Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-25 / 52. szám
Budapest, 19S5 december 25.-^1 y • JÜr* mnmosíiiijzMP 3 Lázár Andor i gazságügy mini szter beszél a Fővárosi Hírlapnak Budapestről, a világ legszebb és legnagyszerűbb városáról Célkitűzéseink A Fővárosi Hírlap számára iría: SZENDY KÁROLY polgármester Megkísérlem képét adni annak, mit jelent nekünk a főváros. Nemcsak lakóhelyet a bölcsőtől a sírig, nemcsak egy keretet, amelynek hat/árai között életünk eseményei leperegnek. Nekünk, budapesti polgároknak, sokkal többet jelent a főváros fogalma. Elsősorban kötelességeket és jogokat. Kötelességeket a múlt, a jelen, s a jövendővel szemben. Hagyományok alapjain épültek, falaink. A hozzájuk való ragaszkodás emelt bennünket a mai nagyságra, de valamennyien érezzük, hogy nem elegendő a tényleges helyzet megőrzése, mert bár ez a város a miénk, karcsú tornyai és impozáns középületei, a végtelen utcasorok és szemgyö- nyörködtető ligetek elődeink és a mi folyamatos munkánk eredménye, — nem örökösei, csak kezelői vagyunk annak, amit úgy hívunk: Budapest. Nemcsak azért kell okosan, áldozatkészen sáfárkodnunk, mert ezzel a ma és a legközelebbi holnap érdekét szolgáljuk, hanem sokkal inkább azért, hogy az utánunk következő generációknak csorbítatlanul, fejlődőképesen adjuk át eleink hagyományát. Nem tulajdonosok, Csak birtokosok vagyunk. S ha jogokkal is rendelkezünk, ezek nem arra szolgálnak, hogy általuk lehetetlen feladatok elé állítsuk a közületet, amely végeredményben nem más, mint önmagunk. Polgármester, tisztviselő, de minden polgár előtt is eszményképek lebegnek. Ezek az eszmények a jövendő reménységeiben gyökereznek, s látva a sivár jelen szűkkörű lehetőségeit, gyakran úgy érezzük, hogy csak ábrándképek. De mégsem adjuk fel a reményt. Mégis dolgozunk, mert az emberiség magasabb- rendüsége éppen abban nyilvánul meg, hogy pillanatnyi sikertelenségek nem szegik kedvét. Célkitűzések irányítják gondolatainkat, s a célok valóra váltása érdekében készek vagyunk a munka harcára. Mindegy az, hogy hatalmas, modern, új városrészek szépséges képe köd- lik-e fel előttünk, vagy arra törekszünk-e, hogy szociális intézkedések inaugurálásával hulló könnyeket apasszunk el. Nincs lényegi különbség abban, hogy^ a szélesebb hatáskörrel rendelkező tisztviselő százezrek üdvét szolgálói berendezések megteremtésén töri a fejét, a kicsiny hivatalnok pedig a maga szűk szobájában csak egy-egy elesett ember baján akar segíteni. Mind a két cselekedet azonos értékű. A sok-sok tisztviselő együttesen ezernyi ezer polgár érdekét szolgálja, de ugyanez a kötelessége az egyetlen polgármesternek is. Midőn ifjú fejjel először ültünk le a hivatali szoba dolgozóasztala mellé, valamennyiünkben ott élt a szent, benső fogadalom: szolgálni akarom ezt a várost híven, becsülettel. Egyőn- ket szárnyára kapott a szerencse, a közbizalom s deresedő halántékkal magas pozícióba jutott. Másikunk megmaradt a kicsiny szobák akta- rengetege mellett, de ez senkit sem csábított a régi, benső fogadalom megmásítására. Mi, tisztvislők, szent kötelességet teljesítünk, amidőn hűségesek maradunk a fővároshoz, amelynek igaz, őszinte szolgálata általános érdek. Vannak célkitűzéseink és lesznek mindig, még akkor is, ha egyet se tudunk közülük megvalósítani. A körülmények lehetnek ugyanis olyanok, hogy a folyó kiadások fedezésére kell igénybe venni minden bevételt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne készíthetnők elő a jobb időkben sorra kerülő munkákat a legapróbb részletekig. Most, hála Istennek, már dereng felettünk az ég. Már érezzük a rendkívül súlyos idők után a könnyebbülést, s ha gondos előrelátással továbbra is az óvatos