Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-16 / 42. szám
Budapest, 1935 október Iß. 3 'MirwoRTjilRMP r^T^ArvZ37gg?t-'i^Kj^y Megtalálták Mátyás király egykorú szobrát a breslaui városházán Magyarok és sziléziaiak történelmi kapcsolatának újabb emlékeiről hozoií érdekes híradást dr. FR ID RICH breslaui főpolgármester— A szenzációs felfedezést elsőnek közli a Fővárosí Fnríap Német dalos vendégeink néhány felejthetetlen nap után hétfőn este elutaztak Budapestről. Mint ismeretes, a háromszáz sziléziai vendég dr. Fridrich breslaui főpolgármester vezetésével érkezett pénteken este Budapestre, hogy viszonozzák az Országos Magyar Dalosszövetségnek 1934-ben, németországi útjuk során Breslauban tett látogatását. Beethoven IX. szimfóniája: ez volt az a hatalmas 1 zenei produkció, amivel a német dalosok fejlett zenei kultúrájukat Budapesten bemutatták. A szívélyes fogadtatás és az az áldozatkészség, amellyel Sipöcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester Mackensen budapesti német követtel karöltve lehetővé tették ennek a méreteiben is hatalmas programnak és látogatásnak megvalósítását, még inkább kimélyítették azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek a boroszlóiakat részint Magyar- országhoz, részint pedig Magyarország történelméhez fűzik. Ezek a kapcsolatok-a következő esztendőkben újabb személyes érintkezés révén még szélesebb körökre is ki fognak terjedni. így elsősorban 1937 decemberében látogatnak el nagy számban a magyar dalosok Breslauba, ahol akkor szándékoznak megrendezni a világ zenei eseményeinek történetében szinte példátlanul nagyarányú Sängerbundfestet, amelyre a világ minden részéről nem kevesebb, mint 300.000 dalost várnak. 1938-ban pedig ugyanilyen arányok közt szándékoznak megvalósítani a német nemzeti tornász- ünnepséget, amelyre, valamint a nagy dalos ünnepre, dr* Fridrich főpolgármester már mostani látogatása során meghívta a magyarokat, elsősorban az őket vendégül látó székesfővárost. A breslaui főpolgármester, akit Budapesten Matéka Béla dr., az Idegenforgalmi Hivatal titkára kalauzolt, szép ajándékot kozott a magyaroknak: egy történelmi híradást, amely magyar történelmi vonatkozásban a szenzáció erejével hat és Némethy Károly dr. kultúrtanácsnokj máris jegyzeteket készített magának az eseményről. Elmondotta a főpolgármester, hogy a közelmúltban restaurálták a XV. században épült breslaui városháza belső termeit. A munkálatok folyamán az egyik teremben levő négy szobor egyikéről most megállapították, hogy az Mátyás királyt ábrázolja. Mondani sem kell talán, hogy a breslaui föpolg'ár- mester nagyon is jól ismeri azokat a kapcsolatokat, amelyek Mátyáis királyt Boroszló városához fűzik. A magyar történelemből ismeretes, hogy nagy királyunk a fenyegető török veszély ellen oly módon igyekezett megvédeni az országot, hogy a nagy nyugati erőket is maga mellé állította. A pápa és III. Frigyes császár biztatására a huszitákat támogató Podjebrád cseh király ellen háborút indított és ennek során vonult be tízezer emberével Boroszló falai közé, ahonnan 1474-ben kikényszerítette a. békét. Ennek folyományaként nyerte el aztán nemsokára a cseh királyi címet és kapta meg Sziléziát. A breslaui városházán talált Mátyás-szobor valószínűvé teszi, hogy ez az ősi, pompás és valósággal erődítmény- szamba menő hatalmas városháza volt Mátyás király főhadiszállása, Ez az épület látta nagy királyunkat fénj?korában