Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-25 / 12. szám
2 aamnanHiiT xyrr-j - • jfxmJ20SíIUJ2MP Budapest, 1936 március 25. ipari szakmák sokfélesége mellett a város belső területén fekvő székesfővárosi polgári fiúiskolák feladata nem lehet egyéb, csak az, hogy a tanuló szeresse meg a munkát, becsülje meg az ipari foglalkozást, fejlessze esztétikai, gyakorlati és gazdasági érzékét, ismerje meg a felületes munka eredménytelenségét, — legyen tehát lelkiismeretes, pontos, önálló és ötletes, saját munkájából merítsen bátorságot a kezdeményezésre, ne becsülje túl saját képességeit, de legyen tájékozott az ipari foglalkozások sokaságában. Az óhajtás ennélfogva az, hogy a polgári iskolai tanulók szerezzék meg azt a műveltséget, amelyet a gyakorlati élet tőlük megkíván és amelyet tőlük életük folyamán a magyar nemzeti közösség jogosan elvár. — Polgári fiúiskoláink ipari irányú munkája sok-sok esztendő meddő kísérletezése után komoly eredményekkel biztat. Az ipari irányú törekvések a polgári leányiskoláknál egészen másként fejlődtek. A sajátosan női jellegű ipari ágazatok ugyanis szakszerűség szempontjából könnyebben hozhatók közös nevezőre, mint azok az ipari ágazatok, amelyeknek aktív résztvevői elsősorban a férfiak. Érrovaló tekintettel előírtuk azt, hogy községi nőipariskoláinkba azokat a növendékeket lehet felvenni, akik a polgári leányiskola, vagy más középiskola négy osztályát sikerrel elvégezték. A polgári iskolai típusból kifejlesztett nőipariskolák még ezidőszerint is legtöbbnyire kapcsolatosak a polgári leányiskolával. Szervezetileg önállóak ugyan, a közös igazgatás, a közös testület azonban a polgári és nőipariskolák kölcsönhatásaiban komoly értékek kialakítására nyújt módot. — Természetes, hogy a polgári iskolák nemcsak az elmondott irányokban fejlődtek, hanem gazdasági és háztartási irányt is felvettek. Felső mezőgazdasági iskolánk polgári fiúiskolából fejlődött ki és a polgári iskolákban ma is tanítják a mezőgazdasági és ipari ismereteket. Be kell azonban vallani, hogy ezek a tanulmányok rendkívül nehezek, mert a jobbára merkantil környezetből származó és ipari, kereskedői foglalkozásokba lépő tanulók gyakorlati nevelésében nem lehet szem elől téveszteni a helyi adottságokat és igényeket. Az a felfogás alakult bennünk ki, hogy a jövőben csak a városszéli iskolákban tartjuk meg a mezőgazdasági jelleget, mert ott az ilyenirányú oktatás sokkal könnyebb. — Mindezek a fejlődési irányok elterelték a polgári iskola-típust eredeti hivatásától. Hatvan esztendő tapasztalata bizonyította be, hogy a polgári iskolát nem szabad középiskolapótló intézménynek tekinteni, hanem ennek az iskolatípusnak minden vonatkozásában a gyakorlati életet kell szolgálnia. Most már eljutottunk odáig, hogy polgári iskoláink megtalálják helyüket a magyar iskolaszervezetben és be tudják tölteni azt a hivatást, amelyet megalkotóik nekik eredetileg szántak. — Tanácsnok koromban sokat és alaposan foglalkoztam a polgári iskolák kérdéseivel és már akkor hangsúlyoztam, hogy ezeknek az iskoláknak tanulóit főképpen gyakorlati vonatkozású tudnivalókkal kell felvértezni az életre. Budapesten ma is az a helyzet, hogy ámbátor több elemi iskolánkban nyoleosztályú tagozat van, a tanulók nagyrésze a negyedik osztály elvégzése után mégis csak átmegy a polgári iskolákba és csak kisebb részük jut el a közép- és szakiskolákba. A főváros által fenntartott 54 polgári iskolát mintegy huszonnégyezer tanuló látogatja. Ez a tekintélyes szám okos felhasználással döntő tényező lehet egy világváros fejlődésében. A tíz-tizennégy- éves kor a tanulónál a legfontosabb, mert az ekkor szerzett benyomások és tanulmányok döntő hatással vannak az egyén későbbi érzelmi világára és erkölcsi felfogására. A modern pedagógia a polgári iskolai oktatásban