Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-09 / 41. szám
Budapest, 1935 október 9. 7 Budapest nagy problémája: az élelitiiszerforpiiü és a piac rendezése érintetlenül hagyja az árukat a termelési piacokon összegyűjtő és a fogyasztás helyére felszállító kereskedők, a „szállítók” tevékenységi területét, magát az árut azonban, amint az a piackörzetbe, a város területére megérkezett, a legszigorúbb ellenőrzés alá Juhász Jenő dr. az Élelmiszeriizei!! fejlesztéséről és a budapesti piac reformjáról Széles körben keltett nagy feltűnést az a nyilatkozat, amelyet a Fővárosi Hírlapnak adott Juhász Jenő dr. gazdasági főtanácsos, fővárosi bizottsági tag a Községi Élelmiszerüzem bizonyos szempontok szerinti történő fejlesztéséről és az általános piacrendezés keretében árszabályozó és árufelvevő hivatásának méltó betöltéséről. A napilapokban is megvitatásra került az érdekes nyilatkozat s úgy a sajtóban, mint az ipari és kereskedelmi érdekeltségek körében bizonyos aggodalmak hangzottak el abban a ’tekintetben, hogy a fővárosnak ez az intézménye ■mennyiben érintené Jphász Jenő dr. elgondolásában az élelmiszeripar és kereskedelem érdekeit. Az érdeklődés és megmozdulás, amely — értesülésünk szerint — a törvényhatósági bizottságban, a költségvetési vita során is megvitatás tárgyává teszi a kérdést, annál inkább érthető, mert Juhász Jenő ennek a piackérdésnek nemcsupán egyik legkiválóbb szaktekintélye, hanem egyúttal az Élelmiszerüzem üzemi bizottságának elnöke is. A nagy visszhangra való tekintettel újabb kérdésekkel fordultunk hozzá s mindenekelőtt figyelmébe ajánlottuk azt az elhangzott kifogást, nogy ebben a kérdésben egyáltalában miért nyilatkozott. Juhász Jenő dr. a következőket mondta: — Ügyis mint független polgárnak, s mint fővárosi bizottsági tagnak —- felelte Juhász Jenő dr. — jogom van ahhoz, hogy Véleményem legyen és hogy ezt ki is mondjam, különösen olyan kérdésben, amelyet évtizedek óta tanulmányozok. De\ mint bizottsági tagnak kötelességem is, hogy foglalkozzam mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a székesfővárosnak és közönségének érdekeit érintik. — Miben látja az okát annak, hogy a közérdek szolgálatára tett nyilatkozata kereskedelmi és ipari körökben feltűnést és némi aggodalmat is keltett? — Nyilatkozatomat bizonyos vonatkozásban nyilván félreértették. Pedig magából a nyilatkozatból kitűnik, hogy az Élelmiszerüzeni fejlesztése alatt nem azt értem, hogy az elárusító helyeket nyakló nélkül megszaporítsák, hanem azt, hogy az Élelmiszerüzemnek meg kell adni az életlehetőséget arra, hogy a forgalom, a piaci áralakulás és a mezőgazdasági termény'r értékesítés terén közgazdasági szempontból magasabb hivatást töltsön be. Részletekről egyelőre nem tartom aktuálisnak nyilatkozni, mert ez a magasabbrendű hivatás szoros összefüggésben van az élelmiszerpiac szerkezetének tökéletesítésével és gyakoríatiasabbá tételével. Olyan problémák, .olyan feladatok ezek, amelyek nagyon sok alátámasztást és nagyon sok megtárgyalást igényelnek és természetes, hogy ezek során álláspontomat igyekezem majd érvényesíteni. vesz* és az élelmiszerek nagyban és meghatározott mennyiségben való eladásáról minden további önálló kereskedői tevékenységet kizár. — A központi élelmiszerpiacon a szállítók által felhozott árú már csak a szabadalmazott csarnoki megbízottak, a mandatainak útján kerülhet eladásra, akik egyes árukat alku útján, de az árak kikiáltása mellett, egyes árukat viszont kizárólag árverésen kötelesek kiárusítani. Ennek a rendelkezésnek a célja világos: kikapcsolni az élelmiszerforgalomból az improduktív terhet jelentő közbeeső kereket, a lánekereskedőket, ráígérőket és a beraktározás útján mesterséges ár- és készleteltolódásokat