Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-23 / 43. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 október 23. 43. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavIKonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL HUUaHBBBHUaUSBMHBUBBHBanEGmHaHHBBBK&Haa MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Budapest egészsége A magyar fővárosban szinte az egész esztendő során minden hónapban áldoztak a tudománynak és az emberiség előhaladásának. A kiállítások egész sorozata szolgálta a haladó életet és a tudományos kongresszusok szinte egymást érték a külföldiek nagy részvételével. Az egész esztendőnek azonban nem volt talán olyan tanulságos kiállítása, mint amelyet most rendezett a magyar fiatal orvosnemzedék, a Turul Szövetség keretében. Ez az Országos Egészségügyi Kiállítás, amely a magyar nép egészségügyi viszonyait tárja fel rendkívül plasztikusan és ami talán ennek a kiállításnak legnagyobb érdeme, páratlan őszinteséggel. Ez az őszinteség rendkívül szomorú tapasztalatokat érlel meg az emberben, de aki okosan, a magyar fajta érdekében gondolkozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy csak ez a bátor, szinte goromba őszinteség segíthet rajtunk. Ereznünk kell, hogy a múltban rengeteget mulasztottunk, töméntelen bűnünk van a magyar nép egészségével szemben. De ez a kiállítás nemcsak a múlt hibáit és mulasztásait tárja fel, de szinte kezébe adja az illetékeseknek a lehetőségeket, amelyekkel segíteni lehet a jövőben. Ez a kiállítás harsogva követeli az egészségesebb magyar népet és meggyőz mindenkit arról, hogy a segítésnek egy percig sem szabad késnie. Mi itt nem soroljuk föl azokat a mérhetetlenül szomorú adatokat, amelyeket ez a kiállítás produkál, csak megállapítjuk, hogy kormánynak, hatóságnak, minden egyes magyar embernek gyors munkához kell fogni, mert nincs sürgősebb, mint a magyar nép egészségének megmentése. Van azonban ennek a kiállításnak egy része, amelyre büszkén hivatkozhatik az egész ma- gyár közvélemény és ez a kiemelkedő pont a főváros csoportja. Külön dicséret illeti meg a polgármestert és a tiszti főorvosi hivatalt, hogy ezt a kiállítást gyorsan és tökéletesen rendezte meg, mert mérhetetlenül szomorú adatok között a főváros egészségügyi berendezkedése az egyetlen világító pont. Igenis, tisztán és világosan áll a nagyközönség és mindenki előtt, hogy a magyar nép egészségének úgy kell kialakulnia, mint ahogy a főváros vezetősége és a polgárság áldozatkészsége Budapest egészségét kialakította. Budapest egyik legnagyobb büszkesége az, hogy idejekorán fölismerte, hogy a kommunitás- nak legelső feladata a polgárság egészségének előzetes védelme és a betegek gyógyítása. Csak egyetlenegy statisztikai adatot mondunk erről, éspedig azt, hogy a budapesti egészségügyi személyzet harminc év alatt nem kellett, hogy kétszeresére emelkedjék, mert már 1905-ben az egészségügyi személyzet 2558 főt számolt, amely 1932-ig csak 4402-re emelkedett. Ebből a számból 1905-ben 1186 volt az orvosok száma, míg 1932-ben 3601 orvos működött Budapesten. Ez a bizonyítéka annak, hogy Budapest idejekorán kezdte meg egészségügyének fejlesztését, amely ma már szinte a tökéletességig fejlődött és nemcsak Budapestért van, hanem óriási mértékben segítségére van a magyar vidéknek is. Fájdalom, a mostani egészségügyi kiállításon, ott, ahol a tífuszról mutatnak be adatokat, azt olvassuk, hogy a betegek huszonnyolc százaléka jut csak el a kórházba, a kútvizek hetvennégy százaléka szennyezett, az illemhelyek kilencven százaléka nyitott, a falusi házaknak pedig csak ötvenkét százaléka kifogástalan. Általában, 3,868.000 falusi magyar él egészségügyi gondozás nélkül. Ezzel szemben áll Budapest, amelynek 88 kórháza és mintegy húszezer kórházi ágya van, nyolcvanöt tiszti-, kerületi és rendőrorvos, 3601 rendelőorvos és 180 gyógyszertár szolgálja a magyar főváros egészségét. Emellett Budapest lakossága a leghigiénikusabb körülmények között él, köztisztasága ideális, ivóvize ma már Szendy polgármester bejelenti, hogy a főváros ezer család számára épít szükséglakást A kőbánya! rég! seríésszállások környékén épül a szükséglakás-* lelep és befejezik a külső Jászberényi úton a városszél! telepítés! —■ '■■■■i—ipwrzawa—mn — A főváros a kisiparosokért, rokkantakért, hadviseltekért, özvegyekért és árvákért A főváros szociális gondjai között egyike a legsúlyosabbaknak a lakástalanná, bármely módon hajléktalanná vált