Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-02 / 40. szám
Budapest, 1935 október 2. ■■■■■■■■■■■■■HBHHHMHHHHBIHIMH Hffi T&’voxsrz- aaraws«M«PB 3 izendy Károly polgármester less; a Nemzetközi Vásár elnöke Bornemisza Gésa iparügyi miniszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a Nemzetközi Vásár átszervezéséről fHapäfuetdi Magnificent! Magnificent és ahányszor valamit csak látott ebből a gyönyörű városból, Sir Edmond Wyldbor e-S mith, a Cook-iroda londoni elnökigazgatója, mindannyiszor elragadtatással kiáltott fel: Magnificent! Ha osztályozni akarnánk azokat a látogatásokat, amelyek az utóbbi időben Budapest idegenforgalmának emelkedése szempontjából döntőjelentő- ségűek voltak, akkor azt kellene mondanunk, hogy a walesi herceg ittartózkodása mellé' kell sorolnunk a Cook-iroda londoni elnökigazgatójának budapesti és magyarországi útját. Mi tudj ült, hogy mit jelent az, ha a kapurtaJLai maharadzsa Budapestre jön. Mi tisztában vagyunlij azzal, hogy előkelő és hasznos vendég Cunliffe Lister angol légügyi miniszter felesége, hogy boldogok lehetünk, ha lord Motti- stone, a nagy diplomata ellátogat hozzánk, de semmi sem ér föl azzal, ha a Cook-iroda londoni elnökigazgatója elragadtatással beszél a magyar fővárosról. Pedig ennél sokkal több történt. Sir Edmond Wyldbore-Smith kitűnően üdült és remek vadászzsákmányt ejtett Magyarországon, de emellett, ami a legfőbb, budapesti tartózkodása alatt olyan tanulságokat vont le, amelyeknek; értéke a magyar főváros számára ma szinte kiszámíthatatlan. Sir Wyldbore-Smith ugyanis elhatározta, hogy ezután Budapest lesz az a város, amelyet a Cook-iroda legelőkelőbb és legigényesebb ügyfeleinek fog ajánlani. Mi igazán szívesen látjuk az úgynevezett ta- risznyás vendéget is, de idegenforgalmi értéke csak azoknak van, akik a Cook-iroda ízlésére, tapasztalataira, tudására bízzák a maguk nyaralását, üdülését és szórakozását. És itt el kell mondanunk azt is, hogy a Cook-iroda által szállított vendég nemcsak nyári vendég, hanem az év minden szakában gondoskodni tud ez a nagy világiroda arról, hogy Budapestet, amely most az elnökigazgatóját hódította meg, előkelő idegenekkel töltse meg. Ezeken a hasábokon sokszor beszéltünk már a Coolt-irodá- ról. Nem ismerjük azokat az okokat, amelyek a magyar hatóságokat elidegenítik Cookéktól. De eddig bizony nem sok hasznunk származott belőle, mert hisz a világ összes kultúrállamai összkötte- tésben állanak velük. Nyilván nem ok nélkül. Hiszen csak egy pár hét előtt írtuk meg a „Fővárosi ííirlap ’-ban azt az esetet, amelynél jellemzőbbet Cookékról el sem lehet mondani, és amely szerint a Cook-iroda figyelmessége ötnegyedóráig tartotta vissza az Orient-expresst Ostendében, mert az iroda egyik alkalmazottja Dowerben egyetlenegy utast rossz hajóra dirigált. Ezekután csak természetes, hogy Cook a világ- utazás koronázatlan Idrálya. És ha ennek az irodának legelső funkcionáriusa azt állapítja meg, hogy Budapest az a hely, ahol mindent nyújtanak az embernek, amit csak kíván, akkor biztosaknak kell lennünk benne, hogy Budapest idegenforgalmának fejlődése tökéletesen biztos. Cookék vannak olyan üzletemberek, hogy szerződés nélkül is fölkarolják Budapestet, amelyet ők méltónak találnak arra, hogy legelőkelőbb vendégeik számára itt keressenek szórakozást és üdülést. Nemcsak a Cook-iroda londoni elnökigazgatója, de minden pesti polgár boldogan sóhajthat föl, hogy: Magnificent! De ha ezt a világhírt, ezt a csodálatos és mindig növekvő vonzóerőt) meg akarjuk tartani és növelni is szeretnénk, akkor a város kormányzásában is annak a világvárosi felfogásnak kell érvényesülnie, amelyet a nagy európai metropolisok vezetésében látunk. Szinte fáj, hogy nem, is egyszerű polgára, de úgynevezett pénzügyi tekintély is akad Magyarországon, aki éppen az