felidéző nyerészkedőket. A riagyvésásielep szerepe •—- Budapest élelmiszerellátását véve vizsgálat alá, mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy akkor, amikor a vámház-körúti központi vásárcsarnokot és a kerületi csarnokokat létesítették, voltaképpen nem tettek mást, mint felépítettek néhány, a párizsi hallókra emlékeztető, kitűnő épületet és ezekben tető alá hoztak az azelőtt szabad ég alatt vagy sátrakban árusító kofákat. Még a pár év előtt létesített központi nagy- vásártelcp megépítésekor is mintha inkább az építést magát tartották volna fontosnak. Az egészséges piacrendezés első alapfeltételének, A piacresidezés terve Juhász Jenő dr.-nak erre az általános piacrendezésre nagyszabású tervezete van, mely egyelőre általános, szinte akadémikus jellegű, s arra szolgál alapul, hogy a közérdek szemmeltartása mellett ebbe a gyakorlati igények, a jogos és közérdeket nem sértő magánérdekek beleillesztésével a nagy •probléma megoldásához tárgyalási alapul szolgáljon. Kérésünkre tervezetének, amely a szakembertől kezdve a gyomrán át érdekelt nagyközönség figyelmét egyaránt leköti, a következőkben ismertette alapelveit: — Ha a a városélelrnezés terén nem volnának mások a termelő és fogyasztó között, mint a készletek összegyűjtéséről és felfuvarozásá- ról polgári haszon mellett gondoskodó szállító és az elosztásról olcsón és jól gondoskodó kereskedő, vagy más szervezet, a városellátási adminisztráció megelégedhetnék a piacok egészségügyi ellenőrzésével., valamint a készletek és szükségletek informatív jellegű nyilvántartásával, mert az árak automatice követnék a termelési költségeket, a felhozatal pedig automatikusan követné a szükséglet mértékét. — Azok a nagy lehetőségek azonban, amelyek a vá,rosélelmezés keretében a mesterséges konjunktúra termelésre és nagy kon- junktúrális haszon elérésére a dolgok természeténél fogva kínálkoznak, olyan tényezők beavatkozását és közbeékelődését is magukkal hozzák, .amelyeknek voltaképpen gazdasági rendeltetésük nincsen. Céljuk kizárólag a minél magasabb haszon és pedig akár a termelő, akár a fogyasztó, akár az ezek között szükségszerű és ezért hasznos közvetítést végző, tehát egyéb produktív tényezők rovására. Ez teszi szükségessé a városélelmezés terén a közigazgatási beavatkozást. Ha a mechanizmusban hiba van — A termelő természetesen minél magasabb árat akar elérni, a fogyasztó szükségleteit minél olcsóbban igyekszik beszerezni. A közület nagy érdekeit szolgáló adminisztráció, amelynek szem előtt kell tartania a termelési költségeket, az élelmiszerellátás árainak csökkentésére helyesen nem törekedhetik másképpen, mint egyrészt a termelési költségek leszállításával, másrészt az árdrágító tényezők kikapcsolása és a szállítási költségek leszállítása révén, — A városellátásban fellépő zavarokat és bajokat kuruzslás volna egyszerűen a városélelmezésbe bekapcsolódott kereskedelem rovására írni. Ha árdrágítók, lánckereskedők, felvásárlás és beraktározás eszközeivel dolgozó mesterséges konjunktúraművészek jelennek rneg a piacon, ezt ne intézzük el azzal, hogy megromlott a kereskedői morál, hogy a szállítók, vagy kofák sorában gazemberek helyezkedtek el, hanem azt, hogy a városellátás mechanizmusában valami hiba van. . — Az élelmiszereknek a termelőtől a fogyasztóhoz jutása mechanikai folyamat, amelyet végeredményben egy jól vagy kevésbé jól látható mechanizmus lát el. Az adminisztráció dolga az, hogy ezt a mechanizmust felismerje, tökéletesítse és biztosítsa egészséges működését. — A kérdés gyakorlatilag voltaképpen azon múlik, hogy ezeket az adminisztrációs feladatokat ki hídja gyorsabban, olcsóbban és tökéletesebben megoldani? A magänalkaima- zottakkal saját hasznára dolgozó