is új módszereket követel, amelyeknek alapgondolata az, hogy a polgári iskolások számára tartós hatású, az egész embert mélyebben átalakító foglalkozást biztosíthassunk. Ebben a gondolatban létesítettem a Mesterutcai irányító polgári iskolát, amelynek feladata az, hogy tanulóit a jelenkori pedagógiai és didaktikai eljárással a székesfővárosi lakosság értékes tagjává nevelje, az iskolán kívül álló tanárságnak pedig módot nyújtson arra, hogy az intézet munkáját figyelve, tapasztalait saját iskoláin belül megfelelően alkalmazhassa — Rendkívül érdekes az a statisztika, amelyet a közelmúltban készített el az irányító polgári iskola igazgatósága. Ebből az összeállításból kiderült az, hogy a székesfőváros lakossága egyre jobban felismeri a polgári iskola általános jelentőségét, de még inkább az a tény, hogy a polgári iskolai tanulók tekintélyes hányada nem is a középosztályhoz tartozó társadalmi rétegek gyermekeiből kerül ki, hanem a legalsóbb néposztálybeli rétegekből. 1899-ben a polgári fiúiskolák növendékeinek száma 2668 volt, 1935-ben már 10.610. A leányiskolák látogatottsága 1899-ben 4344-et, 1935-ben 11.979-et tett ki. Az összeállított statisztikai kimutatás ötévenkénti beosztásokban figyelte meg a fejlődést és általánosságban elmondható, hogy az egy-egy ilyen periódusban 25— 50 százalékkal emelkedett. A fiúiskolák növendékei 1899-ben 60 százalékban az értelmiség, az önálló iparosság és kereskedőtársadalom, továbbá a jobb körülmények között élő társadalmi rétegek gyermekeiből kerültek ki, ezidőszerint azonban az arány megváltozott, mert a polgári fiúiskolák növendékeinek 72 százaléka az alsóbb néposztályokból jut el a tanintézetekbe. A tanulók szülei közül 30 százalék ipari és kereskedelmi alkalmazott. 24 százalék altiszt, 18 százaléknál több pedig szolga, cseléd, házmester, hordár, napszámos, stb. A leányiskolák statisztikájánál majdnem azonos a helyzet, mert amíg 36 évvel ezelőtt 71 százalék származott a jobb néposztályokból, addig most 67 százalék kerül ki az alsóbb néprétegek gyermekeiből. Ezek a számok minden szónál ékesebben bizonyítják azt a törekvést, hogy manapság már a nehezebb körülmények között, egyszerű sorsban élő fővárosi lakosok is felismerik a gyermeknevelés páratlan fontosságát és arra törekszenek, hogy a fiatalságot anyagi áldozatok meghozatala árán is felvértezzék jövendő életére. Nekünk, a székesfőváros hatóságának rendkívül örvendetes jelenség, mert belőle egyenes következtetéseket vonhatunk le Budapest kulturális fejlődésére. Ezek a számok arra sar- kallanak bennünket, hogy speciális viszonyainknak megfelelően mindaddig, amíg intézményesen nem tudjuk biztosítani az ipari szakoktatást minden téren, a legerőteljesebb módon fejlesszük a polgári iskolákat, mint olyan intézeteket, amelyeknek tanulóifjúsága meg tudja ezekben szerezni a gyakorlati életben való szükséges felkészültséget. Az a körül- mény, hogy az értelmiségi osztályok gyermekei közül ma sokkal kevesebb jár a polgári iskolába, nem aggasztó jelenség, ellenkezőleg, örvendetes tény, mert azt bizonyítja, hogy azok, akiknek anyagi ereje engedi, gyermekeiket ma már nem a polgári iskola útján képeztetik, hanem a középiskolák igénybevételével indítják el életük folyamán. Rendkívül érdekes a statisztikának az a megállapítása, hogy az altisztek milyen nagy súlyt helyeznek gyermekeiknek továbbképzésére. Ez azt bizonyítja, hogy az altiszti társadalom át- érzi az iskolai műveltség fokozott jelentőségét, de bizonyítja azt is, hogy a székesfővárosban egyre kevesebb olyan szülő él, aki be ne látná, hogy gyermekének boldogulása nagymértékben függ az általa elsajátított műveltségtől és képzettségtől. „ Ültetik a Gellérthegyen Nagy - Magyarország tündér kér tjét Lótuszok, nimpheák és más exotikus növények a termálvizű tóban Uj