ellenkező érveket hirdeti. Arról az Éber Antalról van szó, alti ugyanazon a héten, amikor a legelőkelőbb angolok járnak itt, amikor a Cook-iroda elnökigazgatója elragadtatással beszél erről a városról, amikor a kapurtalai maharadzsa látogatását jelenti be, ismét agyoncsépelt teóriáit vagdossa a fejünkhöz. Hátborzongatva emlegeti, hogy akadhat ember, akinek eszébe jut, hogy Budapesten még szállodát építsen és talán halálos átkot kiáltana annak a fejére, aki fölvetette; az ötletet, hogy a Tabánban hullámfürdőt kell építeni. Ezek azok a magántudósok, akikről Gömbös Gyula miniszíer- elnök már miniszterelnöksége első heteiben megmondta, hogy nem bírja azokat a gazdag embereket, akik zsíros kalapban és kaucsuk-gailérban járnak. Nem, Éber Antal nem visel kaucsuk mandzsettát, de szeretné, ha ez a tündérváros zsíros- kalapban és kaucsuk-gailérban jelenne meg a világ előtt. Erre ő is azt mondaná, hogy: Magnificent! Bornemisza Géza iparügyi miniszter hosz- szabb idő óta nagyfontosságú tárgyalásokat folytat a Nemzetközi Vásár rendezésének átszervezése körül. Akkor, amikor minden eszközt, amely- lyel a magyar kereskedelmet és ipart szolgálni lehet, amelyet a szépen fejlődő magyar idegen- forgalom szolgálatába lehet állítani, a lehető legtökéletesebbé kívánunk tenni, akkor kétségkívül gondolni kellett a Nemzetközi Vásárokra is, amelyeknek eddig való fejlődése is igen nagy- jelentőségű volt, de ezt a fejlődést a jövőben még erőteljesebbé kell tenni. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt erről a nagyfontosságú tárgyról kérdést intézni Bornemisza Géza iparügyi miniszterhez, akinek válaszából az a nagyfontosságú tény derült ki, hogy a jövőben a Nemzetközi Vásár rendezésénél a legfontosabb szerep és hivatás Budapest székesfővárosára vár. Természetesnek kell ezt tartanunk akkor, amikor a magyar idegenforgalomnak fejlesztése terén eddig is a legkiválóbbat, a legtökéletesebbet produkálta a székesfőváros. Az iparügyi miniszter nagyfontosságú nyilatkozatához hozzátehetjük még a Fővárosi Hírlapnak azt a legjobb helyről nyert értesülését, amely szerint Fogadónap az Angyalföldön. . . Olyan barátságosan, szinte vidáman hat. Pedig kietlen szomorúság, fájdalom és panasz az, ami kiterül előttünk egy ilyen fogadónapon, ahogyan a NÉP XIII-ik kerületi szervezete nevezi azokat az órákat, amelyeken a lakosság különböző kéréseivel jelentkezhetik. A Mohács-utca 8. szám alatt a pártirodában 6 órától 9-ig nagy mozgalom van ilyenkor: az angyalföldi ínségesek szomorú találkozója. 250—300 ember gyülekezik rendszerint össze, s már maga a külső kép is mélyen elszomorító. A végsőkig lerongyolt ruhákban, spárgával, dróttal öszekötözött felemás cipőkben, a nyomorúságnak lesíró jeleivel az arcukon jelennek meg férfiak és nők, fiatalemberek, lányok, munkások, tönkrement iparosok, régen végkielégített tisztviselők, lerongyolódott diplomások és soraikban az ifjúság, amely, amióta az iskolából kikerült, még sohasem jutott munkához. A jelentkezők legtöbbje munkát kér, ha nincs munka, hát élelmiszerjegyet, kenyeret, segélyt, azután lakást. A fogadónapokon a kihallgatás nehéz feladatát, amely igénybeveszi az idegeket és meg- gyötri a szívét, Hegedűs Bertalan dr. fővárosi bizottsági tag végzi a párttitkárok segítségével. Munkát, időt áldozni: ez a kisebb rész, de a kéréseket teljesíteni: ez a nagy feladat, mert a kérelmezők légiójával szemben kevés a segítésre a lehetőség. — Közsegélyben csak az részesül, -— magyarázza nekünk Hegedűs Bertalan dr., — aki az inségmunkát ledolgozta.. Az ellenőrző statisztika szerint a szükségmunkát mindenki elvégezte s ezzel az erre szorult munkanélküliek valameny- nyien bebizonyították mnnkakészségüket. Nagyon kevés ember kért az inségmunka elvégzésére haladékot azzal, hogy pár hetes munkalehetősége van. — Az ínségesek