kereskedő, avagy az állam a maga minden körülmények között egyformán fizetett, a hozzáértés szempontjából nehezen megválogatható és csak hosszadalmas fegyelmi eljárás erősen elméleti ellenőrzése alatt álló alkalmazottaival? A párizsi példa és a bizományos — Ha nem is ad abszolút érvényű választ erre a kérdésre, mégis figyelmeztethet a helyes útra ebben a tekintetben a párizsi piac történelmi fejlődése. Ez a piac erős adminisztratív ellenőrzése mellett voltaképen mindig abba az irányba tendált, hogy a város élelmiszerellátásában A — Egy további cél is elérhető volna ezen az úton: az áruhiány és árutorlódás rendszertelen váltakozásának kiküszöbölése. Idénycikkeknél nem kerülhető el, hogy a beérés idjén torlódás ne legyen. Még ez is enyhíttetnék bizonyos mértékig azáltal, hogy a bizományos, ismerve a napi szükséglet keretét, saját szállítóiknak bizonyos irányítást tudnának adni arra, hogy áraikat mikor expediálják. Azokban az időszakokban viszont, amelyekben a beérés rohamossága miatt a felhozatal nem tartható a napi szükséglet általános keretei között, a fölösleg friss állapotban való exportjáról akár annak tömege, akár annak minősége szempontjából nem lehet szó, a konzervkészítésnek és hűtőraktáro- zásnak kell közbelépnie, hogy a piac fölöslegeit felvegye és saját piaci tevékenységével azt elraktározásra alkalmassá tegye. A magánháztartások ilyen célból most is a kínálat és kereslet koncentrációjának megvalósítására azonban ez a nagyvasaidéi ep szerencsére mégis megadja a lehetőséget, mert ha egész területét kizárólag a nagyban és szokványmennyiségben való, első' kézbőli eladás céljaira rezerváljuk, ezidőszerint még átvezethető rajta a teljes budapesti élelmiszer- forgalom is. Ha ez megtörténik, megtörtént az első és legfontosabb lépés a piac rendezése felé és máris biztosíttatott az, hogy a napi kínálat és napi kereslet áttekinthető legyen. Ez ellen talán egyesek hajlamosak lennének ellenvetni azt, hogy ez voltaképpen inkább a jelenlevő kereskedők, mint a távollevő termelők érdekeit szolgálná, mert hiszen ebben az esetben a kereskedők túlméretezett felhozatalnál leszoríthatnák az árakat, viszont a felhozatal hiányait a .jelen nem levő nem tudná a saját javára fordítani. Ez az ellenvetés azonban csak addig helytálló, amíg a nagyvásártelepen kizárólag a saját hasznukat kereső kereskedők állanak a termelők és szállítók kínálatával szemben. Ha tovább mentünk a párizsi példa nyomán és a vásárcsarnokba érkezett árak nagyban és meghatározott mennyiségekben való eladását hivatalos díjszabás mellett dolgozó és hatóságilag ellenőrzött bizományosok vagy megbízottak kezébe adhatnánk át, ez az aggodalom eltűnnék. A bizományos érdeke ugyanis, helyesen felfogva, nem az árhullámzás és árutorlódás vagy hiány, hanem az állandó, úgy árak, mint meny- nyiség szempontjából is kiegyensúlyozott forgalom. így, ha van módja közrehatni az árak alakulásában, saját érdekében is arra fog törekedni, amit a köz is megkíván. nagytömegű árat vesznek fel, a magánkonzervgyárak és magánhűtőházak is kiveszik a maguk részét. Vásárlásuk azonban természetesen spekulativ alapon áll és sokszor egészen rendszertelen. így évről-évre megismétlődik az, hogy olyan árakat, amelyekben néha pár nap múlva áruhiány keletkezik és amelyek konzervált állapotban épolyan keresettek, vág óntételekben kell megsemmisíteni. A budapesti piacon nemzetgazdasági szempontból és a mezőgazdaság érdekében elkerülhetetlennek tartom a hatósági beavatkozást olyan irányban, hogy a napi fogyasztásra és magánkonzerv- gyártásra fel nem vett áruk is nemzet- gazdasági értékekként megmentessenek. A beavatkozás módja és mértéke az, amit a jövő feladataként meg kell oldani. hatósági konzervgyértás és hütőrakfározás