es ez annál inkább megható emlék nekünk, mert hiszen tudvalevő, hogy csonka országunkban vajmi kevés olyan épület, vagy épületrom maradt, amelynek •;eredete Mátyás király életének valamilyen eseményéhez fűződik. De a breslaui városháza közelében van a Szent Erzsébet templom is, amelynek tornya épp Mátyás király ott tartózkodásának idején épült és mint Fridrich dr. mondotta, igen közeli a feltevés, hogy a nagy király az ostrom idején ebbe a hozzá legközelebb eső templomba járt a naponkinti istentiszteletre. Végül, és nem utolsó sorban a boroszlóiak tudják, hogy ehhez a városhoz fűzte Mátyás királyt £S*B*aaSKR8H«3BSBKBPaSBaS8RSBB*aa»a8SS:*SSBSBSSHaJBSB KVAKCtÁMVÁK I M;NDEN ÁRAMNEMRE mikkon, nuMci mmum=m e TELEFONSZÁM: 80-1 48 szívének egyik legmélyebb vonzalma: a források szerint az értékes lelki tulajdonságokkal megáldott Borbálától, egy boroszlói polgárleánytól született egyetlen fia, a tragikus sorsú Corvin János. Ezek azok a legmélyebb és a történelem távlatában gyökerező, tehát elszakíthatatlan kapcsolatok, amelyek a boroszlóiakat hozzánk fűzik. A történelmi kapcsolatoknak és a magyar főváros pazar vendégszeretetének harmóniájában telt el gziléziai vendégeink itt tartózkodásának néhány napja. A F'övcirosi Hírlap munkatársa a búcsúzás pillanataiban meglátogatta Hans Fridrich dr. főpolgármestert, aki itt szerzett ragyogó benyomásairól a következőket mondotta: Az elmúlt hét országos és külpolitikai szempontból egyaránt kiemelkedő eseménye a NÉP országos tanácsának alakuló ülése volt, amelyen Gömbös Gyula miniszterelnök elmondta azt a hatalmas beszámolót, amelyet az ország közvéleménye oly régen várt tőle. Tudvalevő, hogy amiközben a.z ellenzék három hónapon át handabandázott és személyeskedett a kormányelnök, valamint a kormányzat ellen a legválogatottabb, sőt többnyire egyáltalán nem válogatott eszközökkel, Gömbös Gyula nem válaszolt, nem beszélt, hallgatott. Hallgatott, mert dolgozott, Most aztán, a nyári munka gyümölcsei megérvén, kormányzása harmadik évfordulóján, az országos tanács megalakulásának ünnepi ülésén beszámolt a munka eredményeiről és tájékozta,tta az országot a,z aktuális bel- és külpolitikai, elsősorban pedig a. gazdaságpolitikai kérdésekről. Ünnepi ülés volt ez, a pártnak, a nemzeti egység gondolatának ünnepe, amelyen épen ezért csak azok vehettek részt, akik ennek a nagy nemzeti gondolatnak nem csupán hívei, hanem lelkes és törhetetlen harcosai is. Ezeknek a megfontolásoknak megfelelően, mint ismeretes, a sajtónak is csak néhány képviselője jutott ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy szemtől-szembe Gömbös Gyulával és legfelsőbb kormányzati vezérkarával, legyen fül- és szemtanúja azoknak a történelmi fontosságú és világpolitikai szenzációszámba menő kijelentéseknek, amelyek a magyar miniszterelnök ajkáról elhangzottak ezen az ülésen. Azok, akik rendezték az alakuló ülést, nyilván megérezték, hogy az ünnepi aktuson túlmenően, nagyszabású politikai esemény készül, ennek tulajdonítható az a külsőségeiben is felemelő és imponáló keret, amely ennek a két órának történéseit körülvette. A Nemzeti Lovarda hatalmas csarnokát zsúfolásig megtöltötte a nemzeti gondolat harcosainak az a díszes és előkelő serege, amelyben képviselve volt a magyar élet, a magyar társadalom színe- java. Ott láttuk a széksorokban mindazokat a köz- tiszteletben álló személyiségeket, akiknek a nevét évtizedek nagyszerű munkássága