részére a VI. kerületi elöljáróság szociálpolitikai osztályának rendelkezésére álló, aránylag kis összegekből tudunk a családok nagyságához mérten készpénz-segélyeket nyújtani. Igyekezünk a vállalatokhoz és egyes közmunkákhoz elhelyezni a munkanélkülieket, de, sajnos, eddig csak korlátozott számban sikerült eddig ez az elhelyezés. — Nagyon sokan vannak a munka nélkül állók között elhelyezésre váró, igen érdemes, sokszorosan dekorált frontharcos, vitéz és Iw.di- rokkant bajtársak is, akiknek mielőbbi elhelyezése igen fontos nemzeti érdek. Az illetékeseknek legelsörendü kötelessége, hogy mielőbb elhelyezze azokat a frontharcosokat, akik a haza védelmében véráldoztatot hoztak. — Az ínségbe jutott frontharcosok sorsán az újjáalakult és átszervezett Nemzetközi Vásár vezetője, illetve ennek elnöke maga Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere lesz. Egyébként Bornemisza Géza iparügyi miniszternek a Fővárosi Hírlap számára adott nagyjelentőségű nyilatkozata a következő: — A székesfőváros, az Iparkamara és a GYGSZ részvételével új alakulás veszi kézbe a Nemzetközi Vásár rendezését. Mint látom, a főváros örömmel vett részt ebben a munkában. — Természetesen az állam nem kapcsolódik bele ebbe az új alakulásba, mert helyesebbnek tartja, ha az érdekelt intézmények, elsősorban pedig a főváros intézi a minden szempontból, tehát nemcsak kereskedelmi és ipari, hanem idegenforgalmi szempontból is oly nagyjelentőségű Nemzetközi Vásárt, kísérletképpen egy városszéli telepítéssel próbálunk segíteni. Angyalföldön, a Tarnay-pusztán szemeltünk ki erre a célra kertészkedésre alkalmas területet. Miután tervünk az illetékes tényezők tetszésével is találkozott, remélem, hogy a telepítési akcióba a legrövidebb idő alatt 100—150 családot be 1 tudunk kapcsolni. Ezek a családok olyan parcellákat kapnának, amelyek családi megművelésével házi élelmiszer szükségletüket fedezni tudnák. — Amennyiben beválik ez a kísérlet, útmutatásul szolgál majd arra, hogy Budapest külső részein a főváros tulajdonában lévő területeken hasonló telepítések történjenek s ezzel az Ínségesek nehéz problémája részben megoldást találna. Tervünk még kezdeti stádiumban van, de minden igyekezetünk oda irányul, hogy összefogva ezen az alapon próbáljuk meg levezetni a munkanélküliség egy részét. Szemlénkén megdöbbentő adatok tárulnak elénk. Az angyalföldi ínséges családok] száma 5000, ami azt jelenti, hogy 16.000 lélek tengődik ebben a nyomorúságban. j A főváros minden részéből ide húzódnak a kilakoltatott emberek, mert itt van a legtöbb szükséglakás és a legtöbb bódételep. Vannak családok 12—13 gyerekkel, s akad több család, amelyben 16 olyan gyerek van, akik között már dolgozni tudó is akadna, ha volna munka. A Beretvás-telepen, a Madarász-telepen, az állami és fővárosi szükséglakások telepén van a nyomor fö fészke, de Angyalföld legszebb részei, még a villarajonban is tele vannak tűzdelve nyomorlakásokkal és fából összetákolt odúkkal, amelyekben 3—4 család is lakik, ' s egy-egy sötét kis helyiségre 15—20 felnőtt és gyerek is jut. Testileg, lelkileg leromlottan vergődnek egyik napról a másikra ezek az emberek, s nagyon sokan már panaszkodni is elfelejtettek: a hosszú nyomorúság fásultsága ül rágtuk. A segítség, amit kapnak, nem elég, a hatáság nem tudja biztosítani számukra az életnek azt az örömét, hogy egyszer jóllakhassanak. A legszomorúbb, a legnagyobb probléma ez, s minden figyelmet és elismerést megérdemel a nyomor fölé hajló férfiak terve, amellyel az angyalföldi kérdést valamiképpen meg akarják oldani. Beton, makadám, aszfalt felvágásához vegyen BÉRKOMPRESSOÜT EISE A JENö oki. gépészmérnök, kompressor-bérbeadó Budapest. XI.» Szüret-utca 5/7. Telefon : 59—2—96 Angyalföldi Telepítéssel igyekszik a NÉP levezetni a legsötétebb nyo Riport a „fogadónapról"