polgárok elhelyezése, lakáshoz juttatása. Különböző ideiglenes és kisegítő megoldások után a főváros vezetősége most a kormánnyal egyetértőén nagyvonalúan, lehetőleg véglegesen szeretné a lakásnélküliség- kérdését megoldani. A főváros nagy áldozatkészséggel fenntartott nyomorenyhítö akciói már pár éve a hajléktalanok elhelyezésére irányuló tevékenységgel is kibővültek s az állam megértő segítségével sikerült is elérni, hogy a kilakoltatottakat mindig fedél alá juttassák. A múltban azt a megoldást választotta a főváros, hogy magánházakban bérelt helyiségeket, most azonban Preszly Elemér dr. belügyi államtitkár kezdeményezésére szakítani fognak ezzel a gyakorlattal s új, állandó jellegű szükségtelep építésének gondolatával foglalkoznak. A Fővárosi Hírlap munkatársának ezzel összefüggésben Szendy Károly polgármeíer erről a nagyfontosságú kérdésről a következőkben volt szíves nyilatkozni: — A terlvbevett szükséglakástelepről már huzamosabb ideje folynak a tárgyalások a belügyminisztérium és a főváros között. A helyzet ismeretében kifejeztük azt a készségünket, hogy a budapesti hajléktalanok elhelyezése érdekében további áldozatokat hozunk, megszűkült anyagi lehetőségeinkrie való tekintettel azonban nagyon alaposan meg kell fontolnunk a kérdést. Bár a felépítésre kerülő lakások végső számát illetően még nem állapodtunk meg, i i, máris kijelöltük azt a területet, amelyet a házak elhelyezésére legalkalmasabbnak vélünk. A kőbányai régi sertésszállások környékén hatalmas területekkel rendelkezünk és terveink szerint itt építtetjük fel a hajléktalanok elhelyezésére szolgáló házainkat. — Ezzel a tervvel kapcsolatban szeretném megoldali a Külső J ászberényi-út mentén lévő városszéli telepítés teljes befejezését is, azzal az elhatározással, hogy itt és a sertésszállások mellett felépülő házakban összesen ezer családnak biztosíthassunk megfelelő hajlékot. — Egyrészt ezeknek az építkezéseknek révén, másrészt egyéb földmunkák folyamatba tételével mintegy 4—500 földmunkásnak akarok hosszabb foglalkoztatást nyújtani, főként arra való tekintettel, hogy ezek az emberiek az építési szezon megszűnésével mindennemű munkalehetőség nélkül maradnak. —- Főtörekvésem általában az, hogy a munkanélküliséget valami úton-módon enyhít-* hessük és közmunkáinknak óriási jelentősége éppen ebben áll. Persze nem teszek különbséget az egyes foglalkozási ágak között, hiszen jól tudom, hogy nemcsak a munkásréteg, hanem a hajdan oly szépen boldoguló kisiparosság is válságos helyzetben van. A megszűkült hitellehetőségek, a munkaalkalmak összezsugorodása, az általános nyomorúság következtében egyre inkább elszaporodott kontárok idézték elő ennek az annyira értékes társadalmi rétegnek elszegényedését. A székesfőváros, mint évek sora óta mindig, igyekszik most is elmenni a teljesítő- képesség legszélső határáig, ha ennek dacára mégsem tud százszázalékos megoldást produkálni, ennek nem ő, hanem az általános helyzet az oka. — Közmunkáink vállalatbaadásánál fokozott figyelmet fordítunk a kisiparosság jogos igényeire s hogy e téren nincsenek is bajok, bizonyítják azok a felszólalások, amelyek a pénzügyi bizottság előtt folyó költségvetési vita során a különböző párltállású bizottsági tagok ajkáról elhangzottak és azt a megállapítást tartalmazták, hogy a közigazgatás ép úgy, akár a nagyüzemek, igyekeznek minél több kisembert minél gyakrabb foglalkoztatáshoz juttatni. — Hogy ennek dacára vannak panaszok, az természetes. Sokkal több az igénylő, mint amennyi a munkalehetőség, mindenkit megszinte felülmúlhatatlanul tiszta, a lakások higié- nája is csodálatos módon emelkedik. A fürdőszobával rendelkező lakások száma például tizenkilencezerrel emelkedett egy év alatt. De ezen a kiállításon láthatja a közönség azt is, hogy a budapesti kórházak milyen sokoldalú és bonyolult munkát fejtenek ki és milyen páratlanul modern gyógyító eszközökkel dolgoznak. A legnagyobb büszkeséggel tekinthet tehát Budapest erre a kiállításra és Budapest példájának országos hatásúnak kell lennie. De meg kell éreznie a magyar orvostársadalomnak és az egész magyar közvéleménynek azt is, hogy Budapest testvéri szeretettel áll a magyar fajta megvédésének szolgálatában is. Amit a tudomány és az emberi előhaladás rendelkezésre bocsát az egészségvédelem terén, mindazt testvéri szeretettel nyújtja a magyar főváros a magyar vidék népének is. Ez a kiállítás félreismerhetetlen dokumentumát szolgáltatja ennek.