csodája készül Budapestnek. A G-ellérth< oldalán a facsemeték, amelyeket a fővárosi kei szét elültet, Nagy-Magyarország élő múzeumát varázsolják Budapest közepébe. Készül a Nemzeti Park, amelyet majd esztendők munkája tesz teljessé, hogy ne hiányozzék belőle egyetlen fa, vagy virág, amely jellemzője a szőkébb és a szét daraboltam is egy Nagy-Magyarország mindem vidékének. Juhász Jenő dr. törvényhatósági bizottsági tag indítványozta a költségvetés tárgyalása alkalmával ennek a parknak megteremtését és a beköszöntött tavasszal az ültetés munkája már meg is kezdődött. Ebből az alkalomból a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Juhász Jenő dr gazdasági főtanácsos, törvényhatósági bizottsági tagot, aki a szép tervről és annak további kiépítéséről a következőket mondta: — Az elgondolásom az volt, hogy a Tabánt, a hozzácsatlakozó Gellérthegyet és egyéb parkterületeket olyan módon fásítsák be, hogy azt fokozató* san egy közép-dunavölgyi (nngymagynr országi) fa- és növénykertté fejlesszék ki, amelyben a régi Nagy-Magyarország területén levő összes vadon termő fa- és növényféleségeik a lehetőségihez képest meghonosíttassanak. ■ ■! y — Egy ilyen, a város szívében lévő fa- és nő í- vénykert rendkívül tanulságos lenne magának az ország lakosságának és a fővárosiaknak is, akik között nagyon sokan vannak olyanok, akik nem láttak még például vörös fenyőt, amely a Kárpátokban díszük, vagy szelíd gesztenyét, a Dél-Dunántúl és Délmagyarország fáját és sok más, egyes tájakat jellemző faféleségeket. A külföldi számára egészen különös érdekességet jelentene egy ilyen módon kialakított gyűjtemény, amely alkalmas lenne arra is, hogy demonstrálja minden külföldi előtt a Közép-Dunavöigyének, a Kárpátok medencéjének, illetőleg a régi Nagy-Magyarországnak természeti egységét. E mellett egy ilyen park mint látványosság is nagyszerű volna, őszi képo pedig egyenesen tündér! szépséget tárna fel a néző előtt a különböző fajtájú fáknak a legkülönbözőbb sárga, barna és piros színekben tündöklő pampájával. — Rendkívüli) örömmel láttam azt, hogy ezt a gondolatot a közgyűlésnek minden pártja és minden tagja megértéssel fogadta, úgyszintén a főváros vezetősége is és megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ezen a tavaszon a fásítás az említett terül«- ten már ezeknek az elveknek alapján történik. — Az elgondolást az állami erdészet is megértéssel és örömmel fogadta és kilátás van arra, hogy azokat a csemetéket, amelyekkel a főváros kertészete nem rendelkezik, az állami erdészet ingyenesen fogja a szép cél megvalósítása érdekében \ren- delkezésre bocsátani. Ebben a tekintetben számítok különben a magán erdőbirtokosok megértésére és támogatására is, akik bizonyára szintén szívesen fognak hozzájárulná ahhoz, hogy Nagy-Magyarországnak ez az ország szívében létesülő fa- és növénykertje minél tökéletesebb és gazdagabb legyen. — Rendkívül fokozható volna ennek a fa- és növénykertnek érdekessége és a külföldiek előtt való attraktív ereje azzal, ha a Szent Imre-fürdő meleg forrásai ez idő szerint elfolyó vízének felhasználásával a Tabán egyik mélyedésében — a pénzügyi lehetőségek keretében — melegvizű tavat tudnánk létesíteni, amelyben meghonosíthatok a rózsaszín virágú hévízi lótuszok, a Püspök-fürdő nympheái és a Császár-fürdő hévvizű tó Nymphea thermálisai. — Meg vagyok róla győződve, hogy a fővárosi kertészet, amely eddig is kivívta a belföld elismerését, valamint az itt járt külföld őszinte csodálatát, ezt a tervet rendkívüli ízléséivel és szakértelmével a legtökéletesebben fogja megoldani, ha munkájában segítségére ltesz a főváros és az ország közönségének megértése, érdeklődése s áldozatíkész- sge. SeliRan ÍRÓGÉPSZALAG VEZÉRKÉPVISELET Stallci Lajos Budapest, V., . Vilmos csaszar-ut a2. ___________ me aagi