takarékosság útján haladunk, már nyiladoznak előttünk a jövőt szolgáló intézmények és berendezkedések létesítésére vonatkozó lehetőségek, örülünk ennek és bízunk önmagunkban, hogy fogunk építeni, fogunk alkotni. ■ BBBEasBaacaBneaB'iaaaBaitiiiBaaaaaftBSEsaBBaBBzaEaaKSsea LAKK-ÉS FESTÉKGYÁR RT? BUDAPEST, Ilii.,ŐRNAGY-UTCA 4. SZ. Lázár Andor dr. igazságügyminiszter, ez a nemes gondolkozású, világlátott, nagytudású magyar politikus, az alábbiakban azzal örvendezteti meg a Fővárosi Hírlap olvasóit, hogy karácsonyi számunkra intervjut adott Budapestről — mint ö mondja — ,,a világ legszebb és legnagyszerűbb városáról'’. Sőt, nemcsak Budapestről beszél, de alaposan belemélyed nagyfontosságú szakkérdésekbe is, rendkívül érdekes, okos, szép városrendezési problémákat vet föl és azoknak egyéni megoldásait közli. Budapest közönsége nagy hálával fogadja, hogy a magyar igazságügyminiszter ilyen szeretettel viseltetik az ország fővárosa iránt és boldog örömmel tölti el ennek a városnak minden polgárát, hogy az igazságügyminiszter nagy elfoglaltsága mellett, a politika izgalmas világában is időt szakít magának arra, hogy simogató szeretettel gondoljon ennek a városnak a problémáira. Nagy öröm az, hogy Magyarország igazságügyminiszteréröl kiderül, hogy szívesen és becsületes törekvéssel tölti be az egyszerű pesti polgár szerepét is, annak a pesti polgárnak a szerepét, aki törődik a városával és kész ideákat szolgáltatni a város fejlesztése és jövője érdekében. Lázár Andor szeretettel, helyenkint elragadtatással beszél Budapestről. Amint lassan belemelegszik a városrendezési és közlekedési problémákba, egyre világosabb lesz, hogy az igazságügyminiszternek egyik kedves témáig Budapest jövője és fejlődése. Természetesen ezúttal politikáról szó sincs. Mindjárt az elején ki is jelenti: — A fővárosi politikával nem foglalkozom, engem Budapest, a magyar főváros, a Duna Királynője érdekel. A világot járt ember széles látóköre, gazdag tapasztalatai lépten-nyomon összehasonlításra vezetik Lázár Andort, amikor Budapestről van szó. De az összes kérdéseken át a vezetögondolat mégis csak ez, — amit ö maga szögez le a beszélgetés elején: — Budapest a világ legszebb városa. De ezen túl a legnagyszerűbb városa is, mert óriási fejlődési lehetőségei vannak. És talán azért is, mert Budapesten az összes foglalkozási, megélhetési lehetőségeket megtaláljuk. Valóban az ország életének, nemzeti erejének, társadalmi jellemvonásainak összes jellemzői itt sűrűsödnek össze, Budapesten, az ország szívében. Vűrostejjlesztés és város- rendezés nyitott szemmel Az igazságügyminiszter így folytatta: — A legtöbb európai nagyvárosban megfordultam. Alkalmam volt megfigyelni, hogy évek során miként alkalmazkodik a felmerült szükségletekhez és a növekedő arányokhoz a város fejlesztése. Például Londonban utcaszélesítési, vagy közlekedési problémák helyes megoldásáról volt szó, házsorokat bontottak le (Piccadelly, Oxford Street, Regent Street), hogy a fejlődés követelményeinek, rohanó ütemének megfelelő feltételeket biztosítsanak és egyedül a gyakorlati, egyedül a célszerűségi szempontokat honorálják. — Nyitott szemmel kell járni, — folytatta Lázár Andor, — hogy ezeket a szempontokat a gyakorlatban meglássuk, hogy a hibákat, a hiányokat összehasonlítás, vagy a kirívó aránytalanságok útján megállapíthassuk. Tudnunk kell, hogy a közlekedési útvonalnak tágasnak, egyenesnek, — a lakóházakkal szegélyezett utcának pedig csendesnek és jólevegőjűnek kell lenni. A városfejlesztés lehetőségeinek meglátása azonban nem elégséges, ehhez járul az említett gyakorlati szempontok betartása mellett a keresztülvitelnél legalaposabb és a legmélyebb felelősségérzet. Aki a