbb iskolatípusok alakultak ki és lassan-lassan nemcsak a törvényes kötelezettség alapján tartotta fenn Budapest a különböző tanintézeteket, hanem e kötelezettségén kívül egész sereg középfokú iskolát létesített, valamennyit azvaí’ u célzattal, hogy az ország fővárosának tanulni vágyó ifjúsága minden alkalmat megtaláljon arra, hogy magát az életre hajiamra imák megfelelően előkészíthesse. 1883-ban alakult Pesten az első polgári irányú iskola, amely három tagozatban működött, éspedig a kereskedőtanoncok részére fenntartotta a vasárnapi iskolát, ezenkívül a kereskedelmi ismeretek elsajátítására a három fokozatú kereskedelmi iskolát bocsátotta a növendékek rendelkezésére, végül az úgynevezett nevelőintézetben általános képzést nyújtott. A polgári iskolákkal szemben az intelligens közönség meglehetősen különös és megokolatlan előítélettel viseltetett és a múltban alig tudta megérteni, hogy ennek az iskolatípusnak komoly jelentősége van. Szendy Károly polgármester, akinek szívéhez mindig legközelebb állottak a főváros tanügyi vonatkozású kérdései, az utóbbi évek folyamán egyre fokozottabb munkával törekedett arra, hogy a polgári iskolai hálózatot és ennek az iskolai típusnak jelentőségét kihangsúlyozza. A legutóbbi időkben a pólyán iskolai fejlődésben már rendkívül nagy jelentőségű előhaladás történt. Nemcsiak számszerűleg gyarapodtak meg ezek a tanintézetek, hanem a közoktatásügy terén jelentőségük is nagy mértékben fokozódott. A Fővárosi Hírlap munkatársának most alkalma nyílott arra, hogy Szendy Károly polgármesterrel hosszasabb beszélgetést folytasson a polgári irányú oktatás kérdéseiről. A polgármester a következő nyilatkozatot tette: — A polgári iskolát a múlt század közepén mindinkább erőre kapó polgári és nemzeti gondolat hozta létre. Eredeti feladata az volt, hogy az ifjúságnak azt a rétegét, amely az ipari, kereskedelmi és gazdasági pályákra akar menni, olyképpen készítse elő élethivatására, hogy választott szakmájában haladhasson, szívvel-lélekkel csatlakozhassák a nemzeti közművelődéshez és értékes elemévé váljék a nemzetnek. Már a kezdet-kezdetén hangsúlyozták azt, hogy ennek az iskolatípusnak a valláserkölcsös, nemzeti szellemű gyakorlati irányú műveltséget kell szolgálnia, emellett azonban tanulóit a gyakorlati életre, vagy a szakiskolákra kell alaposan előkészítenie. Valahány pedagógiai szakértő volt, az mind hangsúlyozta, hogy a polgári iskoláknak középfokú nemzeti és gyakorlati irányú tanintézeteknek kell lenniük. — Eleinte a közvélemény a polgári iskolát középiskolapótlónak tekintette. Ennek_ a t el lógásnak következményekent a polgári iskolai tanulók nagyon tekintélyes része a középiskolákban folytatta tanulmányait, sőt maguk a polgári iskolák is támogattak ezt a folyamatot azzal, hogy a középiskolákba átlépő tanulók érdekében latin és francia tanfolyamot tartottak fenn. — A 80-as évek elején azután kereskedelmi, 'irányú fejlődés következett el a székesfővárosi polgári iskoláknál. Ez a megoldás sok zavart okozott és azzal a tanulsággal járt, hogy általános és szakirányú képzést egymás mellett, vagy egymásra építetten egy _ ugyanazon iskolanemben nem lehet megoldani. — Pár évvel később polgári iskoláink ipari irányú fejlődést mutattak fel, ezeket a törekvéseket azonban a világháború derékban törte ketté, a legutóbbi években bevezetett új tan- terv pedig még fokozottabban elítélte a szakoktatásnak az általános oktatással való összekeverését. — Budapest életében arra való tekintettel, hogy a székesfőváros fejlődésében mindig domináló szerepe volt a múltban az iparnak és kereskedelemnek, egészen különleges szerep jut a polgári iskoláknak. Lehetőségeink nem engedték azt meg, hogy szakirányú ipariskolákat kellő számban^ létesítsünk, viszont az iparos és kereskedőtársadalom egyebeitől nagy általánosságban nem lehetett azt remélni, hogy gyermekeik középiskolai tanulmányainak költségeit fedezni tudják. Ezek a körülmények nem kis mértékben járultak ahhoz, hogy a polgári iskolai típus nagyarányú ki- fejlesztése elsőrendű közfeladattá vált. Ma már az a helyzet, hogy a polgári iskola olyan középfokú tanintézetté vált, amely az ipari és kereskedelmi f pályára induló fiatalságnak a mindenképpen szükséges általános műveltséget biztosítja. Maga az ipar szinte elengedhetetlen feltételként kéri a tanoncoktól a polgári iskola elvégzését igazoló végbizonyítványt, amellett^ azonban az' ipar folytonos fejlődése^ is megkívánja az új nemzedék alapos kiképzését, nemkülönben a technikai, esztétikai, ízlésbeli és manuális készségek hathatósabb nevelését. — Teljes helyeslésemmel találkozott az a gondolat, amelyet Loschdorfer János tanulmányi felügyelő, a Mester-utcai irányító polgári iskola igazgatója vetett fel abban az irányban, hogy polgári fiúiskoláinkban az ipari irányú nevelés és tanítás jelentékenyebb szerephez jusson. loschdorfer tervezete számol azzal, hogy az