után jegyezte meg magéinak a magyar közvélemény. De ott voltak azok a kiváló fiatalok is, akiknek « mai kor— Breslau városa azon a ponton fekszik, ahol a.z Odera szigetei miatt kényelmes az átjáró és ahol ennek folytán két ősrégi kereskedelmi út keresztezi egymást. Az egyik az, amelyik a Balkánról és az Adriától a Keleti tengerhez vezet, a másik pedig, amelyik Nyugateurópát Nürnbergen át, majd túl Lengyelországon, a messzi Oroszországgal köti össze. Városunk természetes hivatása tehát, hogy közvetítő és átjáró legyen egyszersmind. Miután az említett észak-déli útvonal mentén fekszik, Breslaut régi kapcsolatok fűzik Magyarországhoz és fővárosához, Budapesthez. Jelenleg egy szerencsés fejlődés van folyamatban, amely ezeket a régi összeköttetések* t újra felveszi és megerősíti. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk minden olyan alkalmat a személyes megismerkedésre és eszmecserére, amilyent a bres- lauiak részére a sziléziai dalosszövetségnek ez a mostani útja nyújtott. Budapesten a baráti érzések olyan megnyilvánulásaiban volt részünk, hogy azokat csak a legnagyobb hálával fogadhatjuk. Egyúttal olyan lenyűgöző hatást gyakorolt ránk Magyarország szépsége és minden összehasonlításon felülálló fővárosa, hogy boldogsággal eltelten térünk vissza otthonunkba azzal a reménnyel, hogy mihamarabb ismét városunkban üdvözölhetjük magyar barátainkat és bebizonyíthatjuk nekik hálánkat és ragaszkodásunkat. mányzati szellem adta meg a lehetőséget arra, hogy tudásukat és tehetségüket már a fiatalság virágában, az aktivitás és tettrekészség teljében a\ köznek szentelhessék. Mennyezetig ért a magyar trikolór, amelyet a Nemzeti Egység jelvénye: a kerék és a búzakalász díszített. A falakon sorban ott díszelegtek a vármegyék zászlói, az ünnepi emelvénytől jobbra-balra pedig nyolc-nyolc, zászlótartó emelte magasba a Nemzeti Egység hófehér selyemzászlóit, amelyek a Nemzeti Hiszekegy és a Himnusz hangjaira a tisztelet kifejezésével elörehajoltak. y De túl az országos politikai jelentőségen, az ország fővárosának kultúráját elsősorban érdeklő problémákról is szó esett ezen a gyűlésen. Gömbös Gyula a nemzetnevelés új feladatairól beszélt és ekkor odafordult Hóman Bálint kultuszminiszterhez, akit személy szerint szólított fel arra a munkára, amelynek eredménye kell, hogy legyen az új magyar lélek, a független új magyar lélek megteremtése. És a miniszterelnöknek ezeknél a szavainál máris éreztük, hogy itt most Budapestre, a fővárosra, az egész magyar élet szívére hárul a legnagyobb feladat. Ahogyan Gömbös Gyula elsősorban Hóman Bálinthoz intézte szavait, ugyanúgy — ez volt első érzésünk — a kultuszminiszter minden bizonnyal Budapesthez intézi elsősorban szavait ebben a kérdésben. Budapest, amely a nagy nemzeti célok kiküzdésében mindig szívesen vállalta a példaadó szerepét, most is megteszi a maga kötelességét és máris reméljük, hogy Gömbös Gyula, a magyar nemzet történelmi elhivatottságának legfanatikusabb hívője és propagálójai, Budapest körengete- gében fogja meglógni legelőször azt a termékenytalajt, ahol az ö nagy nemzeti gondolatai életre keltek. Gömbös Gyula nagy eszméi megértő hallgatóságra találtak a ngjnzeti egység magasztos gondolatának hívői közt és azzal a hittel távoztunk erről az ülésről, hogy valóban megint egy lépéssel közelebb jutottunk a független nemzet szebb és boldogabb jövöjéhez. (ii. k.) EGY TÖRTÉNELMI ÜLÉS SAJTGASZTALA MELLÖL