felmerült problémát, városrendezési feladatot megoldani kívánja, annak szeme előtt a jövő képének kell lebegnie. Vissza kell vetíteni a jelenbe a fejlődés jövőbeli képét és ha ezen az alapon végezzük el a kalkulációt, készítjük el a terveket, akkor a gondolkodásunk reálisabb lesz, mert az előrelátás sok olyan helyzettel is számolni fog, amely talán a jelen pillanatban enélkül figyelmen kívül maradna. — Csak egy példát hozok fel, Budán építenek egy középületet. Leromboltak egy fél utcasort, melynek folytatásában a házak a gyalogjárónál beljebb állanak és így az építkezésnek ehhez igazodó vonala kitűnő és költségmentes alkalmat nyújtott a nagyforgalmú útvonal előbb-utóbb elodázhatatlan kiszélesítésére, Ám, de a krisztinatéri templom egy szöglete egy ponton beugrik az utcavonalba, ami nem volna nagy baj. A józan ész kicsúfolásával azonban azt a megoldást választották, hogy a nagy, új középület utcavonalát ehhez a beugráshoz idomítva, a nagyforgalmú utcát elkes- kenyítették és fölépítenek egy drága új épületet, amely rövidesen épp úgy útban lesz, mint ma a Bethlen-udvar. Az árkádos Egyetem »utca Ezután Lázár Andor arról beszélt, hogy régebben maga is sokat foglalkozott városrendezési problémákkal, voltak elképzelései, tervezgetései, mert „nyitott szemmel járta” a fővárost. — Egyik legkedvesebb elképzelésem az Egyetem-utca rendezése volt, amelyet akként gondoltam keresztülvihetőnek, hogy az utcát a Károlyi-palota és vele egy sorban álló házak földszinti utcafrontjának árkádokká alakításával, árkádokkal kellene szélesebbé tenni. Ez az átalakítás lehetséges és az utca képét stílszerűvé és a Belváros nívójához méltó megoldásban intim természetűvé alakítja át. Ez a tervem azonban még ma is él bennem, és nem hiszem, hogy ez a megoldás kivihetetlen volna. A villamosnak el kell tűnnie a Belvárosból Végül forgalmi kérdésekre terelődik a szó és Lázár Andor ezen a téren is egész csomó tervet és elgondolást hord magában. — A városrendezés egyik alapfeltétele, — mondja, — a közlekedési kérdések lehető legjobb megoldása és a forgalmi kérdések rendezése. A közlekedési eszközök rohamos fejlődése, valamint a belvárosi népsűrűség azt követeli, hogy a villamosközlekedés legalább is a Belváros területéről tűnjék el. Az összes nyugati metropolisokban már ezeket a forgalmi kérdéseket évek előtt rendezték. Földalatti, földfeletti vonatok és autóbuszok bonyolítják le a megnövekedett forgalmat, de semmiesetre sem csilingelő sínen járó villamos. — Egy kis gazdasági fellendülés elég ahhoz, hogy az autók száma, amely Magyar- országon világviszonylatban nézve, rendkívül csekély, ugrásszerűleg meg fog szaporodni. Ez pedig Budapest közlekedésében nagy zavart okozhat, mert az autóforgalom növekvőben van. Viszont nem gondoskodtak megfelelő férőhelyekről és ezért egyik legsürgősebb feladat szerintem az autóforgalomhoz alkalmaz- kodóan megfelelő autóparkozó helyek létesítése, szem előtt tartva a nagyvárosokban már mindenütt kifejlődött azt a felismerést, hogy a városban vannak közlekedési (kereskedelmi) útvonalak és vannak utcák, melyek lakóhelyül szolgálnak, s a két kategória kívánalmai egymástól eltérnek, sőt sokszor ellentétesek. * Lázár Andor nem mint igazságügyminiszter, nem mint politikus, hanem mint Budapest társadalmi közösségének egyik tagja, — ,,a budapesti polgár4” szólott hozzá a főváros kérdéseihez. Tette pedig ezt annyi tapasztalattal, gyakorlati érzékkel és a világjárt ember emelkedettebb szemléletével, hogy szavait komolyan meg kell szívlelni. Ami pedig az átütő erőt e gondolatnak megadja, az nem más, mint a nagy szeretet, mint a nagy aggódás az ország legszebb, legdrágább kincséért: Budapestért. Mohai* József dr.
